Tudatosság kategória bejegyzései

Ezért nem teljesülnek a vágyaid…

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Mik állnak a vágyaid útjában?

Mit szeretnél? Mi a vágyad? Mi az, amit mindennél jobban el szeretnél érni? Biztosan vannak Neked is álmaid, vágyaid, céljaid. Van, hogy úgy érzi az ember, hogy soha nem fognak az álmai megvalósulni. Mégis, arra kérlek, hogy próbálj meg ehhez a poszthoz nyitottan állni, mert mélyen hiszem, hogy minden álmod valóra válhat, minden vágyad teljesülhet. Úgy gondolom, hogy egy dolgon áll vagy bukik a vágya(i)d beteljesülése. Ez az egy dolog pedig nem más, mint a vágyaiddal szemben álló korlátozó hiedelmek. A korlátozó hiedelmekről már több posztomban is írtam, például itt és itt, ebben a posztban azonban példákat szeretnék felsorolni, amik talán érthetőbbé teszik, hogyan is gátolják meg ezek a tudatalatti hiedelmek a vágyaid beteljesülését…

Példák a vágyaiddal ellentétes hiedelmekre

Tudnod kell tehát, hogy Te hiába vágysz tudatos szinten valamire, hiába vizualizálod az álmodat, hiába gondolkodsz pozitívan, ha azzal a vágyaddal szemben áll tudat alatt egy hiedelem, akkor a vágyad nem fog teljesülni. Ugyanis a tudatalatti mindig erősebb, mint a tudatos. Sajnos tehát a hiedelmed fog nyerni… Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem teljesülhetnek a vágyaid, de erről majd később 🙂 A lényeg, hogy a hiedelmed “kigolyózza” a vágyadat, mert az az erősebb.

Az alábbiakban néhány példát szeretnék felsorolni, kicsit bővebben kifejtve, hogy hogyan is állhatnak szemben a hiedelmeink a vágyainkkal:

  1. Tegyük fel, hogy arra vágysz, hogy legyen egy szerető párod. Van azonban tudat alatt egy olyan korlátozó hiedelmed, hogy Te nem vagy szerethető. Ebben az esetben hiába vágysz Te arra, hogy szerető társra lelj, ha azt hiszed el, hogy Te márpedig nem vagy szerethető. A kettő sajnos üti egymást. A hiedelem, hogy Te nem vagy szerethető, tudat alatt van, így erősebb a tudatos vágyadnál, azaz annál, hogy szeressen valaki. Így értelemszerűen sajnos azt fogod bevonzani magadnak, hogy nem találsz magadnak szerető társat, hiszen Te magad sem hiszed el, hogy szerethető vagy.
  2. Tegyük fel, hogy arra vágysz, hogy olyan munkával keress pénzt, amit szeretsz, könnyen elvégzel. Emellett tételezzük fel azt is, hogy van egy olyan korlátozó hiedelmed, hogy a pénzért meg kell dolgozni… Remélem itt is egyértelműen érzed az ellentmondást. Hiba vágysz Te arra, hogy könnyedén áramoljon be a pénz, olyan munkával, amit szeretsz, ha közben azt hiszed, hogy a pénzért meg kell dolgozni. Természetesen a hiedelem az erősebb, így a pénzért meg is fogsz dolgozni, egészen addig, amíg azt hiszed el, hogy meg kell dolgozni érte.
  3. Tegyük fel, hogy arra vágysz a pároddal, hogy kisbabátok legyen. Az elmúlt időszakban azonban több barátnődnél is jártál babalátogatóban, és minden barátnődnél úgy élted meg a látogatást, hogy negatívan változtak az anyaság hatására. Így hát kialakítottad tudat alatt azt a hiedelmet, hogy az anyaság félelmetes, mert iszonyatosan megváltoztak, kifordultak önmagukból a barátnőid az anyaság hatására. Hiába vágysz tehát arra, hogy kisbabád legyen, ha közben tudat alatt az anyaságtól való félelmed óriási. A kettő megint csak üti egymást, és sajnos a tudat alatti nyer ebben az esetben is…
  4. Tegyük fel, hogy minden vágyad egy csodás párkapcsolat. Azonban gyerekkorodban folyton azt hallgattad édesanyádtól/édesapádtól, hogy nincs normális férfi/nő a világon. Ez gyakorlatilag beleégett a tudatalattidba, így nyilván ezt a valóságot fogod megtapasztalni… Hiába vágysz tehát csodálatos párkapcsolatra, ha közben nőként azt hiszed el, hogy nincs normális férfi az egész földön, vagy férfiként azt, hogy nincs normális nő a világon.
  5. Tegyük fel, hogy a gyermekeid, vagy a párod nem tisztelnek, becsülnek annyira, amennyire azt Te szeretnéd. Legbelül is azt érzed bizony, hogy Te nem vagy egy értékes ember. Ebben az esetben hiába vágysz Te arra, hogy a gyermekeid, vagy a párod tiszteljenek, becsüljenek, ha nem hiszed el magadról, hogy értékes, ember vagy, aki érdemes a tiszteletre, megbecsülésre….
  6. Tegyük fel, hogy hiányolod azt, hogy a férjed nőiesnek, szexinek lásson. Ha azonban a tükörbe nézel, hamar el is fordulsz, mert nem tartod magad csinosnak, nőiesnek. Hiába vágysz tehát arra, hogy nőiesnek lásson a férjed, ha belül egyáltalán nem hiszed el magadról, hogy Te egy csodálatos nő vagy.

Természetesen a fenti példákból is jól látszik, hogy ezek a hiedelmek tudat alatt vannak… Nyilván nem gondolkozol azon, hogy az anyaság félelmetes, vagy, hogy Te nem vagy szerethető. Ezek a hiedelmek azonban ott lapulnak, mindig ott vannak, akárcsak a számítógépes háttérprogramok, a háttérben futnak…. Érdemes tehát foglalkozni velük, oldani őket.

Vágyak kontra korlátozó hiedelmek

A következő táblázatban pedig, szeretnék még több példát felsorolni esetleges hiedelmekre, amelyek blokkolhatják a vágyaidat. Természetesen a táblázat nem teljes, tehát nem jelenti azt, hogy ha mondjuk könnyed pénzkereseti lehetőségre vágysz, akkor csak a felsorolt 2 példa hiedelem blokkolhatja a vágyad beteljesülését. Minden esetben egyedileg kell megvizsgálni, hogy egészen pontosan mi is az a korlátozó hiedelem, ami az álmaid útjában áll.

Vágy Példa lehetséges korlátozó hiedelmekre
Boldog, szeretetteljes párkapcsolat

Nem vagyok elég szerethető

Nem létezik normális/boldog párkapcsolat

Nem érdemlem meg a szerelmet

Nem érdemlem meg a boldogságot

Nem létezik normális nő/férfi a világon

Könnyed pénzkereseti lehetőség

A pénzért meg kell dolgozni

Könnyen pénzt keresni csak csalással lehet
Anyaság

Az anyaság teljesen megváltoztat, az anyasággal elveszítem önmagam

Az anyaság félelmetes

Nem leszek elég jó anya

Az anyaság a szabadság elvesztésével jár
Harmonikus család

Egy családban állandóan veszekedések vannak

Nem létezik boldog család
Boldog élet

A világ egy szörnyű hely, ahol senki sem boldog

Szerencsétlen ember vagyok, szerencsétlen körülményekkel, mindenki bánt, a körülmények áldozata vagyok
Sok pénz

A pénz csak gonddal jár

A gazdagok becstelenek, mindig lopnak

Pénzt csak pénzből lehet csinálni

Minden gonosz forrása a pénz

A pénz nem boldogít
Vezető pozíció

Minden főnök bunkó

Nem vagyok képes jól irányítani a dolgokat
Jó munkahely A jó munkahelyekre csak protekcióval lehet bekerülni
Még jobb élet Már így is túl jó az életem, ennél jobbat már nem érdemlek

 

Nos, hirtelenjében ennyi példa jutott eszembe. Nyilván ezen kívül még rengeteg vágy és korlátozó hiedelem létezik. A lista alapján azonban bízom benne, hogy találtál olyat, ami alapján érthetőbbé vált, hogy hogyan korlátozzák a hiedelmek a vágyainkat. Ha tehát nagyon szeretnél valamit, de sehogy sem jön össze, akkor mindenképp szánj időt arra, hogy felderítsd a korlátozó hiedelmeidet. Hiszen, ha abban hiszel, hogy a világ egy szörnyű hely, akkor számodra az is lesz sajnos… Azt a valóságot fogod megteremteni magadnak, mert azt hiszed el. Hiába vágyakozol Te egy boldog, gondtalan életre, ha tudat alatt ott van ez a hiedelem, akkor a vágyadat ütni fogja és a világot szörnyű helyként fogod megtapasztalni, azt a valóságot fogod magadnak megteremteni. A jó hír viszont az, hogy a hiedelmeidet tudod oldani, el tudod engedni őket. De erről majd a következő posztban írok 🙂 Addig is, ha esetleg van olyan vágyad, amit ebben a posztban nem találtál meg, és szeretnéd tudni, hogy milyen hiedelem blokkolhatja a beteljesülését, akkor írd meg kommentben, vagy üzenetben, mindenképp válaszolok 🙂

 

Ui. Ha tetszett ez a poszt, kérlek nyomj egy tetsziket a Facebook oldalamra, a posztra, vagy mindkettőre 🙂 Ha pedig bármilyen kérdésed, észrevételed lenne, nyugodtan írd meg azt is, nagyon szívesen venném 🙂 Lgyen szép napod 🙂

 

 

Nyári csodák – avagy, hogyan teremtjük az életünket

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Bejelentkezem

Eltűntem kicsit az elmúlt hetekben, aminek azon egyszerű oka van, hogy nyári szünet van 🙂 Itthon vannak a fiaim, ezért a “munkára” kicsit kevesebb idő marad…

Csodás “véletlenek”

Az életünk azonban zajlik rendesen, történt néhány dolog, amit már régóta meg szerettem volna írni. 4 “kisebb csodát” szeretnék elmesélni, ami velünk történt az elmúlt hetekben. Az első három gyakorlatilag 3 napon belül zajlott, és ugyanazon eseményhez köthető. A negyedik egy teljesen más dolog, de az is hatalmas csoda volt számomra, és nem sokkal utána történt. Ha ismersz engem, vagy olvasol egy ideje, akkor nagyon jól tudod, hogy nem hiszek a véletlenekben. Már csak azért sem, mert túl sokszor történik velünk ezekhez hasonló “véletlen”, amikre sokkal jobban szeretek csodaként tekinteni. Hiszen tudod, Einstein is megmondta: Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, hogy nincsenek csodák. Vagy pedig abban, hogy a világon minden egy csoda. Hát mi az utóbbi szerint éljük az életünket 🙂

Az első “csoda”

Az első három történet a nagy fiam evező bajnokságához kötődik. Júliusban volt az országos bajnokság, amire őt is benevezték. Azt tudni kell, hogy nagyon tehetséges az evezésben. Mondhatjuk úgy, hogy megtalálta azt a sportot, ami valóban az övé. Természetesen egy szuper edzője is van, hiszen nélküle nem tudna ilyen eredményeket elérni.

No de a lényeg, hogy az országos bajnokság előtti napon a fiam szólt, hogy fáj a dereka, már 3-4 napja. Nesze neked tudatosság… Nem mondom, hogy az első gondolatom nem az volt, hogy ennyit az országos bajnokságról, így nem fog tudni evezni. Na de szerencsére elég mániákus vagyok, a munkámat a családomon is napi szinten gyakorlom 😀 Ezért megkértem, hogy nézzünk mögé, beszélgessünk el a derekával. Ezt nem is részletezném, kb. negyed órát rászántunk, mögé néztünk és gyönyörűen kijött a lelki oka, hogy mitől fájt VALÓJÁBAN a dereka. Ettől a negyed órától már egyből enyhülést érzett, szinte teljesen elmúlt a fájdalma. Este azért még egy picit panaszkodott, ezért akkor újra ránéztünk, állhat-e még valami a háttérben. Ki is jött még egy kis dolog, és gyakorlatilag, ahogy az kijött, a fájdalmat is teljesen elvágták. Mondanom sem kell, hogy másnap, a versenyen sem volt semmiféle probléma, és azóta sincs semmi a derekával, pedig már 1 hónap eltelt.

A második “csoda”

Másnap reggel, a verseny napján, még a verseny előtt, a fiam elmesélte, hogy mit látott meditációban. Elmondta, hogy azt látta, hogy a kettes pályán fog evezni, és aki az egyes pályán lesz, az fog neki egy kisebb kihívást jelenteni, de meg fogja nyerni a versenyt.

Gondolom a folytatást sejtitek, gyakorlatilag pontosan az történt, amit a fiam meditációban látott. A kettes pályán versenyzett, és az egyes pályán lévő lett a második, kb. 1 hajó hosszal előzte meg a fiam. Azt mondta a verseny után, hogy anya, amikor kiderült, hogy a kettes pályán leszek, akkor már tudtam, hogy nyerni fogok! 🙂 Így lett belőle országos bajnok, ráadásul mindössze 2-3 hónap evezés után. Mert ugyan 1 éve kezdte el az evezést ergométeren, azonban vízen, ebben a típusú hajóban (szkiffben), amiben versenyzett, májusban ült először. Tulajdonképpen ez is felér egy csodával…

Egyébként körülbelül fél éve kezdett el versenyezni, és nagyjából minden versenyét láttuk meditációban, hogy hogy fog alakulni 🙂 Itt érdekességképp még annyit tennék hozzá, hogy már kiskorában is látszott, hogy milyen jó alkata van, és mindig úgy gondoltam, hogy ha mi szeretnénk, és erőltetnénk, akár olimpikon is lehetne, de mi ezt biztos, hogy nem akarjuk…. Akkoriban (még tudatosság, spiritualitás sehol nem volt az életünkben) a versenysport számomra félelmetes volt. Azt gondoltam, hogy a verseny sportolóknak nincs más életük, csak a sport. Én pedig ezt nem akartam a gyerekemnek. A mai eszemmel már abban hiszek, hogy kellő tudatossággal, mindent jól lehet kezelni. Ha pedig valami belőlünk fakad, annak nem szabad az útjába állni.

A harmadik “csoda”

Ez az országos bajnokság három napig tartott. A második nap a fiam négy párban indult. A verseny végén láttam, hogy a fiam nagyon rosszul van. Fogta a hasát, úgy pakolta el a hajót. Kérdeztem, mi a baj. Azt válaszolta, hogy nem tudta megemészteni rendesen az ebédet. Aztán mondtam neki, hogy engem a lelki oka érdekel inkább, nem a fizikai. Nem igazán volt ehhez türelme, kicsit frusztrált, volt, mert “csak” ötödik helyen végeztek. Türelmetlenül válaszolta, hogy nem tudja mi a lelki oka… Kérdeztem tőle, hogy mi az, amit nem tudsz megemészteni? Újra türelmetlenül mondta, hogy nem tudja… Ezután azt a kérdést tettem fel, hogy nem lehet-e, hogy azt nem tudja megemészteni, hogy ötödikek lettek. Rám nézett, azzal a tipikus arckifejezéssel, hogy ez most betalált, majd annyit válaszolt, hogy jobb lett….

Ezután még átbeszéltük, hogy miért éli ezt meg így, mitől volt frusztrált, aztán 5-10 percen belül teljesen elmúlt a rosszulléte.

Már rengeteg ilyen “csodás véletlent” tapasztaltunk meg, és még mindig minden egyes megtapasztalás hihetetlen energiával tölt fel, mindannyiunkat 🙂

A negyedik “csoda”

Ahogy említettem a negyedik történet nem kapcsolódik az első háromhoz, viszont időben nagyon közel voltak egymáshoz. Kb. 1,5 héttel az országos bajnokság után, a középső fiam csuklója eltört. Úgy volt, hogy 3 hétig lesz gipszben a keze, de 10 nap után kap egy könnyített gipszet. Nagyon rosszul érintett, még soha nem tört el semmije egyik gyermekemnek sem. Természetesen egyből a miértjét kutattam, hiszen nyilván ez is okkal történt. Rá is néztünk a középsőmmel, miért is történt ez a baleset, mire akartak minket figyelmeztetni. Szépen ki is hoztuk másnap, átbeszéltük, hogy mi volt ennek a törésnek a lelki oka. Ezen felül minden nap 1 órát kezeltük energiával, a fiam is (amiért iszonyatosan büszke vagyok rá) és én is. A célunk az volt, hogy gipsz nélkül jöjjön ki a sebészetről 10 nap után. Gondolom egyértelmű, hogy ezt el is értük 🙂 10 nap után azt mondta az orvos, hogy nincs szükség már a gipszre 🙂 Hihetetlenül boldogan, jó kedvűen léptünk ki a Heim Pálból. Akkor is bebizonyosodott, hogy csodák már pedig léteznek 🙂

 

Te is úgy érzed, hogy másoknak valahogy könnyebben mennek a dolgok?

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Másoknak valahogy könnyebb…

Az elmúlt héten több, nagyon kedves ügyfelemtől is hallottam gyakorlatilag ugyanazt a mondatot. A mondat így hangzott: Másoknak valahogy könnyebben mennek ezek a dolgok. Amikor harmadszorra hallottam, egyrészt elmosolyodtam, másrészt gyakorlatilag egyből megfogalmazódott a fejemben ez a poszt.

Hazudnék, ha azt állítanám, hogy az elmúlt 1,5 évemben (amióta építem ki a “vállalkozásom”, azért írom idézőjelben, mert jobban szeretem hivatásomnak nevezni), egyszer sem fordult meg a fejemben hasonló gondolat. Hányszor, férkőzött be hasonló kis eszmefuttatás az én fejembe is: “Mások valahogy sokkal könnyebben kiépítenek egy vállalkozást…” Aztán persze gyorsan el is hessegetem ezeket a gondolatokat, hiszen tudom, hogy ez így, ebben a formában nem igaz.

Belelátsz, hogy mi zajlik valójában a háttérben?

Gondold csak el, nem lehet, hogy tévedünk? Nem lehet, hogy csak azért gondoljuk azt, hogy másoknak könnyebb, mert nem beszélgetünk egymással? Úgy értem, úgy igazán? Nem lehet, hogy azért nem tudjuk, hogy másoknak is ugyanolyan nehéz, mert amikor megkérdezzük, sablonosan, hogy “Hogy vagytok?”, akkor arra általában az a sablonos válasz érkezik, hogy “Köszönjük, jól.”… Vagy ha már mélyebb szintekre merészkedünk, akkor esetleg azt halljuk, hogy “Köszönjük, megvagyunk, ráfogjuk.” Nem lehet, hogy azért gondoljuk úgy, hogy másnak könnyebb, mert egyáltalán nem tudjuk, hogy valójában mi zajlik az életében? Vagy sokkal inkább úgy fogalmaznék, hogy nem tudjuk, hogy mi zajlik a lelkében? Hiszen, ha tudjuk is, hogy mi zajlik az életében, arról sokszor nem esik szó, hogy ezt ő, hogy éli meg legbelül…

Nem lehet, hogy azért nem beszélünk arról, hogy mi zajlik a lelkünkben, mert így lettünk szocializálva? Hogy ne mutassuk ki, ne éljük meg az érzelmeinket? Mert kisgyerekként a fiúknak sírni ciki, lányos… A lányok pedig hisztisek, ha sírnak… Azaz, ha kimutatod az érzelmeidet, rögtön felcímkéznek, méghozzá negatívan… Nem lehet, hogy ez a fajta nevelési mód hozzájárul ahhoz, hogy eltemessük magunkban az érzéseinket? Nem lehet, hogy emiatt, valamikor régen hoztunk egy olyan döntést, hogy az érzéseinkről, nem beszélhetünk?

Nem lehet, hogy azért gondoljuk úgy, hogy másoknak könnyebb, mert a közösségi médiában nem azt osztjuk meg, ami bennünk zajlik, hanem csak azt, ami velünk zajlik? Nem lehet, hogy azért gondoljuk úgy, hogy másoknak könnyebb, mert azt mégis csak ciki lenne megosztani, hogy annyira sz…ul vagyok, ehelyett megosztjuk azt, ami legalább látszólag jól működik az életünkben? Nem lehet, hogy azért gondoljuk úgy, hogy másoknak könnyebb, mert sokszor csak a felszínről beszélünk? Nem lehet, hogy azért gondoljuk úgy, hogy másoknak könnyebb, mert bele sem megyünk mélyebb témákba, nehogy ítélkezzenek felettünk, nehogy beszóljanak, de azáltal, hogy mi a felszín közelében maradunk, a beszélgetőpartnerünk is csak a felszínről beszél? Felszínes dolgokról beszélünk, mert arról merünk… Azért talán nem bántanak… Azért nem kapjuk meg, hogy Te miért panaszkodsz, hisz Neked könnyű… Nem lehet, hogy az érzéseinket nem merjük kimutatni, hiszen az már veszélyesebb terület? Azért már akár címkét is aggathatnak ránk…

Ne hasonlítsd magad…

És ne érts félre nem célom senki felett ítélkezni. Semmiképp sem. Én magam sem osztottam meg a közösségi médiában, amikor épp azon szenvedtem, hogy most akkor összejön-e a csoportos meditáció, vagy sem… Mint ahogy azt sem osztottam meg, amikor épp hasonlókat gondoltam, vagy gondolok még a mai napig is néha, olyasmit, hogy másoknak könnyebben megy egy vállalkozás beindítása… 😀

Tehát egyáltalán nem célom ítélkezni senki felett… Ezt a posztot egyrészről sokkal inkább elmélkedésnek, gondolat ébresztőnek szántam, másrészről, szeretnék működő megoldást is adni a kezedbe, ha ugyanebben a cipőben jársz. Nem tudom, Te hogy látod, de én hajlok arra, hogy a fenti kérdések mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy úgy gondoljuk, hogy másoknak bizony könnyebb. Azt viszont egészen biztosan tudom, hogy az sosem visz előre, ha másokhoz hasonlítom magam, mint ahogy azzal is tisztában vagyok, hogy nem is lehet összehasonlítani két embert 🙂 Hiszen Te is, Ő is, Én is egyediek vagyunk. Mindannyian különlegesek vagyunk. Mindannyiunknak vannak erősségei és gyengeségei is. Mindannyiunknak vannak lehetőségei, mint ahogy nehézségei is. Az, hogy a nehézségeinkhez hogy állunk az csakis rajtunk múlik, de ez egy külön posztot érdemelne. Mindenesetre a lényeg, hogy ne hasonlítsd magad másokhoz 🙂

Mit tegyél, ha mégis?

Jó-jó, de mi van, ha mégis beférkőznek ilyesfajta gondolatok a fejedbe? Fontos, hogy figyeld a gondolataidat. Amint észreveszed, hogy másokhoz hasonlítgatod magad, abban a pillanatban figyelmeztesd magad. Mondd el magadban, hogy rendben most másokhoz hasonlítgatom magam, de nyilván nekik sem könnyebb. Nyilván nekik is megvannak a saját problémáik, amibe én nem is biztos, hogy belelátok. És az amúgy sem visz előre, ha máshoz hasonlítgatom magam, ezért ezt most itt és most be is fejezem. Ezután pedig tereld valami másra, lehetőleg valami szépre a figyelmedet 🙂 Nekem ez a módszer be szokott válni.

Kihez hasonlítsd magad?

Azt gondolom, hogy ha nagyon szeretnéd hasonlítani magad valakihez, akkor mindössze egyetlen emberhez van értelme ezt megtenned. Az az egy ember pedig természetesen Te vagy 🙂 Méghozzá a múltbeli verziód, legyen az akár az 1 héttel ezelőtti éned, az 1 hónappal ezelőtt éned, vagy 1 évvel ezelőtti éned… Ugyanis ha a múltbeli verzióddal összehasonlítod magad, és jó érzés fog el, akkor minden a legnagyobb rendben, hiszen fejlődsz, és ez a lényeg 🙂 

Ha azonban visszasírod a múltadat, vagy ugyanott tartasz évek óta, akkor érdemes el kezdeni dolgozni magadon, mert lehet, hogy valamit meg kellene lépned, ami hozzásegítene a fejlődéshez. Hogy hogyan is tudsz dolgozni magadon?

Ne kifelé figyelj

Természetesen dolgozni magadon az én szótáramban azt jelenti, hogy kezdj el befelé figyelni, azaz meditálni. A meditáció alapfeltétele az önismeretnek, márpedig az önismeret jelentős mértékben hozzá tud segíteni a fejlődéshez. És bár tervezek egy külön posztot arról is egyszer, hogy nekem konkrétan mikben segített a meditáció, most azért felsorolom néhány pontban, ami hirtelen eszembe jut. Számomra ugyanis nagyon jó visszanézni a múltba, sokat szoktam hasonlítgatni magam a régi énemhez, aki rengeteg mindent másképp csinált. 6 éve kezdtem el meditálni és az életem gyakorlatilag 180 fokos fordulatot vett, pozitív irányba. Szóval milyen hatásai voltak a meditációnak az életemben?

  • Sokkal nyugodtabb vagyok, régen hirtelen haragú voltam, mára már ez egyáltalán nem jellemző rám
  • Sokkal türelmesebb vagyok a gyermekeimmel, a férjemmel
  • Sokkal kevesebb konfliktusom van
  • A céljaimat sokkal tisztábban látom
  • Az intuícióm rengeteget fejlődött
  • Nagyon sok félelmemtől szabadultam meg
  • Nőtt az önbizalmam
  • Sokkal kevésbé ítélkezem mások felett, régen napi szintem tettem ezt
  • Összességében boldogabb, kiegyensúlyozottabb az életem, mint azelőtt volt

Nos ezek után gondolom érted már, miért mondom azt, hogy szeretem magam összehasonlítani a régi énemmel. Hiszen rengeteg pozitív változást tapasztaltam az elmúlt 6 évben. Remélem, ha Te most visszagondolsz egy régebbi verziódra, Téged is jó érzéssel tölt el, és megállapítod, hogy tulajdonképpen egészen sokat változtál, fejlődtél az elmúlt időszakban 🙂 Már ez adhat  egy pozitív löketet a mai napodnak 🙂

Nos megint kicsit hosszúra sikeredett ez a poszt, pedig mindig elhatározom, hogy rövidebb posztokat írok 😀 Na de, ha idáig eljutottál, akkor már megérte… Ha van kedved, írd meg kommentbe Te is a véleményedet, nagyon kíváncsi lennék mi a Te tapasztalatod ezzel kapcsolatban… Szoktad magad hasonlítani másokhoz? Mersz beszélni az érzéseidről?

Ha tetszett ez a poszt, kérlek nyomj egy tetsziket a Facebook oldalamra, a posztra, vagy mindkettőre 🙂 Ha pedig bármilyen kérdésed, észrevételed lenne, nyugodtan írd meg azt is, nagyon szívesen venném 🙂

4 + 1 ok arra, hogy szeresd önmagad

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Önszeretet, tényleg fontos?

Ha foglalkoztat Téged az önismeret, a személyiségfejlesztés, akkor valószínűleg hallottad már azt a tanácsot, hogy szeresd Önmagad. De vajon tényleg ilyen fontos ez? Van ennek jelentősége? Változik-e valóban az életed, ha el kezded megszeretni saját magad? Hogyan szeretheted Önmagad? Honnan tudod, hogy szereted-e egyáltalán magad, vagy sem? Ezekre a kérdésekre próbálok válaszolni ezzel a bejegyzéssel 🙂 Azt, hogy fontos-e, van-e jelentősége, azt elég könnyen megválaszolom. IGEN. FONTOS. NAGYON. Röviden és tömören ennyi a válasz. Ha pedig továbbolvasol, akkor megtudhatod, hogy miért jó, ha szereted saját magad, és hogyan szeretheted meg magad 🙂

Hogyan változik az életed, ha szereted magad? Avagy 4 + 1 ok arra, hogy szeresd önmagad 😉

# 1 ok: Javul a kapcsolataid minősége

Azt gondolom, hogy az önszereteted növekedése leginkább az emberekkel való kapcsolataidban tükröződik. Minden egyes emberi kapcsolatod, tükör a saját magaddal való viszonyodra. Gondolj csak bele, ha Te magad nem szereted saját magadat, akkor hogy várhatnád el másoktól, hogy szeressenek? Azért ez egy érdekes kérdés, nem igaz?

Ha sok embert utálsz, akkor jó eséllyel magadat sem igazán szereted 😦 Ha el kezded megszeretni magad, akkor hidd el, a kapcsolataid minősége fog első körben megváltozni. Ha zavar Téged egy másik ember viselkedése, akkor biztos lehetsz benne, hogy az tudat alatt ott van benned is. Biztos, hogy van amiben ugyanúgy, vagy legalábbis nagyon hasonlóan viselkedsz, mint ő. És természetesen, ahogyan annak az embernek sem szereted azt a jellemvonását, biztosíthatlak, hogy magadban sem tudod elfogadni ezt a tulajdonságod. Erről még mindenképpen fogok egy másik posztot írni, mert az, hogy mi mire tükör az életedben, mindenképp megér egy külön bejegyzést (meg hát amúgy is az egyik kedvenc témaköröm) 🙂

Mindenesetre, ahogy egyre jobban és jobban szereted magad, úgy fogod látni, tapasztalni, hogy egyre kevesebb ember van, aki fölött ítélkezel, akit nem szeretsz. Személy szerint én, régen nagyon sokat ítélkeztem, rengeteg embert szidtam, kritizáltam. Emlékszem, hogy körülbelül 1,5-2 éve kezdtem el azon tűnődni, hogy hogy megváltozott az emberekhez való hozzáállásom, a kapcsolataim. Akkor kezdett tudatosodni a változás, amin keresztülmentem. Sokat gondolkoztam akkoriban ezen. Ez a változás velem nem tudatosan történt, tehát nem az volt, hogy elhatároztam, hogy én most megváltozom és “jobb” ember leszek. A változás csak úgy megtörtént velem. Tehát ezen kezdtem el tűnődni, hogy miért, és hogyan…. Hogy lehet, hogy régen sokkal de sokkal több konfliktusom volt? Miért voltam régen sokkal dühösebb sok mindenért? Mivel nem hagyott nyugodni a dolog, ezért elkezdtem jobban odafigyelni, hogy mire hogyan reagálok. Nagyon sokszor összehasonlítottam a régi önmagamat, a mostanival (még most is gyakran teszem ezt). Visszaemlékszem, hogy régen adott dologra, mennyire másképp reagáltam. Kiakadtam volna, dühöngtem volna. Most pedig, ugyanolyan, vagy hasonló dolog történik, és csak mosolygok, és megpaskolom a saját vállamat, hogy de jó, hogy ez már nem bőszít fel. Miért? Mert szeretem magam 🙂 Ami persze hozza magával, hogy nem dühít, ha tükröt tartanak nekem. Mert szeretek belenézni abba a tükörbe ❤

Természetesen azzal, hogy kevesebbet ítélkezel mások felett, azzal egyre több ember szeretetét fogod megtapasztalni. Hiszen Te is nagyobb szeretettel fogsz feléjük fordulni, és ezért cserébe ők is szeretettel reagálnak. Tehát igazából mindkét irányból javulnak az kapcsolataid. Nem csak Te változol meg, hanem a Te valóságodban a másik ember is megváltozik. Szeretetteljesebben fog viselkedni Veled…

# 2 ok: Nő az önbecsülésed, önbizalmad, önelfogadásod meg minden ilyesmi 😀

Az önszereteted növekedésével az önbecsülésed egyértelműen nő, hiszen, ha szereted magad, akkor egyértelműen pozitív lesz a saját magadról alkotott képed, véleményed. Azt hiszem az önbizalmat sem kell túl ragozni. Ha szereted magad, az automatikusan hozza magával azt, hogy hiszel is magadban, tehát az önbizalmad is teljesen rendben lesz. Az, hogy szereted magad tulajdonképpen azt is jelenti, hogy elfogadod, magad olyannak, amilyen vagy, azaz az önelfogadásod is növekszik, az önszereteteddel párhuzamosan.

Aki ismer engem közelebbről, az tudja, hogy az önbizalom, önszeretet, a vesszőparipám. Hiszem, hogy a problémáink kilencven százaléka az önbizalom, illetve önszeretet hiányból fakadnak. A másik tíz százalék mondjuk úgy, hogy rajtunk kívül álló okokból… Ha azonban szeretjük magunkat, és hiszünk magunkban, akkor valószínűleg azt a tíz százalékot is könnyebben tudjuk majd megélni az átlagnál.

Azt is vallom, hogy az önszeretet, önelfogadás, önbizalom, önbecsülés igazából elég szorosan összefügg. Tulajdonképpen árnyalatnyi különbségek vannak, de a lényege ugyanaz. Fogadd el magad olyannak, amilyen valójában vagy. Szeresd úgy magad, ahogy vagy. Ezt persze ne csak a szavak szintjén. Tegyél fel magadnak ilyen jellegű kérdéseket, hogy ellenőrizd, hogy mennyire szereted magad: Szeretsz élni? Szereted az életed? Szeretsz a saját bőrödben lenni? Elégedett vagy az életeddel? Ha őszintén igennel válaszolsz rájuk, akkor jól állsz valószínűleg önszeretetben is, önbizalomban is, önbecsülésben is 🙂 Ha nemmel, akkor viszont nagy valószínűség szerint jobban kellene szeretni saját magadat!

# 3 ok: Pozitív változásokat tapasztalsz az önérvényesítésben

Nem tudom, hogy Te milyen ember vagy. Nem tudom, hogy könnyen megy számodra meghúzgálni azokat a bizonyos határokat, vagy sem…. Nem tudom könnyedén kiállsz-e a saját érdekeid mellett…

Lehet, hogy nagyon nehezedre esnek ezek a dolgok. Lehet, hogy inkább bevállalsz olyan dolgokat, amik már terhesek számodra, csak azért, hogy ne legyen konfliktus belőle… Lehet, hogy érzed legbelül, hogy na ezt már nem kéne, mégsem mered azt mondani, hogy NEM, nehogy megbántsd a másikat. Lehet, hogy úgy érzed Neked nincs jogod nemet mondani…

Az is lehet, hogy olyan vagy, mint én voltam, régen. Igenis, hogy kiharcolod az igazadat, még ha súlyos veszekedés az ára, akkor is. Mert akkor is úgy gondolod, hogy neked van igazad. Megjegyzem persze, valószínűleg ilyenkor legbelül, mintha lenne egy nagyon halk, annál is halkabb hangocska, ami azt suttogja, hogy nem biztos, hogy így kéne. De az olyankor nem számít… Figyelmen kívül hagyod a hangot. Mert Te már csak ilyen vagy.

Bármelyik is jellemző Rád, ha el kezded szeretni, becsülni magad, akkor ez nagyon szépen meg fog változni. Nyilván saját tapasztalatból csak arról tudok nyilatkozni, hogy én hogy változtam ebben. Hogy már nem söprök végig, mint egy tornádó, nem úgy kommunikálom le a bajaimat, ahogy régen, hanem sokkal, de sokkal szebben, úgy, hogy általában nem bántok már meg vele senkit. Ha mégis, akkor arra is figyelek, hogy utána megbeszéljük… Tehát, ha Te is ilyen vagy, mint én voltam, akkor a konfliktusaid csökkenésére egészen biztos, hogy számíthatsz, ha el kezded magad jobban szeretni.

Ha neked nehezedre esik a saját érdekeidnek az érvényesítése, akkor az önszereteted növekedése, szinte biztos, hogy magával hozza azt is, hogy fejlődsz ezen a téren. Kimered mondani majd a véleményedet, könnyebben kiállsz majd saját magadért. Sokkal könnyedebben mered majd vállalni önmagad. Megtalálod a módját, hogy lekommunikáld, hogy mi jó neked, és mi az, ami már terhes… Ezáltal pedig a belső vívódásaid csökkenésére is jó eséllyel számíthatsz.

# 4 ok: Sok félelmedtől megszabadulsz

Mivel a kapcsolataid minősége javul, nő az önbizalmad, az önbecsülésed, ezért nem fogsz már attól félni, hogy mások majd mit gondolnak rólad. Mit fog szólni ez, vagy az, ha Te azt megcsinálod. Mivel, Te magad hiszel magadban, ezért nem kell félned attól, hogy más mit gondol rólad. Tehát nem akarsz már másoknak megfelelni, mert pontosan tisztában vagy vele, hogy igazából csak magadnak kell, hogy megfelelj. A csavar az egészben az, hogy ráadásul, ha tényleg szereted magad, akkor 2 verziót fogsz tapasztalni:

  1. Mivel Te magad elhiszed, hogy az, amit teszel az úgy helyes, ezért ezt a tükröt fogod látni. A többi ember is hinni fog benned, egyetért majd veled.
  2. Lehet, hogy még így is lesz olyan ember, aki nem hisz benned, nem ért egyet veled, de mivel Te hiszel magadban és szereted magad, ezért az már nem fog zavarni. (Ezt is észrevettem, hogy hiába kritizálnak engem ugyanolyan dolog miatt, mint régen, ha én azzal a dologgal rendben vagyok, elfogadtam magamban, akkor egészen biztos, hogy nem zavar a kritika. Míg régen ugrottam volna rá. Ha van vele dolgom, akkor most is ugrani fogok rá, akkor arra rá kell néznem, mert ott van bennem. Na de erről bővebben, majd a tükör módszernél :-D)

# +1 ok: Összességében elégedettebb, boldogabb életed lesz

Azt hiszem ez nem sok magyarázatra szorul. Tulajdonképpen a fenti okok hozzák magukkal, hogy változik az életed, jobbá, teljesebbé válik. Persze ezeknél a dolgoknál azt gondolom, hogy nincs egy végcél. Mindig van hova fejlődni. És persze nem is megy egyik napról a másikra. Viszont ebben a folyamatban, azt veszed majd észre, hogy egyre jobban el tudod fogadni, hogy nem vagy tökéletes. Megelégszel azzal, hogy tulajdonképpen Te így is elég jó vagy, ahogy vagy. Egész egyszerűen nincs szükség arra, hogy tökéletes legyél.

Nem gondolom egyébként, hogy van olyan ember, aki maximálisan szereti, tökéletesen elfogadja önmagát olyannak, amilyen. Vagy, ha van is, én még biztos nem találkoztam vele 🙂  Mindenesetre hiszem, hogy folyamatosan fejlődnünk kell (illetve nem kell, de érdemes 🙂 ) ezekben a dolgokban, amik viszont cserébe egyre jobb, boldogabb életet biztosítanak nekünk.

Hogyan szeretheted meg magad?

Nos, ez egy jó kérdés. Mert hát mondják, mondják, hogy szeresd magad (mint, ahogy én is mondom), na de hogyan? Nyilván vannak gyakorlatok, technikák. Lehet, hogy hallottál Te is már ilyet. Például, hogy minden nap állj a tükör elé, és mondogasd magadnak, hogy szeretem magam, meg mindenféle szép és jót, néhány percig. Ezek persze nagyon jó kis módszerek, én is szoktam sokszor javasolni. De magam részéről, én a másik vesszőparipámban hiszek igazán. Abban, ami nekem segített. Abban, ami nekem tulajdonképpen észrevétlenül tanította meg, hogy szeressem önmagam. És itt visszakanyarodnék oda, hogy 1,5-2 éve elkezdtem azon tűnődni, hogy hogy megváltozott az emberekhez való hozzáállásom. Kerestem a választ, hogy miért, hogy tudtam így megváltozni, gyakorlatilag észrevétlenül. Persze ezen akkor már nem kellett sokat gondolkodnom. Szinte egyből megértettem, hogy tulajdonképpen a meditáció mellékhatása volt az én kis változásom. Ami akkor még nem volt tudatos változás. Ma már ennél sokkal tudatosabb vagyok, és ezáltal sokkal tudatosabban is tudok segíteni az embereknek változni, változtatni az életükön. Tehát hogyan is szeresd önmagad? Kezdj el meditálni 🙂 Mindegy, hogy milyen meditációt választasz, a lényeg, hogy csináld.

A meditációval ugyanis lecsendesíted a folyamatosan csivitelő elmédet. A csenddel pedig teret engedsz, a valódi Önmagadnak. Így tud segíteni a meditáció hogy megismerd és megszeresd a valódi Énedet! Ez például az egyik oka annak, hogy a meditáció szintén a vesszőparipám 🙂

Ha esetleg bizonytalan vagy a meditálásban (bár teljes mértékben meg vagyok győződve róla, hogy nem tudod rosszul csinálni), akkor nagyon nagy szeretettel várlak a következő csoportos meditációnkon, ahol a téma az Önszeretet lesz ❤

Ha tetszett ez a poszt, kérlek nyomj egy tetsziket a Facebook oldalamra, a posztra, vagy mindkettőre 🙂 Ha pedig bármilyen kérdésed, észrevételed lenne, nyugodtan írd meg azt is, nagyon szívesen venném 🙂

 

Izgul a gyerek a doga előtt?

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Nagy fiam és a dolgozatok

A nagy fiam mostanában elég sok dolgozatot ír. Annak ellenére, hogy valójában semmi oka nem lenne rá, hogy izguljon, mégis sokszor stresszel a felmérők előtt. Sajnos nem egyszer mondtam régebben azt neki, hogy: “Ne izgulj, úgyis menni fog, tudni fogsz mindent.” Ezzel a reakciómmal csak egy probléma van (volt), méghozzá az, hogy ezzel a mondattal a stressz kezelésére egyáltalán nem tanítottam meg őt. Hiszen nyilvánvaló, hogy attól, hogy én ezt mondom neki, attól még ő izgulni fog. A gombóc akkor is ott lesz a gyomrában/mellkasában/torkában, mikor hol… Ettől a mondattól nem igazán fog elmúlni a rossz érzése, maximum, ha szerencsénk van egy icipicit enyhül, de az sem valószínű…

Fejlődöm

Szerencsére a tudatosság folyamatos fejlődéssel jár. Az elmúlt 6 évben rengeteg módszert tanultam, ismertem meg, amelyeket a saját kis életünkre formálva használok, annak érdekében, hogy napról napra jobbá váljon az életünk. Természetesen ezeket a módszereket a nevelésembe is beleviszem, beépítem, ami a gyerekeimen, a velük való kapcsolatomon is nagyon szépen tükröződik. Sokszor viccelődünk azon, hogy lassan elmehetnének ők is NLP kezelőnek 🙂

Visszatérve a módszerekre… Hol azokat használom, amiket eredetileg megtanultam, hol hasonlóakat találok ki, hol teljesen új módszereket alkotok én magam. Amit ezúttal használtam az egy NLP módszer, de saját magunkra szabva, egészen konkrétan teljesen ehhez a problémához igazítva.

A módszer, avagy hogyan segíts a gyermekednek, ha izgul egy dolgozat előtt

Néhány hete villant be, hogy hogyan is kellene tudatosan kezelni ezt a fajta feszültséget, amit a nagy fiam él át a dolgozatok előtt. Arra kértem, hogy keresse meg a testében, hol van a rossz érzés. Azt válaszolta, hogy a mellkasában érzi. Megkérdeztem, hogyan néz ki ez az érzés, amire azt felelte, hogy fekete füsthöz hasonlít. Ezután azt mondtam, hogy képzeljen el maga előtt egy nagy 5-öst, ami a dolgozatára kapott jegyet szimbolizálja. Majd képzelje el, ahogy a fekete füstöt kicseréli az 5-ösre. Amint ezt megcsinálta, gyakorlatilag egyből csökkent a benne lévő feszültség.

Ezután, annyit kértem hogy minden alkalommal, amikor azon kapja magát, hogy izgul, tudatosítsa, hogy rendben van, most izgulok (ez egyébként az érzéseivel való szembenézés, az érzései tudatosítása, elfogadása), keresse meg újra, hogy hol van a rossz érzés, majd képzelje el, ahogy a rossz érzést, lecseréli az 5-ösre.

Azt mondta, hogy sokkal jobb lett a helyzet, gyakorlatilag alig izgult ezután.

Ez a módszer egyébként két dolog miatt is nagyon jó. Egyrészt azért, mert gyorsan oldja a feszültséget. Másrészt nemcsak a feszültséget oldja, hanem gyakorlatilag a gyerkőc egyből az 5-ös dolgozatot teremti meg magának. Hiszen a tudatalattijának minden egyes alkalommal, amikor a rossz érzést kicseréli egy 5-ösre, azt az üzenetet küldi, hogy márpedig ezt a dolgozatot 5-ösre fogja megírni. Ezáltal pedig szépen bevonzza azt az 5-öst is 🙂

Nem csak dolgozatoknál használhatod

Nagyon sokszor tapasztaltam már, amikor kipróbáltam más emberekkel ehhez hasonló módszert, hogy meglepődnek, hogy valóban eltűnik a rossz érzés. Igazából tényleg hihetetlen, de ennyire egyszerűen csökkenthetőek a bennünk lévő feszültségek. Ha idegeskedsz, feszült vagy, vagy a gyermeked az, tegyél egy próbát, szabd Te is a saját igényeidhez. Hidd el, meg fogsz lepődni, hogy mennyire hatásos. Nincsenek szabályok, egyszerűen, csak határozd meg az érzés helyét, alakját, színét, aztán kezdd el szépen megváltoztatgatni. Szinte egyből enyhülést fogsz tapasztalni, meglátod. Mert az még nem nagy baj, ha stresszelsz… A problémák akkor kezdődnek, ha nem tudod a stresszt kezelni. Ezzel a módszerrel pedig épp ezt teszed, kezeled a stresszt, oldod a benned lévő feszültséget 🙂

Te hogy oldod a feszültséget? Van bevált módszered? Mi az? Oszd meg velünk 🙂

Ha bármilyen kérdésed van ezzel kapcsolatban, írj bátran 😉

Ha tetszett ez a poszt, kérlek nyomj egy tetsziket a Facebook oldalamra, a posztra, vagy mindkettőre 🙂

 

Beszélgess el a problémáddal

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Megtörtént esetek

Szeretnék a jövőben néhány történetet megosztani. Azt gondolom, hogy sokszor ezeknek az eseteknek a segítségével könnyebben tudunk kapcsolódni ehhez a fajta tudatossághoz, önismerethez, spiritualitáshoz (bárminek is nevezzük), amit én is képviselek a magam részéről. Ha pedig jobban kapcsolódsz, az arra késztet, hogy cselekedj, indulj el az önismereti úton. Tapasztalatból mondom ugyanis, ha már egyszer elindultál, és rajta vagy az önismereti úton, akkor sosem akarsz letérni róla, mert pontosan tudod, hogy az visz előre, az a legegyenesebb, legsimább út, ami a céljaid felé vezet.

Természetesen ezeket a történeteket mindig az ügyfeleim engedélyével osztom meg 😉 Na de vágjunk is bele 🙂

Gyomorpanaszok

Egy ügyfelem gyomorfájdalomra és emésztési problémákra panaszkodott. Már jó pár hete küzdött ezzel a dologgal, nagyon szeretett volna megszabadulni tőle. Azt javasoltam neki, hogy kezdjen el beszélgetni a gyomrával, bármennyire is furcsán hangzik ez. Ezt fel lehet fogni egyfajta meditációként is. Mondtam neki, hogy helyezkedjen el kényelmesen, figyeljen néhány percig a légzésére, lazuljon el kicsit, engedje el magát. Néhány perc elteltével, képzelje majd el, hogy egy párbeszédet folytat a gyomrával. Először is mondja el neki, hogy mennyire hálás azért, hogy nap mint nap helyt áll, ellátja a feladatát. Tudja, hogy milyen sok dolga van, de ő csak teszi a dolgát, minden egyes nap fáradhatatlanul. Szívből köszönje meg a gyomrának, emésztő rendszerének, hogy kivétel nélkül minden nap, végzi a munkáját. (Egyébként ebbe mindenképp hasznos és érdemes belegondolni, hogy mennyire természetesnek vesszük az egészségünket, addig amíg rendben vagyunk 🙂 )  Miután ezt megköszönte, kértem, hogy kezdje el a párbeszédet. Tegyen fel ehhez hasonló kérdéseket a gyomrának:

  • Miért fáj?
  • Van valami baj?
  • Tud-e rajta valahogyan segíteni?
  • Mit szeretne üzenni neki ezzel a fájdalommal?
  • Kell-e valamit tanulnia ebből a fájdalomból?
  • Mi a módja, hogyan tudná elérni azt, hogy csökkenjen a fájdalom?

Mondtam neki, hogy ezeket a kérdéseket aztán természetesen felteheti az emésztőrendszerének is, ha úgy érzi. Elmondtam azt is, hogy biztos jön majd valamiféle válasz, ha nem is minden kérdésére, de valamit fog érezni, hogy mit kell tennie….

A hölgy miután elvégezte ezt a meditációt, azt mesélte, hogy azt érezte, hogy meg kell kicsit masszíroznia a gyomrát. Simogatta, masszírozta egy darabig. Ezek után gyakorlatilag azonnali javulást tapasztalt. A fájdalma is elmúlt és az emésztési problémái is megszűntek 1-2 napon belül (még egyszer-kétszer masszírozta a gyomrát ezután).

Rengeteg ilyesfajta “csodát” láttam már, de mindig fel tudnak tölteni az újabb és újabb esetek 🙂

Hogyan csináld, ha Neked is hasonló problémád van

Az első, legfontosabb és egyébként egyetlen szabály az, hogy nincsenek szabályok 🙂 Nem tudod rosszul csinálni. Ezt csak jól tudod csinálni. A fenti módszer gyakorlatilag egy meditáció, márpedig azt már korábban is megírtam itt, hogy nincs olyan, hogy rosszul meditálsz 🙂 Mindegy, hogy milyen sorrendben teszed fel a kérdéseket, nem kell bemagolnod őket, semmi gond nincs azzal sem, ha nem pont ugyanezeket a kérdéseket használod.

Ha mégis szeretnél néhány irányvonalat, akkor ennél a gyomorfájós példánál maradva (természetesen nem csak gyomorpanaszokra alkalmazható ez a módszer), elképzelheted úgy, hogy megkeresed a fájdalmat a gyomrodban, és egyszerűen csak elképzeled, ahogy hozzá beszélsz. Az is lehet, hogy ezt a fájdalmat Te elképzeled valamilyennek, például egy tüskés labdának. Ha ez így van, akkor elképzelheted, hogy kiveszed ezt a tüskés labdát, elképzeled, hogy magad elé teszed, és ehhez a labdához kezdesz el képzeletben beszélni. De azt is csinálhatod, hogy magad elé képzeled azt a “verziódat”, akinek fáj a gyomra, és azzal kezdesz el beszélgetni, ha úgy könnyebbnek ítéled meg. Egyszóval tényleg nincs semmiféle szabály, egy a lényeg, hogy ülj le, és szánj erre időt, egyedül, magadban. A fantáziád majd eldönti, hogy hogyan kell Neked ezt látnod, elképzelned 🙂

Nézz szembe a problémáddal és fogadd el

A lényeg tehát nem az, hogy miként csinálod, hanem az, hogy csináld. Legtöbbször ugyanis az, hogy szembenézel a problémáddal és elfogadod annak jelenlétét, azt eredményezi, hogy a probléma megszűnik.

Ha tehát a jelenlegi helyzeted nem éppen az, amire vágysz, ne küzdj, ne harcolj ellene… Nézz inkább szembe vele és fogadd el gyengéden. Meg fogod látni, hogy ezáltal fogod megkapni azt, amire valójában vágysz 🙂

Visszatérek :-)

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Eltűnésem

Kicsit eltűntem az elmúlt időszakban, amire természetesen van mentségem. Az eltűnésem oka ugyanis az, hogy férjhez mentem 🙂 Bizony összeházasodtunk… Múlt hét szerda óta végre mondhatom életem párjára, hogy FÉRJEM… Lehet, hogy furcsán hangzik, de fantasztikus érzés, hogy végre valahára kimondhatom ezt a szót teljesen legálisan 🙂 Egyik legnagyobb problémám azzal, hogy nem voltunk összeházasodva, az volt, hogy nem mondhatom rá, hogy férjem. Ez a “páromozás” meg 3 gyerek mellett annyira bénán hangzik szerintem. Na de, ez már a múlté, hiszen onnantól, hogy szerdán délelőtt kiléptünk az anyakönyvvezetőtől, már rengetegszer kimondtam ezt a csodás szót, hogy FÉRJEM 😀

Miért csak most házasodtunk össze?

Ha már olvastad néhány posztomat, vagy ismersz, akkor jogosan merülhet fel benned a kérdés, hogy mi még miért nem voltunk házasok, 3 gyermek mellett? Ne aggódj, rengeteg ismerősünk megkérdezte ezt tőlünk, ezért gondoltam, itt is válaszolok…

A helyzet az, hogy jött a mi elsőszülött kisfiunk, egy kis meglepetésként 🙂 Mivel akkor úgy döntöttünk, hogy nem házasodunk ripsz-ropsz össze, ezért amikor újra felmerült az esküvő témaköre kettőnk között, akkor arra gondoltuk, hogy azért az úgy mégsem igazságos, hogy egy gyermekünk házasságon kívül születik, a másik pedig majd házasságon belül. Ezért akkor arra az elhatározásra jutottunk, hogy megvárjuk a második csemeténket is. Igen ám, de ahogy cseperedett ő is, nem voltunk még biztosak benne, hogy lesz-e a harmadik gyermekünk, vagy nem. Amikor pedig dűlőre jutottunk ez ügyben, és elhatároztuk, hogy lesz még egy babánk, akkor természetesen már egyértelmű volt, hogy őt is meg kell várni az esküvővel, hiszen nyilvánvaló volt, hogy ő sem maradhat ki a lagziból. Na, de ha már ott van, akkor legyen elég nagy, hogy azért valamire emlékezzen is, ezért gondoltuk azt, hogy összekötjük a 15. évfordulónkat, az esküvőnkkel. Most már talán ő is elég nagy ahhoz, hogy megmaradjon valami a kis emlékezetében. Így történt tehát, hogy az esküvőnk, napra pontosan 15 évvel később történt meg, mint az első randink 🙂

Mi a csodálatos számomra ebben a házasságkötésben?

Különleges esküvő volt ez, hiszen ott voltak a gyermekeink, akik nagyon élvezték ezt a napot. Ezen felül volt számomra még valami, ami szerintem egyedivé tette a mi napunkat. Nem a ruha, nem a dekoráció, vagy a helyszín. Számomra, ebben az egészben nem is maga az esküvő volt a legfontosabb, hanem a mi kapcsolatunk. Az, hogy 15 év után, még mindig fülig szerelmesen mondtuk ki mind a ketten, a boldogító igent. Az, hogy 15 év után még mindig csillogó szemekkel nézünk egymásra. Az, hogy a 3 fiunk nem hogy eltávolított volna minket egymástól, hanem még erősebbé tette a mi kötelékünket.

Azaz, ahogy a férjem a beszédében fogalmazott: “(..) 15 év eltelt azóta, sok idő, sok minden is történt velünk, a teljesség igénye nélkül: született 3 csodálatos fiunk, dolgoztunk, szerettünk, néha veszekedtünk, de a nehéz időkben mindig kitartottunk és utána még jobban szerettünk. És közben neveltük a gyerekeinket legjobb tudásunk szerint, és amikor annak a végére értünk, akkor hagytuk hogy ők neveljenek minket. Egyszóval, történt velünk minden, amitől élet az élet, mondhatni, amitől élet a házas élet. Így aztán egy kicsit furcsa is, de szerintem furcsán jó, és nagyon jó, hogy ezen az esküvőn az előbbiekről nem egy reményteli vízióként beszélhettem, hogy most nem valami remélhetőleg remek dolognak a kezdetét ünnepelitek velünk együtt, hanem a közös életünk eddigi sikerességét, a szilárd és megingathatatlan szerelmünket, a boldogságunkat, illetve mindezek folytatását ünnepeljük a mai nap. (…)“

Nos, nagyjából ez számomra a legcsodálatosabb a mi házasságkötésünkben. 15 év után is, amellett, hogy van egy fantasztikus családunk, csodálatos párkapcsolatban élünk… És ezért minden egyes nap hálát adunk a férjemmel.

Hogyan is vonzotta be az ismerősöm azt a 15.000 Ft-ot?

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Határzod meg a célt

Arra gondoltam megosztom mikről is beszéltünk az ismerősömmel a pénz bevonzásával kapcsolatban. Először is mondtam neki, hogy egy kisebb összeget kérjen az Univerzumtól, Istentől, Angyaloktól, akárkitől, akiben hisz 🙂 Azért szoktam azt tanácsolni, hogy kisebb összeget kell kérni, mert azt el tudja képzelni, el tudja hinni az ember, hogy igen, végül is ez összejöhet valahogy. Ha kérünk 2 millió forintot, természetesen azt is megkaphatjuk, de csak és kizárólag úgy, hogy minden sejtünkkel, porcikánkkal elhisszük azt, hogy az már a mienk. Ha 100 %-ig biztosak vagyunk benne, hogy meglesz az a 2 millió forint. Azt gondolom, hogy ezt elég nehéz valóban elhinni, főleg amikor még az ember csak ismerkedik a vonzás törvényével…

Szóval a lényeg, hogy egy olyan összeget kell kérni, amit reálisnak tartunk. Amit el tudunk képzelni, hogy valahonnan tényleg kaphatok ennyi pénzt. Persze aztán ezt az összeget lehet majd növelni szépen, amikor már néhány sikerélményen túl vagy. Azaz, amikor már párszor bevonzottál magadnak kisebb összegeket. Akkor már sokkal könnyebben elhiszed, hogy igen, ezt tényleg én teremtem. Akkor valószínűleg felmerül benned a kérdés, miért is ne tudnék többet teremteni? Miért is ne kérhetnék többet? Amikor már ez motoszkál a fejedben, akkor már lehet többet is kérni 🙂

Legyél hálás, hogy megkapod

A másik, amit mondtam neki, hogy legyen hálás, örüljön ennek a pénzösszegnek. Képzelje el mit vesz majd rajta, örüljön neki előre. Köszönje meg az Univerzumnak, hogy megadja neki ezt a pénzt, hogy megvehesse azt, amit szeretne. Higgye el, hogy megérkezik az az összeg.

Fontos azonban az is, hogy ne sóvárogva gondolj erre a pénzre… Tehát semmiképpen se szomorúan. Ne úgy, hogy: Jaj, de jó lenne, ha kapnék tízezer forintot. Hanem úgy, mintha tényleg biztos lennél abban, hogy ezt meg fogod kapni, ez a tiéd lesz. Jókedvűen, vidáman gondolj rá, mintha már a kezedben lenne. Nagyjából így: jajj, de jó lesz, amikor megérkezik az a tízezer forint az Univerzumtól. Várom már! Milyen jó lesz elkölteni! Valahogy úgy gondolj rá, mintha már valaki beígérte volna Neked, hogy küld tízezer forintot postai utalvánnyal, és te pedig alig várod már a postást, hogy megérkezzen 🙂

Ha ezt nehéznek érzed, vagy nem vagy biztos benne, hogy el tudod hinni teljesen, akkor azt is megteheted, hogy kérdéseket teszel fel magadnak. A kérdések azért jók, mert az agyaddal könnyebben el tudod úgy hitetni, hogy az a pénz valóban a tiéd lesz. Ehhez hasonló kérdéseket tegyél fel magadnak: Vajon honnan fogok tízezer forintot kapni? Pont tíz ezer forintot fogok bevonzani, vagy esetleg tizenkétezer forintot? Vajon 2 napon belül sikerül bevonzanom ezt a tízezer forintot?

Ezzel a módszerrel be tudod csapni az agyad, mert akkor el kezd megoldásokat keresgélni ezekre a kérdésekre, és  számodra is hihetőbb lesz az, hogy megkapod az áhított összeget 🙂

Vizualizálj

Kicsi összegnél szerintem nem feltétlen szükséges nagy hangsúlyt fektetni  a vizualizációra, inkább nagyobb összegnél van szerepe. Ha azonban 1-2 héten belül nem érkezett meg az összeg, amit kértél, akkor érdemes vizualizálnod is. Szánj rá egy kicsit több időt, napi 10-15 percet. Képzeld el, hogy hálás vagy és örülsz. Lásd magad, ahogy megkapod ezt az összeget. Éld át, hogy ott van a kezedben. Figyeld meg a tested, hol érzed az örömöt, a hálát. Koncentrálj az örömre, próbáld meg az örömérzetet, hálaérzetet fent tartani néhány percig.

Engedd el

Ha a fentiekkel megvagy, akkor engedd el, ne foglalkozz vele többet. Egyszerűen haladj tovább a kis életedben, és tényleg ne törődj vele. Ha mégis újra eszedbe jutna a napokban, akkor várakozással, örömmel gondolj rá. Képzeld el újra, hogy milyen jó lesz, ha már megkaptad. Ezután engedd el újra, ne foglalkozz a témával többet. Előbb-utóbb (várhatóan 1-2 héten belül) biztosan meg fog érkezni az összeg, amit kértél 🙂

Összegezve tehát  a lépések

  1. Kérj egy kisebb, reális összeget
  2. Legyél hálás, örülj ennek a pénznek, mintha már megkaptad volna
  3. Vizualizálj (főleg, akkor ha 1-2 héten belül nem érkezett meg a pénz): képzeld el, hogy megkaptad  a pénzt, éld át azokat az érzéseket, amiket valóban átélnél, ha már a kezedben lenne
  4. Engedd el, ne foglalkozz vele többet

Próbáld ki! Ha először találkozol a vonzás törvényével, akkor  lehet, hogy furcsán hangzik, hogy ilyen módszerrel tudsz magadhoz pénzt vonzani, de tényleg működik. Ha kérdésed lenne írj bátran 🙂

Történet egy kisebb pénzösszeg bevonzásáról

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Egy ismerősömet el kezdtem “kezelni”, mert eléggé sok elakadás van az életében. Azért írom idézőjelben a kezelést, mert tulajdonképpen nem teljesen úgy kezelem, “csak” telefonon beszélünk, mivel nagyon messze lakunk egymástól.
Úgy döntöttünk, hogy első körben az alvás problémáira fókuszálunk, mert azt szeretné leginkább helyretenni. Nyilván most ez az elsődleges, emellett viszont rengeteg dologról beszéltünk még. Többek közt arról is, hogy majd az anyagi helyzetét is megnézhetjük, ha már rendbejött az alvása. Mondtam neki, hogy igazából biztos, hogy van olyan lehetőség, hogy ne kelljen ennyire sokat dolgoznia, és mégis legyen ugyanennyi pénze. Beszélgettünk kicsit arról, hogy hogyan is tudja majd bevonzani azt, hogy több pénze legyen, illetve első körben talán inkább azt, hogy valamennyi pénz álljon a házhoz.
Aztán, eltelt 1-2 hét, és mondta, hogy gondolkozott ő ezen a pénz dolgon, és megcsinálta, amiket magyaráztam. Elmesélte, hogy vett egy lottószelvényt és nyert kb. 15000 Ft-ot. Hozzátette, hogy ugyan a 15000 Ft az nem sok, de neki mégis nagyon nagy dolog, hiszen még életében soha nem nyert semmit.
Az az érdekes, hogy annyi ilyen dolog történik az életemben, és persze nem nagyon lepődöm már meg ezeken, mégis mindegyik ilyen “véletlenre” egyfajta csodaként tekintek. Annyira szeretem látni, nap mint nap tapasztalni, hogy igen működik Mert hát Einstein is megmondta, hogy:
“Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, hogy nincsenek csodák. Vagy pedig abban, hogy a világon minden egy csoda.”

Az üzenet

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Mire lehet jelzés ez a vállficam?

Az előző posztomban megígértem, hogy mi az, amire rájöttem a vállficammal kapcsolatban. Mi lehet az üzenete annak, hogy kiment a vállam, avagy miért is teremtettem meg magamnak, hogy ez történjen velem.

Ahogy azt leírtam előzőleg, gyakorlatilag egyből ezen kezdtem kattogni… A földön feküdve erre gondoltam: Vajon ez most miért történt velem?… Elég sok válasz jött, legalább 4 okot fel tudtam sorolni már aznap. De egyiknél sem éreztem, hogy ez az igazi. Némelyiknél ugyan éreztem, hogy közelítek a megoldás felé, de azért tudtam, hogy még kell legyen valami. Ezért másnap egyeztettem Helgával, és elég jól letisztult az üzenet, szerintem szépen kibogoztuk a szálakat, végül csak kiderítettük, hogy mi is a valódi oka a ficamnak.

Az üzenet

Van egy nagy álmom, amit nagyon szeretnék elérni. Hiszem, hogy el is fogom. Előbb vagy utóbb. Ugyanis azt gondolom, hogy feladni nem fogom, maximum néha megállok pihenni. Aztán persze megyek tovább. De feladni semmiképp sem tudnám, azt érzem. Nincs ez az opció. Mert az álmom visz magával, visz előre. Mert belőlem fakad. Mert én vagyok, a valódi Önmagam. Azt érzem, hogy ez az én utam, ezt szeretném. 

Mivel meghoztam a döntést, hogy nem adom fel, hiszem, hogy előbb-utóbb össze kell, hogy jöjjön 🙂 Érzem legbelül, hogy tényleg sikerülni fog. Igen ám, csak kicsit ez az álom, átvette felettem az uralmat. Nem a megvalósításán dolgozom, hanem sokkal inkább hajszolom ezt a célt. Közben pedig elfelejtem megélni azt, ami most van, amit már elértem. Elfelejtem megélni azt, hogy igazából maga az álom, tulajdonképpen már el kezdett megvalósulni…

Mert fél éve még azt mondogattam, na majd, ha már ezt elérem, akkor azért nyugodtabb leszek, akkor jobb lesz. Elértem? Igen. Megéltem, nyugodtabb lettem? Nem… Még többre vágyom. Megint azt mondogatom (illetve mondogattam, mert már odafigyelek), hogy na majd, ha azt elérem… El fogom? Igen, hiszem, hogy előbb-utóbb igen.  Ha nem változtatok a hozzáállásomon, akkor megnyugszom? Nem. Azt gondolom, hogy nincs az a pont, aminél ne akarnál többet. Nincs végállomás. Ha így állsz hozzá, ahogy én tettem, sosem lesz nyugalmad.

Az életed vonata

Sosem lesz nyugalmad, hiszen mindig lesz egy újabb megálló. Amit vársz. Hogy elérd végre. Aztán mindig tovább akarsz menni. Mert a vonat megy előre, visz előre, újabb és újabb állomásokat mondanak be, és Te mindegyik állomáshoz oda akarsz majd érni.

Fontos azonban, hogy ne végig akarj robogni az úton. Használd ki, élvezd ki az utat, az állomásokat, szállj le, nézz körül. Különben csak az ablakból látod a tájat felületesen… Ne folyton a következő állomásokat lesd, hiszen akkor elfelejted élvezni az utazást. Élvezd az utazás, élvezd az állomásokat. Ez a vonat megvár, akkor is ha leszállsz azokon az állomásokon. Meg kell találnod a módját, hogy feltöltődj az állomásokon, mert várod a végállomást, hogy na majd ott biztosan feltöltődsz, de igazából nincs végállomás. Be kell hogy lássam, hogy nincs vége. Kimerülsz, ha sosem pihensz meg.

Nem lesz az, hogy na majd akkor, ha már elértem azt, akkor majd megnyugszom, és jó lesz… Nem… Meg kell élnem, hogy már jó. Bármennyire is azt gondoltam eddig, hogy hálás vagyok az életemért, ennél lehetek még hálásabb. Még jobban meg kell élnem a mostot, elengednem kicsit a jövőt. Mert úgy is előbb-utóbb a jövő is most lesz. De ha most nem élvezem a mostot, akkor majd azt a jövőbeni mostot sem fogom tudni élvezni. Mert akkor is majd a következő állomást fogom várom.

Éld meg a mostot, vissza a jelenbe 😉

Az Univerzum leszállított ezen az állomáson, egy kicsi megálljt parancsolt nekem. Teljesen igaza van. Az álmom már úton van, el kezdett megvalósulni. Az első pár állomáson túl vagyok a vonatommal. Csak elfelejtettem leszállni, körülnézni, élvezni. Hát most megteszem, segítettek benne, hogy megtegyem. A valós üzenete a vállficamnak tehát valami ilyesmi. Higgyem el, hogy az álmom úton van, el kezdett megvalósulni. Tartsam szem előtt viszont mindenképp, hogy már most is élvezzem, ahogyan ez az álom megvalósul. Legyek itt és most. Ne hajszoljam a célom, elég ha kitűzöm, és dolgozom érte a mostban, nem pedig folyamatosan a fejemben. Előbb-utóbb elérem. Ne siettessem. Legyek hálás azért, amit már elértem, ne folyton azon agyaljak, hogy na majd, ha már ezt is elértem. Éljem meg azt, ami már megvan, ünnepeljem meg azt, amit már elértem.