Önbizalom kategória bejegyzései

Segítsééég!!!! Nyakunkon a felvééételiiii!

Közzétéve Szerző:

Lelki előkészítő a felvételire

Idén nálunk is aktuális lett a felvételi, a legnagyobb fiam ugyanis nyolcadikos lett. Az eddigi tapasztalaink alapján úgy érzem, hogy muszáj írnom arról, hogy mennyire fontos lenne az előkészítők mellett, egyfajta mentális felkészítés is. A gyerekekben rengeteg feszültség gyülemlik fel a felvételivel kapcsolatban. Mindenhonnan csak azt hallják, hogy a felvételi az nehéz, ez egy kemény időszak, ezt a pár hónapot most meg kell húzni, stb… Természetesen nem azt szeretném sugallni, hogy a felvételire nem is kell készülni, csak azt, hogy nem biztos, hogy ekkora feszültséget kell rátenni a gyerekre.

Gondold csak el, hogy mennyivel jobb lenne, ha a gyereked azt hallgatná, hogy meg tudod csinálni, menni fog. Kell rá készülnöd, de Te képes vagy rá.  A tudatalattijába egyből ez kerülne, ezt hinné el, és amellett, hogy felkészül rá a gyakorlatban, lelkileg is magabiztosan indulna neki a nagy napnak.

Hogyan segítsd a lelki felkészítést?

Első és legfontosabb, hogy higgy benne!! Ha Te nem hiszel benne, akkor ő sem fog magában, ezt biztosra veheted!

Fontos, hogy beszélgessetek róla higgadtan. Hozzátok meg azt a döntést, hogy pontosan abba az iskolába fog bekerülni, ahol neki a legjobb lesz, minden szempontból. Sok gyerek tart attól is, hogy vajon eleget készül-e a felvételire. Döntsétek el azt is, hogy éppen annyit fog rá készülni, pont annyi feladatot fog megoldani, amennyi ahhoz kell, hogy abba az iskolába, ahol neki a legjobb lesz biztonsággal bekerüljön.

Beszélgessetek arról is, hogy mi van benne. Kérdezd meg, mit érez. Fél-e, stresszel-e rajta. Ha igen, akkor oldjátok a feszültséget. (Például ezzel a meditációval). Nagyon fontos, hogy hallgasd meg, hogy valójában mi van benne. Ne vádold, ne ítélkezz felette, egyszerűen csak hallgasd meg. Már ezzel rengeteget segítesz neki! Ne csak azt hangoztasd, hogy ülj le, és csinálj próba felvételit. Ha nagyon nem akar leülni, értsd meg az okát, beszéld meg vele. Ne cimkézd lustának. A tapasztalataim alapján ilyenkor a legtöbb esetben egyáltalán nem lustaságról van szó, sokkal inkább arról, hogy a gyerek nem érzi képesnek magát, hogy jól megírja a feladatsort, ezáltal nincs sikerélménye, nincs motivációja, hogy leüljön tanulni. Muszáj, hogy meg akard érteni, hogy valójaban mit érez a gyermeked, hogy aztán tudj neki segíteni!

Kulcsfontosságú az is, hogy magadban is oldd a feszültséget. Egészen biztos, hogy benned is van bőven. Ezt természetesen rárakod a gyerekre, aki ettől még feszültebb lesz. Úgyhogy tényleg nagyon nagy jelentősége van annak, hogy magadon is dolgozz!

A mi tapaztalataink ezidáig

A fiammal nyáron kezdtük a felkészülést, nem túl aktívan, de azért néhány feladatlapot megoldott. 26-27 pontosokat írt akkoriban, aztán egyre jobbakat. Szeptember közepén azt vettük észre, hogy megállt a fejlődés. Matekból 30-33 pontnál nem írt többet már egy ideje. Itt kezdtük el az önismereti oldásokat. Ahogy fent írtam, hogy magadban is oldd a feszültséget, én is azzal kezdtem. Magamban ránéztem, hogy miért zavar ez engem, és oldottam a bennem lévő blokkokat. Ezután a fiammal is megnéztük, hogy mi lehet az oka, hogy nem fejlődik. Nagyon hamar kiderült, hogy van egy olyan hiedelme (ami szerintem a legtöbb gyereknek van), hogy a felvételi nehéz. Na már most, ha azt hiszed el valamiről, hogy nehéz, akkor az nehéz is lesz! Gyorsan véghez vittünk egy oldást, elengedte ezt a hiedelmet, és másnaptól 35 pont körülieket írt matekból, magyarból még jobbakat.

Eltelt megint néhány hét. Továbbra is oldogatta meg a heti 2-4 feladatlapot. Matekból már minden egészen jól ment, kivéve a szöveges feladatokat. Az sehogy se ment. Arra jutottunk, hogy ezentúl nem egész feladatsorokat, hanem csak szövegeseket old majd meg. Így is lett. A fejlődés azonban elmaradt. Nem mentek a szövegesek, annak ellenére, hogy 2-3 hetet elég aktívan gyakorolt. Ezért a múlt héten újra arra jutottunk, hogy oldanunk kell, csak úgy tud tovább fejlődni. Kijött, hogy nincs kedve az egészhez. A szöveges feladatokkal kapcsolatos alsós élményei blokkolják azt, hogy ő egyáltalán hozzá tudjon kezdeni ezekhez a feladatokhoz. Meditáltunk rá, oldottuk a blokkokat. Ez alkalommal is magamban is megkerestem, hogy engem miért zavar, bennem mi van ezzel kapcsolatban. Kiderült, hogy bennem is van elakadás. Én azzal blokkoltam ezt az egészet, hogy minden alkalommal, amikor a fiam egy szöveges feladatnál elakadt, én is megpróbáltam megoldani őket, mert kiváncsi voltam, hogy sikerül-e. Nagyrészt én sem tudtam…. Ezáltal az volt bennem, hogy hogyan is várhatnám el a fiamtól, hogy ő megoldja, ha én sem tudom megoldani. Tudtam, hogy nekem is vele kell fejlődnöm, muszáj elérnem, hogy én is meg tudjam oldani a szöveges feladatokat. Ami ezután következett az számomra felért egy csodával 🙂 Gyakorlatilag az oldások után egyből, megnéztünk 2-3 szöveges feladatot, olyanokat, amiket azelőtt biztosan nem tudtam volna megoldani. Nekem már akkor sikerült azokat megoldani, a fiamnak akkor még “csak” egyet. Másnap viszont a fiam is óriásit fejlődött. 6 szöveges feladatot csinált meg, olyanokat, amikhez hozzá se tudod volna fogni azelőtt. Hatból kettőt maximum pontosra csinált meg, és a többinél is ért el részpontszámot. Tulajdonképpen nem egész 24 óra alatt többet fejlődött, mint előtte 2-3 hónap alatt. Azért, mert feloldottuk azt a lelki blokkot, ami eddig gátolta őt abban, hogy megoldja ezeket a feladatokat. Rengeteg ilyen csodát megéltem már, mégis szinte minden alkalommal rácsodálkozom, hogy tényleg ennyire egyszerű megoldani egy-egy problémát. Ez történt múlt hétvégén.

Azóta szöveges feladatokat gyakorolt többnyire, hogy még több sikerélménye legyen. Ma írt először egy matek feltvételit, 41 pontos lett. Borzasztó büszke vagyok rá. Tulajdonképpen most azt érzem, ha holnap lenne a felvételi, már akkor sem aggódnék. Na jó, egy kicsit 😀 De azt gondolom, hogy ennél többet, hogy mentálisan és gyakorlatban is készülünk rá, nem lehet, és nem is kell tenni érte. A többit már az Univerzum, a jó Isten, a sors, vagy hívjuk, ahogy akarjuk, intézi. Ha így nem oda veszik fel, ahova szeretné, akkor nem az az útja. Azt is elfogadjuk. Mindenesetre  bízom abban, hogy nyugodtan, minimális feszültséggel fog beülni a felvételire. Hiszek abban, hogy minden úgy fog történni, ahogy számára a legjobb lesz. Persze ezzel nem azt mondom, hogy bennünk már nem lesz feszültség, görcs a felvételivel kapcsolatban. Valószínűleg lesz. Viszont amint megjelenik, oldani fogjuk, ahogy eddig is tettük 😉

Mit is szeretnék üzenni ezzel a poszttal?

Azt, hogy a feladatsorok megoldása mellett, arra kérlek, hogy szánjatok időt arra is, hogy lelkileg felkészüljön a gyermeked. Segíts neki, oldjátok a feszültséget benne. Próbáld meg megérteni őt!  Hidd el, sokkal jobb felvételit fog írni januárban.

Ha bármi kérdésed van, keress bátran 😉 Legyen szép napod!

Mások szeretetére vágysz, vagy önmagad szeretnél lenni?

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Szembejött egy poszt ma velem, amin kicsit elgondolkodtam.

A poszt egy kérdést tett fel: Mi a fontosabb számodra, hogy mások szeressenek, vagy az, hogy önmagad legyél? Legyél teljesen őszinte!

Azon gondolkodtam el, hogy milyen paradox is ez a helyzet…

Méghozzá azért, mert amíg régen sokkal jobban meg akartam felelni mások elvárásainak, addig azt gondolom, hogy sokkal többen akadtak olyanok, akik nem kedveltek…
Most, hogy már egészen jól megy az önmagamat adom verzió, azaz nem akarok megfelelni másoknak, azt érzem, hogy nem igazán találkozom olyannal, aki ne fogadna el úgy, ahogy vagyok. Ezzel nem állítom azt, hogy nincs olyan ember, aki ne kedvelne, biztos akad még mindig, de ezt egyáltalán nem érzem, nem tudok róla, és emiatt nem is bánt Régen viszont biztosan fel tudtam volna sorolni jó néhány embert, akinek tudtam, hogy nagyon nem vagyok a kedvence….
Mindenesetre úgy gondolom, hogy igazából azok az emberek, akik régen nem szerettek, azok csak egy tükröt tartottak nekem, azon tulajdonságaimra, amiket én magamban nem szerettem. Tehát, nem ők nem fogadtak el engem, hanem nyilvánvalóan én nem fogadtam el saját magamat… Ezt ők csak visszatükrözték nekem.
Tehát akkor, amikor rájössz, hogy igazából nem kell megfelelned senkinek, meg fogod érteni, hogy az elvárások, amiket úgy gondolsz, hogy mások támasztanak Veled szemben, azok csak és kizárólag a Te fejedben léteznek! Az elvárások benned vannak, nem másban. Mint, ahogy a szeretet hiánya is benned van, nem másban. Nincs szükséged arra, hogy mások szeressenek, mindössze egy ember szeretetére van szükséged, ez az ember pedig Te magad vagy. Ha el kezded szeretni és elfogadni magad úgy, ahogy vagy, akkor ezt a szeretetet és elfogadást fogod megtapasztalni másoktól is! Egy teljesen más világba csöppensz, ha el kezded szeretni, elfogadni és becsülni magad!

Tapasztalataim alapján tehát a fent említett kérdés paradoxonja: Amíg arra törekszel, hogy mások szeressenek, addig szinte biztos, hogy lesz olyan, aki nem fog szeretni, akinek az elvárásainak egész egyszerűen nem tudsz megfelelni. Abban a pillanatban, amikor el kezded önmagadat adni, egyre több olyan ember fog körül venni, aki úgy fogad el, úgy szeret, ahogy vagy

És hogy hogyan is értem el azt, hogy már egészen jól tudok önmagam lenni, elfogadom és szeretem magam? Nos, ha ismersz tudod a választ 😇😏 Ha nem, akkor segítek: meditációval

Nyári csodák – avagy, hogyan teremtjük az életünket

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Bejelentkezem

Eltűntem kicsit az elmúlt hetekben, aminek azon egyszerű oka van, hogy nyári szünet van 🙂 Itthon vannak a fiaim, ezért a “munkára” kicsit kevesebb idő marad…

Csodás “véletlenek”

Az életünk azonban zajlik rendesen, történt néhány dolog, amit már régóta meg szerettem volna írni. 4 “kisebb csodát” szeretnék elmesélni, ami velünk történt az elmúlt hetekben. Az első három gyakorlatilag 3 napon belül zajlott, és ugyanazon eseményhez köthető. A negyedik egy teljesen más dolog, de az is hatalmas csoda volt számomra, és nem sokkal utána történt. Ha ismersz engem, vagy olvasol egy ideje, akkor nagyon jól tudod, hogy nem hiszek a véletlenekben. Már csak azért sem, mert túl sokszor történik velünk ezekhez hasonló “véletlen”, amikre sokkal jobban szeretek csodaként tekinteni. Hiszen tudod, Einstein is megmondta: Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, hogy nincsenek csodák. Vagy pedig abban, hogy a világon minden egy csoda. Hát mi az utóbbi szerint éljük az életünket 🙂

Az első “csoda”

Az első három történet a nagy fiam evező bajnokságához kötődik. Júliusban volt az országos bajnokság, amire őt is benevezték. Azt tudni kell, hogy nagyon tehetséges az evezésben. Mondhatjuk úgy, hogy megtalálta azt a sportot, ami valóban az övé. Természetesen egy szuper edzője is van, hiszen nélküle nem tudna ilyen eredményeket elérni.

No de a lényeg, hogy az országos bajnokság előtti napon a fiam szólt, hogy fáj a dereka, már 3-4 napja. Nesze neked tudatosság… Nem mondom, hogy az első gondolatom nem az volt, hogy ennyit az országos bajnokságról, így nem fog tudni evezni. Na de szerencsére elég mániákus vagyok, a munkámat a családomon is napi szinten gyakorlom 😀 Ezért megkértem, hogy nézzünk mögé, beszélgessünk el a derekával. Ezt nem is részletezném, kb. negyed órát rászántunk, mögé néztünk és gyönyörűen kijött a lelki oka, hogy mitől fájt VALÓJÁBAN a dereka. Ettől a negyed órától már egyből enyhülést érzett, szinte teljesen elmúlt a fájdalma. Este azért még egy picit panaszkodott, ezért akkor újra ránéztünk, állhat-e még valami a háttérben. Ki is jött még egy kis dolog, és gyakorlatilag, ahogy az kijött, a fájdalmat is teljesen elvágták. Mondanom sem kell, hogy másnap, a versenyen sem volt semmiféle probléma, és azóta sincs semmi a derekával, pedig már 1 hónap eltelt.

A második “csoda”

Másnap reggel, a verseny napján, még a verseny előtt, a fiam elmesélte, hogy mit látott meditációban. Elmondta, hogy azt látta, hogy a kettes pályán fog evezni, és aki az egyes pályán lesz, az fog neki egy kisebb kihívást jelenteni, de meg fogja nyerni a versenyt.

Gondolom a folytatást sejtitek, gyakorlatilag pontosan az történt, amit a fiam meditációban látott. A kettes pályán versenyzett, és az egyes pályán lévő lett a második, kb. 1 hajó hosszal előzte meg a fiam. Azt mondta a verseny után, hogy anya, amikor kiderült, hogy a kettes pályán leszek, akkor már tudtam, hogy nyerni fogok! 🙂 Így lett belőle országos bajnok, ráadásul mindössze 2-3 hónap evezés után. Mert ugyan 1 éve kezdte el az evezést ergométeren, azonban vízen, ebben a típusú hajóban (szkiffben), amiben versenyzett, májusban ült először. Tulajdonképpen ez is felér egy csodával…

Egyébként körülbelül fél éve kezdett el versenyezni, és nagyjából minden versenyét láttuk meditációban, hogy hogy fog alakulni 🙂 Itt érdekességképp még annyit tennék hozzá, hogy már kiskorában is látszott, hogy milyen jó alkata van, és mindig úgy gondoltam, hogy ha mi szeretnénk, és erőltetnénk, akár olimpikon is lehetne, de mi ezt biztos, hogy nem akarjuk…. Akkoriban (még tudatosság, spiritualitás sehol nem volt az életünkben) a versenysport számomra félelmetes volt. Azt gondoltam, hogy a verseny sportolóknak nincs más életük, csak a sport. Én pedig ezt nem akartam a gyerekemnek. A mai eszemmel már abban hiszek, hogy kellő tudatossággal, mindent jól lehet kezelni. Ha pedig valami belőlünk fakad, annak nem szabad az útjába állni.

A harmadik “csoda”

Ez az országos bajnokság három napig tartott. A második nap a fiam négy párban indult. A verseny végén láttam, hogy a fiam nagyon rosszul van. Fogta a hasát, úgy pakolta el a hajót. Kérdeztem, mi a baj. Azt válaszolta, hogy nem tudta megemészteni rendesen az ebédet. Aztán mondtam neki, hogy engem a lelki oka érdekel inkább, nem a fizikai. Nem igazán volt ehhez türelme, kicsit frusztrált, volt, mert “csak” ötödik helyen végeztek. Türelmetlenül válaszolta, hogy nem tudja mi a lelki oka… Kérdeztem tőle, hogy mi az, amit nem tudsz megemészteni? Újra türelmetlenül mondta, hogy nem tudja… Ezután azt a kérdést tettem fel, hogy nem lehet-e, hogy azt nem tudja megemészteni, hogy ötödikek lettek. Rám nézett, azzal a tipikus arckifejezéssel, hogy ez most betalált, majd annyit válaszolt, hogy jobb lett….

Ezután még átbeszéltük, hogy miért éli ezt meg így, mitől volt frusztrált, aztán 5-10 percen belül teljesen elmúlt a rosszulléte.

Már rengeteg ilyen “csodás véletlent” tapasztaltunk meg, és még mindig minden egyes megtapasztalás hihetetlen energiával tölt fel, mindannyiunkat 🙂

A negyedik “csoda”

Ahogy említettem a negyedik történet nem kapcsolódik az első háromhoz, viszont időben nagyon közel voltak egymáshoz. Kb. 1,5 héttel az országos bajnokság után, a középső fiam csuklója eltört. Úgy volt, hogy 3 hétig lesz gipszben a keze, de 10 nap után kap egy könnyített gipszet. Nagyon rosszul érintett, még soha nem tört el semmije egyik gyermekemnek sem. Természetesen egyből a miértjét kutattam, hiszen nyilván ez is okkal történt. Rá is néztünk a középsőmmel, miért is történt ez a baleset, mire akartak minket figyelmeztetni. Szépen ki is hoztuk másnap, átbeszéltük, hogy mi volt ennek a törésnek a lelki oka. Ezen felül minden nap 1 órát kezeltük energiával, a fiam is (amiért iszonyatosan büszke vagyok rá) és én is. A célunk az volt, hogy gipsz nélkül jöjjön ki a sebészetről 10 nap után. Gondolom egyértelmű, hogy ezt el is értük 🙂 10 nap után azt mondta az orvos, hogy nincs szükség már a gipszre 🙂 Hihetetlenül boldogan, jó kedvűen léptünk ki a Heim Pálból. Akkor is bebizonyosodott, hogy csodák már pedig léteznek 🙂

 

4 + 1 ok arra, hogy szeresd önmagad

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Önszeretet, tényleg fontos?

Ha foglalkoztat Téged az önismeret, a személyiségfejlesztés, akkor valószínűleg hallottad már azt a tanácsot, hogy szeresd Önmagad. De vajon tényleg ilyen fontos ez? Van ennek jelentősége? Változik-e valóban az életed, ha el kezded megszeretni saját magad? Hogyan szeretheted Önmagad? Honnan tudod, hogy szereted-e egyáltalán magad, vagy sem? Ezekre a kérdésekre próbálok válaszolni ezzel a bejegyzéssel 🙂 Azt, hogy fontos-e, van-e jelentősége, azt elég könnyen megválaszolom. IGEN. FONTOS. NAGYON. Röviden és tömören ennyi a válasz. Ha pedig továbbolvasol, akkor megtudhatod, hogy miért jó, ha szereted saját magad, és hogyan szeretheted meg magad 🙂

Hogyan változik az életed, ha szereted magad? Avagy 4 + 1 ok arra, hogy szeresd önmagad 😉

# 1 ok: Javul a kapcsolataid minősége

Azt gondolom, hogy az önszereteted növekedése leginkább az emberekkel való kapcsolataidban tükröződik. Minden egyes emberi kapcsolatod, tükör a saját magaddal való viszonyodra. Gondolj csak bele, ha Te magad nem szereted saját magadat, akkor hogy várhatnád el másoktól, hogy szeressenek? Azért ez egy érdekes kérdés, nem igaz?

Ha sok embert utálsz, akkor jó eséllyel magadat sem igazán szereted 😦 Ha el kezded megszeretni magad, akkor hidd el, a kapcsolataid minősége fog első körben megváltozni. Ha zavar Téged egy másik ember viselkedése, akkor biztos lehetsz benne, hogy az tudat alatt ott van benned is. Biztos, hogy van amiben ugyanúgy, vagy legalábbis nagyon hasonlóan viselkedsz, mint ő. És természetesen, ahogyan annak az embernek sem szereted azt a jellemvonását, biztosíthatlak, hogy magadban sem tudod elfogadni ezt a tulajdonságod. Erről még mindenképpen fogok egy másik posztot írni, mert az, hogy mi mire tükör az életedben, mindenképp megér egy külön bejegyzést (meg hát amúgy is az egyik kedvenc témaköröm) 🙂

Mindenesetre, ahogy egyre jobban és jobban szereted magad, úgy fogod látni, tapasztalni, hogy egyre kevesebb ember van, aki fölött ítélkezel, akit nem szeretsz. Személy szerint én, régen nagyon sokat ítélkeztem, rengeteg embert szidtam, kritizáltam. Emlékszem, hogy körülbelül 1,5-2 éve kezdtem el azon tűnődni, hogy hogy megváltozott az emberekhez való hozzáállásom, a kapcsolataim. Akkor kezdett tudatosodni a változás, amin keresztülmentem. Sokat gondolkoztam akkoriban ezen. Ez a változás velem nem tudatosan történt, tehát nem az volt, hogy elhatároztam, hogy én most megváltozom és “jobb” ember leszek. A változás csak úgy megtörtént velem. Tehát ezen kezdtem el tűnődni, hogy miért, és hogyan…. Hogy lehet, hogy régen sokkal de sokkal több konfliktusom volt? Miért voltam régen sokkal dühösebb sok mindenért? Mivel nem hagyott nyugodni a dolog, ezért elkezdtem jobban odafigyelni, hogy mire hogyan reagálok. Nagyon sokszor összehasonlítottam a régi önmagamat, a mostanival (még most is gyakran teszem ezt). Visszaemlékszem, hogy régen adott dologra, mennyire másképp reagáltam. Kiakadtam volna, dühöngtem volna. Most pedig, ugyanolyan, vagy hasonló dolog történik, és csak mosolygok, és megpaskolom a saját vállamat, hogy de jó, hogy ez már nem bőszít fel. Miért? Mert szeretem magam 🙂 Ami persze hozza magával, hogy nem dühít, ha tükröt tartanak nekem. Mert szeretek belenézni abba a tükörbe ❤

Természetesen azzal, hogy kevesebbet ítélkezel mások felett, azzal egyre több ember szeretetét fogod megtapasztalni. Hiszen Te is nagyobb szeretettel fogsz feléjük fordulni, és ezért cserébe ők is szeretettel reagálnak. Tehát igazából mindkét irányból javulnak az kapcsolataid. Nem csak Te változol meg, hanem a Te valóságodban a másik ember is megváltozik. Szeretetteljesebben fog viselkedni Veled…

# 2 ok: Nő az önbecsülésed, önbizalmad, önelfogadásod meg minden ilyesmi 😀

Az önszereteted növekedésével az önbecsülésed egyértelműen nő, hiszen, ha szereted magad, akkor egyértelműen pozitív lesz a saját magadról alkotott képed, véleményed. Azt hiszem az önbizalmat sem kell túl ragozni. Ha szereted magad, az automatikusan hozza magával azt, hogy hiszel is magadban, tehát az önbizalmad is teljesen rendben lesz. Az, hogy szereted magad tulajdonképpen azt is jelenti, hogy elfogadod, magad olyannak, amilyen vagy, azaz az önelfogadásod is növekszik, az önszereteteddel párhuzamosan.

Aki ismer engem közelebbről, az tudja, hogy az önbizalom, önszeretet, a vesszőparipám. Hiszem, hogy a problémáink kilencven százaléka az önbizalom, illetve önszeretet hiányból fakadnak. A másik tíz százalék mondjuk úgy, hogy rajtunk kívül álló okokból… Ha azonban szeretjük magunkat, és hiszünk magunkban, akkor valószínűleg azt a tíz százalékot is könnyebben tudjuk majd megélni az átlagnál.

Azt is vallom, hogy az önszeretet, önelfogadás, önbizalom, önbecsülés igazából elég szorosan összefügg. Tulajdonképpen árnyalatnyi különbségek vannak, de a lényege ugyanaz. Fogadd el magad olyannak, amilyen valójában vagy. Szeresd úgy magad, ahogy vagy. Ezt persze ne csak a szavak szintjén. Tegyél fel magadnak ilyen jellegű kérdéseket, hogy ellenőrizd, hogy mennyire szereted magad: Szeretsz élni? Szereted az életed? Szeretsz a saját bőrödben lenni? Elégedett vagy az életeddel? Ha őszintén igennel válaszolsz rájuk, akkor jól állsz valószínűleg önszeretetben is, önbizalomban is, önbecsülésben is 🙂 Ha nemmel, akkor viszont nagy valószínűség szerint jobban kellene szeretni saját magadat!

# 3 ok: Pozitív változásokat tapasztalsz az önérvényesítésben

Nem tudom, hogy Te milyen ember vagy. Nem tudom, hogy könnyen megy számodra meghúzgálni azokat a bizonyos határokat, vagy sem…. Nem tudom könnyedén kiállsz-e a saját érdekeid mellett…

Lehet, hogy nagyon nehezedre esnek ezek a dolgok. Lehet, hogy inkább bevállalsz olyan dolgokat, amik már terhesek számodra, csak azért, hogy ne legyen konfliktus belőle… Lehet, hogy érzed legbelül, hogy na ezt már nem kéne, mégsem mered azt mondani, hogy NEM, nehogy megbántsd a másikat. Lehet, hogy úgy érzed Neked nincs jogod nemet mondani…

Az is lehet, hogy olyan vagy, mint én voltam, régen. Igenis, hogy kiharcolod az igazadat, még ha súlyos veszekedés az ára, akkor is. Mert akkor is úgy gondolod, hogy neked van igazad. Megjegyzem persze, valószínűleg ilyenkor legbelül, mintha lenne egy nagyon halk, annál is halkabb hangocska, ami azt suttogja, hogy nem biztos, hogy így kéne. De az olyankor nem számít… Figyelmen kívül hagyod a hangot. Mert Te már csak ilyen vagy.

Bármelyik is jellemző Rád, ha el kezded szeretni, becsülni magad, akkor ez nagyon szépen meg fog változni. Nyilván saját tapasztalatból csak arról tudok nyilatkozni, hogy én hogy változtam ebben. Hogy már nem söprök végig, mint egy tornádó, nem úgy kommunikálom le a bajaimat, ahogy régen, hanem sokkal, de sokkal szebben, úgy, hogy általában nem bántok már meg vele senkit. Ha mégis, akkor arra is figyelek, hogy utána megbeszéljük… Tehát, ha Te is ilyen vagy, mint én voltam, akkor a konfliktusaid csökkenésére egészen biztos, hogy számíthatsz, ha el kezded magad jobban szeretni.

Ha neked nehezedre esik a saját érdekeidnek az érvényesítése, akkor az önszereteted növekedése, szinte biztos, hogy magával hozza azt is, hogy fejlődsz ezen a téren. Kimered mondani majd a véleményedet, könnyebben kiállsz majd saját magadért. Sokkal könnyedebben mered majd vállalni önmagad. Megtalálod a módját, hogy lekommunikáld, hogy mi jó neked, és mi az, ami már terhes… Ezáltal pedig a belső vívódásaid csökkenésére is jó eséllyel számíthatsz.

# 4 ok: Sok félelmedtől megszabadulsz

Mivel a kapcsolataid minősége javul, nő az önbizalmad, az önbecsülésed, ezért nem fogsz már attól félni, hogy mások majd mit gondolnak rólad. Mit fog szólni ez, vagy az, ha Te azt megcsinálod. Mivel, Te magad hiszel magadban, ezért nem kell félned attól, hogy más mit gondol rólad. Tehát nem akarsz már másoknak megfelelni, mert pontosan tisztában vagy vele, hogy igazából csak magadnak kell, hogy megfelelj. A csavar az egészben az, hogy ráadásul, ha tényleg szereted magad, akkor 2 verziót fogsz tapasztalni:

  1. Mivel Te magad elhiszed, hogy az, amit teszel az úgy helyes, ezért ezt a tükröt fogod látni. A többi ember is hinni fog benned, egyetért majd veled.
  2. Lehet, hogy még így is lesz olyan ember, aki nem hisz benned, nem ért egyet veled, de mivel Te hiszel magadban és szereted magad, ezért az már nem fog zavarni. (Ezt is észrevettem, hogy hiába kritizálnak engem ugyanolyan dolog miatt, mint régen, ha én azzal a dologgal rendben vagyok, elfogadtam magamban, akkor egészen biztos, hogy nem zavar a kritika. Míg régen ugrottam volna rá. Ha van vele dolgom, akkor most is ugrani fogok rá, akkor arra rá kell néznem, mert ott van bennem. Na de erről bővebben, majd a tükör módszernél :-D)

# +1 ok: Összességében elégedettebb, boldogabb életed lesz

Azt hiszem ez nem sok magyarázatra szorul. Tulajdonképpen a fenti okok hozzák magukkal, hogy változik az életed, jobbá, teljesebbé válik. Persze ezeknél a dolgoknál azt gondolom, hogy nincs egy végcél. Mindig van hova fejlődni. És persze nem is megy egyik napról a másikra. Viszont ebben a folyamatban, azt veszed majd észre, hogy egyre jobban el tudod fogadni, hogy nem vagy tökéletes. Megelégszel azzal, hogy tulajdonképpen Te így is elég jó vagy, ahogy vagy. Egész egyszerűen nincs szükség arra, hogy tökéletes legyél.

Nem gondolom egyébként, hogy van olyan ember, aki maximálisan szereti, tökéletesen elfogadja önmagát olyannak, amilyen. Vagy, ha van is, én még biztos nem találkoztam vele 🙂  Mindenesetre hiszem, hogy folyamatosan fejlődnünk kell (illetve nem kell, de érdemes 🙂 ) ezekben a dolgokban, amik viszont cserébe egyre jobb, boldogabb életet biztosítanak nekünk.

Hogyan szeretheted meg magad?

Nos, ez egy jó kérdés. Mert hát mondják, mondják, hogy szeresd magad (mint, ahogy én is mondom), na de hogyan? Nyilván vannak gyakorlatok, technikák. Lehet, hogy hallottál Te is már ilyet. Például, hogy minden nap állj a tükör elé, és mondogasd magadnak, hogy szeretem magam, meg mindenféle szép és jót, néhány percig. Ezek persze nagyon jó kis módszerek, én is szoktam sokszor javasolni. De magam részéről, én a másik vesszőparipámban hiszek igazán. Abban, ami nekem segített. Abban, ami nekem tulajdonképpen észrevétlenül tanította meg, hogy szeressem önmagam. És itt visszakanyarodnék oda, hogy 1,5-2 éve elkezdtem azon tűnődni, hogy hogy megváltozott az emberekhez való hozzáállásom. Kerestem a választ, hogy miért, hogy tudtam így megváltozni, gyakorlatilag észrevétlenül. Persze ezen akkor már nem kellett sokat gondolkodnom. Szinte egyből megértettem, hogy tulajdonképpen a meditáció mellékhatása volt az én kis változásom. Ami akkor még nem volt tudatos változás. Ma már ennél sokkal tudatosabb vagyok, és ezáltal sokkal tudatosabban is tudok segíteni az embereknek változni, változtatni az életükön. Tehát hogyan is szeresd önmagad? Kezdj el meditálni 🙂 Mindegy, hogy milyen meditációt választasz, a lényeg, hogy csináld.

A meditációval ugyanis lecsendesíted a folyamatosan csivitelő elmédet. A csenddel pedig teret engedsz, a valódi Önmagadnak. Így tud segíteni a meditáció hogy megismerd és megszeresd a valódi Énedet! Ez például az egyik oka annak, hogy a meditáció szintén a vesszőparipám 🙂

Ha esetleg bizonytalan vagy a meditálásban (bár teljes mértékben meg vagyok győződve róla, hogy nem tudod rosszul csinálni), akkor nagyon nagy szeretettel várlak a következő csoportos meditációnkon, ahol a téma az Önszeretet lesz ❤

Ha tetszett ez a poszt, kérlek nyomj egy tetsziket a Facebook oldalamra, a posztra, vagy mindkettőre 🙂 Ha pedig bármilyen kérdésed, észrevételed lenne, nyugodtan írd meg azt is, nagyon szívesen venném 🙂

 

Önismeret: divatos frázis, vagy valóban érdemes megismerni a VALÓDI önmagad?

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Első találkozásaim az önismerettel

 

Az motoszkált a héten a fejemben, hogy mennyire fontos az önismeret. Hogy mennyit köszönhetek én magam az önismeretnek, azaz annak, hogy el kezdtem megismerni magam. Aztán az is beugrott, hogy, amikor néhány évvel ezelőtt meghallottam ezt a szót, hogy önismeret, leginkább (pl. önismereti tábor, önismereti előadás, önismereti dráma) olyan semmitmondó szó volt számomra. Tudod, amikor úgy bólogatsz, mosolyogsz, de marhára nem tudod miről van szó, annyira viszont nem is érdekel, hogy utánakérdezz, jobban érdeklődj, ne adj isten utánanézz a dolognak. Szóval akkoriban még egyáltalán nem foglalkoztatott ez a témakör, és ennek megfelelően nem is tudtam róla semmit.

 

Jó esetben nem csak divatos frázis

Az elmúlt másfél évem azonban eléggé aktívan az önismeretről szól(t). Őszintén szólva nem hiszem, hogy ha eszerint a szemlélet szerint kezd el élni valaki, azaz el kezdi megismerni a valódi énjét, akkor ez a folyamat valaha befejeződik. Úgy gondolom, hogy nem tud befejeződni, hiszen mindig újabb és újabb dolgok derülnek ki a valódi énedről, és tudni akarod, hajt a kiváncsiság, hogy mi miért történik Veled, mit miért teszel.
Azt gondolom, hogy nem divatos frázisról van szó. Ha valóban beleásod magad a témába, illetve sokkal inkább “magadba”, akkor az csakis az előnyödre válhat. Az önismeret azt hozza magával, hogy el kezded megérteni az életedet. El kezded átlátni, mi miért történik veled, mit miért teszel. Ahogy utaltam rá fent, ez nem egy gyors és egyszerű módszer. Nem megy egyik napról a másikra.  Ez sokkal inkább egy folyamat, illetve életszemlélet. Azt gondolom, hogy kell, hogy legyen valaki, aki segít Neked ebben a folyamatban, nem tudom elképzelni, hogy lehet ezt teljesen egyedül művelni. Ez lehet egy tudatos, önismeretben jártas barát, barátnő, vagy lehet egy szintén tudatos terepauta, coach, NLP kezelő, pszichológus. Nekem nagy szerencsém van, mert Helga  barátnőm szintén coach, leginkább ő volt (illetve van) a segítségemre ebben a folyamatban.

 

Mit kapsz ha el kezdesz eszerint a “filozófia” szerint élni?

 

Milyen előnyeid származhatnak abból, ha úgy döntesz “beleásod magad az önismeretbe”? Néhány példát említenék, a felsorolás nyilvánvalan nem teljes 😉

  • Megismered a VALÓDI önmagad
  • Nő az önbizalmad
  • Türelmesebb leszel
  • Elfogadod magad
  • Elfogadod a világot magad körül
  • Kiegyensúlyozottabb leszel
  • Rájössz, hogy Te vagy az életedért felelős, megérted, hogy tudsz változtani az életeden, nem másokat hibáztatsz a saját sorsod miatt, hanem a kezedbe veszed az irányítást

Összességében tehát egy boldogabb életed fogsz élni Ha el kezded megismerni önmagad, akkor rájössz, hogy Te irányítod az életed, ráébredsz, hogy Te nem áldozat vagy. Semminek és senkinek nem vagy az áldozata, hacsak nem a korábbi döntéseidnek. Ha megismered magad, rájössz, hogy minden, ami eddig történt veled, az a rég elfeledett, tudatalatti döntéseid eredménye.
Amikor ezt elfogadod és elhiszed, akkor el kezdesz ennek megfelelően élni. Ezentúl teljesen más döntéseket fogsz meghozni a fejedben. Nem azt mondogatod majd magadnak, hogy én nem vagyok elég ügyes, hogy ezt megcsináljam, hanem megkeresed a módját, hogy hogyan sajátítsd el azt a tudást, ami hozzásegít, ahhoz, hogy azt a bizonyos dolgot megcsináld. Kezedbe veszed az irányítást, és megcsinálod! Ha kell megkeresed mi az, ami meggátol abban, hogy elérd a célod (leginkább melyik tudatalatti döntésed).
Ha el kezded megismerni önmagad, akkor fel fogod fedezni az erősségeidet. Akkor rá fogsz jönni mi az amiben kiemelkedően jó vagy, mi az amit szeretsz, mi az amire valójában vágysz. Rájössz arra is majd, hogy miért nem kapod meg azokat a dolgokat (legyen az egy társ, vagy egy munka, vagy bármi), amiket szeretnél. Ráébredsz, hogy mindent Te blokkoltál egészen eddig, tudattalanul.
Látni fogod az összefüggéseket az életedben. Nagyon sokszor, szinte egyből érteni fogod, hogy mi miért történik Veled. Nem leszel bizonytalan, hiszen ott lesz benned a bizonyosság, hogy ennek is biztosan megvan az oka, valahol bennem. Mert minden belőlem fakad. Mindössze annyi a dolgom, hogy megkeressem, hogy mi az.

Tehát ezentúl nem lesz több gondod?

Persze ne érts félre ez nem jelenti azt, hogy ezentúl nem lesznek nehézségeid, rossz napjaid, vagy rossz kedved. De lesz… Csak sokkal egyszerűbben kimászol belőle, mert ott van a megoldás a kezedben. Ott van a megoldás benned. Tudod, hogy Benned van, csak hozzá kell férned újra egy tudatalatti réteghez.
A különbséget egy hasonlaton keresztül tudnám legjobban szemlélteni a régi énem (aki még nem ismerte egyáltalán önmagát), és a mostani énem (aki már viszonylag sok mindent tud önmagáról) között.
Amikor nem ismertem magam, ahogy haladtam az utamon, sokszor éreztem azt, hogy jaj, de kéne már egy kis víz, egy kis frissítő, hiszen már annyira szomjas vagyok. Mentem-mentem az úton, előfordult, hogy tettem 1-2 fölösleges kanyart is, amikor végre megpillantottam a várva várt kutat, hogy abból ihassak, és újra frissen folytassam az utam.
Most, hogy már sejtem ki vagyok, gyakorlatilag fölösleges kanyarok nélkül haladok az utamon, és épp, hogy megszomjazom, már látom is a kutat. Amit persze el kell még érni, de nem kifulladva, teljesen szomjasan érek oda ahhoz a kúthoz, hanem pont idejében. Pont akkor, amikor szükségem van a vízre. Nem vagyok még túl szomjas, de már érzem, hogy jól esne inni egy kicsit.

Hogyan ismerd meg magad?

Hogyan csináld? Hogyan ismerd meg a valódi önmagad? A helyzet az, hogy ebben a posztban akartam erről is írni, de már így is olyan hosszú lett ez a bejegyzés, hogy örülök, hogy Te eljutottál a végéig : Szóval legközelebb erről fogok írni
Addig is kiváncsi lennék Rád? Tudod ki vagy Te valójában? Foglalkoztat Téged is ez a téma?

 

 

Ha tetszett ez a poszt, kérlek nyomj egy tetsziket a Facebook oldalamra, a posztra, vagy mindkettőre 🙂

Számodra mit jelent az önbizalom?

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Az önbizalomra sokan így gondolnak…

Mi is az az önbizalom? Azt gondolom, hogy az önbizalom mindenki számára mást jelent. Sok ember fejében az önbizalom, a magabiztosság, egyenlő a beképzeltséggel. Van, aki szerint magabiztosnak születni kell, vagy van önbizalmad, vagy nincs. Olyan is van, aki szerint annak van önbizalma, aki exhibicionista, szeret szerepelni, nagyhangú, vidám, általában a társaság közepe. Megint mások szerint a “sikeres” embereknek van önbizalma. Persze itt nagy kérdés az, hogy kinek mit jelent a siker. Akadnak olyanok is, akik szerint a csinos külső ad önbizalmat az embernek.

Szerintem az önbizalom….


Nekem egy kicsit más képem van az önbizalomról, a magabiztosságról. Az én értelmezésem egy kicsit eltér ezektől a hagyományos szemléletektől. Persze nem csak az enyém, hanem általában azoké, akik egy kicsit is jártasak, vagy foglalkoztak már a személyiségfejlesztés, az önismeret témakörével. Az én szemléletem szerint az önbizalom egy belső harmónia. Számomra az önbizalom összefügg az önszeretettel, az önbecsüléssel, illetve önmagam elfogadásával.

Számomra az önbizalom azt is jelenti, hogy nem kell senkinek bebizonyítanod magadról, hogy Te jó vagy, ügyes vagy, mert Te ezt pontosan érzed, tudod legbelül. Hiszel magadban, képes vagy döntéseket hozni anélkül, hogy bárkinek is meg akarj felelni. Nem latolgatod, hogy ez az ember, vagy az az ember mit szól majd hozzá. Illetve senkinek nem akarod a tudtára adni azt sem, hogy felette állsz, mert azt is tudni fogod, hogy ez nem így van. Nem akarsz felvágni mások előtt, hiszen tudod, hogy semmivel nem vagy jobb, mint mások. Egyszerűen csak abban különbözöl tőlük, hogy van önbizalmad, igazán, mélyen, legbelül.

Hogy áll az önbizalmad?


Az életed a tükre az önbizalmadnak. Legyél őszinte magadhoz, nézz rá az életedre és megtudod, hogy áll az önbizalmad. Mennyire szereted az életedet? Mennyire vagy elégedett az életeddel? Az élethez való hozzáállásod, az életed megélése az, ami igazán megmutaja azt, hogy mi van benned, mekkora az önbizalmad. Az hogy mennyire szereted az életed, az az igazi mércéje az önbizalmadnak, önbecsülésednek.
Számos életterületünk van, ahol mérhetjük, hogy hogy áll az önbizalmunk, magabiztosságunk. Ezek az életterületek lehetnek például a karrier, család, párkapcsolat, pénzügyi helyzet, baráti kapcsolatok, szabadidő. Értékeld át magadban mennyire vagy elégedett az életednek ezen területeivel. Értékeld 10-es skálán, hogy mennyire érzed magad jól azon az életterületen. Például mennyire vagy megelégedve a párkapcsolatoddal, a családoddal, vagy a baráti kapcsolataiddal… És így tovább. Legyél teljesen őszinte, nézz magadba. Ha a számok többsége közelít a 10-eshez (7-8 között mozognak), akkor rendben vagy, akkor azt gondolom elmondhatod, hogy van önbizalmad, magabiztos vagy az életedben. Ha azonban vannak olyan életterületek, ahol ezek a számok nagyon távol vannak a 10-estől, akkor azzal a területtel érdemes foglalkozni.

Kiragadva egy manapság gyakori példát: lehet valaki sikeres a karrierjében, attól még legbelül nincs feltétlenül rendben. Ez nem jelenti azt, hogy minden sikeres vezető alacsony önbizalommal rendelkezik. Azonban, ha legbelül ez a vezető nem boldog, akkor igazából az önbizalma csak a munkájában teljesedett ki. Azt is lehet mondani, hogy a többi életterületéből hiányzó önbizalmat a munkájában elért önbizalommal kompenzálja. Sajnos, ha az ember önbizalma csak egy vagy két életterületen teljesedik ki, akkor nem lesz harmónia az életében. Nem lesz egyensúlyban.

 

Az önbizalom nem állandó

 

Az önbizalom mindig változik: ha tudatosan dolgozol rajta, növelheted, ha nem foglalkozol vele, sajnos csökkenhet is. Dönthetsz tehát úgy, hogy tudatosan növeled az önbizalmad. Nyilván nem lesz egyik napról a másikra nagy önbizalmad azon az életterületeden, amit pl. 2-esre osztályoztál a fenti példában. Elkezdesz viszont fejlődni.

Összefoglalva, ha rendben van az életed, szinte biztos, hogy rendben van az önbizalmad. Ha nincs rendben az életed, akkor valószínűleg az önbizalmad sincs rendben. A jó hír viszont az, hogy ezen tudsz változatni. Nem kell belenyugodnod abba, hogy nincs rendben az életed. Kezdj el dolgozni az önbizalmadon, és jobb lesz az életed

Ha tetszett ez a poszt, kérlek nyomj egy tetsziket a Facebook oldalamra, a posztra, vagy mindkettőre 🙂 Ha pedig bármilyen kérdésed, észrevételed lenne, nyugodtan írd meg azt is, nagyon szívesen venném 🙂
Ha pedig úgy érzed, hogy az önbizalom fogalma a te fejedben is hasonló, és szeretnél elkezdeni tudatosan dolgozni az önbizalmadon, akkor szeretettel várlak önbizalom növelő csoportos meditációinkon is. Az időpontokat a Facebook eseményeinknél találod.