Sokan vallják, hogy hiszem, ha látom…. Én azt mondom, látom, ha hiszem. Nagyon nem mindegy, melyikkel azonosulsz. Mélyen hiszek abban, hogy az van, amit elhiszek. Azaz, azt tapasztalom, amit hiszek. És mivel ebben hiszek, ezt is tapasztalom 😁

Ha azt hiszed el, hogy a világ egy csodás hely, akkor a világot csodás helyként fogod megtapasztalni. Minden egyes történésben, helyzetben, emberben meg tudod látni a csodát, a fényt. Ha viszont azt hiszed el, hogy a világ egy szörnyű, félelmetes hely, akkor nyilván így tapasztalod meg, hiszen rengeteg szörnyűség van a világon, azokkal fogsz inkább találkozni, és nem akarod majd megérteni annak a szörnyűségnek az okát. Kizárod a valóságodból a megértés lehetőségét, hiszen eldöntötted, hogy a világ egy szörnyű hely. Nem is akarod meglátni az értelmét azoknak a szörnyűségeknek.

Sokáig gondoltam úgy, hogy a világ valamilyen szinten félelmetes. Legfőképp azért volt félelmetes számomra, mert úgy gondoltam sok mindenben ki vagyok szolgáltatva külső körülményeknek, bizonyos dolgokra nincs ráhatásom…

Amikor 8 éve találkoztam azzal a szemlélettel, hogy a gondolataimmal, érzéseimmel teremtek, akkor kitárult előttem a világ. Elkezdtem egy teljesen más világot megtapasztalni. Ez a világ már nem volt félelmetes, hiszen volt ráhatásom. Persze az elején ezt nagyon szkeptikusan fogadtam, mégis szerettem volna benne hinni. Ez a szándék, a nyitottság, hogy szeretném hinni, hogy így van, kezdetben egy könnyed kísérletezgetéshez, majd később már egészen mély megértésekhez vezetett. Kísérletezni kezdtem a gondolataimmal, érzéseimmel, hogy valóban én teremtem-e a saját valóságomat. És az igazság az, hogy nagyon sokszor úgy tűnt, ez tényleg így működik, viszont hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindig működött. Ez nem hagyott nyugodni. Tudni, érteni akartam, hogy hogyan működik valójában a világ. Én teremtek, vagy sem? Csak az anyag van, vagy tényleg van valami felsőbb erő, energia, amelynek részei vagyunk? Vannak véletlenek, vagy nem véletlenül „vonzottam be” adott dolgot, történést az életembe.

Ezalatt a 8 év alatt, nagyon sok mindent megértettem magammal és a világgal kapcsolatban egyaránt. Arra jutottam, hogy tényleg én teremtek, és van egy felsőbb erő is, ami szintén hat ránk. Miközben az a felsőbb erő tulajdonképp mi magunk vagyunk. Mert, hogy mindeközben mindannyian egyek is vagyunk. Emiatt a felsőbb erő miatt, bár tűnhet úgy néha, hogy nem mi teremtünk, ugyanakkor abban biztos lettem, hogy egy valamire mindig van ráhatásunk. Ezek pedig az érzéseink. Az érzéseink felett mindig van hatalmunk, ami viszont a későbbiekben hatni fog a valóságunkra. Nagyon tömören összefoglalva ez a nézet alakult ki bennem 🙂 Abban tehát biztos vagyok, hogy nem vagyunk kiszolgáltatva a világnak. Abban is biztos vagyok, hogy tudunk teremteni. És abban is, hogy létezik egy rendező elv, ami miatt minden úgy tökéletes, ahogy van. A maga tökéletlenségében. Nyilván ez nem valami, amit állítok, hogy így van. Nem állítom, hogy ez így ebben a formában a végső igazság, hiszen az utam során, azt megtanultam, hogy ne állítsak ilyesmiket. Mert az igazságom is folyamatosan változott ez alatt a 8 év alatt. Nem feltétlen radikálisan más irányba, sokkal inkább finomodott a tudás bennem. Szóval a lényeg, hogy nem állítom, hogy így van, csak annyit mondok, hogy én ebben hiszek. És persze abban, hogy az van, amit elhiszel 🙂 Ebben a videóban példákkal szemléltetem ezt. Ha érdekel, örömmel veszem, ha megnézed 🙂