A barátnőm tegnap átjött egy ki terápiázásra 🙂 Terápiázás végén meséltem neki, hogy a fiam úgy jött ki az iskolából, hogy kb. 1,5 órája borzasztóan fájt a hasa. Ahogy jöttünk haza, mögé néztünk, rájöttünk az okára, és ahogy azt már-már megszokhattuk, egyből elmúlt a hasfájás. Ez körülbelül 3 percet vett igénybe. A barátnőm kérte, hogy akkor mulasszam már el a lábfájását is, mert hónapok óta fáj neki. Ugyanazt a módszert alkalmazva mögé néztünk, megfejtettük az okát, és 1-2 percen belül, elképedve tapasztalta az azonnali enyhülést a fájdalmán (mára teljesen elmúlt a fájdalom). Abszolút értette az okát, hogy mire akarja figyelmeztetni a lába.

Ezek után, már csak azt nem akarta elhinni, hogy ez valóban ennyire egyszerű. Pedig valóban. Az élet ennyire egyszerű. A problémáink nem azért vannak, hogy rossz legyen nekünk, hanem azért, hogy figyelmeztessenek minket, és jobb irányba tereljenek. Se több se kevesebb. Csak tükröt tartanak, hogy mire figyeljünk.

Igen, de akkor mégis miért gondoljuk úgy, hogy ennél jóval bonyolultabb az ÉLET? Azért mert arra vagyunk, kondicionálva, hogy az élet nehéz, az élet nem habos torta, és természetesen ennek megfelelően viselkedünk…

Ui: ezt a módszert alkalmaztuk nála is, és a fiamnál is 🙂