Ha már legutóbb a gyerekek félelmeinek oldásáról írtam, akkor gondoltam leírok egy gyakorlati példát, ami tegnap történt, hátha segítséget nyújt, éppen Neked. Természetesen az anyuka engedélyt adott arra, hogy megosszam a történetüket.

A kislány, akivel oldottunk, nagyon félt, mert egy ijesztő mesét látott. Amint eszébe jutott ez a mese, rátört a félelem. Arra kértem, hogy csukja be a szemét, és figyeljen picit a légzésére. Engedjen el mindent, és csak a légzését figyelje. Ezután arra kértem, hogy figyelje meg a testét, és mondja el, hol van egészen pontosan ez a félelem a testében. A kislány azt mondta, hogy az egész testében érzi… Arra kértem, hogy ne csináljon semmi mást, csak figyelje meg ezt a félelmet. Engedje meg, hogy ott legyen. Semmi mást ne csináljon, csak figyelje. Ne küzdjön ellene, ne akarja megszüntetni, csak és kizárólag figyelje ezt az egész testében jelen lévő félelmet. Hagytam egy kis időt neki erre.

1-2 perc múlva megkérdeztem tőle, hogy mi a helyzet ezzel a félelemmel most… Változott-e valamit esetleg. A kislány azt mondta, hogy igen, most kiköltözik belőle a félelem. Kérdeztem, hogy ezek szerint egy kicsit már enyhébb, csökkent? Azt mondta, hogy igen, de még költözik. Mondtam, hogy semmi gond, figyelje a költözést. Újabb 1-2 perc múlva megkérdeztem, hogy sikerült-e már elköltöznie a félelemnek. Azt mondta, hogy még nem, mert még csomagol. Aztán néhány percet megint vártunk, és akkorra a félelem sikeresen kiköltözött a kislány testéből, ezután már nem félt, ha rágondolt a mesére.

Rengetegszer tapasztaltam már ehhez hasonló “csodát”. Számomra ugyanis ez még mindig egy csodával ér fel, hogy paradox módon, pusztán azáltal, hogy megengedjük a félelmet, gyakorlatilag el is engedjük. Szerintem ez fantasztikus. És a mai napig nem értem, hogy ezt, miért is nem tanítják az iskolákban…

Mindenestre ne félj félni. Mert minden érzelem teljesen rendben van, köztük a félelem is.