Mire lehet jelzés ez a vállficam?

Az előző posztomban megígértem, hogy mi az, amire rájöttem a vállficammal kapcsolatban. Mi lehet az üzenete annak, hogy kiment a vállam, avagy miért is teremtettem meg magamnak, hogy ez történjen velem.

Ahogy azt leírtam előzőleg, gyakorlatilag egyből ezen kezdtem kattogni… A földön feküdve erre gondoltam: Vajon ez most miért történt velem?… Elég sok válasz jött, legalább 4 okot fel tudtam sorolni már aznap. De egyiknél sem éreztem, hogy ez az igazi. Némelyiknél ugyan éreztem, hogy közelítek a megoldás felé, de azért tudtam, hogy még kell legyen valami. Ezért másnap egyeztettem Helgával, és elég jól letisztult az üzenet, szerintem szépen kibogoztuk a szálakat, végül csak kiderítettük, hogy mi is a valódi oka a ficamnak.

Az üzenet

Van egy nagy álmom, amit nagyon szeretnék elérni. Hiszem, hogy el is fogom. Előbb vagy utóbb. Ugyanis azt gondolom, hogy feladni nem fogom, maximum néha megállok pihenni. Aztán persze megyek tovább. De feladni semmiképp sem tudnám, azt érzem. Nincs ez az opció. Mert az álmom visz magával, visz előre. Mert belőlem fakad. Mert én vagyok, a valódi Önmagam. Azt érzem, hogy ez az én utam, ezt szeretném. 

Mivel meghoztam a döntést, hogy nem adom fel, hiszem, hogy előbb-utóbb össze kell, hogy jöjjön 🙂 Érzem legbelül, hogy tényleg sikerülni fog. Igen ám, csak kicsit ez az álom, átvette felettem az uralmat. Nem a megvalósításán dolgozom, hanem sokkal inkább hajszolom ezt a célt. Közben pedig elfelejtem megélni azt, ami most van, amit már elértem. Elfelejtem megélni azt, hogy igazából maga az álom, tulajdonképpen már el kezdett megvalósulni…

Mert fél éve még azt mondogattam, na majd, ha már ezt elérem, akkor azért nyugodtabb leszek, akkor jobb lesz. Elértem? Igen. Megéltem, nyugodtabb lettem? Nem… Még többre vágyom. Megint azt mondogatom (illetve mondogattam, mert már odafigyelek), hogy na majd, ha azt elérem… El fogom? Igen, hiszem, hogy előbb-utóbb igen.  Ha nem változtatok a hozzáállásomon, akkor megnyugszom? Nem. Azt gondolom, hogy nincs az a pont, aminél ne akarnál többet. Nincs végállomás. Ha így állsz hozzá, ahogy én tettem, sosem lesz nyugalmad.

Az életed vonata

Sosem lesz nyugalmad, hiszen mindig lesz egy újabb megálló. Amit vársz. Hogy elérd végre. Aztán mindig tovább akarsz menni. Mert a vonat megy előre, visz előre, újabb és újabb állomásokat mondanak be, és Te mindegyik állomáshoz oda akarsz majd érni.

Fontos azonban, hogy ne végig akarj robogni az úton. Használd ki, élvezd ki az utat, az állomásokat, szállj le, nézz körül. Különben csak az ablakból látod a tájat felületesen… Ne folyton a következő állomásokat lesd, hiszen akkor elfelejted élvezni az utazást. Élvezd az utazás, élvezd az állomásokat. Ez a vonat megvár, akkor is ha leszállsz azokon az állomásokon. Meg kell találnod a módját, hogy feltöltődj az állomásokon, mert várod a végállomást, hogy na majd ott biztosan feltöltődsz, de igazából nincs végállomás. Be kell hogy lássam, hogy nincs vége. Kimerülsz, ha sosem pihensz meg.

Nem lesz az, hogy na majd akkor, ha már elértem azt, akkor majd megnyugszom, és jó lesz… Nem… Meg kell élnem, hogy már jó. Bármennyire is azt gondoltam eddig, hogy hálás vagyok az életemért, ennél lehetek még hálásabb. Még jobban meg kell élnem a mostot, elengednem kicsit a jövőt. Mert úgy is előbb-utóbb a jövő is most lesz. De ha most nem élvezem a mostot, akkor majd azt a jövőbeni mostot sem fogom tudni élvezni. Mert akkor is majd a következő állomást fogom várom.

Éld meg a mostot, vissza a jelenbe 😉

Az Univerzum leszállított ezen az állomáson, egy kicsi megálljt parancsolt nekem. Teljesen igaza van. Az álmom már úton van, el kezdett megvalósulni. Az első pár állomáson túl vagyok a vonatommal. Csak elfelejtettem leszállni, körülnézni, élvezni. Hát most megteszem, segítettek benne, hogy megtegyem. A valós üzenete a vállficamnak tehát valami ilyesmi. Higgyem el, hogy az álmom úton van, el kezdett megvalósulni. Tartsam szem előtt viszont mindenképp, hogy már most is élvezzem, ahogyan ez az álom megvalósul. Legyek itt és most. Ne hajszoljam a célom, elég ha kitűzöm, és dolgozom érte a mostban, nem pedig folyamatosan a fejemben. Előbb-utóbb elérem. Ne siettessem. Legyek hálás azért, amit már elértem, ne folyton azon agyaljak, hogy na majd, ha már ezt is elértem. Éljem meg azt, ami már megvan, ünnepeljem meg azt, amit már elértem.