Miért is írom ezt a posztot?

Le szeretném szögezni, hogy ez a poszt nem haragból íródik. Nem voltam se dühös, sem mérges Norbi videóján. Sokkal inkább mosolyogtam rajta egyet, hogy hogyan lehet ilyen hülyeséget mondani. Már elnézést kérek, hogy így fogalmazok. Szerintem ebbe akkor Norbi bele sem gondolt, hogy mit mondott. Hiszem, hogy, ahogy a második videóban fogalmaz, szívből mondta azt, amit mondott, mert hiszek abban, hogy eredendően gonosz ember nincs. Azt is igyekszem elhinni, hogy ez nem marketing fogás volt. Azonban, nyilván átgondolta ezt az egészet, és nyilván tisztában van vele, hogy mennyi, de mennyi embert megbántott, és azt gondolom, hogy a második videóban már az egoja volt az, aki nem hagyta, hogy bocsánatot kérjen. Mert szerintem Norbi is pontosan tudja, hogy hibázott… Bár hozzáteszem, hogy a második videót még nem néztem végig, csak kb. a 6. percig.

Tehát a posztot tényleg nem dühből írom, sokkal inkább azért, hogy egy másik perspektívát is megmutassak. Őszintén mondom, hogy ez a poszt a tudatosság, az önismeret jegyében írodik. Úgy érzem, meg kell írnom, ami ezzel az egésszel kapcsolatban bennem van, ami az én véleményem erről az egészről. Nem düh, nem harag… Szeretném egyrészt a fogyást egy teljesen más szemszögből megközelíteni, mint ahogy szeretnék arról is írni, hogy a párkapcsolatok miért mennek VALÓJÁBAN tönkre. Azért is merek erről véleményt megfogalmazni, mert már több párkapcsolat megmentésében is segítettem… Ha azok a párkapcsolatok tönkre mentek volna, természetesen semmi közük nem lett volna a kilókhoz.

A másik oka, hogy megírom ezt a posztot az, hogy valamilyen szinten én is érintett vagyok, ugyanis plusz 10-15 kiló “boldog” tulajdonosa vagyok, nagyjából, amióta az eszemet tudom. Az idézőjel azért van, mert boldog vagyok a családommal, boldog életet élek. De rajtam van ez a plusz súly, ami hol zavar, hol nem…. Mikor milyen állapotban vagyok. A boldogságomat mindenesetre nem befolyásolja. Tud zavarni, igen. Mindenesetre a kapcsolatunkat a férjemmel semmiképpen nem ez határozza meg, ahogyan az sem határozta meg, amikor több, mint 1 évig, szülések után plusz 20-30 kilót is cipeltem magamon.

Egy másik perspektíva, túlsúly más szemszögből

Ahogy a második videóban fogalmaz Norbi, amit mondott az nem a duci nők ellen, hanem ÉRTÜK mondta. Azt hiszem értem, hogy ezt, hogy érti, csak az a probléma hogy ezt a célt mégsem érte el… Lehet, hogy 1-2 nőben valami átbillent ennek a néhány mondatnak a hatására, most összegyűjtötték minden akaraterejüket, és az életmód váltás mellett teszik le a voksukat. De minden bizonnyal kijelenthetjük azt, hogy ez az átbillenés valószínűleg kevés nőnél történt meg.

Hiszek abban, hogy minden lelki eredetű. Minden belőlünk fakad. Minden tükör. Természetesen nincs ez másként a túlsúllyal sem. Ha valaki túlsúlyos, és az zavarja őt (ez nagyon fontos kérdés, hogy zavarja-e az adott embert a túlsúly), nyilvánvaló, hogy annak is oka van. Lehet, hogy egy védelmi hálót épített maga köré a plusz kilókkal, lehet hogy olyan hiedelme van, hogy benne van a génjeimben, minden családtagom túlsúlyos, én is az vagyok és az is maradok. Nekem például egyértelműen a nőiességemben való elakadásra tükör a plusz súlyom. Millió lelki oka lehet a túlsúlynak. Az is előfordulhat egyébként, az én esetemben is így van, hogy nem is egy oka van, hanem több lelki rétege is van annak, hogy az ember túleszi magát. Mert nyilván legtöbbször ez van. Túlesszük magunkat. 10-15 %-ban van az, hogy testi probléma miatt (például pajzsmirigy probléma) alakul ki a túlsúly. Megjegyzem, én abban az esetben is azt gondolom, hogy annak a pajzsmirigy problémának is van valami lelki háttere. Mindenesetre, igen, abban igaza van, hogy általában elmondható, hogy túlesszük magunkat, mi túlsúlyosok. Azonban a túlevés az csak egy tünete, egy már meglévő lelki háttérnek. Ezt a pszichológia egyébként érzelmi evésnek nevezi.

Nyilván van sok olyan ember, aki csodálatosan lefogy Norbi programjával. Hozzáteszem szerintem, teljesen mindegy, hogy milyen diétát, étrendet követ az ember, az, aki azért túlsúlyos, mert többet eszik (azaz, ahol érzelmi evés áll fenn), az fogyni fog. Függetletnül attól, hogy keto-, paleo-, 90 napos diétát követ, ha betartja az illető az előírt étrendet, akkor fogyni fog, ez egészen biztos.

Viszont rengeteg ember van, aki mégis, ennek ellenére küzd a túlsúllyal. Ők nem azért küzdenek vele (magamat is idesorolom), mert bénábbak, rosszabbak, mint azok, akiknek sikerül. Ezek az emberek, köztük én is, azért nem fogytak még le, mert a túlsúly lelki része még nincsen kioldva. Márpedig, ha nagy az elakadás (mint nálam, aki gyerekkorom óta küzdök ezzel, és kb. 1 éve már tudatosan is dolgozom rá), akkor azt nem fogja egy étrend váltás megoldani. Mert vagy az történik, hogy az illető nem tudja betartani az étrendet, egész egyszerűen nem érzi magát képesnek rá. Ettől egyébként csak még frusztráltabb lesz, még jobban fogja marcangolni magát. Vagy pedig az történik, hogy sikerül ugyan betartania, de aztán valami környezeti hatás éri, és visszatér az “eredeti” étkezési szokásaihoz. Ekkor szépen átéli a jojo effektust. Egyébként itt halkan, tényleg minden rosszindulat nélkül jegyezném meg, hogy szerintem a jojo effektussal Norbinak is van gondja, az első videóban elhangzottak alapján, hiszen neki is ugrál a súlya. De persze, lehet, hogy tévedek…

Mindenesetre a lényeg, hogy ha valakinek nem megy a fogyás szerintem mindenképpen érdemes a lelki hátterével fogalalkozni. A miérteket keresni. Én legalábbis ezt teszem. Meditálok, keresem és oldom az okokat. Mert, ahogy említettem több is van, nálam is. Én a magam részéről hiszem és tudom, hogy egyszer le fogom adni azt a plusz 10-15 kilót. Amikor már valóban, szívből megy majd az étrend váltás. Mert magamra erőltetni semmiképp nem fogom és nem is tudom. Viszont azt tudom, mert minden változást így értem el az életemben, hogy abban a pillanatban, amikor készen állok rá, amikor a lelki háttere megoldódott, el tudtam engedni mindent, ami eddig akadályozott ebben, abban a pillanatban tudom, hogy ez magától meg fog történni. Tudom, hogy akkor mintegy belső igényként fog megjelenni az életemben az életmód váltás, és ez akkor már nem egy kívülről magamra erőltett valami lesz. Tudom, hogy akarni fogom majd ezt az életmód váltást. Mert most is tudom, hogy ez az út, de még nem tudom kivitelezni, nem állok rá készen. De tudom, hogy, ha kioldódott bennem a túlsúlyom összes lelki oka, akkor magától értetődő lesz, hogy TARTÓSAN életmódot változtassak. Ami természetesen magával hozza majd a fogyást is.

Ezért mennek tönkre a párkapcsolatok

Szeretnék néhány szót arról is írni, hogy miért is mennek tönkre a párkapcsolatok VALÓJÁBAN. A párkapcsolatok szerintem kivétel nélkül mindig az önszeretet-, az önelfogadás-, és az önbizalomhiány miatt mennek tönkre. Ha szeretem és elfogadom magam, úgy ahogy vagyok, akkor a párkapcsolatom is működni fog, ez egészen biztos. Ha ugyanis szeretem magam, hiszek magamban, elfogadom magam úgy, ahogy vagyok, akkor egészen biztos, hogy ilyen energiát árasztok a párom felé is. Nem leszek féltékeny (tudnék mesélni, mennyire féltékeny típus voltam, amíg voltak gondjaim az önszeretettel), tudom, hogy nincs szükség rá, mert hiszek magamban, nem fog becsapni, hiszen maximálisan bízhatunk egymásban, nem fog zavarni, ha éppen nem hallgat meg, mert megpróbálom megérteni, hogy adott esetben miért nem hallgatott meg, le tudom kommunikálni a problémáimat, és természetesen el tudom fogadni a párom problémáit is. Tehát kilók miatt még egy párkacsolat sem ment tönkre. A kilók miatt (is) érzett önbizalomhiány miatt, már elfőfordulhat, hogy igen….

Azaz, ha abból indulunk ki, hogy minden tükör, és minden belőlem fakad. Akkor ha egy férfi, nem kívánja a feleségét, mert meghízott, és ezt történetesen a felesége tudtára is adja, ezzel a feleséget megbántva, akkor a nőnek először magában kell ezt rendeznie. Magában kell helyre tennie ezt az egészet. Elfogadni magát úgy, ahogy van. Plusz kilókkal. Mert, ha elfogadja saját magát, és kívánatosnak tartja magát plusz kilókkal is, akkor egészen biztos, hogy a férje is kívánatosnak fogja majd tartatni ❤

Édesanyáknak üzenem

Az összes édesanyának szeretném ezúton üzenni, hogy csodálatosak vagytok! Higgyétek el, hogy gyönyörűek vagytok! Fantasztikus anyukák és szuper feleségek. Iszonyat fontos, hogy ezt elhidd!!!

És ha már tükör, és minden belőlünk fakad. Erről valamikor biztos, hogy fogok bővebben írni. Mindenesetre most csak annyit, ha Norbi üzenete megérintett, feldühített, akkor arra kérlek, hogy nézz rá, hogy miért? Miért bosszantott fel? Valószínűleg tudat alatt, akkor Te sem fogadod el Önmagad úgy, ahogy vagy… Pedig ennek a posztnak is ez az egyik célja. Hogy elhidd, hogy Te egy bámulatos nő vagy. És tudom, hogy ez elcsépelten hangzik, de én azt is elmondom, hogy hogyan tudod elhinni. Mert régen, amikor még nem fogadtam el magam ilyen szinten, mint most, sosem tudtam a hogyanját. Mindig úgy gondoltam, hogy könnyű ezt mondani, de hogy fogadjam el magam úgy, ahogy vagyok…. Nos, én szeretnék erre is választ adni. Kezdj el meditálni, és ismerd meg Önmagad. Nekem legalábbis ezek segítették az utamat. Meditáció és önismeret. Én már tudom és hiszem magamról, hogy fantasztikus vagyok. A tapasztalatom pedig az, hogy ahogy egyre jobban és jobban szeretem és elfogadom magam, úgy válik mindig még boldogabbá, még szabadabbá, még szuperebbé az életem. Azt is tudom, hogy nincsenek határok, mindig lehet még egy kicsit jobban szeretni magam, mint ahogy mindig lehet még egy kicsit jobb is az életem. Azt szeretném, tehát, hogy Te is elhidd, hogy TÉNYLEG fantasztikus vagy ❤ Szeresd hát magad!