Ember tervez…

A legutóbbi posztomban megígértem, hogy arról írok, hogy hogyan ismerd meg a valódi Önmagad. Nos, az Univerzum úgy rendezte, hogy ne elméletekről írkáljak, hanem sokkal inkább egy gyakorlati példán keresztül mutassam be az életemben, hogy hogyan is ismerheted meg a valódi Önmagad.

Előzmények, én és a korcsolya

Történt ugyanis, hogy 4 napja, vasárnap délelőtt elmentünk korcsolyázni. Tudni kell, hogy én kiskoromban ugyan tudtam korcsolyázni, de mostanra már kissé megkopott ez a tudásom, így viszonylag lassan tudok csak siklani a jégen. Ellenben annyira jó látni, ahogy a többi ember korcsolyázik. Na persze nem az a része jó, hogy folyamatosan mindenki lehagy, hanem látni azt, hogy milyen egyszerűen, könnyedén is lehet(ne) ezt csinálni. El is határoztam, hogy föl fogom tuningolni ezt a tudásomat, mert én is szeretnék szabadon, gyorsan siklani a jégpályán. Aztán a párommal szépen kiokoskodtuk, hogy majd Danival (a legkisebb fiunkkkal) megtanulok jövőre. Néhány percre rá, hogy ezt így kitaláltuk, a hangos bemondóba bemondták, hogy korcsolyaoktatás kezdődik fél óra múlva.

A korcsolyaoktatás

Éreztem, hogy ott a helyem. Nekem mondták be Be is fizettük az oktatást, el is kezdődött. Gyakorlatilag 5 perc után sikerült kiszednem az oktatóból a lényeget, mert ugyan ő eldarálta kb. fél perc alatt, hogy ha valaki nem tudná, akkor úgy kell kifele tett lábakkal lépegetni, mint egy pingvin, de hát pont ezért jöttem, hogy ezt nem tudtam. Mindenesetre utána különböző feladatokat kellett, bólyával végigcsinálni, de én azért csak kérdezgettem, hogy akkor most hogy is kell. Na és csak elmondogatta, szóval akkor egy kicsit kezdtem ráérezni… Gondolkodtam is rajta, hogy unalmasak ezek a feladatok, meg hát amúgy sem műkorcsolyázó akarok én lenni, a célom csak az, hogy korizzak, szabadon, mint mindenki más a jégen. Nem bólyák között… Az volt bennem, hogy ott kéne hagynom, hogy inkább csak az új tudásomat gyakoroljam. De hát, ha az ember már ott van, csak nem illik úgy elmenni, ugye…

A “baj”

Így hát ott maradtam… Amikor épp egy olyan feladatot kellett volna végrehajtanom, amikor is körbefordulok, felemelt kezekkel, akkor történt a baj. Hasra estem… Ez még persze nem is lett volna akkora baj, de az én bal vállam úgy döntöttt, ha én így, akkor ő kirándul egyet… Bizony szépen kiment a helyéről. akinek ment már ki válla, az tudja, hogy milyen érzés, akinek nem, az pedig javaslom, ne is akarja megtudni

Én ott szépen feküdtem hason, felállni természetesen egyedül nem tudtam volna. Nemsokára odaért az oktató, hogy felsegítsen. Mondtam neki, hogy mi a helyzet a vállammal, és ennek megfelelően óvatosan,a másik karomnál fogva segített felállni. Ezután többször is elnézést kért, amire én persze mondtam, hogy semmi gond, hiszen ő nem tehet róla… Majd eljöttünk.

Most kezdődik az Önimereti “rész”

Szóval, amikor én ott feküdtem, abban a néhány (másod?)percben, amíg az oktató odaért, már ez járt a fejemben:

Miért történt ez most? Mi ennek az oka? Mire akar ez engem figyelmeztetni? Miért teremtettem meg ezt magamnak?

Mert, azt gondolom ez a lényege az önismeretnek. Hogy vállald a felelősséget, és törekedj arra, hogy megtudd, hogy mi miért történik az életedben. Persze nem kell ennyire függő módon véghezvinni, mint ahogy én teszem Ha ennél a példánál maradunk, természetesen ráérsz akkor is feltenni a fenti kérdéseket, amikor már hazaértél, és bekuckóztad magad, miközben gyógyítgatod a válladat. Nem kell a földön hason fekve már ezen kattognod. Na de nyilván ez nálam egyrészt szakmai ártalom, másrészt tényleg folyton hajt a kiváncsiság, megtudni mi, miért történik az életemben. Mert legtöbb esetben megkapom a válaszokat… Persze előfordul, hogy várni kell a válaszokra, de az esetek túlnyomó többségében megérkeznek. A tapasztalatom pedig az, hogy ahogy egyre jobban ismered magad, úgy a várakozási idő hossza is igencsak rövidül.

Vállald a felelősséget

Na de térjünk vissza picit a felelősség vállaláshoz. Sokan mondják, hogy felnőtt ember vagyok, persze, hogy vállalom a felelősséget. De valóban? Mindig? Legyél teljesen őszinte önmagadhoz.

Visszagondolva a régi énemre, azt gondolom, hogy az a Csilla (6-8-10 évvel ezelőtt) nem vállalta volna a felelősséget. Lehet, hogy az oktatót okoltam volna, mert minek csináltat ilyet velünk. Lehet, hogy a génjeimet okoltam volna, mert hajlamos vagyok a váll kiugrándozásra (nem ez volt az első esetem). De még azt is el tudom képzelni, hogy viccesen a párom is megkapta volna, hogy ő a hibás, mert mondtam én, hogy van is kedvem, meg nincs is, korizni menni. Szóval mindenkit hibáztattam volna, de abba eszembe sem jutott volna belegondolni, hogy ezt én csináltam valamiért magamnak.

Miért történnek negatív dolgok?

Félreértés ne essék, nem azért, mert rossz voltam és most megbüntetnek. Szerintem, szó sincs arról, hogy bárki is büntetni, fegyelmezni akarna minket. Senki nem akar fentről megfenyíteni minket. Üzenni, tanítani szeretnének csak. Nem büntetést, hanem leckéket, figyelmeztetéseket kapunk a sorstól, Univerzumól, Istentől, Angyaloktól, Felső Éntől, nevezd, aminek nevezni szeretnéd Minden, ami történik velünk üzenetet hordoz önmagában. Ha meg akarod ismerni a valódi Önmagad, akkor meg kell fejtened ezeket az üzeneteket. Ha pedig megfejted, akkor rájössz a benne rejlő tanításra, és annak megfelelően tudsz továbblépni.

Hogyan fejtsd meg az üzenetet?

Kérdezz, és várd a választ. Csendben. Általában a csendben rejlik a válasz. Ülj le, meditálj, tedd fel a kérdéseidet és a válaszok egyszer csak megérkeznek. Lehet, hogy nem egyből. Legyél tütrelmes, adj időt magadnak. Lehet, hogy csak 1 hét múlva érted meg miért történt veled, ami történt. Az is lehet, hogy úgy érzed, hogy nem tudod a választ, nem jössz rá arra, mi az üzenet. Azt is fogadd el. Főleg az elején, amikor el kezdtem meditálni, akkor még nagyon sokszor éreztem úgy, hogy nem kapok válaszokat. Annak is megvan a miértje. Te azért tarts ki. Kérdezz. Kérdezz meg mindent, miért történt. Légy nyitott, hogy megkapd a válaszokat, mert lehet, hogy meditációban érted meg, de az is lehet, hogy egy baráti beszélgetés alkalmával. Sokszor egy ismerősünk, barátunk által értjük meg, hogy mi az üzenet, hiszen ő teljesen más perspekítvából tudja nézni a mi életünket. Persze akkor se kenődj el, ha nem érted meg egyelőre a leckét. Fogadd el, hogy nincs még itt az ideje, hogy megtudd. Hiszen, mint mindent, ezt is gyakorolni kell, ebben is fejlődnünk kell.

Ha azonban olyan a helyzeted, hogy mindenképpen meg szeretnéd érteni, mert érzed, hogy ez hozhatna változást az életedbe, akkor érdemes segítséget kérni…

További konkluziók

Legyél hálás. Sokan kérdezik mégis miért legyek hálás, és ezt a tanácsot is akárcsak a “légy önmagad” tippet, kissé elcsépelt közhelynek érzem. Mégis azt gondolom, hogy fontos ezt kiemelni, hogy legyél hálás. Ugyanakkor valahol úgy érzem, hogy ezt nem kell erőltetni, hanem ez majd a folyamat hozadéka lesz. Azaz, ha el kezded megismerni a valódi Önmagad, akkor előbb utóbb ráébredsz arra, hogy mennyi mindenért is lehetsz tulajdonképpen hálás.

Aznap este, amikor kiment a vállam, hálát adtam, hogy nem a jobb vállam ugrott ki, hanem a bal 4 éve ugyanis az ugrott ki, és még jobban megnehezítette az életemet.

Azóta pedig folyamatsosan hálás vagyok, a páromnak, aki helyt áll a gyerekekkel helyettem, a szüleimnek, akik többek közt szállítják helyettem a gyerekeimet, nem is tudom hogyan oldanánk meg, ha nem tudnának segíteni. De bármit kérek, mindenben a segítségemre vannak! Ezt ezúton is köszönöm nekik

Végül hálás vagyok azért is, hogy egészséges vagyok (illetve vagyunk, az egész családom). Hiszen az ember ilyenkor látja, érzi legjobban azt, hogy mennyire is fontos az egészség, amit sokszor hajlamosak vagyunk természetesnek venni…

Fogadd el a helyzetedet. Ne küzdj. Ha tetszik, ha nem, a helyzeted adott. Az én esetemben az, hogy jelenleg elég sok mindenre alkalmatlan vagyok. Ezen vagy el kezdek vekengeni és sajnálni magam, vagy elfogadom. Persze ne hidd azt hogy én soha nem esek bele az önsajnálatba. Például akkor, amikor anyukám készíti a vacsorát helyettem, és mindent el kell mondanom, és látom, hogy már szegénykém ő is frusztrált, én is az vagyok, mert nem mondtam el, hogy hogyan kellett volna, ezért másképp csinálja, és persze, hogy akkor rosszul érzem magam, hogy a fenébe is ezzel a kiszolgáltatottsággal. Ugyanakkor amint észreveszem, hogy sajnálom magam, abban a pillanatban tudatosítom magamban a fenti pontot, és inkább hálát adok azért, hogy ez egy múló állapot, és amúgy mennyire jó életem van nekem tulajdonképpen, mennyien szeretnek és mellettem állnak

Hozd ki a helyzetedből a maximumot. Próbáld meg meglátni a helyzeted pozitív oldalát. Tudom, hogy sokszor ez nagyon nehéz, de próbálj keresni egy dolgot legalább, ami akár pozitív is lehet az adott szituációban. Az én esetemben ez az, hogy bármennyire is szalad a háztartás, és meg szaladnék utána, most aztán tényleg nem tudok. Így kénytelen vagyok pihenni (amit nem annyira szoktam megengedni magamnak), meditálni (amit bár megengedek magamnak, de nem ilyen mértékben, mint most ) blogot írni, meg bármi olyat csinálni, ami jólesik, mindössze egy kitétel van: ülve, minimális mozgással megvalósítható kell legyen

Visszakanyarodva a vállficamra

Én úgy érzem vettem az üzenetemet, de abba már nem kezdek most bele, hiszen így is elég hosszúra nyúlt ez a bejegyzés is. De a következő posztom arról fog szólni 😉