Valószínűleg nem lesz újdonság, amiről most írni fogok, de szerintem nagyon fontos újra és újra hangsúlyozni. Ha ugyanis éppen egy negatív spirálban vagy a gyerkőcöddel, akkor szinte biztos, hogy jól jön az ismétlés.

Nagyon sokszor hallom, még igazán tudatos anyukáktól is, hogy a „gyerekem iszonyat hisztis, akaratos és makacs”. Tudnod kell, hogy a gyerekek nem természetüknél fogva akaratosak, vagy hisztisek. Valójában nincs is olyan, hogy hisztis gyerek. És ezt most még egyszer leírom, hogy nyomatékosítsam: nincs olyan, hogy hisztis gyerek. Frusztrált, vagy feszült gyerkőc, na, olyan viszont van…

Amikor egy gyerek „hisztizik”, azt próbálja kifejezni, hogy valami nincs rendben, vagy hogy szüksége van valamire, amit még nem tud szavakkal kifejezni. Ő nem képes még arra, hogy elmondja, hogy most nagyon rossz nekem. Ő abban a pillanatban csak így tudja kifejezni az érzéseit.

Ha a „hisztire” Te feszültséggel reagálsz (ne hisztizz már, fejezd már be a hisztit, miért kell hisztizni, megőrülök Tőled, stb.), az általában csak olaj a tűzre. Ezért nagyon fontos, hogy megengedd neki, hogy „hisztizzen”, megengedd neki, hogy azt érezze, amit éppen érez. Minden érzés teljesen rendben van, érezzen bármit is a gyerkőc, az pont úgy jó.

Ilyenkor általában nagyon sok érzés kavarog az anyukákban, de a legtöbben talán tehetetlenséget, félelmet, illetve elégedetlenséget éreznek az anyaságukkal kapcsolatban. Tehetetlenek, mert segíteni szeretnének a gyermeküknek, de nem tudnak. Tehetetlenek, mert nem képesek megnyugtatni a gyerkőcöt…. Ezzel a tehetetlenséggel párhuzamosan általában bekapcsol a “nem vagyok elég jó anya” érzés is. Milyen anya vagyok, hogy nem tudom megnyugtatni a saját gyerekemet… Sokaknál pedig egyfajta félelem is megjelenik ezen felül. Félnek, hogy az már nem normális, ahogy a gyerekük „hisztizik”.

Ha Te is tehetetlennek érzed magad, amikor hisztizik a gyerkőc, akkor nagyon fontos, hogy tudd, hogy nem kell kifejezetten segíteni neki ilyenkor. Természetesen, próbáld meg megszeretgetni. Ha befogadja, hogy megszeretgesd, az szuper, azzal tudsz leginkább segíteni. De sok kisgyerek ilyenkor egyáltalán nem befogadó a szeretetre, és hidd el ez is teljesen rendben van. Nem kell görcsösen segíteni rajta, nem kell feltétlenül megnyugtatni őt. Elég, ha megengeded neki, hogy azt érezze, amit éppen érez. Valójában azzal segítesz neki leginkább, ha megengeded neki ezeket az érzéseket, és kivárod, amíg azok lecsillapodnak benne. Mondd el neki, hogy itt vagy mellette, érzed, hogy most nagyon nehéz neki, ha szeretné, hogy megszeretgesd, akkor bármikor jöhet hozzád, vagy bármikor odamész hozzá egy ölelésre, puszira. Előbb-utóbb, amikor megnyugszik, be fogja fogadni a szeretetet, hiszen ilyenkor pontosan a szeretet az, amire leginkább szüksége van.

Ha nálad is bekapcsol a „nem vagy elég jó anya érzés”, akkor azt a gondolatot is érdemes fülön csípni, és tudatosítani, hogy igenis, szuper jó anyuka vagy!

Fontos az is, hogy elhidd, teljesen normális az, hogy a gyereked „hisztizik”, és az is ahogyan„hisztizik”. Vagyis ne frusztráld magad ehhez hasonló gondolatokkkal: “ez nem normális, ahogy ez a gyerek hisztizik”; “egy gyerek sem hisztizik így”, stb….Sőt gondolj bele, hogy a hisztivel mennyi, de mennyi feszültséget levezet, és milyen rossz lenne, ha az a sok feszültség benne maradna…

Amit még érdemes lehet megvizsgálni, ha tényleg gyakoriak ezek az érzelmi viharok a gyerkőcnél, hogy mi okozhatja benne ezt a hatalmas feszültséget… Próbáld meg felidézni, mióta sűrűsödtek be ezek az alkalmak, és tedd fel a kérdést, hogy történt-e akkoriban valami változás. Például teljesen természetes, ha óvodába, bölcsődébe menetelkor sűrűsödnek ezek az érzelmi reakciók. De kihozhatja egy költözés is. Igazából minden nagyobb változás eredményezhet „hisztisebb” időszakot. Ha nem tudod semmihez kötni, akkor is szinte biztos, hogy van valami a háttérben, amiről esetleg nem tudsz. Például az oviban bántják, nem érzi jól magát, nem olyan az óvó néni, stb… Érdemes figyelni, észrevenni a jeleket, felismerni az árulkodó mondatokat, amikből ki tudod következtetni, hogy mi lehet az igazi probléma.

Biztosan hallottad már azt is, hogy maradj nyugodt. Lényegében azok a dolgok, amiket fentebb leírtam, jó eséllyel hozzásegítenek ahhoz, hogy nyugodtan tudd kezelni ezeket a helyzeteket. Ha pedig nyugodt tudsz maradni, akkor a tapasztalat azt mutatja, hogy nagyon hamar csökkenni fog a “hisztik” száma és időtartama is.

Ugyanakkor ha a fentiek ellenére is befeszülsz, kibillensz az egyensúlyodból, akkor azzal érdemes önismereti szinten foglalkozni. Célszerű megvizsgálni, miért billensz ki, mit érzel valójában, mi tudna segíteni Neked abban a helyzetben, hogy nyugodt maradj, mi lehet a múltbeli gyökere az érzéseidnek, miért nem érzed magad elég jó anyának stb… Ha úgy érzed, jól jönne egy kis segítség ebben az önvizsgálatban, akkor keress bizalommal egyéni konzultáció keretében. Ne feledd, a konzultációimra elégedettségi garanciát biztosítok, vagyis, ha úgy érzed nem tudtam segíteni, akkor ingyenes volt a konzultáció a számodra. A szolgáltatásaimról bővebb információt itt találsz.

Ui.: Már elérhető két alvást segítő vezetett gyerekmeditációm, aminek az árát Te határozod meg! Az egyik a délutáni pihenéshez nyújt segítséget, a másik az esti elalvásoknál segít. A meditációnak számos pozitív hatása van, többek között a feszültséget is remekül oldja. Ezért ha az elalvások is nehézkesek, és a hisztik is gyakoriak, akkor jó szívvel ajánlom ezeket a meditációkat. A Szundikálás Szundimezőn és az Álomhinta című meditációt ezen a linken találod meg.