Az elfogadás

Bizonyára Te is többször hallottad már, hogy fogadd el, ami van. Fogadd el önmagad, fogadd el a problémádat, fogadd el a párodat olyannak, amilyen, fogadd el a gyermekedet, fogadd el, hogy nincs elég pénzed, egyszóval fogadj el mindent és mindenkit olyannak, amilyen. Azt gondolom, hogy ezzel így, ebben a formában nehéz bármit is kezdeni. Én legalábbis, 8 évvel ezelőtt nem igazán tudtam mit kezdeni, ezekkel a számomra akkor még üres frázisokkal…. Ami, persze nem jelenti azt, hogy valóban üres frázisok. Csak nekem számítottak akkoriban annak. Ha Te hasonlóképpen vagy most ezzel, akkor olvass tovább 🙂

Miért fogadj el mindent, úgy, ahogy van? Avagy az elfogadás paradoxonja

Mi célból akarhat bárki elfogadni egy olyan helyzetet, amit nem szeret? Miért is fogadná el, hogy úgy éljen, ahogy nem szeret? Nos, pontosan itt jön a paradoxon. Azt gondolom, hogy azért is fontos erről beszélni, mert sokan másképpen értelmezik az elfogadást, mint ahogyan valójában kéne. Én legalábbis 8 éve biztos, hogy valami ilyesmit gondoltam volna, ha azt mondják nekem, hogy fogadjak el egy olyan helyzetet, amit nem szeretek: törődjek bele, hogy az úgy van, fogadjam el, úgysem tudok rajta változtatni…

A VALÓS, tudatos elfogadásnak azonban éppen ez a paradoxonja. Ha egy problémát VALÓBAN, tudatosan elfogadsz az életedben, akkor az a probléma meg fog szűnni. (Majd lentebb látni fogod, hogy valójában nem is a problémát kell elfogadni, de most az egyszerűség kedvéért így írom!) Azt szoktam mondani, hogy általában 2 lehetőség van. A probléma vagy megszűnik a valóságban is, vagy már nem fog zavarni az az adott probléma, ami szintén azt hozza magával, hogy tulajdonképpen a probléma maga megszűnik létezni. Tehát az elfogadás paradoxonja: ne azért fogadd el a problémát, hogy az örökre úgy maradjon, hanem éppen azért, hogy a probléma megszűnjön… Az elfogadás tehát nem beletörődést jelent az adott állapotba. Az elfogadás éppen azért szükséges, hogy a problémád megszűnjön. Azért így másképp állnál az elfogadáshoz, nem? Ha azért kell elfogadni a problémát, hogy az megszűnjön, azért az elég motiváló, igaz?

Elfogadás, vagy elnyomás?

Igen ám, de ez felvet egy másik kérdést is. Méghozzá azt, hogy hogyan kell elfogadni? Hiszen tényleg nagyon sok embertől hallottam már, ahogy azt mondja, hogy ez van, el kell fogadni. Általában ilyenkor a beletörődést hallom a hangjukon, nem pedig a hitet, hogy a helyzetük megváltozhat. Ez pedig egy nagy tévhit, hogy ez valóban, elfogadás. Ebben az esetben tulajdonképpen a probléma elfogadásáról van szó, nem pedig tudatos elfogadásról. Azaz ilyenkor nem elfogadásról, hanem az érzelmeink elnyomásáról beszélünk. Hiszen nyilvánvaló, ha valaki nem szeret egy helyzetet, mégis beletörődik, akkor a saját érzelmeit ássa el. Ez nem elfogadás, hanem az érzelmeink figyelmen kívül hagyása, vagyis a probléma elfogadása. Ezzel tulajdonképpen a problémát mi magunk tartjuk fent, hiszen elfogadtuk, hogy ez az életünk része. Hiszen, ha tudatos, vagy spirituális értelemben vett elfogadásról beszélünk, akkor hidd el, a problémád meg fog szűnni! 🥰 Na, most figyelj, mert most jön a kulcsa az egésznek, amit sokan félreértelmeznek! Nem a helyzetet kell elfogadnunk, hanem a helyzet iránt érzett érzelmeinket. Nem a problémát kell elfogadnunk, hanem az érzéseinket, amiket adott probléma miatt érzünk. Tulajdonképpen azt is mondhatnánk, hogy a problémával szemben érzett ellenállásodat kell elfogadnod, ahhoz hogy a problémád megszűnjön. Óriási különbség… A helyzet elfogadásával ugyanis az érzelmeinkről nem veszünk tudomást, pedig éppen ez a lényege az önismeretnek, a tudatosságnak! Felfedezni, mit miért érzünk, mi van bennünk, kik vagyunk mi igazán, legbelül 😇

Hogyan fogadd el?

Azt ebben a videóban fejtem ki 😉