Önismeret kategória bejegyzései

Te is úgy érzed, hogy másoknak valahogy könnyebben mennek a dolgok?

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Másoknak valahogy könnyebb…

Az elmúlt héten több, nagyon kedves ügyfelemtől is hallottam gyakorlatilag ugyanazt a mondatot. A mondat így hangzott: Másoknak valahogy könnyebben mennek ezek a dolgok. Amikor harmadszorra hallottam, egyrészt elmosolyodtam, másrészt gyakorlatilag egyből megfogalmazódott a fejemben ez a poszt.

Hazudnék, ha azt állítanám, hogy az elmúlt 1,5 évemben (amióta építem ki a “vállalkozásom”, azért írom idézőjelben, mert jobban szeretem hivatásomnak nevezni), egyszer sem fordult meg a fejemben hasonló gondolat. Hányszor, férkőzött be hasonló kis eszmefuttatás az én fejembe is: “Mások valahogy sokkal könnyebben kiépítenek egy vállalkozást…” Aztán persze gyorsan el is hessegetem ezeket a gondolatokat, hiszen tudom, hogy ez így, ebben a formában nem igaz.

Belelátsz, hogy mi zajlik valójában a háttérben?

Gondold csak el, nem lehet, hogy tévedünk? Nem lehet, hogy csak azért gondoljuk azt, hogy másoknak könnyebb, mert nem beszélgetünk egymással? Úgy értem, úgy igazán? Nem lehet, hogy azért nem tudjuk, hogy másoknak is ugyanolyan nehéz, mert amikor megkérdezzük, sablonosan, hogy “Hogy vagytok?”, akkor arra általában az a sablonos válasz érkezik, hogy “Köszönjük, jól.”… Vagy ha már mélyebb szintekre merészkedünk, akkor esetleg azt halljuk, hogy “Köszönjük, megvagyunk, ráfogjuk.” Nem lehet, hogy azért gondoljuk úgy, hogy másnak könnyebb, mert egyáltalán nem tudjuk, hogy valójában mi zajlik az életében? Vagy sokkal inkább úgy fogalmaznék, hogy nem tudjuk, hogy mi zajlik a lelkében? Hiszen, ha tudjuk is, hogy mi zajlik az életében, arról sokszor nem esik szó, hogy ezt ő, hogy éli meg legbelül…

Nem lehet, hogy azért nem beszélünk arról, hogy mi zajlik a lelkünkben, mert így lettünk szocializálva? Hogy ne mutassuk ki, ne éljük meg az érzelmeinket? Mert kisgyerekként a fiúknak sírni ciki, lányos… A lányok pedig hisztisek, ha sírnak… Azaz, ha kimutatod az érzelmeidet, rögtön felcímkéznek, méghozzá negatívan… Nem lehet, hogy ez a fajta nevelési mód hozzájárul ahhoz, hogy eltemessük magunkban az érzéseinket? Nem lehet, hogy emiatt, valamikor régen hoztunk egy olyan döntést, hogy az érzéseinkről, nem beszélhetünk?

Nem lehet, hogy azért gondoljuk úgy, hogy másoknak könnyebb, mert a közösségi médiában nem azt osztjuk meg, ami bennünk zajlik, hanem csak azt, ami velünk zajlik? Nem lehet, hogy azért gondoljuk úgy, hogy másoknak könnyebb, mert azt mégis csak ciki lenne megosztani, hogy annyira sz…ul vagyok, ehelyett megosztjuk azt, ami legalább látszólag jól működik az életünkben? Nem lehet, hogy azért gondoljuk úgy, hogy másoknak könnyebb, mert sokszor csak a felszínről beszélünk? Nem lehet, hogy azért gondoljuk úgy, hogy másoknak könnyebb, mert bele sem megyünk mélyebb témákba, nehogy ítélkezzenek felettünk, nehogy beszóljanak, de azáltal, hogy mi a felszín közelében maradunk, a beszélgetőpartnerünk is csak a felszínről beszél? Felszínes dolgokról beszélünk, mert arról merünk… Azért talán nem bántanak… Azért nem kapjuk meg, hogy Te miért panaszkodsz, hisz Neked könnyű… Nem lehet, hogy az érzéseinket nem merjük kimutatni, hiszen az már veszélyesebb terület? Azért már akár címkét is aggathatnak ránk…

Ne hasonlítsd magad…

És ne érts félre nem célom senki felett ítélkezni. Semmiképp sem. Én magam sem osztottam meg a közösségi médiában, amikor épp azon szenvedtem, hogy most akkor összejön-e a csoportos meditáció, vagy sem… Mint ahogy azt sem osztottam meg, amikor épp hasonlókat gondoltam, vagy gondolok még a mai napig is néha, olyasmit, hogy másoknak könnyebben megy egy vállalkozás beindítása… 😀

Tehát egyáltalán nem célom ítélkezni senki felett… Ezt a posztot egyrészről sokkal inkább elmélkedésnek, gondolat ébresztőnek szántam, másrészről, szeretnék működő megoldást is adni a kezedbe, ha ugyanebben a cipőben jársz. Nem tudom, Te hogy látod, de én hajlok arra, hogy a fenti kérdések mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy úgy gondoljuk, hogy másoknak bizony könnyebb. Azt viszont egészen biztosan tudom, hogy az sosem visz előre, ha másokhoz hasonlítom magam, mint ahogy azzal is tisztában vagyok, hogy nem is lehet összehasonlítani két embert 🙂 Hiszen Te is, Ő is, Én is egyediek vagyunk. Mindannyian különlegesek vagyunk. Mindannyiunknak vannak erősségei és gyengeségei is. Mindannyiunknak vannak lehetőségei, mint ahogy nehézségei is. Az, hogy a nehézségeinkhez hogy állunk az csakis rajtunk múlik, de ez egy külön posztot érdemelne. Mindenesetre a lényeg, hogy ne hasonlítsd magad másokhoz 🙂

Mit tegyél, ha mégis?

Jó-jó, de mi van, ha mégis beférkőznek ilyesfajta gondolatok a fejedbe? Fontos, hogy figyeld a gondolataidat. Amint észreveszed, hogy másokhoz hasonlítgatod magad, abban a pillanatban figyelmeztesd magad. Mondd el magadban, hogy rendben most másokhoz hasonlítgatom magam, de nyilván nekik sem könnyebb. Nyilván nekik is megvannak a saját problémáik, amibe én nem is biztos, hogy belelátok. És az amúgy sem visz előre, ha máshoz hasonlítgatom magam, ezért ezt most itt és most be is fejezem. Ezután pedig tereld valami másra, lehetőleg valami szépre a figyelmedet 🙂 Nekem ez a módszer be szokott válni.

Kihez hasonlítsd magad?

Azt gondolom, hogy ha nagyon szeretnéd hasonlítani magad valakihez, akkor mindössze egyetlen emberhez van értelme ezt megtenned. Az az egy ember pedig természetesen Te vagy 🙂 Méghozzá a múltbeli verziód, legyen az akár az 1 héttel ezelőtti éned, az 1 hónappal ezelőtt éned, vagy 1 évvel ezelőtti éned… Ugyanis ha a múltbeli verzióddal összehasonlítod magad, és jó érzés fog el, akkor minden a legnagyobb rendben, hiszen fejlődsz, és ez a lényeg 🙂 

Ha azonban visszasírod a múltadat, vagy ugyanott tartasz évek óta, akkor érdemes el kezdeni dolgozni magadon, mert lehet, hogy valamit meg kellene lépned, ami hozzásegítene a fejlődéshez. Hogy hogyan is tudsz dolgozni magadon?

Ne kifelé figyelj

Természetesen dolgozni magadon az én szótáramban azt jelenti, hogy kezdj el befelé figyelni, azaz meditálni. A meditáció alapfeltétele az önismeretnek, márpedig az önismeret jelentős mértékben hozzá tud segíteni a fejlődéshez. És bár tervezek egy külön posztot arról is egyszer, hogy nekem konkrétan mikben segített a meditáció, most azért felsorolom néhány pontban, ami hirtelen eszembe jut. Számomra ugyanis nagyon jó visszanézni a múltba, sokat szoktam hasonlítgatni magam a régi énemhez, aki rengeteg mindent másképp csinált. 6 éve kezdtem el meditálni és az életem gyakorlatilag 180 fokos fordulatot vett, pozitív irányba. Szóval milyen hatásai voltak a meditációnak az életemben?

  • Sokkal nyugodtabb vagyok, régen hirtelen haragú voltam, mára már ez egyáltalán nem jellemző rám
  • Sokkal türelmesebb vagyok a gyermekeimmel, a férjemmel
  • Sokkal kevesebb konfliktusom van
  • A céljaimat sokkal tisztábban látom
  • Az intuícióm rengeteget fejlődött
  • Nagyon sok félelmemtől szabadultam meg
  • Nőtt az önbizalmam
  • Sokkal kevésbé ítélkezem mások felett, régen napi szintem tettem ezt
  • Összességében boldogabb, kiegyensúlyozottabb az életem, mint azelőtt volt

Nos ezek után gondolom érted már, miért mondom azt, hogy szeretem magam összehasonlítani a régi énemmel. Hiszen rengeteg pozitív változást tapasztaltam az elmúlt 6 évben. Remélem, ha Te most visszagondolsz egy régebbi verziódra, Téged is jó érzéssel tölt el, és megállapítod, hogy tulajdonképpen egészen sokat változtál, fejlődtél az elmúlt időszakban 🙂 Már ez adhat  egy pozitív löketet a mai napodnak 🙂

Nos megint kicsit hosszúra sikeredett ez a poszt, pedig mindig elhatározom, hogy rövidebb posztokat írok 😀 Na de, ha idáig eljutottál, akkor már megérte… Ha van kedved, írd meg kommentbe Te is a véleményedet, nagyon kíváncsi lennék mi a Te tapasztalatod ezzel kapcsolatban… Szoktad magad hasonlítani másokhoz? Mersz beszélni az érzéseidről?

Ha tetszett ez a poszt, kérlek nyomj egy tetsziket a Facebook oldalamra, a posztra, vagy mindkettőre 🙂 Ha pedig bármilyen kérdésed, észrevételed lenne, nyugodtan írd meg azt is, nagyon szívesen venném 🙂

4 + 1 ok arra, hogy szeresd önmagad

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Önszeretet, tényleg fontos?

Ha foglalkoztat Téged az önismeret, a személyiségfejlesztés, akkor valószínűleg hallottad már azt a tanácsot, hogy szeresd Önmagad. De vajon tényleg ilyen fontos ez? Van ennek jelentősége? Változik-e valóban az életed, ha el kezded megszeretni saját magad? Hogyan szeretheted Önmagad? Honnan tudod, hogy szereted-e egyáltalán magad, vagy sem? Ezekre a kérdésekre próbálok válaszolni ezzel a bejegyzéssel 🙂 Azt, hogy fontos-e, van-e jelentősége, azt elég könnyen megválaszolom. IGEN. FONTOS. NAGYON. Röviden és tömören ennyi a válasz. Ha pedig továbbolvasol, akkor megtudhatod, hogy miért jó, ha szereted saját magad, és hogyan szeretheted meg magad 🙂

Hogyan változik az életed, ha szereted magad? Avagy 4 + 1 ok arra, hogy szeresd önmagad 😉

# 1 ok: Javul a kapcsolataid minősége

Azt gondolom, hogy az önszereteted növekedése leginkább az emberekkel való kapcsolataidban tükröződik. Minden egyes emberi kapcsolatod, tükör a saját magaddal való viszonyodra. Gondolj csak bele, ha Te magad nem szereted saját magadat, akkor hogy várhatnád el másoktól, hogy szeressenek? Azért ez egy érdekes kérdés, nem igaz?

Ha sok embert utálsz, akkor jó eséllyel magadat sem igazán szereted 😦 Ha el kezded megszeretni magad, akkor hidd el, a kapcsolataid minősége fog első körben megváltozni. Ha zavar Téged egy másik ember viselkedése, akkor biztos lehetsz benne, hogy az tudat alatt ott van benned is. Biztos, hogy van amiben ugyanúgy, vagy legalábbis nagyon hasonlóan viselkedsz, mint ő. És természetesen, ahogyan annak az embernek sem szereted azt a jellemvonását, biztosíthatlak, hogy magadban sem tudod elfogadni ezt a tulajdonságod. Erről még mindenképpen fogok egy másik posztot írni, mert az, hogy mi mire tükör az életedben, mindenképp megér egy külön bejegyzést (meg hát amúgy is az egyik kedvenc témaköröm) 🙂

Mindenesetre, ahogy egyre jobban és jobban szereted magad, úgy fogod látni, tapasztalni, hogy egyre kevesebb ember van, aki fölött ítélkezel, akit nem szeretsz. Személy szerint én, régen nagyon sokat ítélkeztem, rengeteg embert szidtam, kritizáltam. Emlékszem, hogy körülbelül 1,5-2 éve kezdtem el azon tűnődni, hogy hogy megváltozott az emberekhez való hozzáállásom, a kapcsolataim. Akkor kezdett tudatosodni a változás, amin keresztülmentem. Sokat gondolkoztam akkoriban ezen. Ez a változás velem nem tudatosan történt, tehát nem az volt, hogy elhatároztam, hogy én most megváltozom és “jobb” ember leszek. A változás csak úgy megtörtént velem. Tehát ezen kezdtem el tűnődni, hogy miért, és hogyan…. Hogy lehet, hogy régen sokkal de sokkal több konfliktusom volt? Miért voltam régen sokkal dühösebb sok mindenért? Mivel nem hagyott nyugodni a dolog, ezért elkezdtem jobban odafigyelni, hogy mire hogyan reagálok. Nagyon sokszor összehasonlítottam a régi önmagamat, a mostanival (még most is gyakran teszem ezt). Visszaemlékszem, hogy régen adott dologra, mennyire másképp reagáltam. Kiakadtam volna, dühöngtem volna. Most pedig, ugyanolyan, vagy hasonló dolog történik, és csak mosolygok, és megpaskolom a saját vállamat, hogy de jó, hogy ez már nem bőszít fel. Miért? Mert szeretem magam 🙂 Ami persze hozza magával, hogy nem dühít, ha tükröt tartanak nekem. Mert szeretek belenézni abba a tükörbe ❤

Természetesen azzal, hogy kevesebbet ítélkezel mások felett, azzal egyre több ember szeretetét fogod megtapasztalni. Hiszen Te is nagyobb szeretettel fogsz feléjük fordulni, és ezért cserébe ők is szeretettel reagálnak. Tehát igazából mindkét irányból javulnak az kapcsolataid. Nem csak Te változol meg, hanem a Te valóságodban a másik ember is megváltozik. Szeretetteljesebben fog viselkedni Veled…

# 2 ok: Nő az önbecsülésed, önbizalmad, önelfogadásod meg minden ilyesmi 😀

Az önszereteted növekedésével az önbecsülésed egyértelműen nő, hiszen, ha szereted magad, akkor egyértelműen pozitív lesz a saját magadról alkotott képed, véleményed. Azt hiszem az önbizalmat sem kell túl ragozni. Ha szereted magad, az automatikusan hozza magával azt, hogy hiszel is magadban, tehát az önbizalmad is teljesen rendben lesz. Az, hogy szereted magad tulajdonképpen azt is jelenti, hogy elfogadod, magad olyannak, amilyen vagy, azaz az önelfogadásod is növekszik, az önszereteteddel párhuzamosan.

Aki ismer engem közelebbről, az tudja, hogy az önbizalom, önszeretet, a vesszőparipám. Hiszem, hogy a problémáink kilencven százaléka az önbizalom, illetve önszeretet hiányból fakadnak. A másik tíz százalék mondjuk úgy, hogy rajtunk kívül álló okokból… Ha azonban szeretjük magunkat, és hiszünk magunkban, akkor valószínűleg azt a tíz százalékot is könnyebben tudjuk majd megélni az átlagnál.

Azt is vallom, hogy az önszeretet, önelfogadás, önbizalom, önbecsülés igazából elég szorosan összefügg. Tulajdonképpen árnyalatnyi különbségek vannak, de a lényege ugyanaz. Fogadd el magad olyannak, amilyen valójában vagy. Szeresd úgy magad, ahogy vagy. Ezt persze ne csak a szavak szintjén. Tegyél fel magadnak ilyen jellegű kérdéseket, hogy ellenőrizd, hogy mennyire szereted magad: Szeretsz élni? Szereted az életed? Szeretsz a saját bőrödben lenni? Elégedett vagy az életeddel? Ha őszintén igennel válaszolsz rájuk, akkor jól állsz valószínűleg önszeretetben is, önbizalomban is, önbecsülésben is 🙂 Ha nemmel, akkor viszont nagy valószínűség szerint jobban kellene szeretni saját magadat!

# 3 ok: Pozitív változásokat tapasztalsz az önérvényesítésben

Nem tudom, hogy Te milyen ember vagy. Nem tudom, hogy könnyen megy számodra meghúzgálni azokat a bizonyos határokat, vagy sem…. Nem tudom könnyedén kiállsz-e a saját érdekeid mellett…

Lehet, hogy nagyon nehezedre esnek ezek a dolgok. Lehet, hogy inkább bevállalsz olyan dolgokat, amik már terhesek számodra, csak azért, hogy ne legyen konfliktus belőle… Lehet, hogy érzed legbelül, hogy na ezt már nem kéne, mégsem mered azt mondani, hogy NEM, nehogy megbántsd a másikat. Lehet, hogy úgy érzed Neked nincs jogod nemet mondani…

Az is lehet, hogy olyan vagy, mint én voltam, régen. Igenis, hogy kiharcolod az igazadat, még ha súlyos veszekedés az ára, akkor is. Mert akkor is úgy gondolod, hogy neked van igazad. Megjegyzem persze, valószínűleg ilyenkor legbelül, mintha lenne egy nagyon halk, annál is halkabb hangocska, ami azt suttogja, hogy nem biztos, hogy így kéne. De az olyankor nem számít… Figyelmen kívül hagyod a hangot. Mert Te már csak ilyen vagy.

Bármelyik is jellemző Rád, ha el kezded szeretni, becsülni magad, akkor ez nagyon szépen meg fog változni. Nyilván saját tapasztalatból csak arról tudok nyilatkozni, hogy én hogy változtam ebben. Hogy már nem söprök végig, mint egy tornádó, nem úgy kommunikálom le a bajaimat, ahogy régen, hanem sokkal, de sokkal szebben, úgy, hogy általában nem bántok már meg vele senkit. Ha mégis, akkor arra is figyelek, hogy utána megbeszéljük… Tehát, ha Te is ilyen vagy, mint én voltam, akkor a konfliktusaid csökkenésére egészen biztos, hogy számíthatsz, ha el kezded magad jobban szeretni.

Ha neked nehezedre esik a saját érdekeidnek az érvényesítése, akkor az önszereteted növekedése, szinte biztos, hogy magával hozza azt is, hogy fejlődsz ezen a téren. Kimered mondani majd a véleményedet, könnyebben kiállsz majd saját magadért. Sokkal könnyedebben mered majd vállalni önmagad. Megtalálod a módját, hogy lekommunikáld, hogy mi jó neked, és mi az, ami már terhes… Ezáltal pedig a belső vívódásaid csökkenésére is jó eséllyel számíthatsz.

# 4 ok: Sok félelmedtől megszabadulsz

Mivel a kapcsolataid minősége javul, nő az önbizalmad, az önbecsülésed, ezért nem fogsz már attól félni, hogy mások majd mit gondolnak rólad. Mit fog szólni ez, vagy az, ha Te azt megcsinálod. Mivel, Te magad hiszel magadban, ezért nem kell félned attól, hogy más mit gondol rólad. Tehát nem akarsz már másoknak megfelelni, mert pontosan tisztában vagy vele, hogy igazából csak magadnak kell, hogy megfelelj. A csavar az egészben az, hogy ráadásul, ha tényleg szereted magad, akkor 2 verziót fogsz tapasztalni:

  1. Mivel Te magad elhiszed, hogy az, amit teszel az úgy helyes, ezért ezt a tükröt fogod látni. A többi ember is hinni fog benned, egyetért majd veled.
  2. Lehet, hogy még így is lesz olyan ember, aki nem hisz benned, nem ért egyet veled, de mivel Te hiszel magadban és szereted magad, ezért az már nem fog zavarni. (Ezt is észrevettem, hogy hiába kritizálnak engem ugyanolyan dolog miatt, mint régen, ha én azzal a dologgal rendben vagyok, elfogadtam magamban, akkor egészen biztos, hogy nem zavar a kritika. Míg régen ugrottam volna rá. Ha van vele dolgom, akkor most is ugrani fogok rá, akkor arra rá kell néznem, mert ott van bennem. Na de erről bővebben, majd a tükör módszernél :-D)

# +1 ok: Összességében elégedettebb, boldogabb életed lesz

Azt hiszem ez nem sok magyarázatra szorul. Tulajdonképpen a fenti okok hozzák magukkal, hogy változik az életed, jobbá, teljesebbé válik. Persze ezeknél a dolgoknál azt gondolom, hogy nincs egy végcél. Mindig van hova fejlődni. És persze nem is megy egyik napról a másikra. Viszont ebben a folyamatban, azt veszed majd észre, hogy egyre jobban el tudod fogadni, hogy nem vagy tökéletes. Megelégszel azzal, hogy tulajdonképpen Te így is elég jó vagy, ahogy vagy. Egész egyszerűen nincs szükség arra, hogy tökéletes legyél.

Nem gondolom egyébként, hogy van olyan ember, aki maximálisan szereti, tökéletesen elfogadja önmagát olyannak, amilyen. Vagy, ha van is, én még biztos nem találkoztam vele 🙂  Mindenesetre hiszem, hogy folyamatosan fejlődnünk kell (illetve nem kell, de érdemes 🙂 ) ezekben a dolgokban, amik viszont cserébe egyre jobb, boldogabb életet biztosítanak nekünk.

Hogyan szeretheted meg magad?

Nos, ez egy jó kérdés. Mert hát mondják, mondják, hogy szeresd magad (mint, ahogy én is mondom), na de hogyan? Nyilván vannak gyakorlatok, technikák. Lehet, hogy hallottál Te is már ilyet. Például, hogy minden nap állj a tükör elé, és mondogasd magadnak, hogy szeretem magam, meg mindenféle szép és jót, néhány percig. Ezek persze nagyon jó kis módszerek, én is szoktam sokszor javasolni. De magam részéről, én a másik vesszőparipámban hiszek igazán. Abban, ami nekem segített. Abban, ami nekem tulajdonképpen észrevétlenül tanította meg, hogy szeressem önmagam. És itt visszakanyarodnék oda, hogy 1,5-2 éve elkezdtem azon tűnődni, hogy hogy megváltozott az emberekhez való hozzáállásom. Kerestem a választ, hogy miért, hogy tudtam így megváltozni, gyakorlatilag észrevétlenül. Persze ezen akkor már nem kellett sokat gondolkodnom. Szinte egyből megértettem, hogy tulajdonképpen a meditáció mellékhatása volt az én kis változásom. Ami akkor még nem volt tudatos változás. Ma már ennél sokkal tudatosabb vagyok, és ezáltal sokkal tudatosabban is tudok segíteni az embereknek változni, változtatni az életükön. Tehát hogyan is szeresd önmagad? Kezdj el meditálni 🙂 Mindegy, hogy milyen meditációt választasz, a lényeg, hogy csináld.

A meditációval ugyanis lecsendesíted a folyamatosan csivitelő elmédet. A csenddel pedig teret engedsz, a valódi Önmagadnak. Így tud segíteni a meditáció hogy megismerd és megszeresd a valódi Énedet! Ez például az egyik oka annak, hogy a meditáció szintén a vesszőparipám 🙂

Ha esetleg bizonytalan vagy a meditálásban (bár teljes mértékben meg vagyok győződve róla, hogy nem tudod rosszul csinálni), akkor nagyon nagy szeretettel várlak a következő csoportos meditációnkon, ahol a téma az Önszeretet lesz ❤

Ha tetszett ez a poszt, kérlek nyomj egy tetsziket a Facebook oldalamra, a posztra, vagy mindkettőre 🙂 Ha pedig bármilyen kérdésed, észrevételed lenne, nyugodtan írd meg azt is, nagyon szívesen venném 🙂

 

Izgul a gyerek a doga előtt?

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Nagy fiam és a dolgozatok

A nagy fiam mostanában elég sok dolgozatot ír. Annak ellenére, hogy valójában semmi oka nem lenne rá, hogy izguljon, mégis sokszor stresszel a felmérők előtt. Sajnos nem egyszer mondtam régebben azt neki, hogy: “Ne izgulj, úgyis menni fog, tudni fogsz mindent.” Ezzel a reakciómmal csak egy probléma van (volt), méghozzá az, hogy ezzel a mondattal a stressz kezelésére egyáltalán nem tanítottam meg őt. Hiszen nyilvánvaló, hogy attól, hogy én ezt mondom neki, attól még ő izgulni fog. A gombóc akkor is ott lesz a gyomrában/mellkasában/torkában, mikor hol… Ettől a mondattól nem igazán fog elmúlni a rossz érzése, maximum, ha szerencsénk van egy icipicit enyhül, de az sem valószínű…

Fejlődöm

Szerencsére a tudatosság folyamatos fejlődéssel jár. Az elmúlt 6 évben rengeteg módszert tanultam, ismertem meg, amelyeket a saját kis életünkre formálva használok, annak érdekében, hogy napról napra jobbá váljon az életünk. Természetesen ezeket a módszereket a nevelésembe is beleviszem, beépítem, ami a gyerekeimen, a velük való kapcsolatomon is nagyon szépen tükröződik. Sokszor viccelődünk azon, hogy lassan elmehetnének ők is NLP kezelőnek 🙂

Visszatérve a módszerekre… Hol azokat használom, amiket eredetileg megtanultam, hol hasonlóakat találok ki, hol teljesen új módszereket alkotok én magam. Amit ezúttal használtam az egy NLP módszer, de saját magunkra szabva, egészen konkrétan teljesen ehhez a problémához igazítva.

A módszer, avagy hogyan segíts a gyermekednek, ha izgul egy dolgozat előtt

Néhány hete villant be, hogy hogyan is kellene tudatosan kezelni ezt a fajta feszültséget, amit a nagy fiam él át a dolgozatok előtt. Arra kértem, hogy keresse meg a testében, hol van a rossz érzés. Azt válaszolta, hogy a mellkasában érzi. Megkérdeztem, hogyan néz ki ez az érzés, amire azt felelte, hogy fekete füsthöz hasonlít. Ezután azt mondtam, hogy képzeljen el maga előtt egy nagy 5-öst, ami a dolgozatára kapott jegyet szimbolizálja. Majd képzelje el, ahogy a fekete füstöt kicseréli az 5-ösre. Amint ezt megcsinálta, gyakorlatilag egyből csökkent a benne lévő feszültség.

Ezután, annyit kértem hogy minden alkalommal, amikor azon kapja magát, hogy izgul, tudatosítsa, hogy rendben van, most izgulok (ez egyébként az érzéseivel való szembenézés, az érzései tudatosítása, elfogadása), keresse meg újra, hogy hol van a rossz érzés, majd képzelje el, ahogy a rossz érzést, lecseréli az 5-ösre.

Azt mondta, hogy sokkal jobb lett a helyzet, gyakorlatilag alig izgult ezután.

Ez a módszer egyébként két dolog miatt is nagyon jó. Egyrészt azért, mert gyorsan oldja a feszültséget. Másrészt nemcsak a feszültséget oldja, hanem gyakorlatilag a gyerkőc egyből az 5-ös dolgozatot teremti meg magának. Hiszen a tudatalattijának minden egyes alkalommal, amikor a rossz érzést kicseréli egy 5-ösre, azt az üzenetet küldi, hogy márpedig ezt a dolgozatot 5-ösre fogja megírni. Ezáltal pedig szépen bevonzza azt az 5-öst is 🙂

Nem csak dolgozatoknál használhatod

Nagyon sokszor tapasztaltam már, amikor kipróbáltam más emberekkel ehhez hasonló módszert, hogy meglepődnek, hogy valóban eltűnik a rossz érzés. Igazából tényleg hihetetlen, de ennyire egyszerűen csökkenthetőek a bennünk lévő feszültségek. Ha idegeskedsz, feszült vagy, vagy a gyermeked az, tegyél egy próbát, szabd Te is a saját igényeidhez. Hidd el, meg fogsz lepődni, hogy mennyire hatásos. Nincsenek szabályok, egyszerűen, csak határozd meg az érzés helyét, alakját, színét, aztán kezdd el szépen megváltoztatgatni. Szinte egyből enyhülést fogsz tapasztalni, meglátod. Mert az még nem nagy baj, ha stresszelsz… A problémák akkor kezdődnek, ha nem tudod a stresszt kezelni. Ezzel a módszerrel pedig épp ezt teszed, kezeled a stresszt, oldod a benned lévő feszültséget 🙂

Te hogy oldod a feszültséget? Van bevált módszered? Mi az? Oszd meg velünk 🙂

Ha bármilyen kérdésed van ezzel kapcsolatban, írj bátran 😉

Ha tetszett ez a poszt, kérlek nyomj egy tetsziket a Facebook oldalamra, a posztra, vagy mindkettőre 🙂

 

Beszélgess el a problémáddal

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Megtörtént esetek

Szeretnék a jövőben néhány történetet megosztani. Azt gondolom, hogy sokszor ezeknek az eseteknek a segítségével könnyebben tudunk kapcsolódni ehhez a fajta tudatossághoz, önismerethez, spiritualitáshoz (bárminek is nevezzük), amit én is képviselek a magam részéről. Ha pedig jobban kapcsolódsz, az arra késztet, hogy cselekedj, indulj el az önismereti úton. Tapasztalatból mondom ugyanis, ha már egyszer elindultál, és rajta vagy az önismereti úton, akkor sosem akarsz letérni róla, mert pontosan tudod, hogy az visz előre, az a legegyenesebb, legsimább út, ami a céljaid felé vezet.

Természetesen ezeket a történeteket mindig az ügyfeleim engedélyével osztom meg 😉 Na de vágjunk is bele 🙂

Gyomorpanaszok

Egy ügyfelem gyomorfájdalomra és emésztési problémákra panaszkodott. Már jó pár hete küzdött ezzel a dologgal, nagyon szeretett volna megszabadulni tőle. Azt javasoltam neki, hogy kezdjen el beszélgetni a gyomrával, bármennyire is furcsán hangzik ez. Ezt fel lehet fogni egyfajta meditációként is. Mondtam neki, hogy helyezkedjen el kényelmesen, figyeljen néhány percig a légzésére, lazuljon el kicsit, engedje el magát. Néhány perc elteltével, képzelje majd el, hogy egy párbeszédet folytat a gyomrával. Először is mondja el neki, hogy mennyire hálás azért, hogy nap mint nap helyt áll, ellátja a feladatát. Tudja, hogy milyen sok dolga van, de ő csak teszi a dolgát, minden egyes nap fáradhatatlanul. Szívből köszönje meg a gyomrának, emésztő rendszerének, hogy kivétel nélkül minden nap, végzi a munkáját. (Egyébként ebbe mindenképp hasznos és érdemes belegondolni, hogy mennyire természetesnek vesszük az egészségünket, addig amíg rendben vagyunk 🙂 )  Miután ezt megköszönte, kértem, hogy kezdje el a párbeszédet. Tegyen fel ehhez hasonló kérdéseket a gyomrának:

  • Miért fáj?
  • Van valami baj?
  • Tud-e rajta valahogyan segíteni?
  • Mit szeretne üzenni neki ezzel a fájdalommal?
  • Kell-e valamit tanulnia ebből a fájdalomból?
  • Mi a módja, hogyan tudná elérni azt, hogy csökkenjen a fájdalom?

Mondtam neki, hogy ezeket a kérdéseket aztán természetesen felteheti az emésztőrendszerének is, ha úgy érzi. Elmondtam azt is, hogy biztos jön majd valamiféle válasz, ha nem is minden kérdésére, de valamit fog érezni, hogy mit kell tennie….

A hölgy miután elvégezte ezt a meditációt, azt mesélte, hogy azt érezte, hogy meg kell kicsit masszíroznia a gyomrát. Simogatta, masszírozta egy darabig. Ezek után gyakorlatilag azonnali javulást tapasztalt. A fájdalma is elmúlt és az emésztési problémái is megszűntek 1-2 napon belül (még egyszer-kétszer masszírozta a gyomrát ezután).

Rengeteg ilyesfajta “csodát” láttam már, de mindig fel tudnak tölteni az újabb és újabb esetek 🙂

Hogyan csináld, ha Neked is hasonló problémád van

Az első, legfontosabb és egyébként egyetlen szabály az, hogy nincsenek szabályok 🙂 Nem tudod rosszul csinálni. Ezt csak jól tudod csinálni. A fenti módszer gyakorlatilag egy meditáció, márpedig azt már korábban is megírtam itt, hogy nincs olyan, hogy rosszul meditálsz 🙂 Mindegy, hogy milyen sorrendben teszed fel a kérdéseket, nem kell bemagolnod őket, semmi gond nincs azzal sem, ha nem pont ugyanezeket a kérdéseket használod.

Ha mégis szeretnél néhány irányvonalat, akkor ennél a gyomorfájós példánál maradva (természetesen nem csak gyomorpanaszokra alkalmazható ez a módszer), elképzelheted úgy, hogy megkeresed a fájdalmat a gyomrodban, és egyszerűen csak elképzeled, ahogy hozzá beszélsz. Az is lehet, hogy ezt a fájdalmat Te elképzeled valamilyennek, például egy tüskés labdának. Ha ez így van, akkor elképzelheted, hogy kiveszed ezt a tüskés labdát, elképzeled, hogy magad elé teszed, és ehhez a labdához kezdesz el képzeletben beszélni. De azt is csinálhatod, hogy magad elé képzeled azt a “verziódat”, akinek fáj a gyomra, és azzal kezdesz el beszélgetni, ha úgy könnyebbnek ítéled meg. Egyszóval tényleg nincs semmiféle szabály, egy a lényeg, hogy ülj le, és szánj erre időt, egyedül, magadban. A fantáziád majd eldönti, hogy hogyan kell Neked ezt látnod, elképzelned 🙂

Nézz szembe a problémáddal és fogadd el

A lényeg tehát nem az, hogy miként csinálod, hanem az, hogy csináld. Legtöbbször ugyanis az, hogy szembenézel a problémáddal és elfogadod annak jelenlétét, azt eredményezi, hogy a probléma megszűnik.

Ha tehát a jelenlegi helyzeted nem éppen az, amire vágysz, ne küzdj, ne harcolj ellene… Nézz inkább szembe vele és fogadd el gyengéden. Meg fogod látni, hogy ezáltal fogod megkapni azt, amire valójában vágysz 🙂

Az üzenet

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Mire lehet jelzés ez a vállficam?

Az előző posztomban megígértem, hogy mi az, amire rájöttem a vállficammal kapcsolatban. Mi lehet az üzenete annak, hogy kiment a vállam, avagy miért is teremtettem meg magamnak, hogy ez történjen velem.

Ahogy azt leírtam előzőleg, gyakorlatilag egyből ezen kezdtem kattogni… A földön feküdve erre gondoltam: Vajon ez most miért történt velem?… Elég sok válasz jött, legalább 4 okot fel tudtam sorolni már aznap. De egyiknél sem éreztem, hogy ez az igazi. Némelyiknél ugyan éreztem, hogy közelítek a megoldás felé, de azért tudtam, hogy még kell legyen valami. Ezért másnap egyeztettem Helgával, és elég jól letisztult az üzenet, szerintem szépen kibogoztuk a szálakat, végül csak kiderítettük, hogy mi is a valódi oka a ficamnak.

Az üzenet

Van egy nagy álmom, amit nagyon szeretnék elérni. Hiszem, hogy el is fogom. Előbb vagy utóbb. Ugyanis azt gondolom, hogy feladni nem fogom, maximum néha megállok pihenni. Aztán persze megyek tovább. De feladni semmiképp sem tudnám, azt érzem. Nincs ez az opció. Mert az álmom visz magával, visz előre. Mert belőlem fakad. Mert én vagyok, a valódi Önmagam. Azt érzem, hogy ez az én utam, ezt szeretném. 

Mivel meghoztam a döntést, hogy nem adom fel, hiszem, hogy előbb-utóbb össze kell, hogy jöjjön 🙂 Érzem legbelül, hogy tényleg sikerülni fog. Igen ám, csak kicsit ez az álom, átvette felettem az uralmat. Nem a megvalósításán dolgozom, hanem sokkal inkább hajszolom ezt a célt. Közben pedig elfelejtem megélni azt, ami most van, amit már elértem. Elfelejtem megélni azt, hogy igazából maga az álom, tulajdonképpen már el kezdett megvalósulni…

Mert fél éve még azt mondogattam, na majd, ha már ezt elérem, akkor azért nyugodtabb leszek, akkor jobb lesz. Elértem? Igen. Megéltem, nyugodtabb lettem? Nem… Még többre vágyom. Megint azt mondogatom (illetve mondogattam, mert már odafigyelek), hogy na majd, ha azt elérem… El fogom? Igen, hiszem, hogy előbb-utóbb igen.  Ha nem változtatok a hozzáállásomon, akkor megnyugszom? Nem. Azt gondolom, hogy nincs az a pont, aminél ne akarnál többet. Nincs végállomás. Ha így állsz hozzá, ahogy én tettem, sosem lesz nyugalmad.

Az életed vonata

Sosem lesz nyugalmad, hiszen mindig lesz egy újabb megálló. Amit vársz. Hogy elérd végre. Aztán mindig tovább akarsz menni. Mert a vonat megy előre, visz előre, újabb és újabb állomásokat mondanak be, és Te mindegyik állomáshoz oda akarsz majd érni.

Fontos azonban, hogy ne végig akarj robogni az úton. Használd ki, élvezd ki az utat, az állomásokat, szállj le, nézz körül. Különben csak az ablakból látod a tájat felületesen… Ne folyton a következő állomásokat lesd, hiszen akkor elfelejted élvezni az utazást. Élvezd az utazás, élvezd az állomásokat. Ez a vonat megvár, akkor is ha leszállsz azokon az állomásokon. Meg kell találnod a módját, hogy feltöltődj az állomásokon, mert várod a végállomást, hogy na majd ott biztosan feltöltődsz, de igazából nincs végállomás. Be kell hogy lássam, hogy nincs vége. Kimerülsz, ha sosem pihensz meg.

Nem lesz az, hogy na majd akkor, ha már elértem azt, akkor majd megnyugszom, és jó lesz… Nem… Meg kell élnem, hogy már jó. Bármennyire is azt gondoltam eddig, hogy hálás vagyok az életemért, ennél lehetek még hálásabb. Még jobban meg kell élnem a mostot, elengednem kicsit a jövőt. Mert úgy is előbb-utóbb a jövő is most lesz. De ha most nem élvezem a mostot, akkor majd azt a jövőbeni mostot sem fogom tudni élvezni. Mert akkor is majd a következő állomást fogom várom.

Éld meg a mostot, vissza a jelenbe 😉

Az Univerzum leszállított ezen az állomáson, egy kicsi megálljt parancsolt nekem. Teljesen igaza van. Az álmom már úton van, el kezdett megvalósulni. Az első pár állomáson túl vagyok a vonatommal. Csak elfelejtettem leszállni, körülnézni, élvezni. Hát most megteszem, segítettek benne, hogy megtegyem. A valós üzenete a vállficamnak tehát valami ilyesmi. Higgyem el, hogy az álmom úton van, el kezdett megvalósulni. Tartsam szem előtt viszont mindenképp, hogy már most is élvezzem, ahogyan ez az álom megvalósul. Legyek itt és most. Ne hajszoljam a célom, elég ha kitűzöm, és dolgozom érte a mostban, nem pedig folyamatosan a fejemben. Előbb-utóbb elérem. Ne siettessem. Legyek hálás azért, amit már elértem, ne folyton azon agyaljak, hogy na majd, ha már ezt is elértem. Éljem meg azt, ami már megvan, ünnepeljem meg azt, amit már elértem.

 

 

 

 

 

Vállficam és az önismeret?!? Avagy, amikor nem hiszel a véletlenekben…

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Ember tervez…

A legutóbbi posztomban megígértem, hogy arról írok, hogy hogyan ismerd meg a valódi Önmagad. Nos, az Univerzum úgy rendezte, hogy ne elméletekről írkáljak, hanem sokkal inkább egy gyakorlati példán keresztül mutassam be az életemben, hogy hogyan is ismerheted meg a valódi Önmagad.

Előzmények, én és a korcsolya

Történt ugyanis, hogy 4 napja, vasárnap délelőtt elmentünk korcsolyázni. Tudni kell, hogy én kiskoromban ugyan tudtam korcsolyázni, de mostanra már kissé megkopott ez a tudásom, így viszonylag lassan tudok csak siklani a jégen. Ellenben annyira jó látni, ahogy a többi ember korcsolyázik. Na persze nem az a része jó, hogy folyamatosan mindenki lehagy, hanem látni azt, hogy milyen egyszerűen, könnyedén is lehet(ne) ezt csinálni. El is határoztam, hogy föl fogom tuningolni ezt a tudásomat, mert én is szeretnék szabadon, gyorsan siklani a jégpályán. Aztán a párommal szépen kiokoskodtuk, hogy majd Danival (a legkisebb fiunkkkal) megtanulok jövőre. Néhány percre rá, hogy ezt így kitaláltuk, a hangos bemondóba bemondták, hogy korcsolyaoktatás kezdődik fél óra múlva.

A korcsolyaoktatás

Éreztem, hogy ott a helyem. Nekem mondták be Be is fizettük az oktatást, el is kezdődött. Gyakorlatilag 5 perc után sikerült kiszednem az oktatóból a lényeget, mert ugyan ő eldarálta kb. fél perc alatt, hogy ha valaki nem tudná, akkor úgy kell kifele tett lábakkal lépegetni, mint egy pingvin, de hát pont ezért jöttem, hogy ezt nem tudtam. Mindenesetre utána különböző feladatokat kellett, bólyával végigcsinálni, de én azért csak kérdezgettem, hogy akkor most hogy is kell. Na és csak elmondogatta, szóval akkor egy kicsit kezdtem ráérezni… Gondolkodtam is rajta, hogy unalmasak ezek a feladatok, meg hát amúgy sem műkorcsolyázó akarok én lenni, a célom csak az, hogy korizzak, szabadon, mint mindenki más a jégen. Nem bólyák között… Az volt bennem, hogy ott kéne hagynom, hogy inkább csak az új tudásomat gyakoroljam. De hát, ha az ember már ott van, csak nem illik úgy elmenni, ugye…

A “baj”

Így hát ott maradtam… Amikor épp egy olyan feladatot kellett volna végrehajtanom, amikor is körbefordulok, felemelt kezekkel, akkor történt a baj. Hasra estem… Ez még persze nem is lett volna akkora baj, de az én bal vállam úgy döntöttt, ha én így, akkor ő kirándul egyet… Bizony szépen kiment a helyéről. akinek ment már ki válla, az tudja, hogy milyen érzés, akinek nem, az pedig javaslom, ne is akarja megtudni

Én ott szépen feküdtem hason, felállni természetesen egyedül nem tudtam volna. Nemsokára odaért az oktató, hogy felsegítsen. Mondtam neki, hogy mi a helyzet a vállammal, és ennek megfelelően óvatosan,a másik karomnál fogva segített felállni. Ezután többször is elnézést kért, amire én persze mondtam, hogy semmi gond, hiszen ő nem tehet róla… Majd eljöttünk.

Most kezdődik az Önimereti “rész”

Szóval, amikor én ott feküdtem, abban a néhány (másod?)percben, amíg az oktató odaért, már ez járt a fejemben:

Miért történt ez most? Mi ennek az oka? Mire akar ez engem figyelmeztetni? Miért teremtettem meg ezt magamnak?

Mert, azt gondolom ez a lényege az önismeretnek. Hogy vállald a felelősséget, és törekedj arra, hogy megtudd, hogy mi miért történik az életedben. Persze nem kell ennyire függő módon véghezvinni, mint ahogy én teszem Ha ennél a példánál maradunk, természetesen ráérsz akkor is feltenni a fenti kérdéseket, amikor már hazaértél, és bekuckóztad magad, miközben gyógyítgatod a válladat. Nem kell a földön hason fekve már ezen kattognod. Na de nyilván ez nálam egyrészt szakmai ártalom, másrészt tényleg folyton hajt a kiváncsiság, megtudni mi, miért történik az életemben. Mert legtöbb esetben megkapom a válaszokat… Persze előfordul, hogy várni kell a válaszokra, de az esetek túlnyomó többségében megérkeznek. A tapasztalatom pedig az, hogy ahogy egyre jobban ismered magad, úgy a várakozási idő hossza is igencsak rövidül.

Vállald a felelősséget

Na de térjünk vissza picit a felelősség vállaláshoz. Sokan mondják, hogy felnőtt ember vagyok, persze, hogy vállalom a felelősséget. De valóban? Mindig? Legyél teljesen őszinte önmagadhoz.

Visszagondolva a régi énemre, azt gondolom, hogy az a Csilla (6-8-10 évvel ezelőtt) nem vállalta volna a felelősséget. Lehet, hogy az oktatót okoltam volna, mert minek csináltat ilyet velünk. Lehet, hogy a génjeimet okoltam volna, mert hajlamos vagyok a váll kiugrándozásra (nem ez volt az első esetem). De még azt is el tudom képzelni, hogy viccesen a párom is megkapta volna, hogy ő a hibás, mert mondtam én, hogy van is kedvem, meg nincs is, korizni menni. Szóval mindenkit hibáztattam volna, de abba eszembe sem jutott volna belegondolni, hogy ezt én csináltam valamiért magamnak.

Miért történnek negatív dolgok?

Félreértés ne essék, nem azért, mert rossz voltam és most megbüntetnek. Szerintem, szó sincs arról, hogy bárki is büntetni, fegyelmezni akarna minket. Senki nem akar fentről megfenyíteni minket. Üzenni, tanítani szeretnének csak. Nem büntetést, hanem leckéket, figyelmeztetéseket kapunk a sorstól, Univerzumól, Istentől, Angyaloktól, Felső Éntől, nevezd, aminek nevezni szeretnéd Minden, ami történik velünk üzenetet hordoz önmagában. Ha meg akarod ismerni a valódi Önmagad, akkor meg kell fejtened ezeket az üzeneteket. Ha pedig megfejted, akkor rájössz a benne rejlő tanításra, és annak megfelelően tudsz továbblépni.

Hogyan fejtsd meg az üzenetet?

Kérdezz, és várd a választ. Csendben. Általában a csendben rejlik a válasz. Ülj le, meditálj, tedd fel a kérdéseidet és a válaszok egyszer csak megérkeznek. Lehet, hogy nem egyből. Legyél tütrelmes, adj időt magadnak. Lehet, hogy csak 1 hét múlva érted meg miért történt veled, ami történt. Az is lehet, hogy úgy érzed, hogy nem tudod a választ, nem jössz rá arra, mi az üzenet. Azt is fogadd el. Főleg az elején, amikor el kezdtem meditálni, akkor még nagyon sokszor éreztem úgy, hogy nem kapok válaszokat. Annak is megvan a miértje. Te azért tarts ki. Kérdezz. Kérdezz meg mindent, miért történt. Légy nyitott, hogy megkapd a válaszokat, mert lehet, hogy meditációban érted meg, de az is lehet, hogy egy baráti beszélgetés alkalmával. Sokszor egy ismerősünk, barátunk által értjük meg, hogy mi az üzenet, hiszen ő teljesen más perspekítvából tudja nézni a mi életünket. Persze akkor se kenődj el, ha nem érted meg egyelőre a leckét. Fogadd el, hogy nincs még itt az ideje, hogy megtudd. Hiszen, mint mindent, ezt is gyakorolni kell, ebben is fejlődnünk kell.

Ha azonban olyan a helyzeted, hogy mindenképpen meg szeretnéd érteni, mert érzed, hogy ez hozhatna változást az életedbe, akkor érdemes segítséget kérni…

További konkluziók

Legyél hálás. Sokan kérdezik mégis miért legyek hálás, és ezt a tanácsot is akárcsak a “légy önmagad” tippet, kissé elcsépelt közhelynek érzem. Mégis azt gondolom, hogy fontos ezt kiemelni, hogy legyél hálás. Ugyanakkor valahol úgy érzem, hogy ezt nem kell erőltetni, hanem ez majd a folyamat hozadéka lesz. Azaz, ha el kezded megismerni a valódi Önmagad, akkor előbb utóbb ráébredsz arra, hogy mennyi mindenért is lehetsz tulajdonképpen hálás.

Aznap este, amikor kiment a vállam, hálát adtam, hogy nem a jobb vállam ugrott ki, hanem a bal 4 éve ugyanis az ugrott ki, és még jobban megnehezítette az életemet.

Azóta pedig folyamatsosan hálás vagyok, a páromnak, aki helyt áll a gyerekekkel helyettem, a szüleimnek, akik többek közt szállítják helyettem a gyerekeimet, nem is tudom hogyan oldanánk meg, ha nem tudnának segíteni. De bármit kérek, mindenben a segítségemre vannak! Ezt ezúton is köszönöm nekik

Végül hálás vagyok azért is, hogy egészséges vagyok (illetve vagyunk, az egész családom). Hiszen az ember ilyenkor látja, érzi legjobban azt, hogy mennyire is fontos az egészség, amit sokszor hajlamosak vagyunk természetesnek venni…

Fogadd el a helyzetedet. Ne küzdj. Ha tetszik, ha nem, a helyzeted adott. Az én esetemben az, hogy jelenleg elég sok mindenre alkalmatlan vagyok. Ezen vagy el kezdek vekengeni és sajnálni magam, vagy elfogadom. Persze ne hidd azt hogy én soha nem esek bele az önsajnálatba. Például akkor, amikor anyukám készíti a vacsorát helyettem, és mindent el kell mondanom, és látom, hogy már szegénykém ő is frusztrált, én is az vagyok, mert nem mondtam el, hogy hogyan kellett volna, ezért másképp csinálja, és persze, hogy akkor rosszul érzem magam, hogy a fenébe is ezzel a kiszolgáltatottsággal. Ugyanakkor amint észreveszem, hogy sajnálom magam, abban a pillanatban tudatosítom magamban a fenti pontot, és inkább hálát adok azért, hogy ez egy múló állapot, és amúgy mennyire jó életem van nekem tulajdonképpen, mennyien szeretnek és mellettem állnak

Hozd ki a helyzetedből a maximumot. Próbáld meg meglátni a helyzeted pozitív oldalát. Tudom, hogy sokszor ez nagyon nehéz, de próbálj keresni egy dolgot legalább, ami akár pozitív is lehet az adott szituációban. Az én esetemben ez az, hogy bármennyire is szalad a háztartás, és meg szaladnék utána, most aztán tényleg nem tudok. Így kénytelen vagyok pihenni (amit nem annyira szoktam megengedni magamnak), meditálni (amit bár megengedek magamnak, de nem ilyen mértékben, mint most ) blogot írni, meg bármi olyat csinálni, ami jólesik, mindössze egy kitétel van: ülve, minimális mozgással megvalósítható kell legyen

Visszakanyarodva a vállficamra

Én úgy érzem vettem az üzenetemet, de abba már nem kezdek most bele, hiszen így is elég hosszúra nyúlt ez a bejegyzés is. De a következő posztom arról fog szólni 😉

Önismeret: divatos frázis, vagy valóban érdemes megismerni a VALÓDI önmagad?

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Első találkozásaim az önismerettel

 

Az motoszkált a héten a fejemben, hogy mennyire fontos az önismeret. Hogy mennyit köszönhetek én magam az önismeretnek, azaz annak, hogy el kezdtem megismerni magam. Aztán az is beugrott, hogy, amikor néhány évvel ezelőtt meghallottam ezt a szót, hogy önismeret, leginkább (pl. önismereti tábor, önismereti előadás, önismereti dráma) olyan semmitmondó szó volt számomra. Tudod, amikor úgy bólogatsz, mosolyogsz, de marhára nem tudod miről van szó, annyira viszont nem is érdekel, hogy utánakérdezz, jobban érdeklődj, ne adj isten utánanézz a dolognak. Szóval akkoriban még egyáltalán nem foglalkoztatott ez a témakör, és ennek megfelelően nem is tudtam róla semmit.

 

Jó esetben nem csak divatos frázis

Az elmúlt másfél évem azonban eléggé aktívan az önismeretről szól(t). Őszintén szólva nem hiszem, hogy ha eszerint a szemlélet szerint kezd el élni valaki, azaz el kezdi megismerni a valódi énjét, akkor ez a folyamat valaha befejeződik. Úgy gondolom, hogy nem tud befejeződni, hiszen mindig újabb és újabb dolgok derülnek ki a valódi énedről, és tudni akarod, hajt a kiváncsiság, hogy mi miért történik Veled, mit miért teszel.
Azt gondolom, hogy nem divatos frázisról van szó. Ha valóban beleásod magad a témába, illetve sokkal inkább “magadba”, akkor az csakis az előnyödre válhat. Az önismeret azt hozza magával, hogy el kezded megérteni az életedet. El kezded átlátni, mi miért történik veled, mit miért teszel. Ahogy utaltam rá fent, ez nem egy gyors és egyszerű módszer. Nem megy egyik napról a másikra.  Ez sokkal inkább egy folyamat, illetve életszemlélet. Azt gondolom, hogy kell, hogy legyen valaki, aki segít Neked ebben a folyamatban, nem tudom elképzelni, hogy lehet ezt teljesen egyedül művelni. Ez lehet egy tudatos, önismeretben jártas barát, barátnő, vagy lehet egy szintén tudatos terepauta, coach, NLP kezelő, pszichológus. Nekem nagy szerencsém van, mert Helga  barátnőm szintén coach, leginkább ő volt (illetve van) a segítségemre ebben a folyamatban.

 

Mit kapsz ha el kezdesz eszerint a “filozófia” szerint élni?

 

Milyen előnyeid származhatnak abból, ha úgy döntesz “beleásod magad az önismeretbe”? Néhány példát említenék, a felsorolás nyilvánvalan nem teljes 😉

  • Megismered a VALÓDI önmagad
  • Nő az önbizalmad
  • Türelmesebb leszel
  • Elfogadod magad
  • Elfogadod a világot magad körül
  • Kiegyensúlyozottabb leszel
  • Rájössz, hogy Te vagy az életedért felelős, megérted, hogy tudsz változtani az életeden, nem másokat hibáztatsz a saját sorsod miatt, hanem a kezedbe veszed az irányítást

Összességében tehát egy boldogabb életed fogsz élni Ha el kezded megismerni önmagad, akkor rájössz, hogy Te irányítod az életed, ráébredsz, hogy Te nem áldozat vagy. Semminek és senkinek nem vagy az áldozata, hacsak nem a korábbi döntéseidnek. Ha megismered magad, rájössz, hogy minden, ami eddig történt veled, az a rég elfeledett, tudatalatti döntéseid eredménye.
Amikor ezt elfogadod és elhiszed, akkor el kezdesz ennek megfelelően élni. Ezentúl teljesen más döntéseket fogsz meghozni a fejedben. Nem azt mondogatod majd magadnak, hogy én nem vagyok elég ügyes, hogy ezt megcsináljam, hanem megkeresed a módját, hogy hogyan sajátítsd el azt a tudást, ami hozzásegít, ahhoz, hogy azt a bizonyos dolgot megcsináld. Kezedbe veszed az irányítást, és megcsinálod! Ha kell megkeresed mi az, ami meggátol abban, hogy elérd a célod (leginkább melyik tudatalatti döntésed).
Ha el kezded megismerni önmagad, akkor fel fogod fedezni az erősségeidet. Akkor rá fogsz jönni mi az amiben kiemelkedően jó vagy, mi az amit szeretsz, mi az amire valójában vágysz. Rájössz arra is majd, hogy miért nem kapod meg azokat a dolgokat (legyen az egy társ, vagy egy munka, vagy bármi), amiket szeretnél. Ráébredsz, hogy mindent Te blokkoltál egészen eddig, tudattalanul.
Látni fogod az összefüggéseket az életedben. Nagyon sokszor, szinte egyből érteni fogod, hogy mi miért történik Veled. Nem leszel bizonytalan, hiszen ott lesz benned a bizonyosság, hogy ennek is biztosan megvan az oka, valahol bennem. Mert minden belőlem fakad. Mindössze annyi a dolgom, hogy megkeressem, hogy mi az.

Tehát ezentúl nem lesz több gondod?

Persze ne érts félre ez nem jelenti azt, hogy ezentúl nem lesznek nehézségeid, rossz napjaid, vagy rossz kedved. De lesz… Csak sokkal egyszerűbben kimászol belőle, mert ott van a megoldás a kezedben. Ott van a megoldás benned. Tudod, hogy Benned van, csak hozzá kell férned újra egy tudatalatti réteghez.
A különbséget egy hasonlaton keresztül tudnám legjobban szemlélteni a régi énem (aki még nem ismerte egyáltalán önmagát), és a mostani énem (aki már viszonylag sok mindent tud önmagáról) között.
Amikor nem ismertem magam, ahogy haladtam az utamon, sokszor éreztem azt, hogy jaj, de kéne már egy kis víz, egy kis frissítő, hiszen már annyira szomjas vagyok. Mentem-mentem az úton, előfordult, hogy tettem 1-2 fölösleges kanyart is, amikor végre megpillantottam a várva várt kutat, hogy abból ihassak, és újra frissen folytassam az utam.
Most, hogy már sejtem ki vagyok, gyakorlatilag fölösleges kanyarok nélkül haladok az utamon, és épp, hogy megszomjazom, már látom is a kutat. Amit persze el kell még érni, de nem kifulladva, teljesen szomjasan érek oda ahhoz a kúthoz, hanem pont idejében. Pont akkor, amikor szükségem van a vízre. Nem vagyok még túl szomjas, de már érzem, hogy jól esne inni egy kicsit.

Hogyan ismerd meg magad?

Hogyan csináld? Hogyan ismerd meg a valódi önmagad? A helyzet az, hogy ebben a posztban akartam erről is írni, de már így is olyan hosszú lett ez a bejegyzés, hogy örülök, hogy Te eljutottál a végéig : Szóval legközelebb erről fogok írni
Addig is kiváncsi lennék Rád? Tudod ki vagy Te valójában? Foglalkoztat Téged is ez a téma?

 

 

Ha tetszett ez a poszt, kérlek nyomj egy tetsziket a Facebook oldalamra, a posztra, vagy mindkettőre 🙂

6+1 tipp önbizalom növelésre

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Hogy áll az önbizalmad?

Amint azt már ebben a posztban is leírtam, úgy gondolom hogy az önbizalom egyfajta belső harmónia. Hiszem, hogy alapvetően akkor van rendben az önbizalmad, ha rendben van az életed. Amikor azt mondom rendben van az életed, nem egy életterületre gondolok. Hanem általában az összes életterületedre.
Ha meg szeretnéd tudni tehát, hogy hogy áll az önbizalmad, akkor egy kérdésre kell, nagyon őszintén válaszolnod. Mennyire vagy elégedett az életeddel? Ha alapvetően elégedett vagy, akkor rendben van az önbizalmad is (itt megjegyezném, hogy  minden embernek érdemes lenne dolgozni az önbizalmán, szerintem ugyanis nincs olyan ember, akinek ne lenne olyan életterülete, ahol szeretne pozitív változást elérni az életében). Ha azonban az elégedettségtől nagyon távol állsz, akkor nem árt időt szentelni az önbizalmadnak.
Az alábbiakban összegyűjtöttem 6 + 1 módszert, amiket, ha beépítesz a mindennapi rutinodba, akkor hamarosan magabiztosabbá fogsz válni, és ezáltal pozitív változást fogsz tapasztalni az életedben. Az első ötöt akkor ajánlom, ha gyorsan van szükséged egy adag “önbizalom löketre”. A 6. és a +1. tipp egyrészt elég szorosan összekapcsolódnak, másrészt azt gondolom, hogy a leghatásosabb, hosszú távú megoldások önbizalom növelésre. Én részemről leginkább azokban hiszek Ami persze nem jelenti azt, hogy az első öt nem működik… De hát döntsd el magad Íme tehát a 6+1 önbizalom növelő tipp.

1. tipp Változtasd meg a testtartásodat, testbeszédedet

Húzd ki magad, figyelj a testtartásodra. Próbáld csak ki. Állj fel egyenes háttal, húzd ki magad, mosolyogj. Érzed, hogy a hangulatod is jobb lett, igaz?
Tehát, ha rendszeresen figyelsz a testtartásodra, illetve arra, hogy mosolyogj, akkor szinte biztos, hogy sokkal magabiztosabbnak fogod érezni magad a mindennapokban

2. tipp Gyakorold naponta többször az erőpózt

Mi is az az erőpóz? Több egyetemen is végeztek kutatásokat az erőpózzal kapcsolatban. Vezető beosztású embereket vizsgáltak. Azon felül, hogy a gondolkodásmódjuk is hasonlít, az is kiderült, hogy a hormonszintjük is hasonlóságot mutat, ugyanis a testükben több a tesztoszteron, míg kevesebb a kortizol. Ettől ők magabiztossabbnak, határozottabbnak érzik magukat.
De hogyan is jön ez az erőpózhoz? Hát úgy, hogy azt is kimutatták, hogy ha ezeket a bizonyos erőpózokat veszi fel az ember, akkor nő a tesztoszteron szint. Azaz, magabiztosabb és határozottabb leszel, vagyis nő az önbizalmad.
Az erőpózok nyitottak, magabiztosságot sugároznak. Ezzel szemben azok a pózok, amik inkább önbizalom csökkentő hatásúak, azok zártak: például összekulcsolt kéz, láb, görnyedt hát.
A leghatásosabb erőpóz az, amikor terpeszbe állsz, csípőre tett kézzel. Közben persze kihúzod magad, kicsit felemeled a fejed és előre nézel. Ezt a testtartást gyakorold naponta kétszer 5 percig, és biztos vagyok benne, hogy kis idő múlva pozitív változást tapasztalsz az önbizalmadon.

3. tipp Mondd ki: Szeretem magam

Kezdd minden reggeledet azzal, hogy amikor belenézel a tükörbe, mondd el néhányszor: Szeretem magam, csodálatos vagyok! Figyeld meg az érzéseidet. Könnyedén ki tudod mondani? Vagy nehezedre esik? Esetleg hülyén érzed magad tőle? Ha nem tudod könnyen, jó érzéssel kimondani azt, hogy szereted magad, csodálatos vagy, akkor érdemes foglalkozni azzal, vajon miért…. 

Mindenesetre bármit is vált ki belőled, ha minden nap elmondod magadnak néhányszor ezt a mondatot mosolyogva, szinte biztos, hogy rövid időn belül jobb szemmel fogsz tekinteni önmagadra

4. tipp Ne hasonlítgasd magad!

Hogyan tudod elérni azt, hogy ne másokhoz hasonlítgasd magad? Elkezdesz figyelni. Figyelni a gondolataidra. Amint észreveszed, hogy másokhoz hasonlítottad magad, vagy esetleg irigykedtél másra, fordítsd át. Mondd el magadban,hogy jó most lehet, hogy hasonlítgattam magam, vagy irigykedtem, de én is elérhetem az, amit ő. Hiszen én is vagyok annyira ügyes/okos, stb., mint ő. Tehát a hasonlítgatást, irigységet fordítsd át motivációvá

5. tipp Ne akarj tökéletes lenni

Elégedj meg azzal, hogy elég jó vagy. Ne törekedj arra, hogy tökéletes legyél, ugyanis nincs olyan. Fogadd el azt, hogy Te elég jó vagy. Te úgy vagy tökéletes, ahogy vagy. Mindannyian a magunk kis tökéletlen módján vagyunk tökéletesek :
Hogy tudod ezt kivitelezeni? Megint csak azt tudom mondani, hogy figyeld a gondolataidat. Ha ezzel kapcsolatos negatív gondolat jön (például nem vagyok elég jó anya, nekem van, hogy ez bevillan, azért hozom ezt pédának 😇), nyugtasd meg magad azzal, hogy rendben van, megint a tökéletességet hajszolom, de tökéletes ember nincs, tehát most úgy döntök, hogy én így is elég jó (anya) vagyok. Tökéletlenül vagyok tökéletes.

6. tipp Legyél Önmagad

Ahogy a bevezetőben említettem, a végére hagytam azt, amikben a legjobban hiszek. Te Te vagy! Te egy fantasztikus ember vagy Hidd el, nekem. Ne akarj olyan lenni, mint a többiek. Arra törekedj, hogy megtaláld a VALÓDI önmagad. Mindannyiunkban ott lapul egy gyémánt, valahol a bensőnkben. Keresd meg a gyémántodat, és tündökölj annak segítségével.
Hogyan is érheted el ezt? Hogyan legyél Önmagad? Hiszen ezt nagyon sok helyen halljuk, olvassuk, már-már közhellyé is válik. De vajon valóban önmagad vagy? Tudsz egyáltalán önmagad lenni? Tudod ki vagy TE valójában? Szerintem sokan nem vagyunk tisztában azzal kik is vagyunk igazából. Ezért azt javaslom, ismerd meg a valódi éned. Az önismeretnek elengedhetetlen szerepe van abban, hogy önmagad tudj lenni. Tudd meg, mit miért csinálsz. De ne csak felületesen. Igazán nézz szembe magaddal. Tehát, ahhoz, hogy önmagad tudj lenni, előbb ismerd meg magad. Nagyon jól hangzik az, hogy légy önmagad, de ha nem ismered magad, akkor nem tudsz a VALÓS önmagad lenni! Ahhoz, hogy valóban önmagad legyél, mindenképpen szükséged van önismeretre, ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni. Ha nem hiszed el magadról, hogy fantasztikus vagy, akkor törekedj még arra, hogy felfedezd, megleld azt a gyémántot odabent Törekedj arra, hogy megismerd a valódi, csodálatos énedet

 

+ 1 tipp

Azért hagytam a legvégére, mert ez az a módszer, amelyik valamilyen szinten az összes fenti tippel összefügg. Nálam az önismerettel (6. tipp) kombinálva, ez vált be leginkább. Ha már ismersz, akkor tudod, hogy a meditációra gondolok. Azt hiszem, hosszú távon nem nagyon létezik hatásosabb módszer az önbizalom növelésre. Tehát meditálj, kezdd el még ma 🙂

Hogy hogyan is függ össze a fenti tippekkel a meditáció? Hát úgy, hogy, ha el kezded beépíteni a fenti gyakorlatokat a mindennapjaidba, akkor el kezdesz tudatosan magadra figyelni. Ami az én nézőpontom szerint tulajdonképpen egyfajta meditáció.
A meditáció sokak szerint bonyolult, nehéz. Sokan mondják, hogy nem tudnak ellazulni. Hidd el, nem tudod rosszul csinálni. Csak szánj rá naponta 5-10 percet, és már 2-3 hónap után, biztos vagyok benne, hogy pozitív változást tapasztalsz az életedben. Ha nem meditáltál még, akkor olvasd el ezt a posztot is, hogy lásd, tényleg semmi nehézség nincs benne

Ha úgy érzed, hogy rád is rád férne az önbizalom növelés, ha azt a gyémántot még csak nagyon homályosan látod, akkor nagyon nagy szeretettel várlak a következő csoportos meditációnkon, február 5-én, 9 órától, ahol a téma az önbizalom növelés lesz. Részeletekhez és a bejelntkezéshez kattints ide .

Legyen nagyon szép napod

Ha tetszett ez a poszt, kérlek nyomj egy tetsziket a Facebook oldalamra, a posztra, vagy mindkettőre 🙂

 

“Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz”

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

A fenti idézet Henry Ford-tól származik, és milyen igaza van. Bármit el tudsz érni, ha elhiszed magadról, hogy képes vagy rá.

A legutóbbi posztomban megígértem, hogy felsorolok néhány korlátozó hiedelmet, ami blokkolhatja a céljaid elérését. Íme elkészült egy kisebb lista, természetesen a teljesség igénye nélkül.

A fő probléma az a hiedelmekkel, amint azt a legutóbbi posztomban is említettem, hogy sajnos alattomosak. Nem is tudjuk, de ott lapulnak. Mivel tényleg tudatalatt vannak, az is előfordulhat, hogy elolvasod a listát és azt mondod, hogy nekem nincsenek is korlátozó hiedelmeim… Őszintén szólva azon azért meglepődnék

Na de nézzük is ezt a listát:

Nem vagyok elég szép
Nem vagyok elég jó
Nem vagyok elég okos
Igazából minden “Nem vagyok elég” kezdetű mondat, befejezve egy melléknévvel
Nem tudom mit akarok
Nem tudok jól vezetni
Nem tudok parkolni (ami engem illet, én rendelkezem ezzel a korlátozó hiedelemmel, és annyira nem is akarok megszabadulni tőle, mert nem sok mindent teszek ellene. Mert amúgy tényleg nem tudok parkolni 😂🤣 )
“Nem tudok/Nem vagyok képes” kezdetű mondatok (bárhogyan befejezve)
Nincs (semmire) időm (ezzel a hiedelemmel is rendelkezem, bár ez zavar annyira, hogy dolgozom rajta)
A változás nem jó és/vagy félelmetes
Mindenki tudja, csak én nem…
Mindenki okosabb, mint én….
Nem érdemlem meg…
Nincs segítségem, egyedül vagyok….
Az emberek majd azt gondolják rólam, hogy…
Úgyse fog sikerülni….
A sikerhez kapcsolatok kellenek….
A pénzért keményen meg kell dolgozni….
A pénz piszkos…

A lista közel sem teljes, szóval, ha eszedbe jut valami Neked is, írd meg nyugodtan kommentben és hozzáírom
A jó hír, hogy ezeket a hiedelmeket lehet oldani, el lehet őket engedni. Fontos, hogy felszínre hozd a korlátozó hiedelmeket, illetve tudatosítsd a korlátozó gondolatokat. Két dolgot is tehetsz ennek érdekében:
Az egyik, hogy kezdd el figyelni a gondolataidat. Akárhányszor felfedezel egy ilyen korlátozó gondolatot (a korlátozó gondolatok nem teljesen ugyanazok, mint a korlátozó hiedelmek), tudatosítsd, hogy rendben eddig ezt gondoltam, például, hogy én erre úgysem vagyok képes, most viszont másképp döntök… Most meghozom azt a döntést, hogy képes vagyok rá. Ezután tegyél fel kérdéseket. Hogyan szerezzem meg azt a tudást, ami ehhez szükséges? Mit kell tennem ahhoz, hogy képes legyek rá? A lényeg, hogy gyere ki abból az állapotból, ahol elkönyvelted, hogy Te erre nem vagy képes.
A másik, hogy tedd fel ezt a kérdést magadnak: Mit hiszek el magamról, ami meggátol abban, hogy elérjem a célom. Ha őszintén válaszolsz erre a kérdésre, akkor nagy valószínűség szerint felfedezed a korlátozó hiedelmedet.

Ahogy említettem a korlátozó hiedelem nem ugyanaz, mint a korlátozó gondolat, az mélyebben van, tudatalatt. Mindenesetre azzal, hogy felhozod őket a felszínre, egyáltalán foglalkozol vele, azzal már jót teszel.
Ezeknek a hiedelmeinknek az elengedése nem megy egyik pillanatról a másikra, hiszen évek óta beleégettük őket a tudatalattinkba. De természetesen nem lehetetlen. Két lehetőséged van, ha el szeretnéd őket engedni. Vagy úgy döntesz, hogy egyedül próbálkozol, vagy úgy, hogy segítséggel.
Ha egyedül szeretnéd megpróbálni, akkor azt ajánlom, hogy kezdj el meditálni. Én részemről arra esküszöm
Ha segítség mellett döntesz, akkor nyilván magamat ajánlom legjobban 😜, de természetesen megpróbálhatod bárki mással is oldani ezeket a hiedelmeket. Legyen az coach, NLP kezelő, kineziológus, családállító, stb… A lényeg, hogy hallgass a megérzésedre. Meg fogod találni ki tud Neked ebben segíteni

Ha esetleg a megérzésed mellettem szólna, akkor vedd fel velem a kapcsolatot A kezeléseim mellé elégedettségi garanciát biztosítok, ami azt jelenti, hogy a kezelésért, csak akkor kell fizetned, ha úgy érzed, hogy tudtam segíteni
A kezelésekkel kapcsolatban további információt itt találsz:
https://kapcsolatterapia.cafeblog.hu/szolgaltatasok/
Vagy itt: https://www.facebook.com/pg/K%C3%A1llai-Csilla-Csoportos-medit%C3%A1ci%C3%B3-%C3%A9s-Online-NLP-kezel%C3%A9s-2184783584928191/services/
Bármilyen kérdésed, észrevételed lenne, ne tartsd magadban

Ha tetszett ez a poszt, kérlek nyomj egy tetsziket a Facebook oldalamra, a posztra, vagy mindkettőre 🙂 Ha pedig bármilyen kérdésed, észrevételed lenne, nyugodtan írd meg azt is, nagyon szívesen venném 🙂

Mi akadályoz a céljaid elérésében? Amikor a pozitív gondolkodás már nem elég…

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás
Mi a különbség azok között az emberek között, akik elérik a céljaikat és azok között, akik nem?
 
Ez elég nagy talány sok mindenki számára. Sokan gondolják úgy, hogy az élethez leginkább szerencse kell. A szerencsés emberek érik csak el a céljaikat. Legyen szó egy boldog párkapcsolatról, családról, vagy karierről. Vannak mások, akik úgy gondolják, hogy a pénz segíti hozzá az embert a céljaihoz.
Megint mások szerint a külső a fontos. Szerintük abból, hogy egy ember jól néz ki, egyenesen következik az is, hogy sikeres is az életében, bármit el tud érni.

Az én nézőpontom egy kicsit más. Az én “hitem” szerint, egyetlen egy dologtól függ, hogy az ember eléri a céljait, vagy sem. En úgy gondolom, hogy bármit el tudunk érni. Te is, Ő is, én is. Mindenki, bárki!

Olvastad a Titok című könyvet? Vagy láttad esetleg a filmet? Igen? Én részemről hiszek a vonzás törvényében, szerintem létezik. Viszont a probléma az, hogy nem teljesen úgy, ahogy az a filmben látható (én csak a filmet láttam, a könyvet nem olvastam, így arról nem nyilatkoznék). Valóban a gondolataink megváltoztatásával, vizualizációval, hála gyakorlásával nagyon sok mindent elérhetünk. De nem mindent. Mert ott van az az egy dolog, amiről az imént beszéltem. Ez az egy dolog pedig nagyon-nagyon fontos szerepet tölt be az életünkben, anélkül, hogy tudnánk róla. Ez az a dolog, ami meggátol, hogy elérd a vágyaidat.

Szóval szeretnéd tudni miről is beszélek?
Amiről beszélek, az nem más, mint a hiedelmeink. Méghozzá a korlátozó hiedelmeink. Sajnos hiába mondogatod Te egész nap, hogy eléred a célod, ha ezt tudatalatt nem hiszed el. Tudatos szinten sok mindent gondolunk, tudatalatt viszont hisszük a dolgokat. Tudatalatt “programok” százait futtatjuk le a fejünkben nap mint nap, amiket észre sem veszünk. Amikkel szépen bekorlátozzuk saját magunkat. Ha van valami, amit szeretnénk elérni, de sehogy sem sikerül, akkor ott már nem csak a gondolatokat kell megváltozatni. Ott már a hiedelmekhez kell nyúlni.

Tehát mi a különbség? Míg a gondolataid tudatos szinten vannak jelen az életedben, a hiedelmek, sokkal alattomosabbak. Ők a tudatalattidban rejtőznek, meglapulnak. Ellenben, sajnos sokkal de sokkal jobban fejtik ki a hatásukat, mint a gondolataid. Mert beléd ivódtak. Nem is gondolsz rájuk, de attól még ott vannak. Mert valamikor régen, hoztál egy döntést, nem is feltétlen emlékszel rá, és azt oda beégetted. A tudatalattidba. Ott van, minden egyes választásod mögött…

Viszont, ha ezeket a hiedelmeket elengeded, akkor el kezded meglátni a lehetőségeket. El kezded azt az életet élni, amit szeretnél. Könnyedén eléred majd az áhított céljaidat. Szóval őszintén hiszem, hogy bármit el tudsz érni. A legfőbb dolgod az, hogy feltárd a korlátozó hiedelmeidet. Miután feltártad már csak el kell engedned őket. Szóval, ha a Titok nálad nem működik, de hajlandó vagy még a vonzás törvényének egy kis esélyt adni, akkor kezdd el megismerni a hiedelmeidet. Hidd el, ha valamit nagyon szeretnél, de sehogy sem jön össze, akkor szinte biztos, hogy van valami korlátozó hiedelmed, ami megakadályoz a célod elérésében.
Milyenek is ezek a korlátozó hiedelmek? A következő posztomban felsorolok majd néhányat 🙂

Ui.:
Ha esetleg szeretnéd, hogy segítsek feltárni a korlátozó hiedelmeidet, keress bátran. Egy mini kezelés keretén belül megnézzük, hogy milyen korlátozó hiedelmeid gátolják meg a célod elérését. Természetesen a mini kezelésre is elégedettségi garanciát biztosítok, így csak akkor fogadok el pénzt, ha elégedett voltál a kezeléssel 😉
A kezelésekkel kapcsolatban további információt itt találsz: https://www.facebook.com/pg/Kállai-Csilla-Csoportos-meditáció-és-Online-NLP-kezelés-2184783584928191/services/

 
 
 
 

Ha tetszett ez a poszt, kérlek nyomj egy tetsziket a Facebook oldalamra, a posztra, vagy mindkettőre 🙂 Ha pedig bármilyen kérdésed, észrevételed lenne, nyugodtan írd meg azt is, nagyon szívesen venném 🙂