Módszerek kategória bejegyzései

Segítsééég!!!! Nyakunkon a felvééételiiii!

Közzétéve Szerző:

Lelki előkészítő a felvételire

Idén nálunk is aktuális lett a felvételi, a legnagyobb fiam ugyanis nyolcadikos lett. Az eddigi tapasztalaink alapján úgy érzem, hogy muszáj írnom arról, hogy mennyire fontos lenne az előkészítők mellett, egyfajta mentális felkészítés is. A gyerekekben rengeteg feszültség gyülemlik fel a felvételivel kapcsolatban. Mindenhonnan csak azt hallják, hogy a felvételi az nehéz, ez egy kemény időszak, ezt a pár hónapot most meg kell húzni, stb… Természetesen nem azt szeretném sugallni, hogy a felvételire nem is kell készülni, csak azt, hogy nem biztos, hogy ekkora feszültséget kell rátenni a gyerekre.

Gondold csak el, hogy mennyivel jobb lenne, ha a gyereked azt hallgatná, hogy meg tudod csinálni, menni fog. Kell rá készülnöd, de Te képes vagy rá.  A tudatalattijába egyből ez kerülne, ezt hinné el, és amellett, hogy felkészül rá a gyakorlatban, lelkileg is magabiztosan indulna neki a nagy napnak.

Hogyan segítsd a lelki felkészítést?

Első és legfontosabb, hogy higgy benne!! Ha Te nem hiszel benne, akkor ő sem fog magában, ezt biztosra veheted!

Fontos, hogy beszélgessetek róla higgadtan. Hozzátok meg azt a döntést, hogy pontosan abba az iskolába fog bekerülni, ahol neki a legjobb lesz, minden szempontból. Sok gyerek tart attól is, hogy vajon eleget készül-e a felvételire. Döntsétek el azt is, hogy éppen annyit fog rá készülni, pont annyi feladatot fog megoldani, amennyi ahhoz kell, hogy abba az iskolába, ahol neki a legjobb lesz biztonsággal bekerüljön.

Beszélgessetek arról is, hogy mi van benne. Kérdezd meg, mit érez. Fél-e, stresszel-e rajta. Ha igen, akkor oldjátok a feszültséget. (Például ezzel a meditációval). Nagyon fontos, hogy hallgasd meg, hogy valójában mi van benne. Ne vádold, ne ítélkezz felette, egyszerűen csak hallgasd meg. Már ezzel rengeteget segítesz neki! Ne csak azt hangoztasd, hogy ülj le, és csinálj próba felvételit. Ha nagyon nem akar leülni, értsd meg az okát, beszéld meg vele. Ne cimkézd lustának. A tapasztalataim alapján ilyenkor a legtöbb esetben egyáltalán nem lustaságról van szó, sokkal inkább arról, hogy a gyerek nem érzi képesnek magát, hogy jól megírja a feladatsort, ezáltal nincs sikerélménye, nincs motivációja, hogy leüljön tanulni. Muszáj, hogy meg akard érteni, hogy valójaban mit érez a gyermeked, hogy aztán tudj neki segíteni!

Kulcsfontosságú az is, hogy magadban is oldd a feszültséget. Egészen biztos, hogy benned is van bőven. Ezt természetesen rárakod a gyerekre, aki ettől még feszültebb lesz. Úgyhogy tényleg nagyon nagy jelentősége van annak, hogy magadon is dolgozz!

A mi tapaztalataink ezidáig

A fiammal nyáron kezdtük a felkészülést, nem túl aktívan, de azért néhány feladatlapot megoldott. 26-27 pontosokat írt akkoriban, aztán egyre jobbakat. Szeptember közepén azt vettük észre, hogy megállt a fejlődés. Matekból 30-33 pontnál nem írt többet már egy ideje. Itt kezdtük el az önismereti oldásokat. Ahogy fent írtam, hogy magadban is oldd a feszültséget, én is azzal kezdtem. Magamban ránéztem, hogy miért zavar ez engem, és oldottam a bennem lévő blokkokat. Ezután a fiammal is megnéztük, hogy mi lehet az oka, hogy nem fejlődik. Nagyon hamar kiderült, hogy van egy olyan hiedelme (ami szerintem a legtöbb gyereknek van), hogy a felvételi nehéz. Na már most, ha azt hiszed el valamiről, hogy nehéz, akkor az nehéz is lesz! Gyorsan véghez vittünk egy oldást, elengedte ezt a hiedelmet, és másnaptól 35 pont körülieket írt matekból, magyarból még jobbakat.

Eltelt megint néhány hét. Továbbra is oldogatta meg a heti 2-4 feladatlapot. Matekból már minden egészen jól ment, kivéve a szöveges feladatokat. Az sehogy se ment. Arra jutottunk, hogy ezentúl nem egész feladatsorokat, hanem csak szövegeseket old majd meg. Így is lett. A fejlődés azonban elmaradt. Nem mentek a szövegesek, annak ellenére, hogy 2-3 hetet elég aktívan gyakorolt. Ezért a múlt héten újra arra jutottunk, hogy oldanunk kell, csak úgy tud tovább fejlődni. Kijött, hogy nincs kedve az egészhez. A szöveges feladatokkal kapcsolatos alsós élményei blokkolják azt, hogy ő egyáltalán hozzá tudjon kezdeni ezekhez a feladatokhoz. Meditáltunk rá, oldottuk a blokkokat. Ez alkalommal is magamban is megkerestem, hogy engem miért zavar, bennem mi van ezzel kapcsolatban. Kiderült, hogy bennem is van elakadás. Én azzal blokkoltam ezt az egészet, hogy minden alkalommal, amikor a fiam egy szöveges feladatnál elakadt, én is megpróbáltam megoldani őket, mert kiváncsi voltam, hogy sikerül-e. Nagyrészt én sem tudtam…. Ezáltal az volt bennem, hogy hogyan is várhatnám el a fiamtól, hogy ő megoldja, ha én sem tudom megoldani. Tudtam, hogy nekem is vele kell fejlődnöm, muszáj elérnem, hogy én is meg tudjam oldani a szöveges feladatokat. Ami ezután következett az számomra felért egy csodával 🙂 Gyakorlatilag az oldások után egyből, megnéztünk 2-3 szöveges feladatot, olyanokat, amiket azelőtt biztosan nem tudtam volna megoldani. Nekem már akkor sikerült azokat megoldani, a fiamnak akkor még “csak” egyet. Másnap viszont a fiam is óriásit fejlődött. 6 szöveges feladatot csinált meg, olyanokat, amikhez hozzá se tudod volna fogni azelőtt. Hatból kettőt maximum pontosra csinált meg, és a többinél is ért el részpontszámot. Tulajdonképpen nem egész 24 óra alatt többet fejlődött, mint előtte 2-3 hónap alatt. Azért, mert feloldottuk azt a lelki blokkot, ami eddig gátolta őt abban, hogy megoldja ezeket a feladatokat. Rengeteg ilyen csodát megéltem már, mégis szinte minden alkalommal rácsodálkozom, hogy tényleg ennyire egyszerű megoldani egy-egy problémát. Ez történt múlt hétvégén.

Azóta szöveges feladatokat gyakorolt többnyire, hogy még több sikerélménye legyen. Ma írt először egy matek feltvételit, 41 pontos lett. Borzasztó büszke vagyok rá. Tulajdonképpen most azt érzem, ha holnap lenne a felvételi, már akkor sem aggódnék. Na jó, egy kicsit 😀 De azt gondolom, hogy ennél többet, hogy mentálisan és gyakorlatban is készülünk rá, nem lehet, és nem is kell tenni érte. A többit már az Univerzum, a jó Isten, a sors, vagy hívjuk, ahogy akarjuk, intézi. Ha így nem oda veszik fel, ahova szeretné, akkor nem az az útja. Azt is elfogadjuk. Mindenesetre  bízom abban, hogy nyugodtan, minimális feszültséggel fog beülni a felvételire. Hiszek abban, hogy minden úgy fog történni, ahogy számára a legjobb lesz. Persze ezzel nem azt mondom, hogy bennünk már nem lesz feszültség, görcs a felvételivel kapcsolatban. Valószínűleg lesz. Viszont amint megjelenik, oldani fogjuk, ahogy eddig is tettük 😉

Mit is szeretnék üzenni ezzel a poszttal?

Azt, hogy a feladatsorok megoldása mellett, arra kérlek, hogy szánjatok időt arra is, hogy lelkileg felkészüljön a gyermeked. Segíts neki, oldjátok a feszültséget benne. Próbáld meg megérteni őt!  Hidd el, sokkal jobb felvételit fog írni januárban.

Ha bármi kérdésed van, keress bátran 😉 Legyen szép napod!

Ezzel a technikával könnyedén oldhatod a feszültséget

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Egy nagyon egyszerű, de annál hatékonyabb feszültségoldó meditációt szeretnék megosztani most. Bármikor alkalmazhatod, ha ideges vagy, feszült vagy, szorongsz, vagy félsz… 1-2 évvel ezelőtt jött le nekem ez a “módszer”, meditáció közben. Rendkívül hatásos, nagyon sokszor alkalmazom ezt a meditációt magamon, és a hozzám segítségért fordulókon egyaránt.

Mint minden meditációhoz, fontos, hogy mindenek előtt kényelmesen, nyugiban helyezkedj el. Ha ezzel megvagy, akkor ráhangolódásképp figyelj kicsit a légzésedre. Semmi mást ne csinálj, csak figyeld 1-2 percig, a légzésedet. Ha közben elterelődik a figyelmed, akkor sincs semmi gond, amint észreveszed, egyszerűen csak tereld vissza a figyelmedet a légzésedre 😉

Ezek után hívd elő magadban a feszültséget. Gondolj rá, és közben figyeld meg a tested, hogy egészen pontosan hol érzed ezt a feszültséget. A gyomrodban, mellkasodban, a fejedben? Vagy máshol? Koncentrálj az érzésre, engedd, hogy ott legyen. Ne küzdj ellene, csak figyeld és hagyd, hogy ott legyen. Semmi mást ne csinálj, csak és kizárólag figyeld! Ha kitartóan figyeled (általában elég 1-2 perc), akkor azt fogod észre venni, hogy az érzés, szépen el kezd csökkenni. A feszültség, ami benned volt enyhülni kezd. Ne hagyd abba a figyelést, koncentrálj továbbra is rá, egészen addig, amíg el nem tűnik teljesen a rossz érzés a testedből. Ez általában nem vesz igénybe több időt 5-10 percnél. Ha úgy érzed, hogy teljesen eltűnt, ha már nem tudod előhívni az érzést, akkor figyelj újra picit a légzésedre, majd szépen lassan, ahogy jól esik, nyisd ki a szemed.

Ilyen egyszerűen oldhatod a benned felgyülemlett feszültséget. Ez nem csak azért jó, mert sokkal jobb érzésed lesz utána, hanem azért is mert ez a valós, tudatos elfogadás. Ez az, amikor elfogadod, az érzéseidet, nem pedig elnyomod, elásod magadban.

Sokan úgy gondolják, hogy a tudatosság, önismeret, spiritualitás, pozitív gondolkodás lényege az, hogy mindig pozitív vagy, állandóan mosolyogsz, nincsenek problémáid, nem vagy feszült soha. Azt gondolom, amíg emberek vagyunk, nem pedig gépek, addig vannak érzelmeink, ugyanúgy negatívak is, mint ahogy sok-sok pozitív is. Az önismeret egyik fő célja éppen az, hogy felfedezd és elfogadd a negatív érzelmeidet is. Ha megtanulod kezelni ezeket a negatív érzelmeket, akkor pedig azt éred el, hogy többé nem tekintesz áldozatként magadra, hiszen tudod, hogy hatással vagy a saját életedre! Ezáltal egyre jobb és jobb életet teremtesz magadnak, de ez már egy másik téma….

Ui. Ha tetszett ez a poszt, kérlek nyomj egy tetsziket a Facebook oldalamra, a posztra, vagy mindkettőre 🙂 Ha pedig bármilyen kérdésed, észrevételed lenne, nyugodtan írd meg azt is, nagyon szívesen venném 🙂 Legyen szép napod!

 

 

Így tud beteljesülni a vágyad :)

Közzétéve Szerző:

Hogyan teljesülhetnek a vágyaid?

A legutóbbi posztomban arról írtam, hogy tulajdonképpen a korlátozó hiedelmeid állnak a vágyaid útjában. Ma arról szeretnék írni, hogy hogyan tudod ezeket a hiedelmeket oldani, elengedni, illetve átformálni őket olyanná, amik Téged sokkal de sokkal jobban szolgálnak. Ugyanis, ha ezt megteszed, akkor az automatikusan hozza magával a vágyaid beteljesülését is 🙂

Derítsd fel a hiedelmeidet

Ahhoz, hogy oldani tudj egy hiedelmet, természetesen szükséged van arra, hogy tudj a létezéséről. Tehát mindenképpen kell egy kis önvizsgálatot tartanod. Adott tehát egy élethelyzeted, amiben már nem érzed jól magad, azaz változtatni szeretnél rajta. Először is fontos tudnod, hogy mi az, amit valójában szeretnél. Tehát tisztázd le magadban, hogy tulajdonképpen mit is szeretnél a probléma helyett. Ez már csak azért is fontos, mert sokan vannak úgy, hogy azt érzik, hogy valami nagyon nem jó, de azt, hogy mit is szeretnének igazán ahelyett, ami van, azt nem tisztázzák le magukban. Ezáltal a fókuszuk olyannyira a “problémára” helyeződik, hogy igazából azt teremtik meg újra és újra.Tehát a lényeg, hogy tudnod kell, hogy mi is az, amit valójában szeretnél elérni.

Ha ezt tudod, akkor érdemes ehhez hasonló kérdéseket feltenni magadnak, és teljesen őszintén megválaszolni őket.

  • Mi az, ami valójában megállít, hogy elérd a célodat?
  • Mit hiszel el magadról, ami elősegíti, hogy a mostani helyzeted így maradjon?
  • Mi az, amit elhiszel a világról, ami ezt az élethelyzetedet fenntartja?
  • Mit hiszel el, ami miatt ez a probléma egyáltalán létezhet?
  • Reálisak a céljaid? Ha igen, akkor miért nem éred el? Külső tényezők, a Te hozzáállásod hatása, vagy a kettő kombinációja gátolja meg a célod elérését?
  • Ha a saját hozzáállásodra fókuszálsz, mi az, amit csinálhatnál másképp?
  • Van-e esetleg benned félelem a célod elérésével, illetve a célodhoz vezető úttal kapcsolatban?

Ha ezeket a kérdéseket őszintén megválaszolod, akkor egészen biztos, hogy rá fogsz bukkanni egy-egy önkorlátozó hiedelemre. Például olyanra, ami veled kapcsolatos, hogy nem vagyok elég jó, nem vagyok elég okos, nem vagyok képes erre, vagy arra… Az is lehet, hogy olyat találsz majd, ami a világgal kapcsolatos hiedelmed, például, hogy a világ szörnyű, vagy az emberekben nem lehet megbízni, vagy, hogy pénzt csak pénzből lehet csinálni, stb. Ebben a posztomban összegyűjtöttem még néhány példát, ha esetleg érdekel 😉

Az elfogadás

Az elfogadás fontosságáról, hogyanjáról egészen biztos, hogy fogok még írni a közeljövőben, mert szuper téma, és szerintem sokan élnek tévhitben ezzel  kapcsolatban. Itt most csak tényleg annyit szeretnék kiemelni, hogy fogadd el a helyzetet, amiben vagy. Ez nyilván nagyon nehéz, de épp itt jönnek a segítségedre a feltérképezett hiedelmeid. Ugyanis, ha ismered a hiedelmeidet, akkor sokkal könnyebb elfogadni, hogy ezek miatt a korlátozó hiedelmek miatt vagy abban a helyzetben, amiben éppen vagy. Ez a helyzet pedig nem örök, tehát nem azért fogadod el, hogy így maradjon, hanem éppen ellenkezőleg. Azért, hogy meg tudjon változni 🙂

Írd át a hiedelmeidet tudatos szinten

Tudatos szinten két módszert emelnék ki, amelyek segítenek átírni a hiedelmeidet

  1. Kezdj el ellenpéldákat keresni. Tegyük fel, hogy van egy olyan hiedelmed, hogy a vékonyabb nők sikeresebbek (nekem konkrétan volt ilyen hiedelmem, amiről egyébként tényleg nem is tudtam annyira tudat alatt volt bennem, és ha ismersz, akkor tudod, hogy van rajtam 5-10 kg felesleg :-D) Tehát mit csináltam? Figyeltem, kerestem, megkérdőjeleztem. Természetesen elég könnyen sikerült kioldani, hiszen elég egyértelmű, hogy a sikeres nők nem feltétlenül a külsejük miatt sikeresek.
  2. Mondogasd az ellenkezőjét. Tegyük fel, hogy van egy olyan hiedelmed, hogy Te nem vagy elég rátermett egy bizonyos munkára. Kezdj el ehhez hasonló mondatokat mondogatni: Eddig úgy éreztem, hogy nem vagyok elég rátermett arra a munkára, de most már készen állok ennek a megváltoztatására. Készen állok a fejlődésre, készen állok arra, hogy rátermettebb legyek. Kérek lehetőségeket, amikben fejlődhet az önbizalmam, a rátermettségem. Hogyan is érhetném el, hogy rátermettebb legyek? stb…

Oldd a hiedelmeidet tudat alatt

Mi mással is oldhatnád hatékonyan és gyorsan a korlátozó hiedelmeidet, mint meditációval? Nem is az én posztom lenne, ha nem szerepelne benne a meditációt 😀 Azt gondolom ez az egyik legfontosabb feladatod, ha valóban el szeretnél engedni egy korlátozó hiedelmet. Tulajdonképpen a meditáció a legcélravezetőbb módszere a hiedelmeid oldásának. Meditációval ugyanis épp a tudatalattidhoz férsz hozzá, és ahogy már írtam, ezek a hiedelmek tudat alatt rejtőzködnek. Tehát a legegyszerűbb módja a korlátozó hiedelmeid oldásának, ha meditálsz. Ennél a pontnál, lehet, hogy megrémülsz, mert azt gondolod, hogy nem tudsz meditálni. No, de természetesen ez az ijedtség nem másból fakad, mint egy korlátozó hiedelemből. Ha azt hiszed el, hogy nem tudsz meditálni, akkor nyilván nem is fogsz tudni 😉 Ahogy azonban már ebben a posztomban is megírtam, bárki tud meditálni, aki akar 🙂

Ha bármilyen kérdésed, észrevételed lenne, nyugodtan írd meg, nagyon szívesen venném 🙂 Ha pedig tetszett ez a poszt, kérlek nyomj egy tetsziket a Facebook oldalamra, a posztra, vagy mindkettőre 🙂

 

 

 

Hónapok óta tartó lábfájás elmulasztása 2 perc alatt :)

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

A barátnőm tegnap átjött egy ki terápiázásra 🙂 Terápiázás végén meséltem neki, hogy a fiam úgy jött ki az iskolából, hogy kb. 1,5 órája borzasztóan fájt a hasa. Ahogy jöttünk haza, mögé néztünk, rájöttünk az okára, és ahogy azt már-már megszokhattuk, egyből elmúlt a hasfájás. Ez körülbelül 3 percet vett igénybe. A barátnőm kérte, hogy akkor mulasszam már el a lábfájását is, mert hónapok óta fáj neki. Ugyanazt a módszert alkalmazva mögé néztünk, megfejtettük az okát, és 1-2 percen belül, elképedve tapasztalta az azonnali enyhülést a fájdalmán (mára teljesen elmúlt a fájdalom). Abszolút értette az okát, hogy mire akarja figyelmeztetni a lába.

Ezek után, már csak azt nem akarta elhinni, hogy ez valóban ennyire egyszerű. Pedig valóban. Az élet ennyire egyszerű. A problémáink nem azért vannak, hogy rossz legyen nekünk, hanem azért, hogy figyelmeztessenek minket, és jobb irányba tereljenek. Se több se kevesebb. Csak tükröt tartanak, hogy mire figyeljünk.

Igen, de akkor mégis miért gondoljuk úgy, hogy ennél jóval bonyolultabb az ÉLET? Azért mert arra vagyunk, kondicionálva, hogy az élet nehéz, az élet nem habos torta, és természetesen ennek megfelelően viselkedünk…

Ui: ezt a módszert alkalmaztuk nála is, és a fiamnál is 🙂

Te is úgy érzed, hogy másoknak valahogy könnyebben mennek a dolgok?

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Másoknak valahogy könnyebb…

Az elmúlt héten több, nagyon kedves ügyfelemtől is hallottam gyakorlatilag ugyanazt a mondatot. A mondat így hangzott: Másoknak valahogy könnyebben mennek ezek a dolgok. Amikor harmadszorra hallottam, egyrészt elmosolyodtam, másrészt gyakorlatilag egyből megfogalmazódott a fejemben ez a poszt.

Hazudnék, ha azt állítanám, hogy az elmúlt 1,5 évemben (amióta építem ki a “vállalkozásom”, azért írom idézőjelben, mert jobban szeretem hivatásomnak nevezni), egyszer sem fordult meg a fejemben hasonló gondolat. Hányszor, férkőzött be hasonló kis eszmefuttatás az én fejembe is: “Mások valahogy sokkal könnyebben kiépítenek egy vállalkozást…” Aztán persze gyorsan el is hessegetem ezeket a gondolatokat, hiszen tudom, hogy ez így, ebben a formában nem igaz.

Belelátsz, hogy mi zajlik valójában a háttérben?

Gondold csak el, nem lehet, hogy tévedünk? Nem lehet, hogy csak azért gondoljuk azt, hogy másoknak könnyebb, mert nem beszélgetünk egymással? Úgy értem, úgy igazán? Nem lehet, hogy azért nem tudjuk, hogy másoknak is ugyanolyan nehéz, mert amikor megkérdezzük, sablonosan, hogy “Hogy vagytok?”, akkor arra általában az a sablonos válasz érkezik, hogy “Köszönjük, jól.”… Vagy ha már mélyebb szintekre merészkedünk, akkor esetleg azt halljuk, hogy “Köszönjük, megvagyunk, ráfogjuk.” Nem lehet, hogy azért gondoljuk úgy, hogy másnak könnyebb, mert egyáltalán nem tudjuk, hogy valójában mi zajlik az életében? Vagy sokkal inkább úgy fogalmaznék, hogy nem tudjuk, hogy mi zajlik a lelkében? Hiszen, ha tudjuk is, hogy mi zajlik az életében, arról sokszor nem esik szó, hogy ezt ő, hogy éli meg legbelül…

Nem lehet, hogy azért nem beszélünk arról, hogy mi zajlik a lelkünkben, mert így lettünk szocializálva? Hogy ne mutassuk ki, ne éljük meg az érzelmeinket? Mert kisgyerekként a fiúknak sírni ciki, lányos… A lányok pedig hisztisek, ha sírnak… Azaz, ha kimutatod az érzelmeidet, rögtön felcímkéznek, méghozzá negatívan… Nem lehet, hogy ez a fajta nevelési mód hozzájárul ahhoz, hogy eltemessük magunkban az érzéseinket? Nem lehet, hogy emiatt, valamikor régen hoztunk egy olyan döntést, hogy az érzéseinkről, nem beszélhetünk?

Nem lehet, hogy azért gondoljuk úgy, hogy másoknak könnyebb, mert a közösségi médiában nem azt osztjuk meg, ami bennünk zajlik, hanem csak azt, ami velünk zajlik? Nem lehet, hogy azért gondoljuk úgy, hogy másoknak könnyebb, mert azt mégis csak ciki lenne megosztani, hogy annyira sz…ul vagyok, ehelyett megosztjuk azt, ami legalább látszólag jól működik az életünkben? Nem lehet, hogy azért gondoljuk úgy, hogy másoknak könnyebb, mert sokszor csak a felszínről beszélünk? Nem lehet, hogy azért gondoljuk úgy, hogy másoknak könnyebb, mert bele sem megyünk mélyebb témákba, nehogy ítélkezzenek felettünk, nehogy beszóljanak, de azáltal, hogy mi a felszín közelében maradunk, a beszélgetőpartnerünk is csak a felszínről beszél? Felszínes dolgokról beszélünk, mert arról merünk… Azért talán nem bántanak… Azért nem kapjuk meg, hogy Te miért panaszkodsz, hisz Neked könnyű… Nem lehet, hogy az érzéseinket nem merjük kimutatni, hiszen az már veszélyesebb terület? Azért már akár címkét is aggathatnak ránk…

Ne hasonlítsd magad…

És ne érts félre nem célom senki felett ítélkezni. Semmiképp sem. Én magam sem osztottam meg a közösségi médiában, amikor épp azon szenvedtem, hogy most akkor összejön-e a csoportos meditáció, vagy sem… Mint ahogy azt sem osztottam meg, amikor épp hasonlókat gondoltam, vagy gondolok még a mai napig is néha, olyasmit, hogy másoknak könnyebben megy egy vállalkozás beindítása… 😀

Tehát egyáltalán nem célom ítélkezni senki felett… Ezt a posztot egyrészről sokkal inkább elmélkedésnek, gondolat ébresztőnek szántam, másrészről, szeretnék működő megoldást is adni a kezedbe, ha ugyanebben a cipőben jársz. Nem tudom, Te hogy látod, de én hajlok arra, hogy a fenti kérdések mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy úgy gondoljuk, hogy másoknak bizony könnyebb. Azt viszont egészen biztosan tudom, hogy az sosem visz előre, ha másokhoz hasonlítom magam, mint ahogy azzal is tisztában vagyok, hogy nem is lehet összehasonlítani két embert 🙂 Hiszen Te is, Ő is, Én is egyediek vagyunk. Mindannyian különlegesek vagyunk. Mindannyiunknak vannak erősségei és gyengeségei is. Mindannyiunknak vannak lehetőségei, mint ahogy nehézségei is. Az, hogy a nehézségeinkhez hogy állunk az csakis rajtunk múlik, de ez egy külön posztot érdemelne. Mindenesetre a lényeg, hogy ne hasonlítsd magad másokhoz 🙂

Mit tegyél, ha mégis?

Jó-jó, de mi van, ha mégis beférkőznek ilyesfajta gondolatok a fejedbe? Fontos, hogy figyeld a gondolataidat. Amint észreveszed, hogy másokhoz hasonlítgatod magad, abban a pillanatban figyelmeztesd magad. Mondd el magadban, hogy rendben most másokhoz hasonlítgatom magam, de nyilván nekik sem könnyebb. Nyilván nekik is megvannak a saját problémáik, amibe én nem is biztos, hogy belelátok. És az amúgy sem visz előre, ha máshoz hasonlítgatom magam, ezért ezt most itt és most be is fejezem. Ezután pedig tereld valami másra, lehetőleg valami szépre a figyelmedet 🙂 Nekem ez a módszer be szokott válni.

Kihez hasonlítsd magad?

Azt gondolom, hogy ha nagyon szeretnéd hasonlítani magad valakihez, akkor mindössze egyetlen emberhez van értelme ezt megtenned. Az az egy ember pedig természetesen Te vagy 🙂 Méghozzá a múltbeli verziód, legyen az akár az 1 héttel ezelőtti éned, az 1 hónappal ezelőtt éned, vagy 1 évvel ezelőtti éned… Ugyanis ha a múltbeli verzióddal összehasonlítod magad, és jó érzés fog el, akkor minden a legnagyobb rendben, hiszen fejlődsz, és ez a lényeg 🙂 

Ha azonban visszasírod a múltadat, vagy ugyanott tartasz évek óta, akkor érdemes el kezdeni dolgozni magadon, mert lehet, hogy valamit meg kellene lépned, ami hozzásegítene a fejlődéshez. Hogy hogyan is tudsz dolgozni magadon?

Ne kifelé figyelj

Természetesen dolgozni magadon az én szótáramban azt jelenti, hogy kezdj el befelé figyelni, azaz meditálni. A meditáció alapfeltétele az önismeretnek, márpedig az önismeret jelentős mértékben hozzá tud segíteni a fejlődéshez. És bár tervezek egy külön posztot arról is egyszer, hogy nekem konkrétan mikben segített a meditáció, most azért felsorolom néhány pontban, ami hirtelen eszembe jut. Számomra ugyanis nagyon jó visszanézni a múltba, sokat szoktam hasonlítgatni magam a régi énemhez, aki rengeteg mindent másképp csinált. 6 éve kezdtem el meditálni és az életem gyakorlatilag 180 fokos fordulatot vett, pozitív irányba. Szóval milyen hatásai voltak a meditációnak az életemben?

  • Sokkal nyugodtabb vagyok, régen hirtelen haragú voltam, mára már ez egyáltalán nem jellemző rám
  • Sokkal türelmesebb vagyok a gyermekeimmel, a férjemmel
  • Sokkal kevesebb konfliktusom van
  • A céljaimat sokkal tisztábban látom
  • Az intuícióm rengeteget fejlődött
  • Nagyon sok félelmemtől szabadultam meg
  • Nőtt az önbizalmam
  • Sokkal kevésbé ítélkezem mások felett, régen napi szintem tettem ezt
  • Összességében boldogabb, kiegyensúlyozottabb az életem, mint azelőtt volt

Nos ezek után gondolom érted már, miért mondom azt, hogy szeretem magam összehasonlítani a régi énemmel. Hiszen rengeteg pozitív változást tapasztaltam az elmúlt 6 évben. Remélem, ha Te most visszagondolsz egy régebbi verziódra, Téged is jó érzéssel tölt el, és megállapítod, hogy tulajdonképpen egészen sokat változtál, fejlődtél az elmúlt időszakban 🙂 Már ez adhat  egy pozitív löketet a mai napodnak 🙂

Nos megint kicsit hosszúra sikeredett ez a poszt, pedig mindig elhatározom, hogy rövidebb posztokat írok 😀 Na de, ha idáig eljutottál, akkor már megérte… Ha van kedved, írd meg kommentbe Te is a véleményedet, nagyon kíváncsi lennék mi a Te tapasztalatod ezzel kapcsolatban… Szoktad magad hasonlítani másokhoz? Mersz beszélni az érzéseidről?

Ha tetszett ez a poszt, kérlek nyomj egy tetsziket a Facebook oldalamra, a posztra, vagy mindkettőre 🙂 Ha pedig bármilyen kérdésed, észrevételed lenne, nyugodtan írd meg azt is, nagyon szívesen venném 🙂

Izgul a gyerek a doga előtt?

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Nagy fiam és a dolgozatok

A nagy fiam mostanában elég sok dolgozatot ír. Annak ellenére, hogy valójában semmi oka nem lenne rá, hogy izguljon, mégis sokszor stresszel a felmérők előtt. Sajnos nem egyszer mondtam régebben azt neki, hogy: “Ne izgulj, úgyis menni fog, tudni fogsz mindent.” Ezzel a reakciómmal csak egy probléma van (volt), méghozzá az, hogy ezzel a mondattal a stressz kezelésére egyáltalán nem tanítottam meg őt. Hiszen nyilvánvaló, hogy attól, hogy én ezt mondom neki, attól még ő izgulni fog. A gombóc akkor is ott lesz a gyomrában/mellkasában/torkában, mikor hol… Ettől a mondattól nem igazán fog elmúlni a rossz érzése, maximum, ha szerencsénk van egy icipicit enyhül, de az sem valószínű…

Fejlődöm

Szerencsére a tudatosság folyamatos fejlődéssel jár. Az elmúlt 6 évben rengeteg módszert tanultam, ismertem meg, amelyeket a saját kis életünkre formálva használok, annak érdekében, hogy napról napra jobbá váljon az életünk. Természetesen ezeket a módszereket a nevelésembe is beleviszem, beépítem, ami a gyerekeimen, a velük való kapcsolatomon is nagyon szépen tükröződik. Sokszor viccelődünk azon, hogy lassan elmehetnének ők is NLP kezelőnek 🙂

Visszatérve a módszerekre… Hol azokat használom, amiket eredetileg megtanultam, hol hasonlóakat találok ki, hol teljesen új módszereket alkotok én magam. Amit ezúttal használtam az egy NLP módszer, de saját magunkra szabva, egészen konkrétan teljesen ehhez a problémához igazítva.

A módszer, avagy hogyan segíts a gyermekednek, ha izgul egy dolgozat előtt

Néhány hete villant be, hogy hogyan is kellene tudatosan kezelni ezt a fajta feszültséget, amit a nagy fiam él át a dolgozatok előtt. Arra kértem, hogy keresse meg a testében, hol van a rossz érzés. Azt válaszolta, hogy a mellkasában érzi. Megkérdeztem, hogyan néz ki ez az érzés, amire azt felelte, hogy fekete füsthöz hasonlít. Ezután azt mondtam, hogy képzeljen el maga előtt egy nagy 5-öst, ami a dolgozatára kapott jegyet szimbolizálja. Majd képzelje el, ahogy a fekete füstöt kicseréli az 5-ösre. Amint ezt megcsinálta, gyakorlatilag egyből csökkent a benne lévő feszültség.

Ezután, annyit kértem hogy minden alkalommal, amikor azon kapja magát, hogy izgul, tudatosítsa, hogy rendben van, most izgulok (ez egyébként az érzéseivel való szembenézés, az érzései tudatosítása, elfogadása), keresse meg újra, hogy hol van a rossz érzés, majd képzelje el, ahogy a rossz érzést, lecseréli az 5-ösre.

Azt mondta, hogy sokkal jobb lett a helyzet, gyakorlatilag alig izgult ezután.

Ez a módszer egyébként két dolog miatt is nagyon jó. Egyrészt azért, mert gyorsan oldja a feszültséget. Másrészt nemcsak a feszültséget oldja, hanem gyakorlatilag a gyerkőc egyből az 5-ös dolgozatot teremti meg magának. Hiszen a tudatalattijának minden egyes alkalommal, amikor a rossz érzést kicseréli egy 5-ösre, azt az üzenetet küldi, hogy márpedig ezt a dolgozatot 5-ösre fogja megírni. Ezáltal pedig szépen bevonzza azt az 5-öst is 🙂

Nem csak dolgozatoknál használhatod

Nagyon sokszor tapasztaltam már, amikor kipróbáltam más emberekkel ehhez hasonló módszert, hogy meglepődnek, hogy valóban eltűnik a rossz érzés. Igazából tényleg hihetetlen, de ennyire egyszerűen csökkenthetőek a bennünk lévő feszültségek. Ha idegeskedsz, feszült vagy, vagy a gyermeked az, tegyél egy próbát, szabd Te is a saját igényeidhez. Hidd el, meg fogsz lepődni, hogy mennyire hatásos. Nincsenek szabályok, egyszerűen, csak határozd meg az érzés helyét, alakját, színét, aztán kezdd el szépen megváltoztatgatni. Szinte egyből enyhülést fogsz tapasztalni, meglátod. Mert az még nem nagy baj, ha stresszelsz… A problémák akkor kezdődnek, ha nem tudod a stresszt kezelni. Ezzel a módszerrel pedig épp ezt teszed, kezeled a stresszt, oldod a benned lévő feszültséget 🙂

Te hogy oldod a feszültséget? Van bevált módszered? Mi az? Oszd meg velünk 🙂

Ha bármilyen kérdésed van ezzel kapcsolatban, írj bátran 😉

Ha tetszett ez a poszt, kérlek nyomj egy tetsziket a Facebook oldalamra, a posztra, vagy mindkettőre 🙂

 

Beszélgess el a problémáddal

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Megtörtént esetek

Szeretnék a jövőben néhány történetet megosztani. Azt gondolom, hogy sokszor ezeknek az eseteknek a segítségével könnyebben tudunk kapcsolódni ehhez a fajta tudatossághoz, önismerethez, spiritualitáshoz (bárminek is nevezzük), amit én is képviselek a magam részéről. Ha pedig jobban kapcsolódsz, az arra késztet, hogy cselekedj, indulj el az önismereti úton. Tapasztalatból mondom ugyanis, ha már egyszer elindultál, és rajta vagy az önismereti úton, akkor sosem akarsz letérni róla, mert pontosan tudod, hogy az visz előre, az a legegyenesebb, legsimább út, ami a céljaid felé vezet.

Természetesen ezeket a történeteket mindig az ügyfeleim engedélyével osztom meg 😉 Na de vágjunk is bele 🙂

Gyomorpanaszok

Egy ügyfelem gyomorfájdalomra és emésztési problémákra panaszkodott. Már jó pár hete küzdött ezzel a dologgal, nagyon szeretett volna megszabadulni tőle. Azt javasoltam neki, hogy kezdjen el beszélgetni a gyomrával, bármennyire is furcsán hangzik ez. Ezt fel lehet fogni egyfajta meditációként is. Mondtam neki, hogy helyezkedjen el kényelmesen, figyeljen néhány percig a légzésére, lazuljon el kicsit, engedje el magát. Néhány perc elteltével, képzelje majd el, hogy egy párbeszédet folytat a gyomrával. Először is mondja el neki, hogy mennyire hálás azért, hogy nap mint nap helyt áll, ellátja a feladatát. Tudja, hogy milyen sok dolga van, de ő csak teszi a dolgát, minden egyes nap fáradhatatlanul. Szívből köszönje meg a gyomrának, emésztő rendszerének, hogy kivétel nélkül minden nap, végzi a munkáját. (Egyébként ebbe mindenképp hasznos és érdemes belegondolni, hogy mennyire természetesnek vesszük az egészségünket, addig amíg rendben vagyunk 🙂 )  Miután ezt megköszönte, kértem, hogy kezdje el a párbeszédet. Tegyen fel ehhez hasonló kérdéseket a gyomrának:

  • Miért fáj?
  • Van valami baj?
  • Tud-e rajta valahogyan segíteni?
  • Mit szeretne üzenni neki ezzel a fájdalommal?
  • Kell-e valamit tanulnia ebből a fájdalomból?
  • Mi a módja, hogyan tudná elérni azt, hogy csökkenjen a fájdalom?

Mondtam neki, hogy ezeket a kérdéseket aztán természetesen felteheti az emésztőrendszerének is, ha úgy érzi. Elmondtam azt is, hogy biztos jön majd valamiféle válasz, ha nem is minden kérdésére, de valamit fog érezni, hogy mit kell tennie….

A hölgy miután elvégezte ezt a meditációt, azt mesélte, hogy azt érezte, hogy meg kell kicsit masszíroznia a gyomrát. Simogatta, masszírozta egy darabig. Ezek után gyakorlatilag azonnali javulást tapasztalt. A fájdalma is elmúlt és az emésztési problémái is megszűntek 1-2 napon belül (még egyszer-kétszer masszírozta a gyomrát ezután).

Rengeteg ilyesfajta “csodát” láttam már, de mindig fel tudnak tölteni az újabb és újabb esetek 🙂

Hogyan csináld, ha Neked is hasonló problémád van

Az első, legfontosabb és egyébként egyetlen szabály az, hogy nincsenek szabályok 🙂 Nem tudod rosszul csinálni. Ezt csak jól tudod csinálni. A fenti módszer gyakorlatilag egy meditáció, márpedig azt már korábban is megírtam itt, hogy nincs olyan, hogy rosszul meditálsz 🙂 Mindegy, hogy milyen sorrendben teszed fel a kérdéseket, nem kell bemagolnod őket, semmi gond nincs azzal sem, ha nem pont ugyanezeket a kérdéseket használod.

Ha mégis szeretnél néhány irányvonalat, akkor ennél a gyomorfájós példánál maradva (természetesen nem csak gyomorpanaszokra alkalmazható ez a módszer), elképzelheted úgy, hogy megkeresed a fájdalmat a gyomrodban, és egyszerűen csak elképzeled, ahogy hozzá beszélsz. Az is lehet, hogy ezt a fájdalmat Te elképzeled valamilyennek, például egy tüskés labdának. Ha ez így van, akkor elképzelheted, hogy kiveszed ezt a tüskés labdát, elképzeled, hogy magad elé teszed, és ehhez a labdához kezdesz el képzeletben beszélni. De azt is csinálhatod, hogy magad elé képzeled azt a “verziódat”, akinek fáj a gyomra, és azzal kezdesz el beszélgetni, ha úgy könnyebbnek ítéled meg. Egyszóval tényleg nincs semmiféle szabály, egy a lényeg, hogy ülj le, és szánj erre időt, egyedül, magadban. A fantáziád majd eldönti, hogy hogyan kell Neked ezt látnod, elképzelned 🙂

Nézz szembe a problémáddal és fogadd el

A lényeg tehát nem az, hogy miként csinálod, hanem az, hogy csináld. Legtöbbször ugyanis az, hogy szembenézel a problémáddal és elfogadod annak jelenlétét, azt eredményezi, hogy a probléma megszűnik.

Ha tehát a jelenlegi helyzeted nem éppen az, amire vágysz, ne küzdj, ne harcolj ellene… Nézz inkább szembe vele és fogadd el gyengéden. Meg fogod látni, hogy ezáltal fogod megkapni azt, amire valójában vágysz 🙂

Hogyan is vonzotta be az ismerősöm azt a 15.000 Ft-ot?

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Határzod meg a célt

Arra gondoltam megosztom mikről is beszéltünk az ismerősömmel a pénz bevonzásával kapcsolatban. Először is mondtam neki, hogy egy kisebb összeget kérjen az Univerzumtól, Istentől, Angyaloktól, akárkitől, akiben hisz 🙂 Azért szoktam azt tanácsolni, hogy kisebb összeget kell kérni, mert azt el tudja képzelni, el tudja hinni az ember, hogy igen, végül is ez összejöhet valahogy. Ha kérünk 2 millió forintot, természetesen azt is megkaphatjuk, de csak és kizárólag úgy, hogy minden sejtünkkel, porcikánkkal elhisszük azt, hogy az már a mienk. Ha 100 %-ig biztosak vagyunk benne, hogy meglesz az a 2 millió forint. Azt gondolom, hogy ezt elég nehéz valóban elhinni, főleg amikor még az ember csak ismerkedik a vonzás törvényével…

Szóval a lényeg, hogy egy olyan összeget kell kérni, amit reálisnak tartunk. Amit el tudunk képzelni, hogy valahonnan tényleg kaphatok ennyi pénzt. Persze aztán ezt az összeget lehet majd növelni szépen, amikor már néhány sikerélményen túl vagy. Azaz, amikor már párszor bevonzottál magadnak kisebb összegeket. Akkor már sokkal könnyebben elhiszed, hogy igen, ezt tényleg én teremtem. Akkor valószínűleg felmerül benned a kérdés, miért is ne tudnék többet teremteni? Miért is ne kérhetnék többet? Amikor már ez motoszkál a fejedben, akkor már lehet többet is kérni 🙂

Legyél hálás, hogy megkapod

A másik, amit mondtam neki, hogy legyen hálás, örüljön ennek a pénzösszegnek. Képzelje el mit vesz majd rajta, örüljön neki előre. Köszönje meg az Univerzumnak, hogy megadja neki ezt a pénzt, hogy megvehesse azt, amit szeretne. Higgye el, hogy megérkezik az az összeg.

Fontos azonban az is, hogy ne sóvárogva gondolj erre a pénzre… Tehát semmiképpen se szomorúan. Ne úgy, hogy: Jaj, de jó lenne, ha kapnék tízezer forintot. Hanem úgy, mintha tényleg biztos lennél abban, hogy ezt meg fogod kapni, ez a tiéd lesz. Jókedvűen, vidáman gondolj rá, mintha már a kezedben lenne. Nagyjából így: jajj, de jó lesz, amikor megérkezik az a tízezer forint az Univerzumtól. Várom már! Milyen jó lesz elkölteni! Valahogy úgy gondolj rá, mintha már valaki beígérte volna Neked, hogy küld tízezer forintot postai utalvánnyal, és te pedig alig várod már a postást, hogy megérkezzen 🙂

Ha ezt nehéznek érzed, vagy nem vagy biztos benne, hogy el tudod hinni teljesen, akkor azt is megteheted, hogy kérdéseket teszel fel magadnak. A kérdések azért jók, mert az agyaddal könnyebben el tudod úgy hitetni, hogy az a pénz valóban a tiéd lesz. Ehhez hasonló kérdéseket tegyél fel magadnak: Vajon honnan fogok tízezer forintot kapni? Pont tíz ezer forintot fogok bevonzani, vagy esetleg tizenkétezer forintot? Vajon 2 napon belül sikerül bevonzanom ezt a tízezer forintot?

Ezzel a módszerrel be tudod csapni az agyad, mert akkor el kezd megoldásokat keresgélni ezekre a kérdésekre, és  számodra is hihetőbb lesz az, hogy megkapod az áhított összeget 🙂

Vizualizálj

Kicsi összegnél szerintem nem feltétlen szükséges nagy hangsúlyt fektetni  a vizualizációra, inkább nagyobb összegnél van szerepe. Ha azonban 1-2 héten belül nem érkezett meg az összeg, amit kértél, akkor érdemes vizualizálnod is. Szánj rá egy kicsit több időt, napi 10-15 percet. Képzeld el, hogy hálás vagy és örülsz. Lásd magad, ahogy megkapod ezt az összeget. Éld át, hogy ott van a kezedben. Figyeld meg a tested, hol érzed az örömöt, a hálát. Koncentrálj az örömre, próbáld meg az örömérzetet, hálaérzetet fent tartani néhány percig.

Engedd el

Ha a fentiekkel megvagy, akkor engedd el, ne foglalkozz vele többet. Egyszerűen haladj tovább a kis életedben, és tényleg ne törődj vele. Ha mégis újra eszedbe jutna a napokban, akkor várakozással, örömmel gondolj rá. Képzeld el újra, hogy milyen jó lesz, ha már megkaptad. Ezután engedd el újra, ne foglalkozz a témával többet. Előbb-utóbb (várhatóan 1-2 héten belül) biztosan meg fog érkezni az összeg, amit kértél 🙂

Összegezve tehát  a lépések

  1. Kérj egy kisebb, reális összeget
  2. Legyél hálás, örülj ennek a pénznek, mintha már megkaptad volna
  3. Vizualizálj (főleg, akkor ha 1-2 héten belül nem érkezett meg a pénz): képzeld el, hogy megkaptad  a pénzt, éld át azokat az érzéseket, amiket valóban átélnél, ha már a kezedben lenne
  4. Engedd el, ne foglalkozz vele többet

Próbáld ki! Ha először találkozol a vonzás törvényével, akkor  lehet, hogy furcsán hangzik, hogy ilyen módszerrel tudsz magadhoz pénzt vonzani, de tényleg működik. Ha kérdésed lenne írj bátran 🙂

Önsajnálat helyett kérdezz :)

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

A negatív gondolkodás eredménye

Van egy nagyon jó módszer arra, hogy megnyissuk magunkat a problémáink megoldása felé. Ugyanis az, ha negatívan gondolkodunk, sajnáljuk magunkat, hogy ez nekünk úgysem sikerülhet, vagy éppen azon kesergünk, hogy miért van ilyen rossz sorsunk, az nem visz előre. Ezt már nagyon sok tudós bebizonyította
Gondold csak el, negatívan gondolkozol, annak megfelelően negatívan érzed magad a bőrödben, ez pedig a viselkedésedben is meg fog nyilváulni egyértelműen. A viselkedésed által pedig természetszerűleg negatív dolgok fognak veled történni (ezt már ebbben a posztban is kifejtettem)

Önsajnálat helyett, tedd ezt!

No de mi történik, ha benne vagy egy problémában és nem keseregsz rajta (na jó egy kicsit azért igen, mert mégis csak szeretjük sajnálni magunkat ), mindenesetre egy kis önsajnálat után, a szomorkodás helyett elkezdesz ilyen kérdéseket feltenni magadnak:

Hogyan tudnám én ezt a problémát megoldani?
Mi lehet a megoldás?
Mit kell tennem, hogy ez jobbra forduljon?
Mit csináljak, hogy ez a dolog rendeződjön?
Merre kell elindulnom a probléma megoldásában?
Hogyan tudnék jól kijönni ebből a helyzetből?

A helyzet az, ha így reagálsz, akkor az agyad el kezdi a megoldást keresni. Kutatja a lehetőségeket, számba vesz mindent, hogy hogyan lehet a problémát megoldani. Hogy miért? Egész egyszerűen így vagyunk kódolva. Hívhatjuk ezt vonzás törvényének, vagy a racionálisabbak retikuláris aktiváló rendszernek (amiről még bővebben is tervezek írni), lényeg az, hogy így működünk.

Mert hidd el, ha benne ülsz a gödörben lehajtott fejjel és azon keseregsz, hogy miért kell neked ebben a gödörben ülnöd, akkor biztos nem fogsz kimászni a gödörből. Viszont, ha el kezdesz arra fókuszálni, hogy hogyan gyere ki a gödörből, akkor meg fogod találni a kifelé vezető utat… Mert azt az üzenetet küldöd az agyadnak, hogy nem szeretnék tovább a gödörben ülni, sokkal inkább szeretnék ebből a gödörből kimászni. Ennek hatására felnézel, és meglátod azt a kötelet, ami végig ott lógott, csak nem vetted észre, vagy észreveszel egy segítséget nyújtó kezet, amit eddig egészen egyszerűen azért nem láttál mert Te lehajtott fejjel, szomorúan csücsültél a gödörben.

A kérdés feltevés pedig szerintem azért jobb egy fokkal, mint egy mantra (például, hogy megoldom a problémámat), mert hihetőbb az agyadnak. Persze ezzel nem mondom azt, hogy egy mantra nem működik, egész egyszerűen vannak olyan emberek, akiknek jobban bejön a kérdezős módszer