Majsai-Kállai Csilla bejegyzései

Létezik nevelő célzatú pofon?

Közzétéve Szerző:
5

Te melyik táborba tartozol?

Ha azon szülők táborába tartozol, akik szerint a testi fenyítés (mindegy, hogy pofonról, elfenekelésről, vagy csak egy kisebb legyintésről beszélünk) rendben van, mint nevelési eszköz, akkor szeretnélek megkérni, hogy olvasd figyelmesen végig ezt a bejegyzést 😉 Ha pedig azon szülők táborát erősíted, akik ugyan ellenzik ezt a fajta nevelés módot, mégis néha eszköztelennek érzik magukat, amikor a gyermekük kibillen az egyensúlyából, és néha még önmaguk is megkérdőjelezik, hogy nem kellene-e az előző táborba átállni, akkor Téged is arra szeretnélek kérni, hogy olvasd el ezt a posztot nagyon figyelmesen 🙂 Ha pedig teljes bizonyossággal tudod, hogy a testi fenyítés leginkább tilos a gyereknevelésben, akkor elolvasás után ne felejtsd el megosztani ezt a bejegyzést 🙂

A posztom célja

Félreértés ne essék, senkit, de senkit nem szeretnék bírálni, hogy hogyan neveli a saját gyermekét. Egyszerűen csak szeretném elmondani, hogy én mit gondolok erről a témáról… Van ugyanis egy határozott véleményem erről az egészről… Ha már EGY szülőt rá tudok venni arra, hogy elgondolkozzon az írásomon, és ezáltal az ő gyermekét néhány pofontól sikerül “megmenteni”, akkor már elérte a célját ez az írás. Hogy miért higgy nekem, vagy legalábbis gondolkodj el azon, amit írok? Nos, azért, mert a hivatásomnak egy része, éppen az ilyen pofonok feldolgozásában testesül meg. Tudom, hogy milyen lelki sebeket okoznak ezek a pofonok, amelyeket szerencsére nem lehetetlen feldolgozni, azonban nem is feltétlenül egyszerű, sajnos. Természetesen, ahogy említettem senki felett nem szándékom ítélkezni. Mélyen hiszem, hogy mindenki, a legjobb tudása szerint neveli a gyermekét. A gyereknevelés pedig azt gondolom nem is annyira egyszerű feladat. Tudom, hiszen én magam is gyakorló szülő vagyok, 3 fiú édesanyja. A férjemmel igyekszünk nagyon tudatosan nevelni a gyermekeinket, hiszem, hogy a tudatosság az, ami igazán tud nevelni, jó irányba terelni, nem pedig a pofonok… Azt is biztosan tudom, hogy Te is a legjobbat akarod a gyermekednek, éppen ezért is döntöttél úgy, hogy végigolvasod most ezt a posztot, amit előre is köszönök, mert egy kicsit hosszabbra sikerült, mint terveztem. Ez a poszt pedig segíteni fog a tudatosságod emelésében, ami hatással lesz a későbbi döntéseidre, azzal kapcsolatban, hogy adott esetben felemeled-e a kezed, vagy sem…

Én sosem ütöttem meg a gyermekeimet?

Az igazsághoz persze hozzátartozik az is, hogy őszintén megválaszoljam a fenti kérdést. Már csak azért is, mert tényleg nem szeretném, hogy bárki észosztásnak tekintse ezt az írást. Még egyszer szeretném határozottan leszögezni, hogy a célom nem az ítélkezés, sem az észosztás, sokkal inkább az elgondolkodtatás. No de, hogy válaszoljak a kérdésre: DE sajnos ütöttem már a gyermekeim fenekére… Nem vagyok rá büszke, egyáltalán nem. Arra mondjuk úgy, hogy azért büszke vagyok, hogy viszonylag kevésszer fordult ez elő. 2 kezemen meg tudom számolni, hogy a 13 év alatt, hányszor csaptam rá a 3 fiamra. De olyankor is tudtam, hogy nem az lett volna a megoldás… Tehát sajnos van, hogy elveszítem a türelmemet. Azt azonban hozzá kell tennem, hogy amióta meditálok (6 éve), azóta sokkal de sokkal türelmesebb lettem a gyermekeimmel (is). Mindenesetre ezt tényleg fontosnak tartottam megosztani, hiszen önmagam előtt is csak így lehet hiteles ez az írás… No, de vágjunk is bele.

Egy jó nagy pofon megtanítaná

Sokakban élnek mai napig az ehhez hasonló tévhitek, hogy egy jó időben elcsattant atyai pofon többet ér, mint a könyörgés. Vagy, hogy egy jó nagy pofon megtanítaná neki, hogyan kell viselkedni. Nem beszélve arról, hogy “engem is vertek, mégis ember lett belőlem”, vagy hogy “én is kaptam pofonokat, meg is érdemeltem”… Itt muszáj megjegyeznem, hogy az, aki ezt az álláspontot képviseli, szerintem nem igazán élhet boldog, kiegyensúlyozott életet, hacsaknem komoly önismereti munka van a háta mögött.

Nos nézzük, hogy véleményem szerint mire is tanítja meg VALÓJÁBAN a gyermeket egy jó nagy pofon, ütés, de akár egy-egy legyintés is:

  • Félelemre, szorongásra… A gyermeknek félni kell attól, hogy a tetteinek mi lesz a következménye. Ez akár felnőtt korában is folyamatos mérlegelésre készteti majd, hogy megtegye, ne tegye, hiszen a tudatalattijába bevésődött, hogy a tettei következményei adott esetben félelmetesek is lehetnek.
  • Önszeretet hiányra… A gyermek egy-egy pofon után hajlamos levonni azt a következtetés, hogy ő bizony nem szerethető. Az önszeretet hiánya elsősorban a párkapcsolatban okozhat majd a későbbiekben problémát, de természetesen bármilyen más emberi kapcsolatban is gond lehet sajnos.
  • Önbizalom hiányra… A gyermek nagyon hamar elhiszi azt is, hogy ő nem elég jó, nem felel meg, úgy ahogy van.  Az önbizalom hiány a gyermek életének minden területére kihathat, a tanulástól elkezdve a szociális készségeken keresztül, bármelyik életterületnél okozhat problémát. Természetesen, ha ezek a sebek nincsenek begyógyítva, akkor az a felnőtt korra is hatással van. Az önbizalom hiány problémát okozhat bármelyik életterületen, például a munkahelyen, párkapcsolatban, baráti kapcsolatokban, de még az anyagi helyzetben is. 
  • Az önfelvállalás hiányára… A gyermek nagyon hamar rájön, hogy nem vállalhatja fel magát, ami önmaga megtagadását eredményezi. Könnyen lehet, hogy emiatt hazugságokba is keveredik, hiszen nem lát más módot, hogy megússza a verést, csak a füllentést. Ha valaki nem meri vállalni önmagát, az felnőtt korban is rengeteg problémát tud okozni, az adott életterületen, szerintem ezt nem is kell ragozni.
  • Az érzelmek elfojtására… A gyerkőc arra is hamar rájön, hogy nem élheti meg az érzelmeit, azaz magába kell fojtani az érzelmeit. Hiszen, ha megéli, akkor jön a verés, vagy a pofon. Ezért inkább úgy dönt, hogy visszafojtja. Az érzelmek visszafojtása szintén számos problémát okozhat, többek közt szorongást, de akár depresszióhoz is vezethet a későbbiekben…

Valószínűleg lehetne még ezt ragozni, sokáig tudnám fejtegetni mindegyik pontot, és ha nagyon gondolkoznék, lehet, hogy még több pont is jutna eszembe. Azt gondolom azonban, hogy a lényeget így is sikerült összefoglalnom. 

Türelem és szeretet

Persze nehéz egy ellenkező gyermeknek türelmesen elmagyarázni, hogy amit szeretne, az most nem lehetséges. Én mégis arra biztatlak, hogy mielőtt felemelnéd a kezed, állj meg egy pillanatra és gondolkozz egy kicsit. Próbálj meg visszazökkenni a mostba, mérlegelni, de legfőképpen megérteni a gyermekedet. A gyermeked nem azért ellenkezik, mert ő rossz, legkevésbé sem azért, mert téged akar bosszantani. Egyszerűen így tudja csak jelezni, hogy most, neki nagyon nem jó valami. Te vagy a felnőtt, és Tőled várja, hogy megnyugtasd. Gondold csak el, hogy ha Te felnőttként adott esetben magadat sem tudod lenyugtatni, akkor miért várod el Tőle, hogy ő egyedül le tudjon nyugodni? Tulajdonképpen lehetséges, hogy Te magad sem vagy rá képes…. Mindenesetre az biztos, hogy neked kell megtanítanod, hogyan tud megnyugodni. Nyilvánvalóan ez a nehezebb út, hiszen ahhoz, hogy őt megtanítsd lenyugodni egy-egy hiszti alkalmával, előbb meg kell tanulnod saját magadat is lenyugtatni. Biztosan ismered Te is a mondást, hogy a gyermeked nem a tanácsodat, hanem a példádat követi… Hogy hogyan is tudod ezt kivitelezni? Nos, ez a poszt már így is túl hosszú, hogy ebbe belemenjek. Lehet, hogy majd erről is fogok írni valamikor a jövőben. Mindenesetre én úgy gondolom, hogy először is a saját elakadásaidat kell kioldanod ahhoz, hogy tudatosan, türelmesen tudj reagálni az ilyen helyzetekre, azaz saját magadat kell megismerned, hogy mire, hogyan, miért reagálsz. Úgyis mondhatnám, hogy az önismeret elengedhetetlen feltétele a Te boldogságodnak, csakúgy, mint a gyermekedének is. Azaz, ha Te jól vagy, a gyermeked is jól lesz.

Végezetül, egy igaz kis történet, a pofonokról, a mai fiatalokról és a tiszteletről

Hiszem tehát, hogy a pofon nem tanít se tiszteletre, se jólneveltségre. A pofon félelemre, szorongásra, rettegésre tanít. Nem olyan régen egy párbeszéd tanúja voltam. Két középkorú férfi arról tanakodott, hogy bezzeg ők mennyivel jobban tisztelték az ő szüleiket, mint a mi generációnk. Persze, kaptak egy két verést, de annak helye volt, azt ők megérdemelték. Nos, én nem akartam ezzel vitába szállni, mindössze egy kérdést tettem fel ezzel kapcsolatban. Azt mondtam, hogy tegyük fel, hogy ők jobban tisztelték a szüleiket…. Megkérdeztem az egyik férfitől, hogy szerinte az ő generációjuk (volt) őszintébb a szüleivel, vagy a mi generációnk (én 35 éves vagyok)? Ezen elgondolkozott, és természetesen a válasza az volt, hogy kétségtelenül a mi generációnk őszintébb. Ezek után kérdezem én, hogy régen az valóban tisztelet volt? Nem csak úgy gondoljuk, hogy az volt? Tényleg az a tisztelet, ha hazudnunk kell? Ha igen akkor, azt hiszem, én nem igazán akarok tisztelni senkit…

Ha tetszett ez a poszt arra kérlek, hogy oszd meg, hátha eléri célját és megment egy-egy gyermeket néhány pofontól…

 

Ha bármilyen kérdésed, észrevételed lenne, nyugodtan írd meg, nagyon szívesen venném 🙂 Ha pedig tetszett ez a poszt, kérlek nyomj egy tetsziket a Facebook oldalamra, a posztra, vagy mindkettőre 🙂

 

 

 

Így tud beteljesülni a vágyad :)

Közzétéve Szerző:

Hogyan teljesülhetnek a vágyaid?

A legutóbbi posztomban arról írtam, hogy tulajdonképpen a korlátozó hiedelmeid állnak a vágyaid útjában. Ma arról szeretnék írni, hogy hogyan tudod ezeket a hiedelmeket oldani, elengedni, illetve átformálni őket olyanná, amik Téged sokkal de sokkal jobban szolgálnak. Ugyanis, ha ezt megteszed, akkor az automatikusan hozza magával a vágyaid beteljesülését is 🙂

Derítsd fel a hiedelmeidet

Ahhoz, hogy oldani tudj egy hiedelmet, természetesen szükséged van arra, hogy tudj a létezéséről. Tehát mindenképpen kell egy kis önvizsgálatot tartanod. Adott tehát egy élethelyzeted, amiben már nem érzed jól magad, azaz változtatni szeretnél rajta. Először is fontos tudnod, hogy mi az, amit valójában szeretnél. Tehát tisztázd le magadban, hogy tulajdonképpen mit is szeretnél a probléma helyett. Ez már csak azért is fontos, mert sokan vannak úgy, hogy azt érzik, hogy valami nagyon nem jó, de azt, hogy mit is szeretnének igazán ahelyett, ami van, azt nem tisztázzák le magukban. Ezáltal a fókuszuk olyannyira a “problémára” helyeződik, hogy igazából azt teremtik meg újra és újra.Tehát a lényeg, hogy tudnod kell, hogy mi is az, amit valójában szeretnél elérni.

Ha ezt tudod, akkor érdemes ehhez hasonló kérdéseket feltenni magadnak, és teljesen őszintén megválaszolni őket.

  • Mi az, ami valójában megállít, hogy elérd a célodat?
  • Mit hiszel el magadról, ami elősegíti, hogy a mostani helyzeted így maradjon?
  • Mi az, amit elhiszel a világról, ami ezt az élethelyzetedet fenntartja?
  • Mit hiszel el, ami miatt ez a probléma egyáltalán létezhet?
  • Reálisak a céljaid? Ha igen, akkor miért nem éred el? Külső tényezők, a Te hozzáállásod hatása, vagy a kettő kombinációja gátolja meg a célod elérését?
  • Ha a saját hozzáállásodra fókuszálsz, mi az, amit csinálhatnál másképp?
  • Van-e esetleg benned félelem a célod elérésével, illetve a célodhoz vezető úttal kapcsolatban?

Ha ezeket a kérdéseket őszintén megválaszolod, akkor egészen biztos, hogy rá fogsz bukkanni egy-egy önkorlátozó hiedelemre. Például olyanra, ami veled kapcsolatos, hogy nem vagyok elég jó, nem vagyok elég okos, nem vagyok képes erre, vagy arra… Az is lehet, hogy olyat találsz majd, ami a világgal kapcsolatos hiedelmed, például, hogy a világ szörnyű, vagy az emberekben nem lehet megbízni, vagy, hogy pénzt csak pénzből lehet csinálni, stb. Ebben a posztomban összegyűjtöttem még néhány példát, ha esetleg érdekel 😉

Az elfogadás

Az elfogadás fontosságáról, hogyanjáról egészen biztos, hogy fogok még írni a közeljövőben, mert szuper téma, és szerintem sokan élnek tévhitben ezzel  kapcsolatban. Itt most csak tényleg annyit szeretnék kiemelni, hogy fogadd el a helyzetet, amiben vagy. Ez nyilván nagyon nehéz, de épp itt jönnek a segítségedre a feltérképezett hiedelmeid. Ugyanis, ha ismered a hiedelmeidet, akkor sokkal könnyebb elfogadni, hogy ezek miatt a korlátozó hiedelmek miatt vagy abban a helyzetben, amiben éppen vagy. Ez a helyzet pedig nem örök, tehát nem azért fogadod el, hogy így maradjon, hanem éppen ellenkezőleg. Azért, hogy meg tudjon változni 🙂

Írd át a hiedelmeidet tudatos szinten

Tudatos szinten két módszert emelnék ki, amelyek segítenek átírni a hiedelmeidet

  1. Kezdj el ellenpéldákat keresni. Tegyük fel, hogy van egy olyan hiedelmed, hogy a vékonyabb nők sikeresebbek (nekem konkrétan volt ilyen hiedelmem, amiről egyébként tényleg nem is tudtam annyira tudat alatt volt bennem, és ha ismersz, akkor tudod, hogy van rajtam 5-10 kg felesleg :-D) Tehát mit csináltam? Figyeltem, kerestem, megkérdőjeleztem. Természetesen elég könnyen sikerült kioldani, hiszen elég egyértelmű, hogy a sikeres nők nem feltétlenül a külsejük miatt sikeresek.
  2. Mondogasd az ellenkezőjét. Tegyük fel, hogy van egy olyan hiedelmed, hogy Te nem vagy elég rátermett egy bizonyos munkára. Kezdj el ehhez hasonló mondatokat mondogatni: Eddig úgy éreztem, hogy nem vagyok elég rátermett arra a munkára, de most már készen állok ennek a megváltoztatására. Készen állok a fejlődésre, készen állok arra, hogy rátermettebb legyek. Kérek lehetőségeket, amikben fejlődhet az önbizalmam, a rátermettségem. Hogyan is érhetném el, hogy rátermettebb legyek? stb…

Oldd a hiedelmeidet tudat alatt

Mi mással is oldhatnád hatékonyan és gyorsan a korlátozó hiedelmeidet, mint meditációval? Nem is az én posztom lenne, ha nem szerepelne benne a meditációt 😀 Azt gondolom ez az egyik legfontosabb feladatod, ha valóban el szeretnél engedni egy korlátozó hiedelmet. Tulajdonképpen a meditáció a legcélravezetőbb módszere a hiedelmeid oldásának. Meditációval ugyanis épp a tudatalattidhoz férsz hozzá, és ahogy már írtam, ezek a hiedelmek tudat alatt rejtőzködnek. Tehát a legegyszerűbb módja a korlátozó hiedelmeid oldásának, ha meditálsz. Ennél a pontnál, lehet, hogy megrémülsz, mert azt gondolod, hogy nem tudsz meditálni. No, de természetesen ez az ijedtség nem másból fakad, mint egy korlátozó hiedelemből. Ha azt hiszed el, hogy nem tudsz meditálni, akkor nyilván nem is fogsz tudni 😉 Ahogy azonban már ebben a posztomban is megírtam, bárki tud meditálni, aki akar 🙂

Ha bármilyen kérdésed, észrevételed lenne, nyugodtan írd meg, nagyon szívesen venném 🙂 Ha pedig tetszett ez a poszt, kérlek nyomj egy tetsziket a Facebook oldalamra, a posztra, vagy mindkettőre 🙂

 

 

 

Ezért nem teljesülnek a vágyaid…

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Mik állnak a vágyaid útjában?

Mit szeretnél? Mi a vágyad? Mi az, amit mindennél jobban el szeretnél érni? Biztosan vannak Neked is álmaid, vágyaid, céljaid. Van, hogy úgy érzi az ember, hogy soha nem fognak az álmai megvalósulni. Mégis, arra kérlek, hogy próbálj meg ehhez a poszthoz nyitottan állni, mert mélyen hiszem, hogy minden álmod valóra válhat, minden vágyad teljesülhet. Úgy gondolom, hogy egy dolgon áll vagy bukik a vágya(i)d beteljesülése. Ez az egy dolog pedig nem más, mint a vágyaiddal szemben álló korlátozó hiedelmek. A korlátozó hiedelmekről már több posztomban is írtam, például itt és itt, ebben a posztban azonban példákat szeretnék felsorolni, amik talán érthetőbbé teszik, hogyan is gátolják meg ezek a tudatalatti hiedelmek a vágyaid beteljesülését…

Példák a vágyaiddal ellentétes hiedelmekre

Tudnod kell tehát, hogy Te hiába vágysz tudatos szinten valamire, hiába vizualizálod az álmodat, hiába gondolkodsz pozitívan, ha azzal a vágyaddal szemben áll tudat alatt egy hiedelem, akkor a vágyad nem fog teljesülni. Ugyanis a tudatalatti mindig erősebb, mint a tudatos. Sajnos tehát a hiedelmed fog nyerni… Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem teljesülhetnek a vágyaid, de erről majd később 🙂 A lényeg, hogy a hiedelmed “kigolyózza” a vágyadat, mert az az erősebb.

Az alábbiakban néhány példát szeretnék felsorolni, kicsit bővebben kifejtve, hogy hogyan is állhatnak szemben a hiedelmeink a vágyainkkal:

  1. Tegyük fel, hogy arra vágysz, hogy legyen egy szerető párod. Van azonban tudat alatt egy olyan korlátozó hiedelmed, hogy Te nem vagy szerethető. Ebben az esetben hiába vágysz Te arra, hogy szerető társra lelj, ha azt hiszed el, hogy Te márpedig nem vagy szerethető. A kettő sajnos üti egymást. A hiedelem, hogy Te nem vagy szerethető, tudat alatt van, így erősebb a tudatos vágyadnál, azaz annál, hogy szeressen valaki. Így értelemszerűen sajnos azt fogod bevonzani magadnak, hogy nem találsz magadnak szerető társat, hiszen Te magad sem hiszed el, hogy szerethető vagy.
  2. Tegyük fel, hogy arra vágysz, hogy olyan munkával keress pénzt, amit szeretsz, könnyen elvégzel. Emellett tételezzük fel azt is, hogy van egy olyan korlátozó hiedelmed, hogy a pénzért meg kell dolgozni… Remélem itt is egyértelműen érzed az ellentmondást. Hiba vágysz Te arra, hogy könnyedén áramoljon be a pénz, olyan munkával, amit szeretsz, ha közben azt hiszed, hogy a pénzért meg kell dolgozni. Természetesen a hiedelem az erősebb, így a pénzért meg is fogsz dolgozni, egészen addig, amíg azt hiszed el, hogy meg kell dolgozni érte.
  3. Tegyük fel, hogy arra vágysz a pároddal, hogy kisbabátok legyen. Az elmúlt időszakban azonban több barátnődnél is jártál babalátogatóban, és minden barátnődnél úgy élted meg a látogatást, hogy negatívan változtak az anyaság hatására. Így hát kialakítottad tudat alatt azt a hiedelmet, hogy az anyaság félelmetes, mert iszonyatosan megváltoztak, kifordultak önmagukból a barátnőid az anyaság hatására. Hiába vágysz tehát arra, hogy kisbabád legyen, ha közben tudat alatt az anyaságtól való félelmed óriási. A kettő megint csak üti egymást, és sajnos a tudat alatti nyer ebben az esetben is…
  4. Tegyük fel, hogy minden vágyad egy csodás párkapcsolat. Azonban gyerekkorodban folyton azt hallgattad édesanyádtól/édesapádtól, hogy nincs normális férfi/nő a világon. Ez gyakorlatilag beleégett a tudatalattidba, így nyilván ezt a valóságot fogod megtapasztalni… Hiába vágysz tehát csodálatos párkapcsolatra, ha közben nőként azt hiszed el, hogy nincs normális férfi az egész földön, vagy férfiként azt, hogy nincs normális nő a világon.
  5. Tegyük fel, hogy a gyermekeid, vagy a párod nem tisztelnek, becsülnek annyira, amennyire azt Te szeretnéd. Legbelül is azt érzed bizony, hogy Te nem vagy egy értékes ember. Ebben az esetben hiába vágysz Te arra, hogy a gyermekeid, vagy a párod tiszteljenek, becsüljenek, ha nem hiszed el magadról, hogy értékes, ember vagy, aki érdemes a tiszteletre, megbecsülésre….
  6. Tegyük fel, hogy hiányolod azt, hogy a férjed nőiesnek, szexinek lásson. Ha azonban a tükörbe nézel, hamar el is fordulsz, mert nem tartod magad csinosnak, nőiesnek. Hiába vágysz tehát arra, hogy nőiesnek lásson a férjed, ha belül egyáltalán nem hiszed el magadról, hogy Te egy csodálatos nő vagy.

Természetesen a fenti példákból is jól látszik, hogy ezek a hiedelmek tudat alatt vannak… Nyilván nem gondolkozol azon, hogy az anyaság félelmetes, vagy, hogy Te nem vagy szerethető. Ezek a hiedelmek azonban ott lapulnak, mindig ott vannak, akárcsak a számítógépes háttérprogramok, a háttérben futnak…. Érdemes tehát foglalkozni velük, oldani őket.

Vágyak kontra korlátozó hiedelmek

A következő táblázatban pedig, szeretnék még több példát felsorolni esetleges hiedelmekre, amelyek blokkolhatják a vágyaidat. Természetesen a táblázat nem teljes, tehát nem jelenti azt, hogy ha mondjuk könnyed pénzkereseti lehetőségre vágysz, akkor csak a felsorolt 2 példa hiedelem blokkolhatja a vágyad beteljesülését. Minden esetben egyedileg kell megvizsgálni, hogy egészen pontosan mi is az a korlátozó hiedelem, ami az álmaid útjában áll.

Vágy Példa lehetséges korlátozó hiedelmekre
Boldog, szeretetteljes párkapcsolat

Nem vagyok elég szerethető

Nem létezik normális/boldog párkapcsolat

Nem érdemlem meg a szerelmet

Nem érdemlem meg a boldogságot

Nem létezik normális nő/férfi a világon

Könnyed pénzkereseti lehetőség

A pénzért meg kell dolgozni

Könnyen pénzt keresni csak csalással lehet
Anyaság

Az anyaság teljesen megváltoztat, az anyasággal elveszítem önmagam

Az anyaság félelmetes

Nem leszek elég jó anya

Az anyaság a szabadság elvesztésével jár
Harmonikus család

Egy családban állandóan veszekedések vannak

Nem létezik boldog család
Boldog élet

A világ egy szörnyű hely, ahol senki sem boldog

Szerencsétlen ember vagyok, szerencsétlen körülményekkel, mindenki bánt, a körülmények áldozata vagyok
Sok pénz

A pénz csak gonddal jár

A gazdagok becstelenek, mindig lopnak

Pénzt csak pénzből lehet csinálni

Minden gonosz forrása a pénz

A pénz nem boldogít
Vezető pozíció

Minden főnök bunkó

Nem vagyok képes jól irányítani a dolgokat
Jó munkahely A jó munkahelyekre csak protekcióval lehet bekerülni
Még jobb élet Már így is túl jó az életem, ennél jobbat már nem érdemlek

 

Nos, hirtelenjében ennyi példa jutott eszembe. Nyilván ezen kívül még rengeteg vágy és korlátozó hiedelem létezik. A lista alapján azonban bízom benne, hogy találtál olyat, ami alapján érthetőbbé vált, hogy hogyan korlátozzák a hiedelmek a vágyainkat. Ha tehát nagyon szeretnél valamit, de sehogy sem jön össze, akkor mindenképp szánj időt arra, hogy felderítsd a korlátozó hiedelmeidet. Hiszen, ha abban hiszel, hogy a világ egy szörnyű hely, akkor számodra az is lesz sajnos… Azt a valóságot fogod megteremteni magadnak, mert azt hiszed el. Hiába vágyakozol Te egy boldog, gondtalan életre, ha tudat alatt ott van ez a hiedelem, akkor a vágyadat ütni fogja és a világot szörnyű helyként fogod megtapasztalni, azt a valóságot fogod magadnak megteremteni. A jó hír viszont az, hogy a hiedelmeidet tudod oldani, el tudod engedni őket. De erről majd a következő posztban írok 🙂 Addig is, ha esetleg van olyan vágyad, amit ebben a posztban nem találtál meg, és szeretnéd tudni, hogy milyen hiedelem blokkolhatja a beteljesülését, akkor írd meg kommentben, vagy üzenetben, mindenképp válaszolok 🙂

 

Ui. Ha tetszett ez a poszt, kérlek nyomj egy tetsziket a Facebook oldalamra, a posztra, vagy mindkettőre 🙂 Ha pedig bármilyen kérdésed, észrevételed lenne, nyugodtan írd meg azt is, nagyon szívesen venném 🙂 Lgyen szép napod 🙂

 

 

Mások szeretetére vágysz, vagy önmagad szeretnél lenni?

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Szembejött egy poszt ma velem, amin kicsit elgondolkodtam.

A poszt egy kérdést tett fel: Mi a fontosabb számodra, hogy mások szeressenek, vagy az, hogy önmagad legyél? Legyél teljesen őszinte!

Azon gondolkodtam el, hogy milyen paradox is ez a helyzet…

Méghozzá azért, mert amíg régen sokkal jobban meg akartam felelni mások elvárásainak, addig azt gondolom, hogy sokkal többen akadtak olyanok, akik nem kedveltek…
Most, hogy már egészen jól megy az önmagamat adom verzió, azaz nem akarok megfelelni másoknak, azt érzem, hogy nem igazán találkozom olyannal, aki ne fogadna el úgy, ahogy vagyok. Ezzel nem állítom azt, hogy nincs olyan ember, aki ne kedvelne, biztos akad még mindig, de ezt egyáltalán nem érzem, nem tudok róla, és emiatt nem is bánt Régen viszont biztosan fel tudtam volna sorolni jó néhány embert, akinek tudtam, hogy nagyon nem vagyok a kedvence….
Mindenesetre úgy gondolom, hogy igazából azok az emberek, akik régen nem szerettek, azok csak egy tükröt tartottak nekem, azon tulajdonságaimra, amiket én magamban nem szerettem. Tehát, nem ők nem fogadtak el engem, hanem nyilvánvalóan én nem fogadtam el saját magamat… Ezt ők csak visszatükrözték nekem.
Tehát akkor, amikor rájössz, hogy igazából nem kell megfelelned senkinek, meg fogod érteni, hogy az elvárások, amiket úgy gondolsz, hogy mások támasztanak Veled szemben, azok csak és kizárólag a Te fejedben léteznek! Az elvárások benned vannak, nem másban. Mint, ahogy a szeretet hiánya is benned van, nem másban. Nincs szükséged arra, hogy mások szeressenek, mindössze egy ember szeretetére van szükséged, ez az ember pedig Te magad vagy. Ha el kezded szeretni és elfogadni magad úgy, ahogy vagy, akkor ezt a szeretetet és elfogadást fogod megtapasztalni másoktól is! Egy teljesen más világba csöppensz, ha el kezded szeretni, elfogadni és becsülni magad!

Tapasztalataim alapján tehát a fent említett kérdés paradoxonja: Amíg arra törekszel, hogy mások szeressenek, addig szinte biztos, hogy lesz olyan, aki nem fog szeretni, akinek az elvárásainak egész egyszerűen nem tudsz megfelelni. Abban a pillanatban, amikor el kezded önmagadat adni, egyre több olyan ember fog körül venni, aki úgy fogad el, úgy szeret, ahogy vagy

És hogy hogyan is értem el azt, hogy már egészen jól tudok önmagam lenni, elfogadom és szeretem magam? Nos, ha ismersz tudod a választ 😇😏 Ha nem, akkor segítek: meditációval

Mi az az NLP?

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Amikor megkérdezik tőlem, hogy mivel foglalkozom, akkor legtöbben nem tudnak mit kezdeni azzal az információval, hogy NLP kezelő vagyok 😀 Ezért gondoltam megér egy posztot, hogy tisztázzuk, mi is valójában az NLP.

Az NLP az én értelmezésemben

Azt gondolom ahány NLP kezelő, annyiféleképpen használja az NLP-t. Mindenkinek kicsit más, mindenki beleviszi a saját maga személyiségét. Természetesen én is ezt teszem 🙂

Számomra az, amit én alkalmazok, az egy alternatív terápiás módszer, ami segít a problémáid, elakadásaid (meg)oldásában. Nagyjából mindegy, hogy ez a probléma milyen jellegű, mert mélyen hiszem azt, hogy mi magunk teremtjük a saját életünket, így a problémáinkat is. Lehet az a problémád, hogy nem jön össze a baba, vagy állandó konfliktusaid vannak a munkahelyeden, esetleg a családodban, vagy úgy érzed, nem tudod kezelni a kamasz gyermekedet, esetleg fóbiád van, vagy a párkapcsolatod nem működik úgy, ahogy azt Te szeretnéd, de az is lehet, hogy olyannyira szorongsz, hogy testi tüneteket is produkálsz. A példákat még sorolhatnám. Mindegy, hogy milyen problémád van, a lényeg az, hogy mind-mind belőled fakad, Te teremted, a gondolataiddal, érzéseiddel, de legfőképp a hiedelmeiddel. Nyilvánvalóan ezeket a problémákat tudat alatt teremtetted, nem tudatosan. Ezeket a tudat alatti okokat hozzuk felszínre, tudatos szintre, majd egyúttal oldjuk is őket. Ezek az oldások eredményezik majd a probléma megszűnését. 1-1 konkrét probléma oldásához a tapasztalataim alapján, általában 3-8 alkalom  szükséges.

Szeretnék itt egy konkrét példával segíteni, hogy hogyan is teremtjük mi a saját problémáinkat. Vegyünk egy kisgyermeket, aki fejfájós édesanyját látván, levonja azt a következtetést, hogy ha figyelmet és törődést szeretne a családjától, akkor annak az a módja, hogy megfájduljon a feje. Amennyiben a kisgyermek úgy érzi, hogy nem kap elég figyelmet, nagyon könnyen produkálja magának a fejfájást, hiszen akkor egészen biztos, hogy törődni fognak vele. Ugyanígy felnőtt korában is, amikor ez az ember azt érzi, hogy törődésre van szüksége, tudat alatt könnyedén teremthet magának migrénes fejfájást. Természetesen ezt a programot át lehet írni, lehet oldani, a fej megfájdulása helyett alternatív megoldásokat lehet kialakítani arra, hogy az ember érezze a törődést.

Az NLP története

Úgy gondolom, ha már NLP, akkor a “hivatalos” verziójáról is írok egy kicsit. Az NLP útja a hetvenes évek elején kezdődött Amerikában, egészen pontosan két ember indította útnak, Richard Wayne Bandler és John Thomas Grinder.

Bandler és Grinder együtt kezdtek el tanulmányozni olyan kiválóságokat, mint Fritz Pearls, Virginia Satir és Milton Erickson. Mindhárman kiemelkedő terapeuták, pszichoterapeuták voltak, akik zseniális módon  voltak képesek pozitív változást elérni pácienseiknél, gyakorlatilag csodákra voltak képesek. Tulajdonképpen Bandler és Grinder, arra a kérdésre keresték a választ, hogy mitől olyan hatékony a három világhírű, kimagaslóan sikeres pszichoterapeuta klinikai gyakorlata?

Ezek után modellezték a 3 pszichoterapeuta terápiás gyakorlatát, munkásságát, majd rendszerbe foglalták, és tulajdonképpen ez a rendszer lett az NLP alapja. Az NLP azóta is folyamatosan fejlődik, rendszeresen újabb és újabb technikákkal és megoldásokkal bővül az eszköztára.

Az NLP jelentése

NLP, azaz „neuro-lingvisztikus programozás”:

  • neuro: Azaz idegrendszeri. Az idegrendszerünkön keresztül érzékeljük a világot. Minden viselkedésünk neurológiai folyamatokban gyökerezik: érzékelés, észlelés, illetve a gondolkodásnál is az idegrendszerünket használjuk.
  • lingvisztikus: Azaz nyelvi. Gondolatainkat a nyelv segítségével fejezzük ki. A nyelvet használjuk a bennünk lévő képek, hangok, érzések, megfogalmazására. A nyelvet használjuk annak kifejezésre, ahogyan a világról és történéseiről vélekedünk.
  • programozás: Talán a programozás a fő lényege az NLP-nek. Gondolataink és viselkedésünk a bennünk lévő, mélyen gyökerező neurolingvisztikus sémákat, előírásokat közvetít. Mondhatjuk úgy is, hogy gondolatainkat és viselkedésünket a hiedelmeink irányítják. Ezek a hiedelmek azonban megváltoztathatóak, újratanulhatóak, vagyis az ember újraprogramozható. 

Az NLP mindenkinek mást jelent

Ahogy azt feljebb is írtam, az NLP mindeninek mást jelent, mindenki kicsit másképp alkalmazza. Sokan nevezik a változás művészetének, vagy az emberi kiválóság modellezésének. Mindenesetre egy biztos, mint nagyon sok alternatív módszer, ez is működik, ha használod, rendszeresen 🙂

Hónapok óta tartó lábfájás elmulasztása 2 perc alatt :)

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

A barátnőm tegnap átjött egy ki terápiázásra 🙂 Terápiázás végén meséltem neki, hogy a fiam úgy jött ki az iskolából, hogy kb. 1,5 órája borzasztóan fájt a hasa. Ahogy jöttünk haza, mögé néztünk, rájöttünk az okára, és ahogy azt már-már megszokhattuk, egyből elmúlt a hasfájás. Ez körülbelül 3 percet vett igénybe. A barátnőm kérte, hogy akkor mulasszam már el a lábfájását is, mert hónapok óta fáj neki. Ugyanazt a módszert alkalmazva mögé néztünk, megfejtettük az okát, és 1-2 percen belül, elképedve tapasztalta az azonnali enyhülést a fájdalmán (mára teljesen elmúlt a fájdalom). Abszolút értette az okát, hogy mire akarja figyelmeztetni a lába.

Ezek után, már csak azt nem akarta elhinni, hogy ez valóban ennyire egyszerű. Pedig valóban. Az élet ennyire egyszerű. A problémáink nem azért vannak, hogy rossz legyen nekünk, hanem azért, hogy figyelmeztessenek minket, és jobb irányba tereljenek. Se több se kevesebb. Csak tükröt tartanak, hogy mire figyeljünk.

Igen, de akkor mégis miért gondoljuk úgy, hogy ennél jóval bonyolultabb az ÉLET? Azért mert arra vagyunk, kondicionálva, hogy az élet nehéz, az élet nem habos torta, és természetesen ennek megfelelően viselkedünk…

Ui: ezt a módszert alkalmaztuk nála is, és a fiamnál is 🙂

Nyári csodák – avagy, hogyan teremtjük az életünket

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Bejelentkezem

Eltűntem kicsit az elmúlt hetekben, aminek azon egyszerű oka van, hogy nyári szünet van 🙂 Itthon vannak a fiaim, ezért a “munkára” kicsit kevesebb idő marad…

Csodás “véletlenek”

Az életünk azonban zajlik rendesen, történt néhány dolog, amit már régóta meg szerettem volna írni. 4 “kisebb csodát” szeretnék elmesélni, ami velünk történt az elmúlt hetekben. Az első három gyakorlatilag 3 napon belül zajlott, és ugyanazon eseményhez köthető. A negyedik egy teljesen más dolog, de az is hatalmas csoda volt számomra, és nem sokkal utána történt. Ha ismersz engem, vagy olvasol egy ideje, akkor nagyon jól tudod, hogy nem hiszek a véletlenekben. Már csak azért sem, mert túl sokszor történik velünk ezekhez hasonló “véletlen”, amikre sokkal jobban szeretek csodaként tekinteni. Hiszen tudod, Einstein is megmondta: Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, hogy nincsenek csodák. Vagy pedig abban, hogy a világon minden egy csoda. Hát mi az utóbbi szerint éljük az életünket 🙂

Az első “csoda”

Az első három történet a nagy fiam evező bajnokságához kötődik. Júliusban volt az országos bajnokság, amire őt is benevezték. Azt tudni kell, hogy nagyon tehetséges az evezésben. Mondhatjuk úgy, hogy megtalálta azt a sportot, ami valóban az övé. Természetesen egy szuper edzője is van, hiszen nélküle nem tudna ilyen eredményeket elérni.

No de a lényeg, hogy az országos bajnokság előtti napon a fiam szólt, hogy fáj a dereka, már 3-4 napja. Nesze neked tudatosság… Nem mondom, hogy az első gondolatom nem az volt, hogy ennyit az országos bajnokságról, így nem fog tudni evezni. Na de szerencsére elég mániákus vagyok, a munkámat a családomon is napi szinten gyakorlom 😀 Ezért megkértem, hogy nézzünk mögé, beszélgessünk el a derekával. Ezt nem is részletezném, kb. negyed órát rászántunk, mögé néztünk és gyönyörűen kijött a lelki oka, hogy mitől fájt VALÓJÁBAN a dereka. Ettől a negyed órától már egyből enyhülést érzett, szinte teljesen elmúlt a fájdalma. Este azért még egy picit panaszkodott, ezért akkor újra ránéztünk, állhat-e még valami a háttérben. Ki is jött még egy kis dolog, és gyakorlatilag, ahogy az kijött, a fájdalmat is teljesen elvágták. Mondanom sem kell, hogy másnap, a versenyen sem volt semmiféle probléma, és azóta sincs semmi a derekával, pedig már 1 hónap eltelt.

A második “csoda”

Másnap reggel, a verseny napján, még a verseny előtt, a fiam elmesélte, hogy mit látott meditációban. Elmondta, hogy azt látta, hogy a kettes pályán fog evezni, és aki az egyes pályán lesz, az fog neki egy kisebb kihívást jelenteni, de meg fogja nyerni a versenyt.

Gondolom a folytatást sejtitek, gyakorlatilag pontosan az történt, amit a fiam meditációban látott. A kettes pályán versenyzett, és az egyes pályán lévő lett a második, kb. 1 hajó hosszal előzte meg a fiam. Azt mondta a verseny után, hogy anya, amikor kiderült, hogy a kettes pályán leszek, akkor már tudtam, hogy nyerni fogok! 🙂 Így lett belőle országos bajnok, ráadásul mindössze 2-3 hónap evezés után. Mert ugyan 1 éve kezdte el az evezést ergométeren, azonban vízen, ebben a típusú hajóban (szkiffben), amiben versenyzett, májusban ült először. Tulajdonképpen ez is felér egy csodával…

Egyébként körülbelül fél éve kezdett el versenyezni, és nagyjából minden versenyét láttuk meditációban, hogy hogy fog alakulni 🙂 Itt érdekességképp még annyit tennék hozzá, hogy már kiskorában is látszott, hogy milyen jó alkata van, és mindig úgy gondoltam, hogy ha mi szeretnénk, és erőltetnénk, akár olimpikon is lehetne, de mi ezt biztos, hogy nem akarjuk…. Akkoriban (még tudatosság, spiritualitás sehol nem volt az életünkben) a versenysport számomra félelmetes volt. Azt gondoltam, hogy a verseny sportolóknak nincs más életük, csak a sport. Én pedig ezt nem akartam a gyerekemnek. A mai eszemmel már abban hiszek, hogy kellő tudatossággal, mindent jól lehet kezelni. Ha pedig valami belőlünk fakad, annak nem szabad az útjába állni.

A harmadik “csoda”

Ez az országos bajnokság három napig tartott. A második nap a fiam négy párban indult. A verseny végén láttam, hogy a fiam nagyon rosszul van. Fogta a hasát, úgy pakolta el a hajót. Kérdeztem, mi a baj. Azt válaszolta, hogy nem tudta megemészteni rendesen az ebédet. Aztán mondtam neki, hogy engem a lelki oka érdekel inkább, nem a fizikai. Nem igazán volt ehhez türelme, kicsit frusztrált, volt, mert “csak” ötödik helyen végeztek. Türelmetlenül válaszolta, hogy nem tudja mi a lelki oka… Kérdeztem tőle, hogy mi az, amit nem tudsz megemészteni? Újra türelmetlenül mondta, hogy nem tudja… Ezután azt a kérdést tettem fel, hogy nem lehet-e, hogy azt nem tudja megemészteni, hogy ötödikek lettek. Rám nézett, azzal a tipikus arckifejezéssel, hogy ez most betalált, majd annyit válaszolt, hogy jobb lett….

Ezután még átbeszéltük, hogy miért éli ezt meg így, mitől volt frusztrált, aztán 5-10 percen belül teljesen elmúlt a rosszulléte.

Már rengeteg ilyen “csodás véletlent” tapasztaltunk meg, és még mindig minden egyes megtapasztalás hihetetlen energiával tölt fel, mindannyiunkat 🙂

A negyedik “csoda”

Ahogy említettem a negyedik történet nem kapcsolódik az első háromhoz, viszont időben nagyon közel voltak egymáshoz. Kb. 1,5 héttel az országos bajnokság után, a középső fiam csuklója eltört. Úgy volt, hogy 3 hétig lesz gipszben a keze, de 10 nap után kap egy könnyített gipszet. Nagyon rosszul érintett, még soha nem tört el semmije egyik gyermekemnek sem. Természetesen egyből a miértjét kutattam, hiszen nyilván ez is okkal történt. Rá is néztünk a középsőmmel, miért is történt ez a baleset, mire akartak minket figyelmeztetni. Szépen ki is hoztuk másnap, átbeszéltük, hogy mi volt ennek a törésnek a lelki oka. Ezen felül minden nap 1 órát kezeltük energiával, a fiam is (amiért iszonyatosan büszke vagyok rá) és én is. A célunk az volt, hogy gipsz nélkül jöjjön ki a sebészetről 10 nap után. Gondolom egyértelmű, hogy ezt el is értük 🙂 10 nap után azt mondta az orvos, hogy nincs szükség már a gipszre 🙂 Hihetetlenül boldogan, jó kedvűen léptünk ki a Heim Pálból. Akkor is bebizonyosodott, hogy csodák már pedig léteznek 🙂

 

Te is úgy érzed, hogy másoknak valahogy könnyebben mennek a dolgok?

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Másoknak valahogy könnyebb…

Az elmúlt héten több, nagyon kedves ügyfelemtől is hallottam gyakorlatilag ugyanazt a mondatot. A mondat így hangzott: Másoknak valahogy könnyebben mennek ezek a dolgok. Amikor harmadszorra hallottam, egyrészt elmosolyodtam, másrészt gyakorlatilag egyből megfogalmazódott a fejemben ez a poszt.

Hazudnék, ha azt állítanám, hogy az elmúlt 1,5 évemben (amióta építem ki a “vállalkozásom”, azért írom idézőjelben, mert jobban szeretem hivatásomnak nevezni), egyszer sem fordult meg a fejemben hasonló gondolat. Hányszor, férkőzött be hasonló kis eszmefuttatás az én fejembe is: “Mások valahogy sokkal könnyebben kiépítenek egy vállalkozást…” Aztán persze gyorsan el is hessegetem ezeket a gondolatokat, hiszen tudom, hogy ez így, ebben a formában nem igaz.

Belelátsz, hogy mi zajlik valójában a háttérben?

Gondold csak el, nem lehet, hogy tévedünk? Nem lehet, hogy csak azért gondoljuk azt, hogy másoknak könnyebb, mert nem beszélgetünk egymással? Úgy értem, úgy igazán? Nem lehet, hogy azért nem tudjuk, hogy másoknak is ugyanolyan nehéz, mert amikor megkérdezzük, sablonosan, hogy “Hogy vagytok?”, akkor arra általában az a sablonos válasz érkezik, hogy “Köszönjük, jól.”… Vagy ha már mélyebb szintekre merészkedünk, akkor esetleg azt halljuk, hogy “Köszönjük, megvagyunk, ráfogjuk.” Nem lehet, hogy azért gondoljuk úgy, hogy másnak könnyebb, mert egyáltalán nem tudjuk, hogy valójában mi zajlik az életében? Vagy sokkal inkább úgy fogalmaznék, hogy nem tudjuk, hogy mi zajlik a lelkében? Hiszen, ha tudjuk is, hogy mi zajlik az életében, arról sokszor nem esik szó, hogy ezt ő, hogy éli meg legbelül…

Nem lehet, hogy azért nem beszélünk arról, hogy mi zajlik a lelkünkben, mert így lettünk szocializálva? Hogy ne mutassuk ki, ne éljük meg az érzelmeinket? Mert kisgyerekként a fiúknak sírni ciki, lányos… A lányok pedig hisztisek, ha sírnak… Azaz, ha kimutatod az érzelmeidet, rögtön felcímkéznek, méghozzá negatívan… Nem lehet, hogy ez a fajta nevelési mód hozzájárul ahhoz, hogy eltemessük magunkban az érzéseinket? Nem lehet, hogy emiatt, valamikor régen hoztunk egy olyan döntést, hogy az érzéseinkről, nem beszélhetünk?

Nem lehet, hogy azért gondoljuk úgy, hogy másoknak könnyebb, mert a közösségi médiában nem azt osztjuk meg, ami bennünk zajlik, hanem csak azt, ami velünk zajlik? Nem lehet, hogy azért gondoljuk úgy, hogy másoknak könnyebb, mert azt mégis csak ciki lenne megosztani, hogy annyira sz…ul vagyok, ehelyett megosztjuk azt, ami legalább látszólag jól működik az életünkben? Nem lehet, hogy azért gondoljuk úgy, hogy másoknak könnyebb, mert sokszor csak a felszínről beszélünk? Nem lehet, hogy azért gondoljuk úgy, hogy másoknak könnyebb, mert bele sem megyünk mélyebb témákba, nehogy ítélkezzenek felettünk, nehogy beszóljanak, de azáltal, hogy mi a felszín közelében maradunk, a beszélgetőpartnerünk is csak a felszínről beszél? Felszínes dolgokról beszélünk, mert arról merünk… Azért talán nem bántanak… Azért nem kapjuk meg, hogy Te miért panaszkodsz, hisz Neked könnyű… Nem lehet, hogy az érzéseinket nem merjük kimutatni, hiszen az már veszélyesebb terület? Azért már akár címkét is aggathatnak ránk…

Ne hasonlítsd magad…

És ne érts félre nem célom senki felett ítélkezni. Semmiképp sem. Én magam sem osztottam meg a közösségi médiában, amikor épp azon szenvedtem, hogy most akkor összejön-e a csoportos meditáció, vagy sem… Mint ahogy azt sem osztottam meg, amikor épp hasonlókat gondoltam, vagy gondolok még a mai napig is néha, olyasmit, hogy másoknak könnyebben megy egy vállalkozás beindítása… 😀

Tehát egyáltalán nem célom ítélkezni senki felett… Ezt a posztot egyrészről sokkal inkább elmélkedésnek, gondolat ébresztőnek szántam, másrészről, szeretnék működő megoldást is adni a kezedbe, ha ugyanebben a cipőben jársz. Nem tudom, Te hogy látod, de én hajlok arra, hogy a fenti kérdések mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy úgy gondoljuk, hogy másoknak bizony könnyebb. Azt viszont egészen biztosan tudom, hogy az sosem visz előre, ha másokhoz hasonlítom magam, mint ahogy azzal is tisztában vagyok, hogy nem is lehet összehasonlítani két embert 🙂 Hiszen Te is, Ő is, Én is egyediek vagyunk. Mindannyian különlegesek vagyunk. Mindannyiunknak vannak erősségei és gyengeségei is. Mindannyiunknak vannak lehetőségei, mint ahogy nehézségei is. Az, hogy a nehézségeinkhez hogy állunk az csakis rajtunk múlik, de ez egy külön posztot érdemelne. Mindenesetre a lényeg, hogy ne hasonlítsd magad másokhoz 🙂

Mit tegyél, ha mégis?

Jó-jó, de mi van, ha mégis beférkőznek ilyesfajta gondolatok a fejedbe? Fontos, hogy figyeld a gondolataidat. Amint észreveszed, hogy másokhoz hasonlítgatod magad, abban a pillanatban figyelmeztesd magad. Mondd el magadban, hogy rendben most másokhoz hasonlítgatom magam, de nyilván nekik sem könnyebb. Nyilván nekik is megvannak a saját problémáik, amibe én nem is biztos, hogy belelátok. És az amúgy sem visz előre, ha máshoz hasonlítgatom magam, ezért ezt most itt és most be is fejezem. Ezután pedig tereld valami másra, lehetőleg valami szépre a figyelmedet 🙂 Nekem ez a módszer be szokott válni.

Kihez hasonlítsd magad?

Azt gondolom, hogy ha nagyon szeretnéd hasonlítani magad valakihez, akkor mindössze egyetlen emberhez van értelme ezt megtenned. Az az egy ember pedig természetesen Te vagy 🙂 Méghozzá a múltbeli verziód, legyen az akár az 1 héttel ezelőtti éned, az 1 hónappal ezelőtt éned, vagy 1 évvel ezelőtti éned… Ugyanis ha a múltbeli verzióddal összehasonlítod magad, és jó érzés fog el, akkor minden a legnagyobb rendben, hiszen fejlődsz, és ez a lényeg 🙂 

Ha azonban visszasírod a múltadat, vagy ugyanott tartasz évek óta, akkor érdemes el kezdeni dolgozni magadon, mert lehet, hogy valamit meg kellene lépned, ami hozzásegítene a fejlődéshez. Hogy hogyan is tudsz dolgozni magadon?

Ne kifelé figyelj

Természetesen dolgozni magadon az én szótáramban azt jelenti, hogy kezdj el befelé figyelni, azaz meditálni. A meditáció alapfeltétele az önismeretnek, márpedig az önismeret jelentős mértékben hozzá tud segíteni a fejlődéshez. És bár tervezek egy külön posztot arról is egyszer, hogy nekem konkrétan mikben segített a meditáció, most azért felsorolom néhány pontban, ami hirtelen eszembe jut. Számomra ugyanis nagyon jó visszanézni a múltba, sokat szoktam hasonlítgatni magam a régi énemhez, aki rengeteg mindent másképp csinált. 6 éve kezdtem el meditálni és az életem gyakorlatilag 180 fokos fordulatot vett, pozitív irányba. Szóval milyen hatásai voltak a meditációnak az életemben?

  • Sokkal nyugodtabb vagyok, régen hirtelen haragú voltam, mára már ez egyáltalán nem jellemző rám
  • Sokkal türelmesebb vagyok a gyermekeimmel, a férjemmel
  • Sokkal kevesebb konfliktusom van
  • A céljaimat sokkal tisztábban látom
  • Az intuícióm rengeteget fejlődött
  • Nagyon sok félelmemtől szabadultam meg
  • Nőtt az önbizalmam
  • Sokkal kevésbé ítélkezem mások felett, régen napi szintem tettem ezt
  • Összességében boldogabb, kiegyensúlyozottabb az életem, mint azelőtt volt

Nos ezek után gondolom érted már, miért mondom azt, hogy szeretem magam összehasonlítani a régi énemmel. Hiszen rengeteg pozitív változást tapasztaltam az elmúlt 6 évben. Remélem, ha Te most visszagondolsz egy régebbi verziódra, Téged is jó érzéssel tölt el, és megállapítod, hogy tulajdonképpen egészen sokat változtál, fejlődtél az elmúlt időszakban 🙂 Már ez adhat  egy pozitív löketet a mai napodnak 🙂

Nos megint kicsit hosszúra sikeredett ez a poszt, pedig mindig elhatározom, hogy rövidebb posztokat írok 😀 Na de, ha idáig eljutottál, akkor már megérte… Ha van kedved, írd meg kommentbe Te is a véleményedet, nagyon kíváncsi lennék mi a Te tapasztalatod ezzel kapcsolatban… Szoktad magad hasonlítani másokhoz? Mersz beszélni az érzéseidről?

Ha tetszett ez a poszt, kérlek nyomj egy tetsziket a Facebook oldalamra, a posztra, vagy mindkettőre 🙂 Ha pedig bármilyen kérdésed, észrevételed lenne, nyugodtan írd meg azt is, nagyon szívesen venném 🙂

4 + 1 ok arra, hogy szeresd önmagad

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Önszeretet, tényleg fontos?

Ha foglalkoztat Téged az önismeret, a személyiségfejlesztés, akkor valószínűleg hallottad már azt a tanácsot, hogy szeresd Önmagad. De vajon tényleg ilyen fontos ez? Van ennek jelentősége? Változik-e valóban az életed, ha el kezded megszeretni saját magad? Hogyan szeretheted Önmagad? Honnan tudod, hogy szereted-e egyáltalán magad, vagy sem? Ezekre a kérdésekre próbálok válaszolni ezzel a bejegyzéssel 🙂 Azt, hogy fontos-e, van-e jelentősége, azt elég könnyen megválaszolom. IGEN. FONTOS. NAGYON. Röviden és tömören ennyi a válasz. Ha pedig továbbolvasol, akkor megtudhatod, hogy miért jó, ha szereted saját magad, és hogyan szeretheted meg magad 🙂

Hogyan változik az életed, ha szereted magad? Avagy 4 + 1 ok arra, hogy szeresd önmagad 😉

# 1 ok: Javul a kapcsolataid minősége

Azt gondolom, hogy az önszereteted növekedése leginkább az emberekkel való kapcsolataidban tükröződik. Minden egyes emberi kapcsolatod, tükör a saját magaddal való viszonyodra. Gondolj csak bele, ha Te magad nem szereted saját magadat, akkor hogy várhatnád el másoktól, hogy szeressenek? Azért ez egy érdekes kérdés, nem igaz?

Ha sok embert utálsz, akkor jó eséllyel magadat sem igazán szereted 😦 Ha el kezded megszeretni magad, akkor hidd el, a kapcsolataid minősége fog első körben megváltozni. Ha zavar Téged egy másik ember viselkedése, akkor biztos lehetsz benne, hogy az tudat alatt ott van benned is. Biztos, hogy van amiben ugyanúgy, vagy legalábbis nagyon hasonlóan viselkedsz, mint ő. És természetesen, ahogyan annak az embernek sem szereted azt a jellemvonását, biztosíthatlak, hogy magadban sem tudod elfogadni ezt a tulajdonságod. Erről még mindenképpen fogok egy másik posztot írni, mert az, hogy mi mire tükör az életedben, mindenképp megér egy külön bejegyzést (meg hát amúgy is az egyik kedvenc témaköröm) 🙂

Mindenesetre, ahogy egyre jobban és jobban szereted magad, úgy fogod látni, tapasztalni, hogy egyre kevesebb ember van, aki fölött ítélkezel, akit nem szeretsz. Személy szerint én, régen nagyon sokat ítélkeztem, rengeteg embert szidtam, kritizáltam. Emlékszem, hogy körülbelül 1,5-2 éve kezdtem el azon tűnődni, hogy hogy megváltozott az emberekhez való hozzáállásom, a kapcsolataim. Akkor kezdett tudatosodni a változás, amin keresztülmentem. Sokat gondolkoztam akkoriban ezen. Ez a változás velem nem tudatosan történt, tehát nem az volt, hogy elhatároztam, hogy én most megváltozom és “jobb” ember leszek. A változás csak úgy megtörtént velem. Tehát ezen kezdtem el tűnődni, hogy miért, és hogyan…. Hogy lehet, hogy régen sokkal de sokkal több konfliktusom volt? Miért voltam régen sokkal dühösebb sok mindenért? Mivel nem hagyott nyugodni a dolog, ezért elkezdtem jobban odafigyelni, hogy mire hogyan reagálok. Nagyon sokszor összehasonlítottam a régi önmagamat, a mostanival (még most is gyakran teszem ezt). Visszaemlékszem, hogy régen adott dologra, mennyire másképp reagáltam. Kiakadtam volna, dühöngtem volna. Most pedig, ugyanolyan, vagy hasonló dolog történik, és csak mosolygok, és megpaskolom a saját vállamat, hogy de jó, hogy ez már nem bőszít fel. Miért? Mert szeretem magam 🙂 Ami persze hozza magával, hogy nem dühít, ha tükröt tartanak nekem. Mert szeretek belenézni abba a tükörbe ❤

Természetesen azzal, hogy kevesebbet ítélkezel mások felett, azzal egyre több ember szeretetét fogod megtapasztalni. Hiszen Te is nagyobb szeretettel fogsz feléjük fordulni, és ezért cserébe ők is szeretettel reagálnak. Tehát igazából mindkét irányból javulnak az kapcsolataid. Nem csak Te változol meg, hanem a Te valóságodban a másik ember is megváltozik. Szeretetteljesebben fog viselkedni Veled…

# 2 ok: Nő az önbecsülésed, önbizalmad, önelfogadásod meg minden ilyesmi 😀

Az önszereteted növekedésével az önbecsülésed egyértelműen nő, hiszen, ha szereted magad, akkor egyértelműen pozitív lesz a saját magadról alkotott képed, véleményed. Azt hiszem az önbizalmat sem kell túl ragozni. Ha szereted magad, az automatikusan hozza magával azt, hogy hiszel is magadban, tehát az önbizalmad is teljesen rendben lesz. Az, hogy szereted magad tulajdonképpen azt is jelenti, hogy elfogadod, magad olyannak, amilyen vagy, azaz az önelfogadásod is növekszik, az önszereteteddel párhuzamosan.

Aki ismer engem közelebbről, az tudja, hogy az önbizalom, önszeretet, a vesszőparipám. Hiszem, hogy a problémáink kilencven százaléka az önbizalom, illetve önszeretet hiányból fakadnak. A másik tíz százalék mondjuk úgy, hogy rajtunk kívül álló okokból… Ha azonban szeretjük magunkat, és hiszünk magunkban, akkor valószínűleg azt a tíz százalékot is könnyebben tudjuk majd megélni az átlagnál.

Azt is vallom, hogy az önszeretet, önelfogadás, önbizalom, önbecsülés igazából elég szorosan összefügg. Tulajdonképpen árnyalatnyi különbségek vannak, de a lényege ugyanaz. Fogadd el magad olyannak, amilyen valójában vagy. Szeresd úgy magad, ahogy vagy. Ezt persze ne csak a szavak szintjén. Tegyél fel magadnak ilyen jellegű kérdéseket, hogy ellenőrizd, hogy mennyire szereted magad: Szeretsz élni? Szereted az életed? Szeretsz a saját bőrödben lenni? Elégedett vagy az életeddel? Ha őszintén igennel válaszolsz rájuk, akkor jól állsz valószínűleg önszeretetben is, önbizalomban is, önbecsülésben is 🙂 Ha nemmel, akkor viszont nagy valószínűség szerint jobban kellene szeretni saját magadat!

# 3 ok: Pozitív változásokat tapasztalsz az önérvényesítésben

Nem tudom, hogy Te milyen ember vagy. Nem tudom, hogy könnyen megy számodra meghúzgálni azokat a bizonyos határokat, vagy sem…. Nem tudom könnyedén kiállsz-e a saját érdekeid mellett…

Lehet, hogy nagyon nehezedre esnek ezek a dolgok. Lehet, hogy inkább bevállalsz olyan dolgokat, amik már terhesek számodra, csak azért, hogy ne legyen konfliktus belőle… Lehet, hogy érzed legbelül, hogy na ezt már nem kéne, mégsem mered azt mondani, hogy NEM, nehogy megbántsd a másikat. Lehet, hogy úgy érzed Neked nincs jogod nemet mondani…

Az is lehet, hogy olyan vagy, mint én voltam, régen. Igenis, hogy kiharcolod az igazadat, még ha súlyos veszekedés az ára, akkor is. Mert akkor is úgy gondolod, hogy neked van igazad. Megjegyzem persze, valószínűleg ilyenkor legbelül, mintha lenne egy nagyon halk, annál is halkabb hangocska, ami azt suttogja, hogy nem biztos, hogy így kéne. De az olyankor nem számít… Figyelmen kívül hagyod a hangot. Mert Te már csak ilyen vagy.

Bármelyik is jellemző Rád, ha el kezded szeretni, becsülni magad, akkor ez nagyon szépen meg fog változni. Nyilván saját tapasztalatból csak arról tudok nyilatkozni, hogy én hogy változtam ebben. Hogy már nem söprök végig, mint egy tornádó, nem úgy kommunikálom le a bajaimat, ahogy régen, hanem sokkal, de sokkal szebben, úgy, hogy általában nem bántok már meg vele senkit. Ha mégis, akkor arra is figyelek, hogy utána megbeszéljük… Tehát, ha Te is ilyen vagy, mint én voltam, akkor a konfliktusaid csökkenésére egészen biztos, hogy számíthatsz, ha el kezded magad jobban szeretni.

Ha neked nehezedre esik a saját érdekeidnek az érvényesítése, akkor az önszereteted növekedése, szinte biztos, hogy magával hozza azt is, hogy fejlődsz ezen a téren. Kimered mondani majd a véleményedet, könnyebben kiállsz majd saját magadért. Sokkal könnyedebben mered majd vállalni önmagad. Megtalálod a módját, hogy lekommunikáld, hogy mi jó neked, és mi az, ami már terhes… Ezáltal pedig a belső vívódásaid csökkenésére is jó eséllyel számíthatsz.

# 4 ok: Sok félelmedtől megszabadulsz

Mivel a kapcsolataid minősége javul, nő az önbizalmad, az önbecsülésed, ezért nem fogsz már attól félni, hogy mások majd mit gondolnak rólad. Mit fog szólni ez, vagy az, ha Te azt megcsinálod. Mivel, Te magad hiszel magadban, ezért nem kell félned attól, hogy más mit gondol rólad. Tehát nem akarsz már másoknak megfelelni, mert pontosan tisztában vagy vele, hogy igazából csak magadnak kell, hogy megfelelj. A csavar az egészben az, hogy ráadásul, ha tényleg szereted magad, akkor 2 verziót fogsz tapasztalni:

  1. Mivel Te magad elhiszed, hogy az, amit teszel az úgy helyes, ezért ezt a tükröt fogod látni. A többi ember is hinni fog benned, egyetért majd veled.
  2. Lehet, hogy még így is lesz olyan ember, aki nem hisz benned, nem ért egyet veled, de mivel Te hiszel magadban és szereted magad, ezért az már nem fog zavarni. (Ezt is észrevettem, hogy hiába kritizálnak engem ugyanolyan dolog miatt, mint régen, ha én azzal a dologgal rendben vagyok, elfogadtam magamban, akkor egészen biztos, hogy nem zavar a kritika. Míg régen ugrottam volna rá. Ha van vele dolgom, akkor most is ugrani fogok rá, akkor arra rá kell néznem, mert ott van bennem. Na de erről bővebben, majd a tükör módszernél :-D)

# +1 ok: Összességében elégedettebb, boldogabb életed lesz

Azt hiszem ez nem sok magyarázatra szorul. Tulajdonképpen a fenti okok hozzák magukkal, hogy változik az életed, jobbá, teljesebbé válik. Persze ezeknél a dolgoknál azt gondolom, hogy nincs egy végcél. Mindig van hova fejlődni. És persze nem is megy egyik napról a másikra. Viszont ebben a folyamatban, azt veszed majd észre, hogy egyre jobban el tudod fogadni, hogy nem vagy tökéletes. Megelégszel azzal, hogy tulajdonképpen Te így is elég jó vagy, ahogy vagy. Egész egyszerűen nincs szükség arra, hogy tökéletes legyél.

Nem gondolom egyébként, hogy van olyan ember, aki maximálisan szereti, tökéletesen elfogadja önmagát olyannak, amilyen. Vagy, ha van is, én még biztos nem találkoztam vele 🙂  Mindenesetre hiszem, hogy folyamatosan fejlődnünk kell (illetve nem kell, de érdemes 🙂 ) ezekben a dolgokban, amik viszont cserébe egyre jobb, boldogabb életet biztosítanak nekünk.

Hogyan szeretheted meg magad?

Nos, ez egy jó kérdés. Mert hát mondják, mondják, hogy szeresd magad (mint, ahogy én is mondom), na de hogyan? Nyilván vannak gyakorlatok, technikák. Lehet, hogy hallottál Te is már ilyet. Például, hogy minden nap állj a tükör elé, és mondogasd magadnak, hogy szeretem magam, meg mindenféle szép és jót, néhány percig. Ezek persze nagyon jó kis módszerek, én is szoktam sokszor javasolni. De magam részéről, én a másik vesszőparipámban hiszek igazán. Abban, ami nekem segített. Abban, ami nekem tulajdonképpen észrevétlenül tanította meg, hogy szeressem önmagam. És itt visszakanyarodnék oda, hogy 1,5-2 éve elkezdtem azon tűnődni, hogy hogy megváltozott az emberekhez való hozzáállásom. Kerestem a választ, hogy miért, hogy tudtam így megváltozni, gyakorlatilag észrevétlenül. Persze ezen akkor már nem kellett sokat gondolkodnom. Szinte egyből megértettem, hogy tulajdonképpen a meditáció mellékhatása volt az én kis változásom. Ami akkor még nem volt tudatos változás. Ma már ennél sokkal tudatosabb vagyok, és ezáltal sokkal tudatosabban is tudok segíteni az embereknek változni, változtatni az életükön. Tehát hogyan is szeresd önmagad? Kezdj el meditálni 🙂 Mindegy, hogy milyen meditációt választasz, a lényeg, hogy csináld.

A meditációval ugyanis lecsendesíted a folyamatosan csivitelő elmédet. A csenddel pedig teret engedsz, a valódi Önmagadnak. Így tud segíteni a meditáció hogy megismerd és megszeresd a valódi Énedet! Ez például az egyik oka annak, hogy a meditáció szintén a vesszőparipám 🙂

Ha esetleg bizonytalan vagy a meditálásban (bár teljes mértékben meg vagyok győződve róla, hogy nem tudod rosszul csinálni), akkor nagyon nagy szeretettel várlak a következő csoportos meditációnkon, ahol a téma az Önszeretet lesz ❤

Ha tetszett ez a poszt, kérlek nyomj egy tetsziket a Facebook oldalamra, a posztra, vagy mindkettőre 🙂 Ha pedig bármilyen kérdésed, észrevételed lenne, nyugodtan írd meg azt is, nagyon szívesen venném 🙂

 

Izgul a gyerek a doga előtt?

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Nagy fiam és a dolgozatok

A nagy fiam mostanában elég sok dolgozatot ír. Annak ellenére, hogy valójában semmi oka nem lenne rá, hogy izguljon, mégis sokszor stresszel a felmérők előtt. Sajnos nem egyszer mondtam régebben azt neki, hogy: “Ne izgulj, úgyis menni fog, tudni fogsz mindent.” Ezzel a reakciómmal csak egy probléma van (volt), méghozzá az, hogy ezzel a mondattal a stressz kezelésére egyáltalán nem tanítottam meg őt. Hiszen nyilvánvaló, hogy attól, hogy én ezt mondom neki, attól még ő izgulni fog. A gombóc akkor is ott lesz a gyomrában/mellkasában/torkában, mikor hol… Ettől a mondattól nem igazán fog elmúlni a rossz érzése, maximum, ha szerencsénk van egy icipicit enyhül, de az sem valószínű…

Fejlődöm

Szerencsére a tudatosság folyamatos fejlődéssel jár. Az elmúlt 6 évben rengeteg módszert tanultam, ismertem meg, amelyeket a saját kis életünkre formálva használok, annak érdekében, hogy napról napra jobbá váljon az életünk. Természetesen ezeket a módszereket a nevelésembe is beleviszem, beépítem, ami a gyerekeimen, a velük való kapcsolatomon is nagyon szépen tükröződik. Sokszor viccelődünk azon, hogy lassan elmehetnének ők is NLP kezelőnek 🙂

Visszatérve a módszerekre… Hol azokat használom, amiket eredetileg megtanultam, hol hasonlóakat találok ki, hol teljesen új módszereket alkotok én magam. Amit ezúttal használtam az egy NLP módszer, de saját magunkra szabva, egészen konkrétan teljesen ehhez a problémához igazítva.

A módszer, avagy hogyan segíts a gyermekednek, ha izgul egy dolgozat előtt

Néhány hete villant be, hogy hogyan is kellene tudatosan kezelni ezt a fajta feszültséget, amit a nagy fiam él át a dolgozatok előtt. Arra kértem, hogy keresse meg a testében, hol van a rossz érzés. Azt válaszolta, hogy a mellkasában érzi. Megkérdeztem, hogyan néz ki ez az érzés, amire azt felelte, hogy fekete füsthöz hasonlít. Ezután azt mondtam, hogy képzeljen el maga előtt egy nagy 5-öst, ami a dolgozatára kapott jegyet szimbolizálja. Majd képzelje el, ahogy a fekete füstöt kicseréli az 5-ösre. Amint ezt megcsinálta, gyakorlatilag egyből csökkent a benne lévő feszültség.

Ezután, annyit kértem hogy minden alkalommal, amikor azon kapja magát, hogy izgul, tudatosítsa, hogy rendben van, most izgulok (ez egyébként az érzéseivel való szembenézés, az érzései tudatosítása, elfogadása), keresse meg újra, hogy hol van a rossz érzés, majd képzelje el, ahogy a rossz érzést, lecseréli az 5-ösre.

Azt mondta, hogy sokkal jobb lett a helyzet, gyakorlatilag alig izgult ezután.

Ez a módszer egyébként két dolog miatt is nagyon jó. Egyrészt azért, mert gyorsan oldja a feszültséget. Másrészt nemcsak a feszültséget oldja, hanem gyakorlatilag a gyerkőc egyből az 5-ös dolgozatot teremti meg magának. Hiszen a tudatalattijának minden egyes alkalommal, amikor a rossz érzést kicseréli egy 5-ösre, azt az üzenetet küldi, hogy márpedig ezt a dolgozatot 5-ösre fogja megírni. Ezáltal pedig szépen bevonzza azt az 5-öst is 🙂

Nem csak dolgozatoknál használhatod

Nagyon sokszor tapasztaltam már, amikor kipróbáltam más emberekkel ehhez hasonló módszert, hogy meglepődnek, hogy valóban eltűnik a rossz érzés. Igazából tényleg hihetetlen, de ennyire egyszerűen csökkenthetőek a bennünk lévő feszültségek. Ha idegeskedsz, feszült vagy, vagy a gyermeked az, tegyél egy próbát, szabd Te is a saját igényeidhez. Hidd el, meg fogsz lepődni, hogy mennyire hatásos. Nincsenek szabályok, egyszerűen, csak határozd meg az érzés helyét, alakját, színét, aztán kezdd el szépen megváltoztatgatni. Szinte egyből enyhülést fogsz tapasztalni, meglátod. Mert az még nem nagy baj, ha stresszelsz… A problémák akkor kezdődnek, ha nem tudod a stresszt kezelni. Ezzel a módszerrel pedig épp ezt teszed, kezeled a stresszt, oldod a benned lévő feszültséget 🙂

Te hogy oldod a feszültséget? Van bevált módszered? Mi az? Oszd meg velünk 🙂

Ha bármilyen kérdésed van ezzel kapcsolatban, írj bátran 😉

Ha tetszett ez a poszt, kérlek nyomj egy tetsziket a Facebook oldalamra, a posztra, vagy mindkettőre 🙂