A módszer
A legutóbbi posztomban írtam arról, hogy az 5,5 éves kisfiam, hogyan nyugtatta meg magát a Tündérkével és a Krampusszal, amikor szomorú lett. Most leírom ezt a módszert, amit kb. 1-1,5 éve találtam ki, és nálunk, amint ez a posztból is kiderül nagyon bevált 🙂
Eredetileg hisztik kezelésére “fejlesztettem” ki, de kicsit módosítgatva most már inkább feszültség oldására használjuk. Hogy miért is jó tudatosan, ilyen módszerekkel kezelni a hisztit, feszültséget, arról itt írok bővebben.
A Tündérke és a Krampusz
Amikor a gyerkőc belekerül egy negatív spirálba, akkor vedd elő a két kezed. Az egyik kezed testesítse meg a Tündérkét, a másik kezed pedig a Krampuszt. Mondd el a gyerkőcnek, hogy nézd, itt van a Tündérke, itt pedig a Krampusz. Valószínűleg azért dühös a gyerkőc, mert nem úgy történik valami, ahogyan azt ő szeretné. Az a lényeg, hogy a Tündérkés kezeddel (én el is szoktam változtatni a hangom) kezdd el megnyugtatni őt, elismerve és elfogadva az érzelmeit. Mondd el neki a Tündérke nevében, hogy megérted, hogy most nagyon rossz neki, megérted, hogy dühös, de vannak dolgok, amiket sajnos nem lehet, VAGY biztosan van valami megoldás erre a helyzetre, csak meg kell nyugodni előbb. A Krampuszos kezeddel pedig (szintén elváltoztatott hangon) kezdd el őt bátorítani a hisztire! Mondd neki a Krampusz nevében, hogy nem, nem igazad van, hisztivel fogod elérni azt, amit akarsz. Persze ne sokáig, jöjjön hamar a Tündérke, és erősítse meg a gyerkőcöt, például így: tudom, hogy érzed, hogy most inkább meg kellene nyugodnod, és utána átbeszélni ezt az egészet anyával és apával. Tudom, hogy érzed, hogy a hiszti nem visz előre. Igen, most rossz, de itt vagyok veled, és segítek megnyugodni. Bújj egy kicsit anyához, megnyugszol, megszeretgetitek egymást és átbeszélitek, megkeresitek a megoldást. Krampusz, te pedig légy szíves menj el, te is nagyon jól tudod, hogy így nem lehet megoldani a problémákat. Erre jön a Krampusz, legyintve a Tündérkére, dehogyisnem, igenis, hogy a hiszti visz előre. Igenis, hogy így kell viselkedni, csináld csak. Átveszi a szót újra a Tündérke, tudom, hogy érzed, hogy nem így kell viselkedni, nem ez a módja, tudom, hogy te is inkább meg szeretnél már nyugodni, mert ez neked sem jó, Krampusz, tudom, hogy te is tudod… És így tovább… Ezt a kis párbeszédet kell addig türelmesen folytatni, amíg a Tündérke “nyer”. Nálunk mindig, viszonylag hamar, a Tündérke győzött, a Krampusz pedig elkullogott, félig szomorúan, félig elismerve, hogy tulajdonképpen igaza van a Tündérkének, meg a gyerkőcnek. A “bábozások” ideje, minden alkalommal egyre rövidült, mert a kisfiam nagyon megszerette a Tündérkét, így mindig azt akarta, hogy ő “nyerjen”.
Feszültség oldása
Feszültség oldására – legyen az félelem, szomorúság, vagy bármi, ami rossz a gyerkőcnek – kicsit módosítottunk a módszeren (bár Dani ezt használta a szomorúságára). A Krampuszt kivettük a történetből, helyette a gyerkőcnek kell megfogalmazni, hogy mi van benne pontosan. A Tündérke viszont megmaradt, általában ő hozza a megoldást. Egy példát egy ilyen oldásunkról ebben a posztban olvashatsz.
Ha bármi kérdésed van, írj bátran 😉
Ha tetszett ez a poszt, kérlek nyomj egy tetsziket a Facebook oldalamra, a posztra, vagy mindkettőre 🙂