Önszeretet, tényleg fontos?

Ha foglalkoztat Téged az önismeret, a személyiségfejlesztés, akkor valószínűleg hallottad már azt a tanácsot, hogy szeresd Önmagad. De vajon tényleg ilyen fontos ez? Van ennek jelentősége? Változik-e valóban az életed, ha el kezded megszeretni saját magad? Hogyan szeretheted Önmagad? Honnan tudod, hogy szereted-e egyáltalán magad, vagy sem? Ezekre a kérdésekre próbálok válaszolni ezzel a bejegyzéssel 🙂 Azt, hogy fontos-e, van-e jelentősége, azt elég könnyen megválaszolom. IGEN. FONTOS. NAGYON. Röviden és tömören ennyi a válasz. Ha pedig továbbolvasol, akkor megtudhatod, hogy miért jó, ha szereted saját magad, és hogyan szeretheted meg magad 🙂

Hogyan változik az életed, ha szereted magad? Avagy 4 + 1 ok arra, hogy szeresd önmagad 😉

# 1 ok: Javul a kapcsolataid minősége

Azt gondolom, hogy az önszereteted növekedése leginkább az emberekkel való kapcsolataidban tükröződik. Minden egyes emberi kapcsolatod, tükör a saját magaddal való viszonyodra. Gondolj csak bele, ha Te magad nem szereted saját magadat, akkor hogy várhatnád el másoktól, hogy szeressenek? Azért ez egy érdekes kérdés, nem igaz?

Ha sok embert utálsz, akkor jó eséllyel magadat sem igazán szereted 😦 Ha el kezded megszeretni magad, akkor hidd el, a kapcsolataid minősége fog első körben megváltozni. Ha zavar Téged egy másik ember viselkedése, akkor biztos lehetsz benne, hogy az tudat alatt ott van benned is. Biztos, hogy van amiben ugyanúgy, vagy legalábbis nagyon hasonlóan viselkedsz, mint ő. És természetesen, ahogyan annak az embernek sem szereted azt a jellemvonását, biztosíthatlak, hogy magadban sem tudod elfogadni ezt a tulajdonságod. Erről még mindenképpen fogok egy másik posztot írni, mert az, hogy mi mire tükör az életedben, mindenképp megér egy külön bejegyzést (meg hát amúgy is az egyik kedvenc témaköröm) 🙂

Mindenesetre, ahogy egyre jobban és jobban szereted magad, úgy fogod látni, tapasztalni, hogy egyre kevesebb ember van, aki fölött ítélkezel, akit nem szeretsz. Személy szerint én, régen nagyon sokat ítélkeztem, rengeteg embert szidtam, kritizáltam. Emlékszem, hogy körülbelül 1,5-2 éve kezdtem el azon tűnődni, hogy hogy megváltozott az emberekhez való hozzáállásom, a kapcsolataim. Akkor kezdett tudatosodni a változás, amin keresztülmentem. Sokat gondolkoztam akkoriban ezen. Ez a változás velem nem tudatosan történt, tehát nem az volt, hogy elhatároztam, hogy én most megváltozom és “jobb” ember leszek. A változás csak úgy megtörtént velem. Tehát ezen kezdtem el tűnődni, hogy miért, és hogyan…. Hogy lehet, hogy régen sokkal de sokkal több konfliktusom volt? Miért voltam régen sokkal dühösebb sok mindenért? Mivel nem hagyott nyugodni a dolog, ezért elkezdtem jobban odafigyelni, hogy mire hogyan reagálok. Nagyon sokszor összehasonlítottam a régi önmagamat, a mostanival (még most is gyakran teszem ezt). Visszaemlékszem, hogy régen adott dologra, mennyire másképp reagáltam. Kiakadtam volna, dühöngtem volna. Most pedig, ugyanolyan, vagy hasonló dolog történik, és csak mosolygok, és megpaskolom a saját vállamat, hogy de jó, hogy ez már nem bőszít fel. Miért? Mert szeretem magam 🙂 Ami persze hozza magával, hogy nem dühít, ha tükröt tartanak nekem. Mert szeretek belenézni abba a tükörbe ❤

Természetesen azzal, hogy kevesebbet ítélkezel mások felett, azzal egyre több ember szeretetét fogod megtapasztalni. Hiszen Te is nagyobb szeretettel fogsz feléjük fordulni, és ezért cserébe ők is szeretettel reagálnak. Tehát igazából mindkét irányból javulnak az kapcsolataid. Nem csak Te változol meg, hanem a Te valóságodban a másik ember is megváltozik. Szeretetteljesebben fog viselkedni Veled…

# 2 ok: Nő az önbecsülésed, önbizalmad, önelfogadásod meg minden ilyesmi 😀

Az önszereteted növekedésével az önbecsülésed egyértelműen nő, hiszen, ha szereted magad, akkor egyértelműen pozitív lesz a saját magadról alkotott képed, véleményed. Azt hiszem az önbizalmat sem kell túl ragozni. Ha szereted magad, az automatikusan hozza magával azt, hogy hiszel is magadban, tehát az önbizalmad is teljesen rendben lesz. Az, hogy szereted magad tulajdonképpen azt is jelenti, hogy elfogadod, magad olyannak, amilyen vagy, azaz az önelfogadásod is növekszik, az önszereteteddel párhuzamosan.

Aki ismer engem közelebbről, az tudja, hogy az önbizalom, önszeretet, a vesszőparipám. Hiszem, hogy a problémáink kilencven százaléka az önbizalom, illetve önszeretet hiányból fakadnak. A másik tíz százalék mondjuk úgy, hogy rajtunk kívül álló okokból… Ha azonban szeretjük magunkat, és hiszünk magunkban, akkor valószínűleg azt a tíz százalékot is könnyebben tudjuk majd megélni az átlagnál.

Azt is vallom, hogy az önszeretet, önelfogadás, önbizalom, önbecsülés igazából elég szorosan összefügg. Tulajdonképpen árnyalatnyi különbségek vannak, de a lényege ugyanaz. Fogadd el magad olyannak, amilyen valójában vagy. Szeresd úgy magad, ahogy vagy. Ezt persze ne csak a szavak szintjén. Tegyél fel magadnak ilyen jellegű kérdéseket, hogy ellenőrizd, hogy mennyire szereted magad: Szeretsz élni? Szereted az életed? Szeretsz a saját bőrödben lenni? Elégedett vagy az életeddel? Ha őszintén igennel válaszolsz rájuk, akkor jól állsz valószínűleg önszeretetben is, önbizalomban is, önbecsülésben is 🙂 Ha nemmel, akkor viszont nagy valószínűség szerint jobban kellene szeretni saját magadat!

# 3 ok: Pozitív változásokat tapasztalsz az önérvényesítésben

Nem tudom, hogy Te milyen ember vagy. Nem tudom, hogy könnyen megy számodra meghúzgálni azokat a bizonyos határokat, vagy sem…. Nem tudom könnyedén kiállsz-e a saját érdekeid mellett…

Lehet, hogy nagyon nehezedre esnek ezek a dolgok. Lehet, hogy inkább bevállalsz olyan dolgokat, amik már terhesek számodra, csak azért, hogy ne legyen konfliktus belőle… Lehet, hogy érzed legbelül, hogy na ezt már nem kéne, mégsem mered azt mondani, hogy NEM, nehogy megbántsd a másikat. Lehet, hogy úgy érzed Neked nincs jogod nemet mondani…

Az is lehet, hogy olyan vagy, mint én voltam, régen. Igenis, hogy kiharcolod az igazadat, még ha súlyos veszekedés az ára, akkor is. Mert akkor is úgy gondolod, hogy neked van igazad. Megjegyzem persze, valószínűleg ilyenkor legbelül, mintha lenne egy nagyon halk, annál is halkabb hangocska, ami azt suttogja, hogy nem biztos, hogy így kéne. De az olyankor nem számít… Figyelmen kívül hagyod a hangot. Mert Te már csak ilyen vagy.

Bármelyik is jellemző Rád, ha el kezded szeretni, becsülni magad, akkor ez nagyon szépen meg fog változni. Nyilván saját tapasztalatból csak arról tudok nyilatkozni, hogy én hogy változtam ebben. Hogy már nem söprök végig, mint egy tornádó, nem úgy kommunikálom le a bajaimat, ahogy régen, hanem sokkal, de sokkal szebben, úgy, hogy általában nem bántok már meg vele senkit. Ha mégis, akkor arra is figyelek, hogy utána megbeszéljük… Tehát, ha Te is ilyen vagy, mint én voltam, akkor a konfliktusaid csökkenésére egészen biztos, hogy számíthatsz, ha el kezded magad jobban szeretni.

Ha neked nehezedre esik a saját érdekeidnek az érvényesítése, akkor az önszereteted növekedése, szinte biztos, hogy magával hozza azt is, hogy fejlődsz ezen a téren. Kimered mondani majd a véleményedet, könnyebben kiállsz majd saját magadért. Sokkal könnyedebben mered majd vállalni önmagad. Megtalálod a módját, hogy lekommunikáld, hogy mi jó neked, és mi az, ami már terhes… Ezáltal pedig a belső vívódásaid csökkenésére is jó eséllyel számíthatsz.

# 4 ok: Sok félelmedtől megszabadulsz

Mivel a kapcsolataid minősége javul, nő az önbizalmad, az önbecsülésed, ezért nem fogsz már attól félni, hogy mások majd mit gondolnak rólad. Mit fog szólni ez, vagy az, ha Te azt megcsinálod. Mivel, Te magad hiszel magadban, ezért nem kell félned attól, hogy más mit gondol rólad. Tehát nem akarsz már másoknak megfelelni, mert pontosan tisztában vagy vele, hogy igazából csak magadnak kell, hogy megfelelj. A csavar az egészben az, hogy ráadásul, ha tényleg szereted magad, akkor 2 verziót fogsz tapasztalni:

1. Mivel Te magad elhiszed, hogy az, amit teszel az úgy helyes, ezért ezt a tükröt fogod látni. A többi ember is hinni fog benned, egyetért majd veled.
2. Lehet, hogy még így is lesz olyan ember, aki nem hisz benned, nem ért egyet veled, de mivel Te hiszel magadban és szereted magad, ezért az már nem fog zavarni. (Ezt is észrevettem, hogy hiába kritizálnak engem ugyanolyan dolog miatt, mint régen, ha én azzal a dologgal rendben vagyok, elfogadtam magamban, akkor egészen biztos, hogy nem zavar a kritika. Míg régen ugrottam volna rá. Ha van vele dolgom, akkor most is ugrani fogok rá, akkor arra rá kell néznem, mert ott van bennem. Na de erről bővebben, majd a tükör módszernél :-D)

# +1 ok: Összességében elégedettebb, boldogabb életed lesz

Azt hiszem ez nem sok magyarázatra szorul. Tulajdonképpen a fenti okok hozzák magukkal, hogy változik az életed, jobbá, teljesebbé válik. Persze ezeknél a dolgoknál azt gondolom, hogy nincs egy végcél. Mindig van hova fejlődni. És persze nem is megy egyik napról a másikra. Viszont ebben a folyamatban, azt veszed majd észre, hogy egyre jobban el tudod fogadni, hogy nem vagy tökéletes. Megelégszel azzal, hogy tulajdonképpen Te így is elég jó vagy, ahogy vagy. Egész egyszerűen nincs szükség arra, hogy tökéletes legyél.

Nem gondolom egyébként, hogy van olyan ember, aki maximálisan szereti, tökéletesen elfogadja önmagát olyannak, amilyen. Vagy, ha van is, én még biztos nem találkoztam vele 🙂  Mindenesetre hiszem, hogy folyamatosan fejlődnünk kell (illetve nem kell, de érdemes 🙂 ) ezekben a dolgokban, amik viszont cserébe egyre jobb, boldogabb életet biztosítanak nekünk.

Hogyan szeretheted meg magad?

Nos, ez egy jó kérdés. Mert hát mondják, mondják, hogy szeresd magad (mint, ahogy én is mondom), na de hogyan? Nyilván vannak gyakorlatok, technikák. Lehet, hogy hallottál Te is már ilyet. Például, hogy minden nap állj a tükör elé, és mondogasd magadnak, hogy szeretem magam, meg mindenféle szép és jót, néhány percig. Ezek persze nagyon jó kis módszerek, én is szoktam sokszor javasolni. De magam részéről, én a másik vesszőparipámban hiszek igazán. Abban, ami nekem segített. Abban, ami nekem tulajdonképpen észrevétlenül tanította meg, hogy szeressem önmagam. És itt visszakanyarodnék oda, hogy 1,5-2 éve elkezdtem azon tűnődni, hogy hogy megváltozott az emberekhez való hozzáállásom. Kerestem a választ, hogy miért, hogy tudtam így megváltozni, gyakorlatilag észrevétlenül. Persze ezen akkor már nem kellett sokat gondolkodnom. Szinte egyből megértettem, hogy tulajdonképpen a meditáció mellékhatása volt az én kis változásom. Ami akkor még nem volt tudatos változás. Ma már ennél sokkal tudatosabb vagyok, és ezáltal sokkal tudatosabban is tudok segíteni az embereknek változni, változtatni az életükön. Tehát hogyan is szeresd önmagad? Kezdj el meditálni 🙂 Mindegy, hogy milyen meditációt választasz, a lényeg, hogy csináld.

A meditációval ugyanis lecsendesíted a folyamatosan csivitelő elmédet. A csenddel pedig teret engedsz, a valódi Önmagadnak. Így tud segíteni a meditáció hogy megismerd és megszeresd a valódi Énedet! Ez például az egyik oka annak, hogy a meditáció szintén a vesszőparipám 🙂

Ha esetleg bizonytalan vagy a meditálásban (bár teljes mértékben meg vagyok győződve róla, hogy nem tudod rosszul csinálni), akkor nagyon nagy szeretettel várlak a következő csoportos meditációnkon, ahol a téma az Önszeretet lesz ❤

Ha tetszett ez a poszt, kérlek nyomj egy tetsziket a Facebook oldalamra, a posztra, vagy mindkettőre 🙂 Ha pedig bármilyen kérdésed, észrevételed lenne, nyugodtan írd meg azt is, nagyon szívesen venném 🙂