A probléma

A legkisebb fiam 5,5 éves. A héten rajta is éreztem egy kis feszültséget, gyanítom a járvány helyzet miatt. Bennem is volt gyomorideg, (amit folyamatosan oldottam, most már úgy érzem talán sikerrel jártam), nyilván ezt sikerült letükröznie. Ez a feszkó a héten abban nyilvánult meg nála, hogy rá nem jellemző módon, gyakran bevette a szájába a kezét, és egyáltalán nem volt hajlandó egyedül játszani, ami szintén nem vall rá… Kérdezgettem tőle, hogy mit érez, van-e valami baj, de természetesen azt mondta, hogy nincsen semmi.

Mindenesetre ma a trambulinban megütötte a lábát, amiért úgy éreztem, hogy sokkal jobban sír, mint amennyire fáj neki. Onnantól kezdve nagyon furcsán viselkedett. Szomorúnak láttam, begubózott a takaró alá, mintha lázas lenne, pedig semmi baja nem volt. Ez 1-1,5 órán keresztül tartott, hiába próbáltam különböző kis trükkökkel átbillenteni… Ekkor volt az a pillanat, hogy elhatároztam erre oldanunk kell. Valahogy segítenem kell ezen az állapoton, mert ez nekem nagyon nem tetszik…

Ahogy eddig hozzáálltam

Vele eddig csak a meditációt gyakoroltuk. Nagyon cukin meditál, lehet, majd felrakok egy hangfájlt róla, hogy milyen meditációt talált ő ki saját magának. Szóval viszonylag rendszeresen (minimum heti 2-3-szor) szoktunk vele meditálni. Önismereti oldással nála még nem próbálkoztam, mert mindig úgy éreztem, hogy kicsi hozzá. Ha úgy éreztem, hogy valamit nem tudok vele megoldani, akkor én meditáltam rá az adott helyzetre….

Ma azonban nagy áttörés történt. Ahogy láttam, hogy ennyire rossz neki, elhatároztam, hogy ezt át kell vele beszéljem, együtt kell oldanunk.

A megoldás

Leültem, és az ölembe kucorodott. Mondtam neki, hogy nagyon szomorúnak látom, mióta megütötte a lábát, és kérdeztem, hogy ő mit érez? Azt mondta, hogy igen, ő is érzi, hogy rossz neki, de nem tudja, hogy miért… Addig-addig beszélgettünk, amíg azt mondta, hogy azóta rossz neki, amióta a nagy tesója nem akart vele reggel játszani. Kiderült, hogy az még azelőtt volt, mielőtt megütötte a lábát. (Gyanítom, a lábát sem véletlenül ütötte meg…).

Kérdeztem tőle, hol érez magában rossz érzést. Mondtam, hogy figyelje meg a testét, egészen a feje búbjától a lábáig, és próbálja megmutatni, hogy hol van benne a rossz érzés. Kis idő után a combjára mutatott. Kérdeztem tőle, hogy milyen ez a rossz érzés. Azt mondta, hogy olyan, mint egy fekete szörny… Mondtam neki, hogy kérdezze meg a szörnytől, hogy miért van ott? A “szörny” azt válaszolta, hogy azért, hogy ne játszhasson a testvérével!! Kérdeztem tőle, hogy hogyan lehetne a szörnyet jobbá tenni, hogy ne akarja ezt? Azt válaszolta, hogy van egy Tündér, és el kell küldeni a Tündérhez, aki majd bezárja a börtönébe. A Tündér a másik lábában, a térdében volt. Így hát, elküldtük a szörnyet a Tündérhez, aki bezárta. No de, én nem szeretem az ilyen “negatív” megoldásokat, így tovább erősködtem, hogy valahogy nem lehetne-e mégis jobbá tenni ezt a szörnyet, hogy megváltozzon. Egy ideig kitartott, hogy nem, aztán egérré változtatta, aki még mindig rossz volt. Végül arra jutott, hogy azt csak a 100 fejű Tündér tudja megcsinálni. Kérdeztem, hogy őt, hol találjuk. Azt mondta, hogy a másik lábfejében van, de őt ki kell engedni kulccsal. Így hát képzeletben kinyitotta a lábfejében az ajtót, hogy a 100 fejű Tündér át tudja változtatni jóvá a fekete szörnyet. Amikor ez megtörtént, kértem, hogy kérdezze meg a Tündért, hogy akkor most már nem lesz szomorú? Azt a választ adta a Tündér, hogy délutánra elmúlik a szomorúsága (ez dél körül volt). Természetesen így is lett, a szomorúságot, vidámság váltotta fel, én pedig borzasztó büszke voltam az 5,5 éves “kis”fiamra, hogy ilyen komoly önismereti oldást lehet már vele véghez vinni 😊

Ui: Ami pedig az egész heti feszültséget illeti, a kezét azóta is bevette a szájába (azzal még lesz dolgunk), viszont az, hogy hajlandó egyedül is játszani, úgy tűnik oldódott. Igaz, hogy arra délután én is rámeditáltam. Tehát az lehet, annak is a hatása, de szerintem azért a fekete szörnynek is lehetett szerepe benne…

Ha bármilyen kérdésed, észrevételed lenne, nyugodtan írd meg, nagyon szívesen venném 🙂 Ha pedig tetszett ez a poszt, kérlek nyomj egy tetsziket a Facebook oldalamra, a posztra, vagy mindkettőre 🙂