Majsai-Kállai Csilla bejegyzései

Beszélgess el a problémáddal

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Megtörtént esetek

Szeretnék a jövőben néhány történetet megosztani. Azt gondolom, hogy sokszor ezeknek az eseteknek a segítségével könnyebben tudunk kapcsolódni ehhez a fajta tudatossághoz, önismerethez, spiritualitáshoz (bárminek is nevezzük), amit én is képviselek a magam részéről. Ha pedig jobban kapcsolódsz, az arra késztet, hogy cselekedj, indulj el az önismereti úton. Tapasztalatból mondom ugyanis, ha már egyszer elindultál, és rajta vagy az önismereti úton, akkor sosem akarsz letérni róla, mert pontosan tudod, hogy az visz előre, az a legegyenesebb, legsimább út, ami a céljaid felé vezet.

Természetesen ezeket a történeteket mindig az ügyfeleim engedélyével osztom meg 😉 Na de vágjunk is bele 🙂

Gyomorpanaszok

Egy ügyfelem gyomorfájdalomra és emésztési problémákra panaszkodott. Már jó pár hete küzdött ezzel a dologgal, nagyon szeretett volna megszabadulni tőle. Azt javasoltam neki, hogy kezdjen el beszélgetni a gyomrával, bármennyire is furcsán hangzik ez. Ezt fel lehet fogni egyfajta meditációként is. Mondtam neki, hogy helyezkedjen el kényelmesen, figyeljen néhány percig a légzésére, lazuljon el kicsit, engedje el magát. Néhány perc elteltével, képzelje majd el, hogy egy párbeszédet folytat a gyomrával. Először is mondja el neki, hogy mennyire hálás azért, hogy nap mint nap helyt áll, ellátja a feladatát. Tudja, hogy milyen sok dolga van, de ő csak teszi a dolgát, minden egyes nap fáradhatatlanul. Szívből köszönje meg a gyomrának, emésztő rendszerének, hogy kivétel nélkül minden nap, végzi a munkáját. (Egyébként ebbe mindenképp hasznos és érdemes belegondolni, hogy mennyire természetesnek vesszük az egészségünket, addig amíg rendben vagyunk 🙂 )  Miután ezt megköszönte, kértem, hogy kezdje el a párbeszédet. Tegyen fel ehhez hasonló kérdéseket a gyomrának:

  • Miért fáj?
  • Van valami baj?
  • Tud-e rajta valahogyan segíteni?
  • Mit szeretne üzenni neki ezzel a fájdalommal?
  • Kell-e valamit tanulnia ebből a fájdalomból?
  • Mi a módja, hogyan tudná elérni azt, hogy csökkenjen a fájdalom?

Mondtam neki, hogy ezeket a kérdéseket aztán természetesen felteheti az emésztőrendszerének is, ha úgy érzi. Elmondtam azt is, hogy biztos jön majd valamiféle válasz, ha nem is minden kérdésére, de valamit fog érezni, hogy mit kell tennie….

A hölgy miután elvégezte ezt a meditációt, azt mesélte, hogy azt érezte, hogy meg kell kicsit masszíroznia a gyomrát. Simogatta, masszírozta egy darabig. Ezek után gyakorlatilag azonnali javulást tapasztalt. A fájdalma is elmúlt és az emésztési problémái is megszűntek 1-2 napon belül (még egyszer-kétszer masszírozta a gyomrát ezután).

Rengeteg ilyesfajta “csodát” láttam már, de mindig fel tudnak tölteni az újabb és újabb esetek 🙂

Hogyan csináld, ha Neked is hasonló problémád van

Az első, legfontosabb és egyébként egyetlen szabály az, hogy nincsenek szabályok 🙂 Nem tudod rosszul csinálni. Ezt csak jól tudod csinálni. A fenti módszer gyakorlatilag egy meditáció, márpedig azt már korábban is megírtam itt, hogy nincs olyan, hogy rosszul meditálsz 🙂 Mindegy, hogy milyen sorrendben teszed fel a kérdéseket, nem kell bemagolnod őket, semmi gond nincs azzal sem, ha nem pont ugyanezeket a kérdéseket használod.

Ha mégis szeretnél néhány irányvonalat, akkor ennél a gyomorfájós példánál maradva (természetesen nem csak gyomorpanaszokra alkalmazható ez a módszer), elképzelheted úgy, hogy megkeresed a fájdalmat a gyomrodban, és egyszerűen csak elképzeled, ahogy hozzá beszélsz. Az is lehet, hogy ezt a fájdalmat Te elképzeled valamilyennek, például egy tüskés labdának. Ha ez így van, akkor elképzelheted, hogy kiveszed ezt a tüskés labdát, elképzeled, hogy magad elé teszed, és ehhez a labdához kezdesz el képzeletben beszélni. De azt is csinálhatod, hogy magad elé képzeled azt a “verziódat”, akinek fáj a gyomra, és azzal kezdesz el beszélgetni, ha úgy könnyebbnek ítéled meg. Egyszóval tényleg nincs semmiféle szabály, egy a lényeg, hogy ülj le, és szánj erre időt, egyedül, magadban. A fantáziád majd eldönti, hogy hogyan kell Neked ezt látnod, elképzelned 🙂

Nézz szembe a problémáddal és fogadd el

A lényeg tehát nem az, hogy miként csinálod, hanem az, hogy csináld. Legtöbbször ugyanis az, hogy szembenézel a problémáddal és elfogadod annak jelenlétét, azt eredményezi, hogy a probléma megszűnik.

Ha tehát a jelenlegi helyzeted nem éppen az, amire vágysz, ne küzdj, ne harcolj ellene… Nézz inkább szembe vele és fogadd el gyengéden. Meg fogod látni, hogy ezáltal fogod megkapni azt, amire valójában vágysz 🙂

Visszatérek :-)

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Eltűnésem

Kicsit eltűntem az elmúlt időszakban, amire természetesen van mentségem. Az eltűnésem oka ugyanis az, hogy férjhez mentem 🙂 Bizony összeházasodtunk… Múlt hét szerda óta végre mondhatom életem párjára, hogy FÉRJEM… Lehet, hogy furcsán hangzik, de fantasztikus érzés, hogy végre valahára kimondhatom ezt a szót teljesen legálisan 🙂 Egyik legnagyobb problémám azzal, hogy nem voltunk összeházasodva, az volt, hogy nem mondhatom rá, hogy férjem. Ez a “páromozás” meg 3 gyerek mellett annyira bénán hangzik szerintem. Na de, ez már a múlté, hiszen onnantól, hogy szerdán délelőtt kiléptünk az anyakönyvvezetőtől, már rengetegszer kimondtam ezt a csodás szót, hogy FÉRJEM 😀

Miért csak most házasodtunk össze?

Ha már olvastad néhány posztomat, vagy ismersz, akkor jogosan merülhet fel benned a kérdés, hogy mi még miért nem voltunk házasok, 3 gyermek mellett? Ne aggódj, rengeteg ismerősünk megkérdezte ezt tőlünk, ezért gondoltam, itt is válaszolok…

A helyzet az, hogy jött a mi elsőszülött kisfiunk, egy kis meglepetésként 🙂 Mivel akkor úgy döntöttünk, hogy nem házasodunk ripsz-ropsz össze, ezért amikor újra felmerült az esküvő témaköre kettőnk között, akkor arra gondoltuk, hogy azért az úgy mégsem igazságos, hogy egy gyermekünk házasságon kívül születik, a másik pedig majd házasságon belül. Ezért akkor arra az elhatározásra jutottunk, hogy megvárjuk a második csemeténket is. Igen ám, de ahogy cseperedett ő is, nem voltunk még biztosak benne, hogy lesz-e a harmadik gyermekünk, vagy nem. Amikor pedig dűlőre jutottunk ez ügyben, és elhatároztuk, hogy lesz még egy babánk, akkor természetesen már egyértelmű volt, hogy őt is meg kell várni az esküvővel, hiszen nyilvánvaló volt, hogy ő sem maradhat ki a lagziból. Na, de ha már ott van, akkor legyen elég nagy, hogy azért valamire emlékezzen is, ezért gondoltuk azt, hogy összekötjük a 15. évfordulónkat, az esküvőnkkel. Most már talán ő is elég nagy ahhoz, hogy megmaradjon valami a kis emlékezetében. Így történt tehát, hogy az esküvőnk, napra pontosan 15 évvel később történt meg, mint az első randink 🙂

Mi a csodálatos számomra ebben a házasságkötésben?

Különleges esküvő volt ez, hiszen ott voltak a gyermekeink, akik nagyon élvezték ezt a napot. Ezen felül volt számomra még valami, ami szerintem egyedivé tette a mi napunkat. Nem a ruha, nem a dekoráció, vagy a helyszín. Számomra, ebben az egészben nem is maga az esküvő volt a legfontosabb, hanem a mi kapcsolatunk. Az, hogy 15 év után, még mindig fülig szerelmesen mondtuk ki mind a ketten, a boldogító igent. Az, hogy 15 év után még mindig csillogó szemekkel nézünk egymásra. Az, hogy a 3 fiunk nem hogy eltávolított volna minket egymástól, hanem még erősebbé tette a mi kötelékünket.

Azaz, ahogy a férjem a beszédében fogalmazott: “(..) 15 év eltelt azóta, sok idő, sok minden is történt velünk, a teljesség igénye nélkül: született 3 csodálatos fiunk, dolgoztunk, szerettünk, néha veszekedtünk, de a nehéz időkben mindig kitartottunk és utána még jobban szerettünk. És közben neveltük a gyerekeinket legjobb tudásunk szerint, és amikor annak a végére értünk, akkor hagytuk hogy ők neveljenek minket. Egyszóval, történt velünk minden, amitől élet az élet, mondhatni, amitől élet a házas élet. Így aztán egy kicsit furcsa is, de szerintem furcsán jó, és nagyon jó, hogy ezen az esküvőn az előbbiekről nem egy reményteli vízióként beszélhettem, hogy most nem valami remélhetőleg remek dolognak a kezdetét ünnepelitek velünk együtt, hanem a közös életünk eddigi sikerességét, a szilárd és megingathatatlan szerelmünket, a boldogságunkat, illetve mindezek folytatását ünnepeljük a mai nap. (…)“

Nos, nagyjából ez számomra a legcsodálatosabb a mi házasságkötésünkben. 15 év után is, amellett, hogy van egy fantasztikus családunk, csodálatos párkapcsolatban élünk… És ezért minden egyes nap hálát adunk a férjemmel.

Hogyan is vonzotta be az ismerősöm azt a 15.000 Ft-ot?

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Határzod meg a célt

Arra gondoltam megosztom mikről is beszéltünk az ismerősömmel a pénz bevonzásával kapcsolatban. Először is mondtam neki, hogy egy kisebb összeget kérjen az Univerzumtól, Istentől, Angyaloktól, akárkitől, akiben hisz 🙂 Azért szoktam azt tanácsolni, hogy kisebb összeget kell kérni, mert azt el tudja képzelni, el tudja hinni az ember, hogy igen, végül is ez összejöhet valahogy. Ha kérünk 2 millió forintot, természetesen azt is megkaphatjuk, de csak és kizárólag úgy, hogy minden sejtünkkel, porcikánkkal elhisszük azt, hogy az már a mienk. Ha 100 %-ig biztosak vagyunk benne, hogy meglesz az a 2 millió forint. Azt gondolom, hogy ezt elég nehéz valóban elhinni, főleg amikor még az ember csak ismerkedik a vonzás törvényével…

Szóval a lényeg, hogy egy olyan összeget kell kérni, amit reálisnak tartunk. Amit el tudunk képzelni, hogy valahonnan tényleg kaphatok ennyi pénzt. Persze aztán ezt az összeget lehet majd növelni szépen, amikor már néhány sikerélményen túl vagy. Azaz, amikor már párszor bevonzottál magadnak kisebb összegeket. Akkor már sokkal könnyebben elhiszed, hogy igen, ezt tényleg én teremtem. Akkor valószínűleg felmerül benned a kérdés, miért is ne tudnék többet teremteni? Miért is ne kérhetnék többet? Amikor már ez motoszkál a fejedben, akkor már lehet többet is kérni 🙂

Legyél hálás, hogy megkapod

A másik, amit mondtam neki, hogy legyen hálás, örüljön ennek a pénzösszegnek. Képzelje el mit vesz majd rajta, örüljön neki előre. Köszönje meg az Univerzumnak, hogy megadja neki ezt a pénzt, hogy megvehesse azt, amit szeretne. Higgye el, hogy megérkezik az az összeg.

Fontos azonban az is, hogy ne sóvárogva gondolj erre a pénzre… Tehát semmiképpen se szomorúan. Ne úgy, hogy: Jaj, de jó lenne, ha kapnék tízezer forintot. Hanem úgy, mintha tényleg biztos lennél abban, hogy ezt meg fogod kapni, ez a tiéd lesz. Jókedvűen, vidáman gondolj rá, mintha már a kezedben lenne. Nagyjából így: jajj, de jó lesz, amikor megérkezik az a tízezer forint az Univerzumtól. Várom már! Milyen jó lesz elkölteni! Valahogy úgy gondolj rá, mintha már valaki beígérte volna Neked, hogy küld tízezer forintot postai utalvánnyal, és te pedig alig várod már a postást, hogy megérkezzen 🙂

Ha ezt nehéznek érzed, vagy nem vagy biztos benne, hogy el tudod hinni teljesen, akkor azt is megteheted, hogy kérdéseket teszel fel magadnak. A kérdések azért jók, mert az agyaddal könnyebben el tudod úgy hitetni, hogy az a pénz valóban a tiéd lesz. Ehhez hasonló kérdéseket tegyél fel magadnak: Vajon honnan fogok tízezer forintot kapni? Pont tíz ezer forintot fogok bevonzani, vagy esetleg tizenkétezer forintot? Vajon 2 napon belül sikerül bevonzanom ezt a tízezer forintot?

Ezzel a módszerrel be tudod csapni az agyad, mert akkor el kezd megoldásokat keresgélni ezekre a kérdésekre, és  számodra is hihetőbb lesz az, hogy megkapod az áhított összeget 🙂

Vizualizálj

Kicsi összegnél szerintem nem feltétlen szükséges nagy hangsúlyt fektetni  a vizualizációra, inkább nagyobb összegnél van szerepe. Ha azonban 1-2 héten belül nem érkezett meg az összeg, amit kértél, akkor érdemes vizualizálnod is. Szánj rá egy kicsit több időt, napi 10-15 percet. Képzeld el, hogy hálás vagy és örülsz. Lásd magad, ahogy megkapod ezt az összeget. Éld át, hogy ott van a kezedben. Figyeld meg a tested, hol érzed az örömöt, a hálát. Koncentrálj az örömre, próbáld meg az örömérzetet, hálaérzetet fent tartani néhány percig.

Engedd el

Ha a fentiekkel megvagy, akkor engedd el, ne foglalkozz vele többet. Egyszerűen haladj tovább a kis életedben, és tényleg ne törődj vele. Ha mégis újra eszedbe jutna a napokban, akkor várakozással, örömmel gondolj rá. Képzeld el újra, hogy milyen jó lesz, ha már megkaptad. Ezután engedd el újra, ne foglalkozz a témával többet. Előbb-utóbb (várhatóan 1-2 héten belül) biztosan meg fog érkezni az összeg, amit kértél 🙂

Összegezve tehát  a lépések

  1. Kérj egy kisebb, reális összeget
  2. Legyél hálás, örülj ennek a pénznek, mintha már megkaptad volna
  3. Vizualizálj (főleg, akkor ha 1-2 héten belül nem érkezett meg a pénz): képzeld el, hogy megkaptad  a pénzt, éld át azokat az érzéseket, amiket valóban átélnél, ha már a kezedben lenne
  4. Engedd el, ne foglalkozz vele többet

Próbáld ki! Ha először találkozol a vonzás törvényével, akkor  lehet, hogy furcsán hangzik, hogy ilyen módszerrel tudsz magadhoz pénzt vonzani, de tényleg működik. Ha kérdésed lenne írj bátran 🙂

Történet egy kisebb pénzösszeg bevonzásáról

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Egy ismerősömet el kezdtem “kezelni”, mert eléggé sok elakadás van az életében. Azért írom idézőjelben a kezelést, mert tulajdonképpen nem teljesen úgy kezelem, “csak” telefonon beszélünk, mivel nagyon messze lakunk egymástól.
Úgy döntöttünk, hogy első körben az alvás problémáira fókuszálunk, mert azt szeretné leginkább helyretenni. Nyilván most ez az elsődleges, emellett viszont rengeteg dologról beszéltünk még. Többek közt arról is, hogy majd az anyagi helyzetét is megnézhetjük, ha már rendbejött az alvása. Mondtam neki, hogy igazából biztos, hogy van olyan lehetőség, hogy ne kelljen ennyire sokat dolgoznia, és mégis legyen ugyanennyi pénze. Beszélgettünk kicsit arról, hogy hogyan is tudja majd bevonzani azt, hogy több pénze legyen, illetve első körben talán inkább azt, hogy valamennyi pénz álljon a házhoz.
Aztán, eltelt 1-2 hét, és mondta, hogy gondolkozott ő ezen a pénz dolgon, és megcsinálta, amiket magyaráztam. Elmesélte, hogy vett egy lottószelvényt és nyert kb. 15000 Ft-ot. Hozzátette, hogy ugyan a 15000 Ft az nem sok, de neki mégis nagyon nagy dolog, hiszen még életében soha nem nyert semmit.
Az az érdekes, hogy annyi ilyen dolog történik az életemben, és persze nem nagyon lepődöm már meg ezeken, mégis mindegyik ilyen “véletlenre” egyfajta csodaként tekintek. Annyira szeretem látni, nap mint nap tapasztalni, hogy igen működik Mert hát Einstein is megmondta, hogy:
“Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, hogy nincsenek csodák. Vagy pedig abban, hogy a világon minden egy csoda.”

Az üzenet

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Mire lehet jelzés ez a vállficam?

Az előző posztomban megígértem, hogy mi az, amire rájöttem a vállficammal kapcsolatban. Mi lehet az üzenete annak, hogy kiment a vállam, avagy miért is teremtettem meg magamnak, hogy ez történjen velem.

Ahogy azt leírtam előzőleg, gyakorlatilag egyből ezen kezdtem kattogni… A földön feküdve erre gondoltam: Vajon ez most miért történt velem?… Elég sok válasz jött, legalább 4 okot fel tudtam sorolni már aznap. De egyiknél sem éreztem, hogy ez az igazi. Némelyiknél ugyan éreztem, hogy közelítek a megoldás felé, de azért tudtam, hogy még kell legyen valami. Ezért másnap egyeztettem Helgával, és elég jól letisztult az üzenet, szerintem szépen kibogoztuk a szálakat, végül csak kiderítettük, hogy mi is a valódi oka a ficamnak.

Az üzenet

Van egy nagy álmom, amit nagyon szeretnék elérni. Hiszem, hogy el is fogom. Előbb vagy utóbb. Ugyanis azt gondolom, hogy feladni nem fogom, maximum néha megállok pihenni. Aztán persze megyek tovább. De feladni semmiképp sem tudnám, azt érzem. Nincs ez az opció. Mert az álmom visz magával, visz előre. Mert belőlem fakad. Mert én vagyok, a valódi Önmagam. Azt érzem, hogy ez az én utam, ezt szeretném. 

Mivel meghoztam a döntést, hogy nem adom fel, hiszem, hogy előbb-utóbb össze kell, hogy jöjjön 🙂 Érzem legbelül, hogy tényleg sikerülni fog. Igen ám, csak kicsit ez az álom, átvette felettem az uralmat. Nem a megvalósításán dolgozom, hanem sokkal inkább hajszolom ezt a célt. Közben pedig elfelejtem megélni azt, ami most van, amit már elértem. Elfelejtem megélni azt, hogy igazából maga az álom, tulajdonképpen már el kezdett megvalósulni…

Mert fél éve még azt mondogattam, na majd, ha már ezt elérem, akkor azért nyugodtabb leszek, akkor jobb lesz. Elértem? Igen. Megéltem, nyugodtabb lettem? Nem… Még többre vágyom. Megint azt mondogatom (illetve mondogattam, mert már odafigyelek), hogy na majd, ha azt elérem… El fogom? Igen, hiszem, hogy előbb-utóbb igen.  Ha nem változtatok a hozzáállásomon, akkor megnyugszom? Nem. Azt gondolom, hogy nincs az a pont, aminél ne akarnál többet. Nincs végállomás. Ha így állsz hozzá, ahogy én tettem, sosem lesz nyugalmad.

Az életed vonata

Sosem lesz nyugalmad, hiszen mindig lesz egy újabb megálló. Amit vársz. Hogy elérd végre. Aztán mindig tovább akarsz menni. Mert a vonat megy előre, visz előre, újabb és újabb állomásokat mondanak be, és Te mindegyik állomáshoz oda akarsz majd érni.

Fontos azonban, hogy ne végig akarj robogni az úton. Használd ki, élvezd ki az utat, az állomásokat, szállj le, nézz körül. Különben csak az ablakból látod a tájat felületesen… Ne folyton a következő állomásokat lesd, hiszen akkor elfelejted élvezni az utazást. Élvezd az utazás, élvezd az állomásokat. Ez a vonat megvár, akkor is ha leszállsz azokon az állomásokon. Meg kell találnod a módját, hogy feltöltődj az állomásokon, mert várod a végállomást, hogy na majd ott biztosan feltöltődsz, de igazából nincs végállomás. Be kell hogy lássam, hogy nincs vége. Kimerülsz, ha sosem pihensz meg.

Nem lesz az, hogy na majd akkor, ha már elértem azt, akkor majd megnyugszom, és jó lesz… Nem… Meg kell élnem, hogy már jó. Bármennyire is azt gondoltam eddig, hogy hálás vagyok az életemért, ennél lehetek még hálásabb. Még jobban meg kell élnem a mostot, elengednem kicsit a jövőt. Mert úgy is előbb-utóbb a jövő is most lesz. De ha most nem élvezem a mostot, akkor majd azt a jövőbeni mostot sem fogom tudni élvezni. Mert akkor is majd a következő állomást fogom várom.

Éld meg a mostot, vissza a jelenbe 😉

Az Univerzum leszállított ezen az állomáson, egy kicsi megálljt parancsolt nekem. Teljesen igaza van. Az álmom már úton van, el kezdett megvalósulni. Az első pár állomáson túl vagyok a vonatommal. Csak elfelejtettem leszállni, körülnézni, élvezni. Hát most megteszem, segítettek benne, hogy megtegyem. A valós üzenete a vállficamnak tehát valami ilyesmi. Higgyem el, hogy az álmom úton van, el kezdett megvalósulni. Tartsam szem előtt viszont mindenképp, hogy már most is élvezzem, ahogyan ez az álom megvalósul. Legyek itt és most. Ne hajszoljam a célom, elég ha kitűzöm, és dolgozom érte a mostban, nem pedig folyamatosan a fejemben. Előbb-utóbb elérem. Ne siettessem. Legyek hálás azért, amit már elértem, ne folyton azon agyaljak, hogy na majd, ha már ezt is elértem. Éljem meg azt, ami már megvan, ünnepeljem meg azt, amit már elértem.

 

 

 

 

 

Vállficam és az önismeret?!? Avagy, amikor nem hiszel a véletlenekben…

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Ember tervez…

A legutóbbi posztomban megígértem, hogy arról írok, hogy hogyan ismerd meg a valódi Önmagad. Nos, az Univerzum úgy rendezte, hogy ne elméletekről írkáljak, hanem sokkal inkább egy gyakorlati példán keresztül mutassam be az életemben, hogy hogyan is ismerheted meg a valódi Önmagad.

Előzmények, én és a korcsolya

Történt ugyanis, hogy 4 napja, vasárnap délelőtt elmentünk korcsolyázni. Tudni kell, hogy én kiskoromban ugyan tudtam korcsolyázni, de mostanra már kissé megkopott ez a tudásom, így viszonylag lassan tudok csak siklani a jégen. Ellenben annyira jó látni, ahogy a többi ember korcsolyázik. Na persze nem az a része jó, hogy folyamatosan mindenki lehagy, hanem látni azt, hogy milyen egyszerűen, könnyedén is lehet(ne) ezt csinálni. El is határoztam, hogy föl fogom tuningolni ezt a tudásomat, mert én is szeretnék szabadon, gyorsan siklani a jégpályán. Aztán a párommal szépen kiokoskodtuk, hogy majd Danival (a legkisebb fiunkkkal) megtanulok jövőre. Néhány percre rá, hogy ezt így kitaláltuk, a hangos bemondóba bemondták, hogy korcsolyaoktatás kezdődik fél óra múlva.

A korcsolyaoktatás

Éreztem, hogy ott a helyem. Nekem mondták be Be is fizettük az oktatást, el is kezdődött. Gyakorlatilag 5 perc után sikerült kiszednem az oktatóból a lényeget, mert ugyan ő eldarálta kb. fél perc alatt, hogy ha valaki nem tudná, akkor úgy kell kifele tett lábakkal lépegetni, mint egy pingvin, de hát pont ezért jöttem, hogy ezt nem tudtam. Mindenesetre utána különböző feladatokat kellett, bólyával végigcsinálni, de én azért csak kérdezgettem, hogy akkor most hogy is kell. Na és csak elmondogatta, szóval akkor egy kicsit kezdtem ráérezni… Gondolkodtam is rajta, hogy unalmasak ezek a feladatok, meg hát amúgy sem műkorcsolyázó akarok én lenni, a célom csak az, hogy korizzak, szabadon, mint mindenki más a jégen. Nem bólyák között… Az volt bennem, hogy ott kéne hagynom, hogy inkább csak az új tudásomat gyakoroljam. De hát, ha az ember már ott van, csak nem illik úgy elmenni, ugye…

A “baj”

Így hát ott maradtam… Amikor épp egy olyan feladatot kellett volna végrehajtanom, amikor is körbefordulok, felemelt kezekkel, akkor történt a baj. Hasra estem… Ez még persze nem is lett volna akkora baj, de az én bal vállam úgy döntöttt, ha én így, akkor ő kirándul egyet… Bizony szépen kiment a helyéről. akinek ment már ki válla, az tudja, hogy milyen érzés, akinek nem, az pedig javaslom, ne is akarja megtudni

Én ott szépen feküdtem hason, felállni természetesen egyedül nem tudtam volna. Nemsokára odaért az oktató, hogy felsegítsen. Mondtam neki, hogy mi a helyzet a vállammal, és ennek megfelelően óvatosan,a másik karomnál fogva segített felállni. Ezután többször is elnézést kért, amire én persze mondtam, hogy semmi gond, hiszen ő nem tehet róla… Majd eljöttünk.

Most kezdődik az Önimereti “rész”

Szóval, amikor én ott feküdtem, abban a néhány (másod?)percben, amíg az oktató odaért, már ez járt a fejemben:

Miért történt ez most? Mi ennek az oka? Mire akar ez engem figyelmeztetni? Miért teremtettem meg ezt magamnak?

Mert, azt gondolom ez a lényege az önismeretnek. Hogy vállald a felelősséget, és törekedj arra, hogy megtudd, hogy mi miért történik az életedben. Persze nem kell ennyire függő módon véghezvinni, mint ahogy én teszem Ha ennél a példánál maradunk, természetesen ráérsz akkor is feltenni a fenti kérdéseket, amikor már hazaértél, és bekuckóztad magad, miközben gyógyítgatod a válladat. Nem kell a földön hason fekve már ezen kattognod. Na de nyilván ez nálam egyrészt szakmai ártalom, másrészt tényleg folyton hajt a kiváncsiság, megtudni mi, miért történik az életemben. Mert legtöbb esetben megkapom a válaszokat… Persze előfordul, hogy várni kell a válaszokra, de az esetek túlnyomó többségében megérkeznek. A tapasztalatom pedig az, hogy ahogy egyre jobban ismered magad, úgy a várakozási idő hossza is igencsak rövidül.

Vállald a felelősséget

Na de térjünk vissza picit a felelősség vállaláshoz. Sokan mondják, hogy felnőtt ember vagyok, persze, hogy vállalom a felelősséget. De valóban? Mindig? Legyél teljesen őszinte önmagadhoz.

Visszagondolva a régi énemre, azt gondolom, hogy az a Csilla (6-8-10 évvel ezelőtt) nem vállalta volna a felelősséget. Lehet, hogy az oktatót okoltam volna, mert minek csináltat ilyet velünk. Lehet, hogy a génjeimet okoltam volna, mert hajlamos vagyok a váll kiugrándozásra (nem ez volt az első esetem). De még azt is el tudom képzelni, hogy viccesen a párom is megkapta volna, hogy ő a hibás, mert mondtam én, hogy van is kedvem, meg nincs is, korizni menni. Szóval mindenkit hibáztattam volna, de abba eszembe sem jutott volna belegondolni, hogy ezt én csináltam valamiért magamnak.

Miért történnek negatív dolgok?

Félreértés ne essék, nem azért, mert rossz voltam és most megbüntetnek. Szerintem, szó sincs arról, hogy bárki is büntetni, fegyelmezni akarna minket. Senki nem akar fentről megfenyíteni minket. Üzenni, tanítani szeretnének csak. Nem büntetést, hanem leckéket, figyelmeztetéseket kapunk a sorstól, Univerzumól, Istentől, Angyaloktól, Felső Éntől, nevezd, aminek nevezni szeretnéd Minden, ami történik velünk üzenetet hordoz önmagában. Ha meg akarod ismerni a valódi Önmagad, akkor meg kell fejtened ezeket az üzeneteket. Ha pedig megfejted, akkor rájössz a benne rejlő tanításra, és annak megfelelően tudsz továbblépni.

Hogyan fejtsd meg az üzenetet?

Kérdezz, és várd a választ. Csendben. Általában a csendben rejlik a válasz. Ülj le, meditálj, tedd fel a kérdéseidet és a válaszok egyszer csak megérkeznek. Lehet, hogy nem egyből. Legyél tütrelmes, adj időt magadnak. Lehet, hogy csak 1 hét múlva érted meg miért történt veled, ami történt. Az is lehet, hogy úgy érzed, hogy nem tudod a választ, nem jössz rá arra, mi az üzenet. Azt is fogadd el. Főleg az elején, amikor el kezdtem meditálni, akkor még nagyon sokszor éreztem úgy, hogy nem kapok válaszokat. Annak is megvan a miértje. Te azért tarts ki. Kérdezz. Kérdezz meg mindent, miért történt. Légy nyitott, hogy megkapd a válaszokat, mert lehet, hogy meditációban érted meg, de az is lehet, hogy egy baráti beszélgetés alkalmával. Sokszor egy ismerősünk, barátunk által értjük meg, hogy mi az üzenet, hiszen ő teljesen más perspekítvából tudja nézni a mi életünket. Persze akkor se kenődj el, ha nem érted meg egyelőre a leckét. Fogadd el, hogy nincs még itt az ideje, hogy megtudd. Hiszen, mint mindent, ezt is gyakorolni kell, ebben is fejlődnünk kell.

Ha azonban olyan a helyzeted, hogy mindenképpen meg szeretnéd érteni, mert érzed, hogy ez hozhatna változást az életedbe, akkor érdemes segítséget kérni…

További konkluziók

Legyél hálás. Sokan kérdezik mégis miért legyek hálás, és ezt a tanácsot is akárcsak a “légy önmagad” tippet, kissé elcsépelt közhelynek érzem. Mégis azt gondolom, hogy fontos ezt kiemelni, hogy legyél hálás. Ugyanakkor valahol úgy érzem, hogy ezt nem kell erőltetni, hanem ez majd a folyamat hozadéka lesz. Azaz, ha el kezded megismerni a valódi Önmagad, akkor előbb utóbb ráébredsz arra, hogy mennyi mindenért is lehetsz tulajdonképpen hálás.

Aznap este, amikor kiment a vállam, hálát adtam, hogy nem a jobb vállam ugrott ki, hanem a bal 4 éve ugyanis az ugrott ki, és még jobban megnehezítette az életemet.

Azóta pedig folyamatsosan hálás vagyok, a páromnak, aki helyt áll a gyerekekkel helyettem, a szüleimnek, akik többek közt szállítják helyettem a gyerekeimet, nem is tudom hogyan oldanánk meg, ha nem tudnának segíteni. De bármit kérek, mindenben a segítségemre vannak! Ezt ezúton is köszönöm nekik

Végül hálás vagyok azért is, hogy egészséges vagyok (illetve vagyunk, az egész családom). Hiszen az ember ilyenkor látja, érzi legjobban azt, hogy mennyire is fontos az egészség, amit sokszor hajlamosak vagyunk természetesnek venni…

Fogadd el a helyzetedet. Ne küzdj. Ha tetszik, ha nem, a helyzeted adott. Az én esetemben az, hogy jelenleg elég sok mindenre alkalmatlan vagyok. Ezen vagy el kezdek vekengeni és sajnálni magam, vagy elfogadom. Persze ne hidd azt hogy én soha nem esek bele az önsajnálatba. Például akkor, amikor anyukám készíti a vacsorát helyettem, és mindent el kell mondanom, és látom, hogy már szegénykém ő is frusztrált, én is az vagyok, mert nem mondtam el, hogy hogyan kellett volna, ezért másképp csinálja, és persze, hogy akkor rosszul érzem magam, hogy a fenébe is ezzel a kiszolgáltatottsággal. Ugyanakkor amint észreveszem, hogy sajnálom magam, abban a pillanatban tudatosítom magamban a fenti pontot, és inkább hálát adok azért, hogy ez egy múló állapot, és amúgy mennyire jó életem van nekem tulajdonképpen, mennyien szeretnek és mellettem állnak

Hozd ki a helyzetedből a maximumot. Próbáld meg meglátni a helyzeted pozitív oldalát. Tudom, hogy sokszor ez nagyon nehéz, de próbálj keresni egy dolgot legalább, ami akár pozitív is lehet az adott szituációban. Az én esetemben ez az, hogy bármennyire is szalad a háztartás, és meg szaladnék utána, most aztán tényleg nem tudok. Így kénytelen vagyok pihenni (amit nem annyira szoktam megengedni magamnak), meditálni (amit bár megengedek magamnak, de nem ilyen mértékben, mint most ) blogot írni, meg bármi olyat csinálni, ami jólesik, mindössze egy kitétel van: ülve, minimális mozgással megvalósítható kell legyen

Visszakanyarodva a vállficamra

Én úgy érzem vettem az üzenetemet, de abba már nem kezdek most bele, hiszen így is elég hosszúra nyúlt ez a bejegyzés is. De a következő posztom arról fog szólni 😉

Önismeret: divatos frázis, vagy valóban érdemes megismerni a VALÓDI önmagad?

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Első találkozásaim az önismerettel

 

Az motoszkált a héten a fejemben, hogy mennyire fontos az önismeret. Hogy mennyit köszönhetek én magam az önismeretnek, azaz annak, hogy el kezdtem megismerni magam. Aztán az is beugrott, hogy, amikor néhány évvel ezelőtt meghallottam ezt a szót, hogy önismeret, leginkább (pl. önismereti tábor, önismereti előadás, önismereti dráma) olyan semmitmondó szó volt számomra. Tudod, amikor úgy bólogatsz, mosolyogsz, de marhára nem tudod miről van szó, annyira viszont nem is érdekel, hogy utánakérdezz, jobban érdeklődj, ne adj isten utánanézz a dolognak. Szóval akkoriban még egyáltalán nem foglalkoztatott ez a témakör, és ennek megfelelően nem is tudtam róla semmit.

 

Jó esetben nem csak divatos frázis

Az elmúlt másfél évem azonban eléggé aktívan az önismeretről szól(t). Őszintén szólva nem hiszem, hogy ha eszerint a szemlélet szerint kezd el élni valaki, azaz el kezdi megismerni a valódi énjét, akkor ez a folyamat valaha befejeződik. Úgy gondolom, hogy nem tud befejeződni, hiszen mindig újabb és újabb dolgok derülnek ki a valódi énedről, és tudni akarod, hajt a kiváncsiság, hogy mi miért történik Veled, mit miért teszel.
Azt gondolom, hogy nem divatos frázisról van szó. Ha valóban beleásod magad a témába, illetve sokkal inkább “magadba”, akkor az csakis az előnyödre válhat. Az önismeret azt hozza magával, hogy el kezded megérteni az életedet. El kezded átlátni, mi miért történik veled, mit miért teszel. Ahogy utaltam rá fent, ez nem egy gyors és egyszerű módszer. Nem megy egyik napról a másikra.  Ez sokkal inkább egy folyamat, illetve életszemlélet. Azt gondolom, hogy kell, hogy legyen valaki, aki segít Neked ebben a folyamatban, nem tudom elképzelni, hogy lehet ezt teljesen egyedül művelni. Ez lehet egy tudatos, önismeretben jártas barát, barátnő, vagy lehet egy szintén tudatos terepauta, coach, NLP kezelő, pszichológus. Nekem nagy szerencsém van, mert Helga  barátnőm szintén coach, leginkább ő volt (illetve van) a segítségemre ebben a folyamatban.

 

Mit kapsz ha el kezdesz eszerint a “filozófia” szerint élni?

 

Milyen előnyeid származhatnak abból, ha úgy döntesz “beleásod magad az önismeretbe”? Néhány példát említenék, a felsorolás nyilvánvalan nem teljes 😉

  • Megismered a VALÓDI önmagad
  • Nő az önbizalmad
  • Türelmesebb leszel
  • Elfogadod magad
  • Elfogadod a világot magad körül
  • Kiegyensúlyozottabb leszel
  • Rájössz, hogy Te vagy az életedért felelős, megérted, hogy tudsz változtani az életeden, nem másokat hibáztatsz a saját sorsod miatt, hanem a kezedbe veszed az irányítást

Összességében tehát egy boldogabb életed fogsz élni Ha el kezded megismerni önmagad, akkor rájössz, hogy Te irányítod az életed, ráébredsz, hogy Te nem áldozat vagy. Semminek és senkinek nem vagy az áldozata, hacsak nem a korábbi döntéseidnek. Ha megismered magad, rájössz, hogy minden, ami eddig történt veled, az a rég elfeledett, tudatalatti döntéseid eredménye.
Amikor ezt elfogadod és elhiszed, akkor el kezdesz ennek megfelelően élni. Ezentúl teljesen más döntéseket fogsz meghozni a fejedben. Nem azt mondogatod majd magadnak, hogy én nem vagyok elég ügyes, hogy ezt megcsináljam, hanem megkeresed a módját, hogy hogyan sajátítsd el azt a tudást, ami hozzásegít, ahhoz, hogy azt a bizonyos dolgot megcsináld. Kezedbe veszed az irányítást, és megcsinálod! Ha kell megkeresed mi az, ami meggátol abban, hogy elérd a célod (leginkább melyik tudatalatti döntésed).
Ha el kezded megismerni önmagad, akkor fel fogod fedezni az erősségeidet. Akkor rá fogsz jönni mi az amiben kiemelkedően jó vagy, mi az amit szeretsz, mi az amire valójában vágysz. Rájössz arra is majd, hogy miért nem kapod meg azokat a dolgokat (legyen az egy társ, vagy egy munka, vagy bármi), amiket szeretnél. Ráébredsz, hogy mindent Te blokkoltál egészen eddig, tudattalanul.
Látni fogod az összefüggéseket az életedben. Nagyon sokszor, szinte egyből érteni fogod, hogy mi miért történik Veled. Nem leszel bizonytalan, hiszen ott lesz benned a bizonyosság, hogy ennek is biztosan megvan az oka, valahol bennem. Mert minden belőlem fakad. Mindössze annyi a dolgom, hogy megkeressem, hogy mi az.

Tehát ezentúl nem lesz több gondod?

Persze ne érts félre ez nem jelenti azt, hogy ezentúl nem lesznek nehézségeid, rossz napjaid, vagy rossz kedved. De lesz… Csak sokkal egyszerűbben kimászol belőle, mert ott van a megoldás a kezedben. Ott van a megoldás benned. Tudod, hogy Benned van, csak hozzá kell férned újra egy tudatalatti réteghez.
A különbséget egy hasonlaton keresztül tudnám legjobban szemlélteni a régi énem (aki még nem ismerte egyáltalán önmagát), és a mostani énem (aki már viszonylag sok mindent tud önmagáról) között.
Amikor nem ismertem magam, ahogy haladtam az utamon, sokszor éreztem azt, hogy jaj, de kéne már egy kis víz, egy kis frissítő, hiszen már annyira szomjas vagyok. Mentem-mentem az úton, előfordult, hogy tettem 1-2 fölösleges kanyart is, amikor végre megpillantottam a várva várt kutat, hogy abból ihassak, és újra frissen folytassam az utam.
Most, hogy már sejtem ki vagyok, gyakorlatilag fölösleges kanyarok nélkül haladok az utamon, és épp, hogy megszomjazom, már látom is a kutat. Amit persze el kell még érni, de nem kifulladva, teljesen szomjasan érek oda ahhoz a kúthoz, hanem pont idejében. Pont akkor, amikor szükségem van a vízre. Nem vagyok még túl szomjas, de már érzem, hogy jól esne inni egy kicsit.

Hogyan ismerd meg magad?

Hogyan csináld? Hogyan ismerd meg a valódi önmagad? A helyzet az, hogy ebben a posztban akartam erről is írni, de már így is olyan hosszú lett ez a bejegyzés, hogy örülök, hogy Te eljutottál a végéig : Szóval legközelebb erről fogok írni
Addig is kiváncsi lennék Rád? Tudod ki vagy Te valójában? Foglalkoztat Téged is ez a téma?

 

 

Ha tetszett ez a poszt, kérlek nyomj egy tetsziket a Facebook oldalamra, a posztra, vagy mindkettőre 🙂

Önsajnálat helyett kérdezz :)

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

A negatív gondolkodás eredménye

Van egy nagyon jó módszer arra, hogy megnyissuk magunkat a problémáink megoldása felé. Ugyanis az, ha negatívan gondolkodunk, sajnáljuk magunkat, hogy ez nekünk úgysem sikerülhet, vagy éppen azon kesergünk, hogy miért van ilyen rossz sorsunk, az nem visz előre. Ezt már nagyon sok tudós bebizonyította
Gondold csak el, negatívan gondolkozol, annak megfelelően negatívan érzed magad a bőrödben, ez pedig a viselkedésedben is meg fog nyilváulni egyértelműen. A viselkedésed által pedig természetszerűleg negatív dolgok fognak veled történni (ezt már ebbben a posztban is kifejtettem)

Önsajnálat helyett, tedd ezt!

No de mi történik, ha benne vagy egy problémában és nem keseregsz rajta (na jó egy kicsit azért igen, mert mégis csak szeretjük sajnálni magunkat ), mindenesetre egy kis önsajnálat után, a szomorkodás helyett elkezdesz ilyen kérdéseket feltenni magadnak:

Hogyan tudnám én ezt a problémát megoldani?
Mi lehet a megoldás?
Mit kell tennem, hogy ez jobbra forduljon?
Mit csináljak, hogy ez a dolog rendeződjön?
Merre kell elindulnom a probléma megoldásában?
Hogyan tudnék jól kijönni ebből a helyzetből?

A helyzet az, ha így reagálsz, akkor az agyad el kezdi a megoldást keresni. Kutatja a lehetőségeket, számba vesz mindent, hogy hogyan lehet a problémát megoldani. Hogy miért? Egész egyszerűen így vagyunk kódolva. Hívhatjuk ezt vonzás törvényének, vagy a racionálisabbak retikuláris aktiváló rendszernek (amiről még bővebben is tervezek írni), lényeg az, hogy így működünk.

Mert hidd el, ha benne ülsz a gödörben lehajtott fejjel és azon keseregsz, hogy miért kell neked ebben a gödörben ülnöd, akkor biztos nem fogsz kimászni a gödörből. Viszont, ha el kezdesz arra fókuszálni, hogy hogyan gyere ki a gödörből, akkor meg fogod találni a kifelé vezető utat… Mert azt az üzenetet küldöd az agyadnak, hogy nem szeretnék tovább a gödörben ülni, sokkal inkább szeretnék ebből a gödörből kimászni. Ennek hatására felnézel, és meglátod azt a kötelet, ami végig ott lógott, csak nem vetted észre, vagy észreveszel egy segítséget nyújtó kezet, amit eddig egészen egyszerűen azért nem láttál mert Te lehajtott fejjel, szomorúan csücsültél a gödörben.

A kérdés feltevés pedig szerintem azért jobb egy fokkal, mint egy mantra (például, hogy megoldom a problémámat), mert hihetőbb az agyadnak. Persze ezzel nem mondom azt, hogy egy mantra nem működik, egész egyszerűen vannak olyan emberek, akiknek jobban bejön a kérdezős módszer

6+1 tipp önbizalom növelésre

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Hogy áll az önbizalmad?

Amint azt már ebben a posztban is leírtam, úgy gondolom hogy az önbizalom egyfajta belső harmónia. Hiszem, hogy alapvetően akkor van rendben az önbizalmad, ha rendben van az életed. Amikor azt mondom rendben van az életed, nem egy életterületre gondolok. Hanem általában az összes életterületedre.
Ha meg szeretnéd tudni tehát, hogy hogy áll az önbizalmad, akkor egy kérdésre kell, nagyon őszintén válaszolnod. Mennyire vagy elégedett az életeddel? Ha alapvetően elégedett vagy, akkor rendben van az önbizalmad is (itt megjegyezném, hogy  minden embernek érdemes lenne dolgozni az önbizalmán, szerintem ugyanis nincs olyan ember, akinek ne lenne olyan életterülete, ahol szeretne pozitív változást elérni az életében). Ha azonban az elégedettségtől nagyon távol állsz, akkor nem árt időt szentelni az önbizalmadnak.
Az alábbiakban összegyűjtöttem 6 + 1 módszert, amiket, ha beépítesz a mindennapi rutinodba, akkor hamarosan magabiztosabbá fogsz válni, és ezáltal pozitív változást fogsz tapasztalni az életedben. Az első ötöt akkor ajánlom, ha gyorsan van szükséged egy adag “önbizalom löketre”. A 6. és a +1. tipp egyrészt elég szorosan összekapcsolódnak, másrészt azt gondolom, hogy a leghatásosabb, hosszú távú megoldások önbizalom növelésre. Én részemről leginkább azokban hiszek Ami persze nem jelenti azt, hogy az első öt nem működik… De hát döntsd el magad Íme tehát a 6+1 önbizalom növelő tipp.

1. tipp Változtasd meg a testtartásodat, testbeszédedet

Húzd ki magad, figyelj a testtartásodra. Próbáld csak ki. Állj fel egyenes háttal, húzd ki magad, mosolyogj. Érzed, hogy a hangulatod is jobb lett, igaz?
Tehát, ha rendszeresen figyelsz a testtartásodra, illetve arra, hogy mosolyogj, akkor szinte biztos, hogy sokkal magabiztosabbnak fogod érezni magad a mindennapokban

2. tipp Gyakorold naponta többször az erőpózt

Mi is az az erőpóz? Több egyetemen is végeztek kutatásokat az erőpózzal kapcsolatban. Vezető beosztású embereket vizsgáltak. Azon felül, hogy a gondolkodásmódjuk is hasonlít, az is kiderült, hogy a hormonszintjük is hasonlóságot mutat, ugyanis a testükben több a tesztoszteron, míg kevesebb a kortizol. Ettől ők magabiztossabbnak, határozottabbnak érzik magukat.
De hogyan is jön ez az erőpózhoz? Hát úgy, hogy azt is kimutatták, hogy ha ezeket a bizonyos erőpózokat veszi fel az ember, akkor nő a tesztoszteron szint. Azaz, magabiztosabb és határozottabb leszel, vagyis nő az önbizalmad.
Az erőpózok nyitottak, magabiztosságot sugároznak. Ezzel szemben azok a pózok, amik inkább önbizalom csökkentő hatásúak, azok zártak: például összekulcsolt kéz, láb, görnyedt hát.
A leghatásosabb erőpóz az, amikor terpeszbe állsz, csípőre tett kézzel. Közben persze kihúzod magad, kicsit felemeled a fejed és előre nézel. Ezt a testtartást gyakorold naponta kétszer 5 percig, és biztos vagyok benne, hogy kis idő múlva pozitív változást tapasztalsz az önbizalmadon.

3. tipp Mondd ki: Szeretem magam

Kezdd minden reggeledet azzal, hogy amikor belenézel a tükörbe, mondd el néhányszor: Szeretem magam, csodálatos vagyok! Figyeld meg az érzéseidet. Könnyedén ki tudod mondani? Vagy nehezedre esik? Esetleg hülyén érzed magad tőle? Ha nem tudod könnyen, jó érzéssel kimondani azt, hogy szereted magad, csodálatos vagy, akkor érdemes foglalkozni azzal, vajon miért…. 

Mindenesetre bármit is vált ki belőled, ha minden nap elmondod magadnak néhányszor ezt a mondatot mosolyogva, szinte biztos, hogy rövid időn belül jobb szemmel fogsz tekinteni önmagadra

4. tipp Ne hasonlítgasd magad!

Hogyan tudod elérni azt, hogy ne másokhoz hasonlítgasd magad? Elkezdesz figyelni. Figyelni a gondolataidra. Amint észreveszed, hogy másokhoz hasonlítottad magad, vagy esetleg irigykedtél másra, fordítsd át. Mondd el magadban,hogy jó most lehet, hogy hasonlítgattam magam, vagy irigykedtem, de én is elérhetem az, amit ő. Hiszen én is vagyok annyira ügyes/okos, stb., mint ő. Tehát a hasonlítgatást, irigységet fordítsd át motivációvá

5. tipp Ne akarj tökéletes lenni

Elégedj meg azzal, hogy elég jó vagy. Ne törekedj arra, hogy tökéletes legyél, ugyanis nincs olyan. Fogadd el azt, hogy Te elég jó vagy. Te úgy vagy tökéletes, ahogy vagy. Mindannyian a magunk kis tökéletlen módján vagyunk tökéletesek :
Hogy tudod ezt kivitelezeni? Megint csak azt tudom mondani, hogy figyeld a gondolataidat. Ha ezzel kapcsolatos negatív gondolat jön (például nem vagyok elég jó anya, nekem van, hogy ez bevillan, azért hozom ezt pédának 😇), nyugtasd meg magad azzal, hogy rendben van, megint a tökéletességet hajszolom, de tökéletes ember nincs, tehát most úgy döntök, hogy én így is elég jó (anya) vagyok. Tökéletlenül vagyok tökéletes.

6. tipp Legyél Önmagad

Ahogy a bevezetőben említettem, a végére hagytam azt, amikben a legjobban hiszek. Te Te vagy! Te egy fantasztikus ember vagy Hidd el, nekem. Ne akarj olyan lenni, mint a többiek. Arra törekedj, hogy megtaláld a VALÓDI önmagad. Mindannyiunkban ott lapul egy gyémánt, valahol a bensőnkben. Keresd meg a gyémántodat, és tündökölj annak segítségével.
Hogyan is érheted el ezt? Hogyan legyél Önmagad? Hiszen ezt nagyon sok helyen halljuk, olvassuk, már-már közhellyé is válik. De vajon valóban önmagad vagy? Tudsz egyáltalán önmagad lenni? Tudod ki vagy TE valójában? Szerintem sokan nem vagyunk tisztában azzal kik is vagyunk igazából. Ezért azt javaslom, ismerd meg a valódi éned. Az önismeretnek elengedhetetlen szerepe van abban, hogy önmagad tudj lenni. Tudd meg, mit miért csinálsz. De ne csak felületesen. Igazán nézz szembe magaddal. Tehát, ahhoz, hogy önmagad tudj lenni, előbb ismerd meg magad. Nagyon jól hangzik az, hogy légy önmagad, de ha nem ismered magad, akkor nem tudsz a VALÓS önmagad lenni! Ahhoz, hogy valóban önmagad legyél, mindenképpen szükséged van önismeretre, ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni. Ha nem hiszed el magadról, hogy fantasztikus vagy, akkor törekedj még arra, hogy felfedezd, megleld azt a gyémántot odabent Törekedj arra, hogy megismerd a valódi, csodálatos énedet

 

+ 1 tipp

Azért hagytam a legvégére, mert ez az a módszer, amelyik valamilyen szinten az összes fenti tippel összefügg. Nálam az önismerettel (6. tipp) kombinálva, ez vált be leginkább. Ha már ismersz, akkor tudod, hogy a meditációra gondolok. Azt hiszem, hosszú távon nem nagyon létezik hatásosabb módszer az önbizalom növelésre. Tehát meditálj, kezdd el még ma 🙂

Hogy hogyan is függ össze a fenti tippekkel a meditáció? Hát úgy, hogy, ha el kezded beépíteni a fenti gyakorlatokat a mindennapjaidba, akkor el kezdesz tudatosan magadra figyelni. Ami az én nézőpontom szerint tulajdonképpen egyfajta meditáció.
A meditáció sokak szerint bonyolult, nehéz. Sokan mondják, hogy nem tudnak ellazulni. Hidd el, nem tudod rosszul csinálni. Csak szánj rá naponta 5-10 percet, és már 2-3 hónap után, biztos vagyok benne, hogy pozitív változást tapasztalsz az életedben. Ha nem meditáltál még, akkor olvasd el ezt a posztot is, hogy lásd, tényleg semmi nehézség nincs benne

Ha úgy érzed, hogy rád is rád férne az önbizalom növelés, ha azt a gyémántot még csak nagyon homályosan látod, akkor nagyon nagy szeretettel várlak a következő csoportos meditációnkon, február 5-én, 9 órától, ahol a téma az önbizalom növelés lesz. Részeletekhez és a bejelntkezéshez kattints ide .

Legyen nagyon szép napod

Ha tetszett ez a poszt, kérlek nyomj egy tetsziket a Facebook oldalamra, a posztra, vagy mindkettőre 🙂

 

Te hiszel a születés utáni életben?

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Nagyon szeretem a spirituális tanmeséket. Az egyik kedvencemet szeretném most megosztani. Amikor először olvastam, potyogtak a könnyeim. (Nyilván azért, mert életem első 30 évében, materialista szemlélettel néztem a világra…) Azóta is bármikor elolvasom, a hideg végigfut rajtam. Tényleg nagyon szeretem, minden benne van, aminek benne kell lennie.

Íme:

Két magzat beszélget:
– Te hiszel a születés utáni életben?
– Persze. A születés után jön az élet. Talán azért vagyunk itt, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
– Butaság. A születés után nincs semmi! Onnan még senki nem tért vissza! S különben is, hogy nézne ki?
– Azt pontosan nem tudom, de úgy érzem, hogy ott mindenhol fények vannak… S talán a saját lábunkon fogunk járni, és a saját szánkkal eszünk.
– Hát ez ostobaság! Járni nem lehet! S még, hogy szájjal enni? Nevetséges! Hát nem látod a köldökzsinórt? S ha már itt tartunk, gondolkodj el egy picit: azért nem lehetséges a születés utáni élet, mert a köldökzsinór túl rövid.
– De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
– Ostoba vagy. A születéssel az élet véget ér, és kész.
– Én nem tudom pontosan mi lesz, de majd a Mama segít nekünk…
– A Mama? Te hiszel a Mamában?
– Igen.
– Ne nevettesd ki magad! Láttad már valahol? Egyáltalán látta már valaki?
– Nem mert itt van körülöttünk. Benne élünk. S bizony, neki köszönhetjük, hogy vagyunk.
– Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
– Látni nem tudod, de ha elcsendesedsz, akkor hallhatod az énekét, érezheted a szeretetét. Ha elcsendesedsz, érezni fogod a simogatását, érezni fogod óvó kezét. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk…

Forrás: https://kisbabanaplo.com/ket-magzat-beszelget/

Szerintem ehhez nincs mit hozzáfűzni, ha csak nem annyit, hogy csodálatos 🙂

Ha tetszett ez a poszt, kérlek nyomj egy tetsziket a Facebook oldalamra, a posztra, vagy mindkettőre 🙂