Ismerős a helyzet? Szülőként talán kevés dolog fáj jobban, mint amikor a saját gyermekünk ilyen szavakat vág hozzánk. A pillanat, amikor egy dühös gyerek szembenéz velünk és azt kiáltja: “Utállak! Te vagy a legrosszabb anya a világon!” – szinte fizikai fájdalmat okoz.

De mit tehetünk ilyenkor? Hogyan tudunk jól reagálni ezekben a helyzetekben, és ami még fontosabb: hogyan előzhetjük meg, hogy a harag rendszeresen ilyen formában törjön felszínre?

Ne vedd komolyan, amit mond, avagy miért mondanak ilyeneket a gyerekek?

Először is fontos megértenünk, hogy a gyerekek természetesen nem azért mondanak ilyeneket, mert valóban utálják a szüleiket, hanem azért mert éppen frusztáltak, dühösek, feszültek. Ezekben a pillanatokban ezt a haragot, csak így tudják kifejezni. Tehát, amikor egy gyermek azt mondja, hogy “Utállak! Te vagy a legrosszabb anya a világon!”, akkor az valójában valami ilyesmit jelent: “Most nagyon mérges vagyok az egész világra!”.

Fontos lenne tehát, hogy ne vedd a szívedre, ne vedd komolyan, amit mond, mert egészen biztosan nem utál Téged! “Mindössze” annyi történik ilyenkor, hogy hatalmas feszültség tombol benne, amit így tud kiadni magából abban a pillanatban.

Az érzéseit viszont mindenképpen vedd komolyan

Fontos viszont, hogy az érzéseit elismerd. Vedd komolyan tehát, hogy ő most nagyon haragszik, neki most nagyon rossz valami. Ahogy írtam is az előbb, ilyenkor feszültség tombol a gyermekben, amit mindenképpen érdemes oldani benne. Ebben úgy tudsz segíteni neki leginkább, hogy ha Te nyugodt maradsz (arról is olvashatsz majd, hogy mit tegyél ha nem tudsz nyugodt maradni), és segíted őt ebben az érzelmi viharban. A teljesség igénye nélkül, íme néhány reakció, ami ilyekor segíteni szokott a gyerekeknek:

• Megfogalmazod, hogy mit érez: “Látom, most nagyon nehéz Neked. Biztosan nagyon haragszol. Nagyon sajnálom!”
• Megölelgeted, megszeretgeted, elmondod neki, hogy sajnálod, hogy így érez: “Nagyon szeretlek! Látom, hogy mennyire haragszol, és nagyon sajnálom, hogy így érzel.”
• Megkérdezed mit érez pontosan, és miért érez így: Meg tudod mondani, hogy mit érzel most? Szeretnéd elmondani, mi okozza ezt az érzést benned? Mi az, ami igaziból bánt?
• Biztosítod róla, hogy szereted, elmondod, hogy azt is tudod, hogy Ő  is szeret Téged, de megérted, hogy most haragszik. “Nagyon, de nagyon szeretlek, és tudom, hogy Te is szeretsz engem. De megértem, hogy most dühös vagy.
• Elmondod, hogy Te is hasonlóan éreznéd magad egy ilyen helyzetben: Látom, most nagyon mérges vagy. Megértelek, én is az lennék a helyedben.
• Ajánlj fel feszültségoldó módszert: Látom most nagyon nehéz Neked. Szeretnél egyet ugrálni/párnát boxolni/táncolni/futni/kiabálni, stb, aztán, ha egy picit megnyugodtál, utána megbeszélhetjük, hogy mit éreztél.

Fontosnak tartom kiemelni, hogy ezek a válaszok, reakciók, akkor segítenek leginkább, ha tényleg nyugodt tudsz maradni, belül is. Ha ugyanis feszülsz, azt valószínűleg érezni fogja a gyermeked, és feszülten nem is mindig szokott működni ez a fajta közeledés. Hiába próbálod ugyanis a fenti reakciókat magadra erőltetni, a gyermeked érzékeli a Te feszültségedet, ami tovább gerjesztheti a benne lévő feszültséget.

Adj időt magatoknak

Azt is fontosnak tartom tisztázni, hogy a fenti reakcióknak érdemes időt adni, és gyakorolni őket. Lehet, hogy először még nem megy olyan nyugodtan, ami egyáltalán nem probléma. Gyakorlással viszont lehet, hogy az ötödik, hatodik, vagy tizedik próbálkozásnál már egészen nyugodtan tudod kezelni az ilyen helyzeteket.

Az is lehet, hogy az egyik közeledés Neked is könnyebben megy, mint a másik, és ezáltal a gyermek is jobban fogadja. Szóval érdemes időt adni annak is, hogy kitapasztaljátok, Nektek mi működik a legjobban.

Sokszor előfordul az is, hogy az első próbálkozásoknál szuper jól működnek ezek a válaszok, de a negyedik, ötödik alkalommal már nem igazán úgy sikerül, nem tudod megnyugtatni a gyermekedet a fenti reakciókkal. Ilyenkor általában van egy kezdeti lelkesedés, hogy végre van egy eszköz a kezünkben, hogy hogyan kezeljük ezeket a helyzeteket. Ezáltal sokkal nyugodtabban tudunk közeledni a gyermekünk felé, és valójában emiatt a nyugalom miatt működik az első alkalmakkor. De a kezdeti lelkesedés után újra, bekapcsolhatnak bennünk a régi automatizmusok, például a tehetetetlenség érzése, ami által már nem fogjuk tudni hitelesen “képviselni” a fenti reakciókat. Vagyis, elvileg ugyanúgy közelítünk, de belül újra feszülünk, amit érezni fog a gyermek…. Ebben az esetben érdemes majd önvizsgálatot tartani, amiről majd később olvashatsz.

Állíts határokat

Fontos az is, hogy felállítsd a határokat. Megkérheted a “konfliktus” közben is a gyermekedet, hogy ne beszéljen így Veled. Ezt főként akkor érdemes, ha tényleg tudod nyugodtan kérni. Sokszor ugyanis ha feszültségből kérjük, akkor az csak olaj a tűzre. Ezért én személy szerint úgy gondolom, hogy célszerűbb ezt a kedélyek lecsillapodása után tisztázni. Amikor már mindketten megnyugodtatok, akkor érdemes kedvesen, nyugodt hangnemben feállítani ezeket a határokat. Beszéljetek arról, hogy teljesen rendben van, és természetes, hogy így érez, mindannyian szoktunk dühösek lenni. Ugyanakkor, kérd meg arra, hogy ezekben a helyzetekben próbáljon meg figyelni arra, hogy ne bántson meg másokat, így Téged sem. Elmondhatod azt is, hogy Neked nagyon rosszul esik, amikor ilyeneket mond, annak ellenére, hogy biztos vagy benne, hogy nem gondolja komolyan ezeket a dolgokat. Magyarázd el neki, hogy ilyenkor ez a feszültség ki akar törni belőlünk, de ha figyelünk, akkor tudjuk irányítani, hogy hogyan is törjön ki. Beszéljétek át, hogy mi lehet az a feszültségoldó módszer, ami neki segíthetne akkor, amikor benne van ezekben a helyzetekben. Ha gyakoriak ezek a helyzetek, akkor keressetek olyan feszültségoldó gyakorlatokat is, amiket rendszeresen gyakorolhat(tok), és hatékonyan oldhatják a felgyülemlett feszültséget, például meditáljatok (a webshopomban három vezetett gyerekmeditációt is találsz).

Keresd az igazi okot

Ha gyakran előfordulnak ezek a helyzetek, akkor érdemes az igazi okát is megkeresni a problémának. Ha tudsz nyugodtan közelíteni a gyermekedhez, amikor épp benne van ebben a helyzetben, akár akkor is rákérdezhetsz (ahogy fentebb is írtam), hogy mi az, ami igazából bántja, bosszantja? Ha Te is feszült  vagy, akkor viszont érdemes várni ezzel a kérdéssel, amíg megnyugodtatok.

Sokszor ugyanis nem is ránk haragszanak a gyerekek, hanem már eleve olyan negatív impuzusok érték aznap, amik miatt már tombol benne a feszültség, és valójában a velünk való “konfliktus” csak az utolsó csepp a pohárban. Sőt az is előfordulhat, hogy nincs is konfliktusos helyzet, nem tettünk semmi olyat, amiért haragudnia kellene. Ilyenkor még inkább gyanakodhatunk arra, hogy valami van a háttérben, amiről esetleg nem is tudunk.

Lehetséges, hogy egy óvodai, iskolai konfliktus okoz benne feszültséget, de az is lehet, hogy a testvére bosszantotta fel, vagy a szülei veszekedése okoz benne ilyen frusztrációt. A gyerekek nagyon érzékenyek, ezért fontos, hogy beszéljünk sokat arról, hogy mi zajlik bennük valójában. Ha rendszeresen átbeszéljük ezeket a dolgokat, akkor egy idő után egyre könnyebben felismeri ő maga is, hogy mi zajlik éppen benne.  Ilyenkor már nem azt fogja mondani egyből, hogy “utállak”, hanem egyre inkább az érzését, vagyis az “igazi baját” kommunikálja majd feléd.

Az is lehet, hogy tudod az igazi okát, a feszültségének, mert éppen egy nehéz élethelyzetben vagytok (például: költözés, válás, oviváltás, stb.). Ilyenkor is különösen fontos, hogy türelmesen és megértően közeledj hozzá. Ebben segíthet, ha tudatosítod, hogy nehéz most neki, illetve különböző feszültségoldó módszerekkel is támogathatod őt a feszültsége levezetésében.

Mit tegyél, ha nem tudsz nyugodt maradni?

1. Oldd a feszültségedet: Ha próbálkoztál már a fenti módszerekkel, de úgy érzed hiába, akkor nagyon fontos, hogy keress egy (vagy akár több) hatékony feszültségoldó módszert, amit rendszeresen gyakorolhatsz. Lehetőség szerint magadnak is, és ahogy fentebb is írtam, akár a gyermekednek is. Ha ugyanis rendszeresen tudatosan levezeted a feszültségedet, akkor egyre kevésbé fog az, az indulataidban kitörni. Ez tud igazán hozzásegíteni ahhoz, hogy hosszabb távon nyugodtan tudd kezelni ezeket a helyzeteket.
2. Nézz a dolgok mögé, tarts önvizsgálatot: Ha úgy érzed a rendszeres feszültség levezetés sem segít, akkor is van megoldás. Ilyenkor érdemes mélyebbre menni. Megvizsgálni, mit érzel pontosan, mik lehetnek azok a gondolatok, amik fenntartják ezt a problémát… Mik azok a gondolatok, amelyek gyakran visszatérnek ebben a helyzetben? Honnan jön az az érzés? Hogyan függhet össze a múltaddal ez a probléma? Van-e olyan esemény a múltadban, ami hasonló érzéseket keltett? Milyen viselkedési minták vannak jelen, amik nem szolgálnak Téged? Ehhez hasonló kérdéseket érdemes magunknak feltenni, és őszintén megválaszolni. A lényeg az lenne, hogy próbáld megérteni és elfogadni az érzéseidet, felfedezni és elengedni a múltbeli gyökereit ezeknek az érzéseknek.
3. Ne félj segítséget kérni, ha szükséges: Az a tapasztalatom, hogy egyedül nem mindig könnyű szembenézni ezekkel a dolgokkal. Egy külső segítő rengeteg támogatást nyújthat ebben a helyzetben (is).

Bízom benne, hogy a fenti módszerek segíteni fognak, hogy a jövőben könnyebben tudd kezelni ezeket a konfliktusokat. Ha viszont úgy érzed, hogy szükséged lenne egy külső támogatásra, egy objektív nézőpontra is, akkor ne halogasd a segítségkérést. Több Édesanya is mondta már nekem, hogy hónapokig halogatta, hogy felkeressen, aztán legnagyobb meglepetésükre mindössze egy-két konzultáció után már jelentős változást tapasztaltak.

Ha úgy érzed, megrekedtél, már nagyon szeretnéd megoldani a helyzetet, akkor ne várj tovább, keress egy segítőt, akiben megbízol. Természetesen hozzám is fordulhatsz bizalommal egyéni konzultáció keretében, várlak szeretettel.

Emlékszel még arra az időre, amikor egy éjszaka végigalvása nem számított különleges dolognak? Aztán megérkezett a Kisbabád, és hirtelen az alvás igazi luxussá vált…

Miért ébrednek fel a babák és kisgyermekek éjszaka? És vajon mit üzenhet ez Neked?

A tudomány szerint teljesen természetesek az éjszakai ébredések. Fejlődési szakaszok, fogzás, növekedési ugrások, éhség, szeparációs szorongás – mind-mind hozzájárulnak az éjszakai ébredésekhez. De mi van akkor, ha az éjszakai ébredések nem csupán a gyermeked fejlődéséről, vagy a fogzásról szólnak, hanem arról is, hogy mi van benned? Hogy Te magad mit érzel legbelül?

Vajon mi történik benned, szülőben, amikor már sokadszorra hallod meg azt a sírást az éjszaka közepén? Amikor egy baba, vagy kisgyermek újra és újra felébred éjszaka, a szülő könnyen kimerültnek, frusztráltnak, vagy tehetetlennek érezheti magát. Sokan felteszik a kérdést: „Mit rontok el? Miért nem alszik jól?”

A kisgyermekek érzékenyen reagálnak a szülők érzelmi állapotára. Ha benned sok a feszültség, akkor ez hatással lehet rá is. A gyermeked talán azt próbálja tudatni veled, hogy valamit érdemes lehet észrevenned – méghozzá belül, a lelkedben.

A tükör, amit a gyermeked tart eléd

Ha kimerítenek az éjszakai ébredések, ha nehézségként éled meg őket, akkor érdemes lehet önismereti szinten foglalkozni ezzel a problémával. Azt tapasztalom, hogy mint minden nehézség az életünkben, az éjszakai ébredés is tükröt tart valamire. A gyermekek alvása legtöbbször javulni szokott, amikor felismerjük, hogy valójában mi zajlik bennünk, mit tükröz nekünk ez a helyzet. A felismerés hozza magával, hogy meglátjuk a saját szerepünket az éjszakai ébredésekben, megértjük, hogy mi mivel idézzük elő ezeket az ébredéseket, és ennek megfelelően, el tudjuk fogadni az érzéseinket, illetve ha szükséges, tudunk változtani.

Mire tart leggyakrabban tükröt az éjszakai ébredés?

Minden eset egyedi, ezért nem lehet általánosítani, hogy mire tarthat tükröt a kisgyerekek éjszakai ébredése. Ugyanakkor sokszor látok hasonlóságot az Anyukák érzéseiben. A teljesség igénye nélkül, többek között ezeket a belső konfliktusokat (is) jelezheti a gyermeked éjszakai ébredése:

• Ha nem érzed elég jó anyának magad, az hatással lehet akár a kisgyerek alvására is.  Például, ha folyton sietsz, túl sok a feszültség a napjaidban, és nem igazán tudsz lelassulni, a gyermekeddel “jelen lenni”, akkor bekapcsolhat az érzés, hogy “nem vagyok elég jó anya”. De az is előfodulhat, hogy minden ok nélkül, van benned egy állandó belső bizonytalanság az anyasággal kapcsolatban, ami által nem érzed magad elég jó anyának.
• Párkapcsolati feszültségek is okozhatják a kicsi ébredését. Ha a pároddal sokat veszekedtek, az bizonytalanságot okozhat benned is, és természetesen a gyermekedben is.
  
• Negatív szülés élmény is okozhatja a baba, vagy kisgyerek éjszakai ébredését. Ha például a szülésnél úgy érezted, hogy “nincs biztonságban ” a kisbabád, akkor lehetséges, hogy emiatt egy “őrző-védő” üzemmódba kapcsoltál, és tudat alatt azóta is fokozottan figyelsz rá, még éjszaka is. Ez a belső készenléti állapot pedig átragadhat a babára is, aki így maga is nyugtalanabbul alhat, és gyakrabban ébredhet fel, hogy “megbizonyosodjon róla: valóban biztonságban van”.
• Ha fáradtnak, kimerültnek érzed magad, mégsem engeded meg magadnak a pihenést, akkor lehet, hogy a gyermeked gyakori éjszakai ébredése éppen arra próbálja felhívni a figyelmedet, hogy figyelj magadra is, engedd meg magadnak a pihenést, a saját szükségleteidet is helyezd előtérbe.
• A múlltbeli minták, gyerekkori “sérülések” is okozhatják az éjszakai ébredéseket. Ha például gyerekként azt élted meg, hogy nem figyelnek Rád, nem veszik figyelembe az igényeidet, akkor tudat alatt erre “válaszként túlkompenzálhatsz”. A túlkompenzálást úgy értem, hogy görcsösen figyelsz arra, hogy a gyermeked minden egyes “igényére” válaszolj, hogy ne élje azt át, amit Te éltél meg. Sokszor ezek nem is feltétlenül valós igények… Vagy előfordulhat az is, hogy még azelőtt reagálsz, hogy egyáltalán jelezné azokat. Az éjszaka során is éberebbé válhatsz, akár a legkisebb neszre vagy mozgásra felébredhetsz (nem feltétlenül valós igényre), attól tartva, hogy a gyermekednek szüksége van Rád.

A fent felsorolt belső konfliktusok bármelyikét érezheti a baba, vagy a kisgyerek, ami feszültséget okozhat benne is, és ez a feszültség is okozhatja az éjszakai ébredését. Ha ilyen, vagy ehhez hasonló beslő konfliktussal küzdesz Te is, akkor érdemes tehát oldani ezt a feszültséget.

Hogyan tudod oldani a feszültségedet?

1. Figyelj a saját érzéseidre – Minden nap szánj legalább 10 percet önmagadra, amikor tudatosítod, milyen érzelmek kavarognak benned. Amit felismersz, azt már könnyebben tudod kezelni. Ha feszültséget vagy kimerültséget érzel, próbálj meg valami apró dolgot tenni magadért – akár egy mély lélegzetvétel, egy rövid relaxáció is sokat segíthet.
2. Tarts önvizsgálatot – Figyeld meg milyen érzést okoz benned az éjszakai ébredés. Mire tarthat tükröt Neked? Mit üzenhet számodra ez a helyzet? Mit akar vajon tanítani? Szánj időt ezeknek a kérdéseknek az őszinte megválaszolására.
3. Szánj időt magadra – végezz olyan tevékenységeket, amiket igazán szeretsz, amik tényleg feltöltenek. Lehetőleg minden nap adj magadnak legalább 5-10 percet, ami csak rólad szól.
4. Relaxálj, meditálj – a meditáció nagyon hatékonyan oldja a felgyülemlett feszültséget, én mindenkinek jó szívvel ajánlom. Meditálhatsz akár célzottan is. Például, ha úgy érzed, hogy nem vagy elég jó anya, vagy a párkapcsolati feszültségek tesznek bizonytalanná, akkor érdemes lehet önbizalomnövelő meditációt gyakorolni. A negatív szülésélmény, illetve a múltbeli minták elengedésében sokat segíthet a belső gyermek meditáció. (Belső gyermek meditációt is, és önbizalomnövelő meditációt is találsz a youtube csatornámon.)

Mit tehetsz még?

1. Teremts megnyugtató esti rutint – a  kisgyermekek számára az elalvás előtti pillanatok meghatározóak. A kiszámíthatóság, illetve a Te belső nyugalmad és jelenléted rengeteget számít. Ha türelmetlennek érzed magad, ahogy közeledik az esti rutin, akkor is próbálj meg arra törekedni, hogy oldd magadban a feszültséget. Inkább adj magadnak néhány percet, relaxálj, meditálj, és kezdd annyival később a rutint, mint hogy türelmetlenül vágjatok bele az estébe…
2. Meditáljatok – sok kisgyereknek nyújt segítséget a feszültség oldásában meditáció. Kisebb gyerekekkel, kisbabákkal érdemes lehet megnyugató, lágy zenét hallgatni, míg kicsit nagyobbakkal már vezetett meditációval is próbálkozhattok. A varázsbuborék című meditáció például nagyon hatékonyan oldja a gyerekekben felgyülemlett feszültséget, ráadásul még a biztonságérzetet is növeli, és az önbizalmat is erősítheti. A varázsbuborék mellett még két elalvást segítő meditációt is találsz a webshopomban, illetve egyet a youtube csatornámon is.
3. Kérj támogatást – Ha kimerült vagy, rosszul viseled az éjszakai ébredéseket, mertj segítséget kérni. Fontos, hogy tudd, van megoldás.

Ha úgy érzed, hogy egyedül nehéz lenne megkeresni, mi lehet az ébredések valódi oka, ha szeretnéd jobban megérteni, mi állhat a háttérben, fordulj hozzám bizalommal egyéni konzultációra. Segítek megtalálni a megoldást, ami nemcsak a gyermeked alvását, hanem a Te belső egyensúlyodat is támogatja. 💛

Talán mindannyian egyetértünk abban, hogy a meditációnak rengeteg pozitív hatása van. De mit tehetsz, ha a gyermeked ellenáll, nem akar meditálni?

Az első és legfontosabb talán az, hogy ne aggódj ezen. Ha csak úgy tudnátok meditálni, hogy „ráerőlteted”, akkor azzal valószínűleg többet ártasz, mint használsz.

Ha mégis nagyon frusztrál, hogy nem tudod rávenni őt a meditálásra, akkor érdemes lehet ezzel kapcsolatban egy kis önvizsgálatot tartani. Miért zavar ez igazából? Mi okoz valójában feszültséget számodra? Például lehet, hogy az a válaszod, hogy: „én csak segíteni szeretnék neki”. Ami nagyon jó! De, ha belegondolsz, ha nagyon ellenáll, akkor valószínűleg most éppen nem erre a segítségre van szüksége. Az is lehet, hogy azért zavar az ellenállása, mert arra tart tükröt Neked, hogy Te is szeretnél meditálni, de Te sem tudod rávenni magad. Benned is van valami ellenállás a meditációval kapcsolatban… Ebben az esetben érdemes előbb a saját ellenállásodat elengedni, majd Neked elkezdeni meditálni, és utána könnyen előfordulhat, hogy a gyereked szépen követi majd a példádat. Természetesen ezektől eltérő válaszaid is lehetnek, és annak megfelelően érdemes tovább haladnod. A legfontosabb, hogy ne görcsölj rá, és ne érezd kudarcnak, ha a gyermeked most nem nyitott rá.

Nézzük, hogyan is teheted vonzóbbá a gyermeked számára a meditációt?

Kezdd kis lépésekben:
Próbálj meg napi 1-2 perces játékos légzőgyakorlatokat beiktatni. Ha nyitott erre, akkor fokozatosan növelheted az időtartamot.

Képzeljétek el:
Mesélj egy történetet, amibe bevonod őt. Például képzelje magát egy csodálatos rétre, vagy egy varázslatos erdőbe, ahol kedves kis állatok veszik körül, és együtt játszadoznak.

Kísérletezzetek:
Mindannyian mások vagyunk, mást szeretünk. Lehet, hogy a Te gyermekedet a légzésének a megfigyelése nyugtatja meg, de az is lehet, hogy éppen a vezetett meditáció (ezen a linken megtalálod az általam készített vezetett gyerekmeditációkat) válik be neki, vagy inkább a hangok megfigyelése (pl. madárcsicsergés). A meditációnak rengeteg módja van, érdemes megkeresni, mi az, ami leginkább közel áll a gyermekedhez éppen most, mert időről időre akár az is változhat, hogy éppen melyik meditáció vonzza.

Legyél türelmes és elfogadó:
Fogadd el, ha éppen nem nyitott a meditációra! Adj neki időt! Ha nagyon ellenáll, akkor próbálkozzatok másfajta meditációs módszerrel, vagy akár tartsatok egy kis szünetet, és inkább néhány hét múlva térjetek vissza a gyakorláshoz.

A gyerekek sokszor nem tudják még kifejezni, hogy miért nem akarnak valamit. Ha viszont szabadon próbálkozhatnak, és nem kényszerként élik meg, akkor könnyebben nyitottabbá válhatnak a meditációra (is). A legjobb, amit tehetsz, hogy nyugodt maradsz, elengeded az elvárásaidat, és teret adsz neki, hogy a saját tempójában fedezze fel a meditáció szépségeit 💛

Idealizás vs. hibakeresés

Nagyon sok párkapcsolatban okoz feszültséget az idealizálás, illetve a hiányosságokra fókuszálás. Az idealizálás a párkapcsolatban azt jelenti, ha az egyik fél tökéletesként tekint a társára, nem veszi észre a másik hibáit.

Ezzel szemben áll az, amikor valaki a párja hiányosságaira helyezi a hangsúlyt, és ezáltal nem igazán veszi észre a társa erősségeit.

Egy harmónikusan működő párkapcsolatban mindkét ember egyenrangú félként vesz részt, tisztelve és támogatva egymást. Az idealizálás és a hibákra fókuszálás helyett az elfogadásra törekszenek a felek.

Nagyon sok párkapcsolati probléma abból fakad, hogy az egyik fél tökéletesként tekint a másikra, a másik fél viszont az “idealizáló” partner hibáira fókuszál leginkább. Ez rengeteg konfliktushoz vezethet. Az idealizáló partner ugyanis általában alárendeli magát a “hibakereső” partnernek, ami szükségszerűen frusztrációval jár. Ugyanakkor a “hibakereső” partner érezni fogja az “idealizáló” partner alárendelődését, ami még inkább azt erősíti benne, hogy a másikban van a hiba… Az ezzel járó konfliktusok hosszú távon mérgezik a kapcsolatot, ha nincsenek tudatosan kezelve a konfliktusok, az általában távolságot szül a felek között.

Mit tehetsz? – Avagy így törekedhetsz az egyensúlyra

• Azonosítsd a problémát

Az első fontos lépés, hogy felismered ezt a problémát, felsimered, hogy idealizálod a párod, vagy épp a hiányosságaira fókuszálsz.

• Változtass

Ha már felismerted a problémát, akkor hozd meg a döntést, hogy változtatsz. Kezdj el dolgozni az érzéseiddel, hiedelmeiddel, változtass a nézőpontodon.

Ha idealizálod a párod, akkor kezdd el egy szintre helyezni magad vele, vedd észre a saját értékeidet is, kezdd el szeretni, elfogadni magad. Kezdd el Te is meglátni magadban, hogy mennyire értékes vagy. Tedd fel a kérdést: Miért idealizálom a párom? Mit tükrözhet számomra ez az idealizálás? Mi az, amit nem fogadok el, nem szeretek magamban? Dolgozz azon, hogy elfogadd magad, a “hibáiddal” együtt. Tudatosítsd, hogy mindenkinek van hibája, a párodnak éppúgy, mint ahogy neked is, mégis minedenki úgy tökéletes, ahogy van. Attól, hogy vannak hibáid értékes és szerethető vagy!

Ha inkább a hiányosságokra fókuszálsz, akkor kezdd el észrevenni a párod értékeit, lásd meg a jót benne, kezdd el áthelyezni a fókuszt arra, amit igazán szeretsz és értékelsz benne. Próbáld megérteni, hogy a hiányosságai valójában elakadások, amikkel ő is küzd, ő sem szereti magában azokat a dolgokat. Segíts neki azzal, hogy elfogadod, hogy azon a területen nem tökéletes. Érdemes lehet azt is megvizsgálni, hogy számodra mit üzenhet, mit tükrözhet ez a probléma, mi lehet az, amit Te nem fogadsz el magadban, nem szeretsz magadban? Ha erre is megvan a válasz, akkor dolgozz azon, hogy megszeresd, elfogadd magad az adott tulajdonságoddal együtt.

• Beszélgessetek a problémáról

Beszéljetek sokat a konfliktusos helyzetekről. Kiben mi okoz feszültséget, mi zavarja a másikat? Nagyon fontos az őszinte kommunikáció, különösen az érzésekről. Mondjátok el egymásnak, mit éreztek az adott helyzetben. Igyekezzetek nyugodtan meghallgatni a másikat, és elfogadni a másikban zajló érzéseket. Tudatosítsátok, hogy minden érzés jogos, ugyanakkor az érzések nem állandóak, jönnek és mennek. A negatív érzéseken, a frusztrációkon lehet dolgozni. Ha dolgozunk ezekkel az érzésekkel önismereti szinten, az fejlődést hoz, vagyis képesek vagyunk ezeket a negatív érzéseket elengedni. Azt is érdemes tudatosítani, hogy minél inkább nem fogadom el a másik érzéseit, annál inkább teret adok annak, annál inkább erősítem azt a negatív érzést. És fordítva is igaz, az elfogadás segíti az elengedést.

• Vizsgáld meg mélyebben a saját érzéseidet

Ha úgy érzed, nem tudod elfogadni a párod érzéseit, megérteni őt, akkor érdemes a saját érzéseidet is mélyebben megvizsgálni. Vajon miért nem tudod elfogadni? A tapasztalat azt mutatja, hogy ez számodra is tükröt tart valalmilyen elakadásra, amivel nem tudsz mit kezdeni, valamire, amit nem szeretsz magadban. Ilyenkor ezzel a tulajdonságoddal érdemes dolgozni, hogy elfogadd, megszeresd magad azzal a tulajdonságoddal együtt.

Záró gondolat

Egy párkapcsolat akkor működik igazán jól, ha mindkét fél egyenrangúan vesz részt benne. Az idealizálás és a hibákra fókuszálás helyett törekedj az elfogadásra, az őszinte kommunikációra és az egyensúly megtalálására. De ne feledd, minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek, egyikőtök sem tökéletes. Ha azonban tudatosan dolgoztok magatokon, az elfogadáson, a kommunikáción, akkor biztosan közelebb kerültök egymáshoz.

Ha a Ti párkapcsolatotokban is fennáll ez a probléma (vagy akár más), és szeretnél ezen változtatni, de úgy érzed segítségre lenne szükséged, akkor keress bizalommal egyéni konzultáció keretében. Örömmel segítek, mert hiszem, hogy szinte minden párkapcsolati problémára van megoldás. A szolgáltatásaimmal kapcsolatban bővebb információt, itt találsz. (Minden konzultációmon elégedettségi garanciát biztosítok! Vagyis ha úgy érzed nem tudtam segíteni, akkor a konzultációnk ingyenes volt számodra!)

A legtöbb anyuka, aki felkeres, időnként, vagy folyamatosan küzd a bűntudat érzésével A bűntudat komoly feszültséget okoz bennünk, ezért fontos, hogy elengedjük. De hogyan? Jön a teljesen jogos kérdés azoktól az édesanyáktól, akik szenvednek ettől az érzéstől. Ebben a posztban ehhez szeretnék egy kis segítséget nyújtani, de mielőtt ezt megteszem, tisztázzuk a legfontosabb okot, amiért célszerű dolgozni a bűntudat elengedésén.

1. Ismerd fel, nevezd meg az érzéseidet

2. Legyél magaddal elnéző

A tapasztalatom azt mutatja, hogy az édesanyák borzasztó szigorúak önmagukhoz. Teljesen felnagyítják a „hibáikat”, és ezáltal eléggé „feketén-fehéren” látják a helyzetüket. Fel szoktam tenni azt a kérdést, hogy ha ezt a legjobb barátnőd csinálná úgy, ahogy Te, akkor is ugyanilyen szigorú lennél hozzá, ugyanígy ítélkeznél felette? Általában az a válasz szokott érkezni, hogy nem, ennyire valószínűleg nem, inkább biztatnám őt… Hidd el Neked is inkább biztatásra, szeretetre van szükséged, nem pedig önostorozásra! „Hibázol”? Persze, hiszen ember vagy. Mindannyian hibázunk. Ráadásul anyukaként rengeteg nehézséggel nézünk szembe, nap mint nap. Naná, hogy hibázni fogunk. És ez teljesen rendben van! A hibáidat inkább fogd fel fejlődési lehetőségként.

3. Kapcsolódj

4. Tűzz ki reális célokat

A legtöbben úgy vagyunk kondicionálva, hogy mindig mindent tökéletesre kell megcsinálnunk. A tökéletességre való törekvés helyett, érdemes reális célokat és elvárásokat kitűzni magaddal szemben. Semmi gond nincs azzal, ha nem tökéletes a háztartásod, mint ahogy azzal sem, ha nemet mondasz valakinek, akinek amúgy csak megfelelési kényszerből mondanál igent (sőt, megfelelési kényszerből ne is mondj igent ).

5. Hidd el, foglalkozol eleget a gyerekeddel

6. Öngondoskodás

A bűntudat érzése mögött általában ehhez hasonló gondolat húzódik meg: „Nem csinálom elég jól a dolgokat.” Valószínűleg, ahogy fent is levezettem, hogy foglalkozol eleget a gyermekeddel, ugyanúgy elég jól csinálod a dolgokat, csak sajnos eltorzítod a valóságot, és úgy éled meg, hogy mindaz, amit teszel, nem elég… Ugyanakkor azt is szoktam mondani, hogy lemerült akkumulátorral nem működik a gépezet… Azaz, ha Te nem vagy feltöltve, akkor az biztos, hogy nem segít abban, hogy még jobban csináld a dolgokat. Kapcsolódj ki, szánj időt magadra, engedd meg magadnak, hogy olyan dolgot csinálj, ami feltölt. Utána biztosan sokkal hatékonyabban fogod csinálni a többi dolgot is

7. Még Néhány gyakorlat

• Meditáció: Az én mániám, aki ismer tudja Szerintem a meditáció mindenen is segít, többek között a bűntudaton is. Most ezt nem fejtem ki, van már erről szerintem blog posztom is, hogy nekem miben segített. Mindenesetre tényleg mindenen is Szóval meditálj, lehetőleg minden nap, akár csak 5 percet.
• Naplóírás: Írj naplót, írd le, milyen napod volt, milyen érzéseid voltak a nap folyamán. Ez segít, hogy tisztábban lásd a helyzeteket és segít felismerni a bűntudat kiváltó okait.
• Pozitív megerősítések: Minden nap mondj magadnak pozitív dolgokat. Például: “Jó anya vagyok, és mindent megteszek a gyerekeimért.” „Szeretem magam.” “Képes vagyok rá.”

Ha úgy érzed a fenti pontok sem segítenek, akkor merj segítséget kérni. Hidd el, képes vagy arra, hogy elengedd a bűntudatot, és ha sikerül, akkor az életed teljesen megváltozik. Ahogy fentebb is írtam, a tapasztalatom azt mutatja, hogy rengeteg gyerekkel kapcsolatos probléma forrása a bűntudat. Ha sikerül elengedned, akkor nagy valószínűség szerint hatalmas változást tapasztalsz majd a gyermeked (számodra zavaró) viselkedésében (is). Ne feledd! A bűntudat elengedése általában nem megy egyik napról a másikra, de mindenképpen érdemes ezen dolgozni. Ha úgy érzed, jól jönne a segítség ebben a folyamatban, akkor keress bizalommal. A szolgáltatásaimról bővebb infot, kommentben találsz majd.

Valószínűleg nem lesz újdonság, amiről most írni fogok, de szerintem nagyon fontos újra és újra hangsúlyozni. Ha ugyanis éppen egy negatív spirálban vagy a gyerkőcöddel, akkor szinte biztos, hogy jól jön az ismétlés.

Nagyon sokszor hallom, még igazán tudatos anyukáktól is, hogy a „gyerekem iszonyat hisztis, akaratos és makacs”. Tudnod kell, hogy a gyerekek nem természetüknél fogva akaratosak, vagy hisztisek. Valójában nincs is olyan, hogy hisztis gyerek. És ezt most még egyszer leírom, hogy nyomatékosítsam: nincs olyan, hogy hisztis gyerek. Frusztrált, vagy feszült gyerkőc, na, olyan viszont van…

Amikor egy gyerek „hisztizik”, azt próbálja kifejezni, hogy valami nincs rendben, vagy hogy szüksége van valamire, amit még nem tud szavakkal kifejezni. Ő nem képes még arra, hogy elmondja, hogy most nagyon rossz nekem. Ő abban a pillanatban csak így tudja kifejezni az érzéseit.

Ha a „hisztire” Te feszültséggel reagálsz (ne hisztizz már, fejezd már be a hisztit, miért kell hisztizni, megőrülök Tőled, stb.), az általában csak olaj a tűzre. Ezért nagyon fontos, hogy megengedd neki, hogy „hisztizzen”, megengedd neki, hogy azt érezze, amit éppen érez. Minden érzés teljesen rendben van, érezzen bármit is a gyerkőc, az pont úgy jó.

Ilyenkor általában nagyon sok érzés kavarog az anyukákban, de a legtöbben talán tehetetlenséget, félelmet, illetve elégedetlenséget éreznek az anyaságukkal kapcsolatban. Tehetetlenek, mert segíteni szeretnének a gyermeküknek, de nem tudnak. Tehetetlenek, mert nem képesek megnyugtatni a gyerkőcöt…. Ezzel a tehetetlenséggel párhuzamosan általában bekapcsol a “nem vagyok elég jó anya” érzés is. Milyen anya vagyok, hogy nem tudom megnyugtatni a saját gyerekemet… Sokaknál pedig egyfajta félelem is megjelenik ezen felül. Félnek, hogy az már nem normális, ahogy a gyerekük „hisztizik”.

Ha Te is tehetetlennek érzed magad, amikor hisztizik a gyerkőc, akkor nagyon fontos, hogy tudd, hogy nem kell kifejezetten segíteni neki ilyenkor. Természetesen, próbáld meg megszeretgetni. Ha befogadja, hogy megszeretgesd, az szuper, azzal tudsz leginkább segíteni. De sok kisgyerek ilyenkor egyáltalán nem befogadó a szeretetre, és hidd el ez is teljesen rendben van. Nem kell görcsösen segíteni rajta, nem kell feltétlenül megnyugtatni őt. Elég, ha megengeded neki, hogy azt érezze, amit éppen érez. Valójában azzal segítesz neki leginkább, ha megengeded neki ezeket az érzéseket, és kivárod, amíg azok lecsillapodnak benne. Mondd el neki, hogy itt vagy mellette, érzed, hogy most nagyon nehéz neki, ha szeretné, hogy megszeretgesd, akkor bármikor jöhet hozzád, vagy bármikor odamész hozzá egy ölelésre, puszira. Előbb-utóbb, amikor megnyugszik, be fogja fogadni a szeretetet, hiszen ilyenkor pontosan a szeretet az, amire leginkább szüksége van.

Ha nálad is bekapcsol a „nem vagy elég jó anya érzés”, akkor azt a gondolatot is érdemes fülön csípni, és tudatosítani, hogy igenis, szuper jó anyuka vagy!

Fontos az is, hogy elhidd, teljesen normális az, hogy a gyereked „hisztizik”, és az is ahogyan„hisztizik”. Vagyis ne frusztráld magad ehhez hasonló gondolatokkkal: “ez nem normális, ahogy ez a gyerek hisztizik”; “egy gyerek sem hisztizik így”, stb….Sőt gondolj bele, hogy a hisztivel mennyi, de mennyi feszültséget levezet, és milyen rossz lenne, ha az a sok feszültség benne maradna…

Amit még érdemes lehet megvizsgálni, ha tényleg gyakoriak ezek az érzelmi viharok a gyerkőcnél, hogy mi okozhatja benne ezt a hatalmas feszültséget… Próbáld meg felidézni, mióta sűrűsödtek be ezek az alkalmak, és tedd fel a kérdést, hogy történt-e akkoriban valami változás. Például teljesen természetes, ha óvodába, bölcsődébe menetelkor sűrűsödnek ezek az érzelmi reakciók. De kihozhatja egy költözés is. Igazából minden nagyobb változás eredményezhet „hisztisebb” időszakot. Ha nem tudod semmihez kötni, akkor is szinte biztos, hogy van valami a háttérben, amiről esetleg nem tudsz. Például az oviban bántják, nem érzi jól magát, nem olyan az óvó néni, stb… Érdemes figyelni, észrevenni a jeleket, felismerni az árulkodó mondatokat, amikből ki tudod következtetni, hogy mi lehet az igazi probléma.

Biztosan hallottad már azt is, hogy maradj nyugodt. Lényegében azok a dolgok, amiket fentebb leírtam, jó eséllyel hozzásegítenek ahhoz, hogy nyugodtan tudd kezelni ezeket a helyzeteket. Ha pedig nyugodt tudsz maradni, akkor a tapasztalat azt mutatja, hogy nagyon hamar csökkenni fog a “hisztik” száma és időtartama is.

Ugyanakkor ha a fentiek ellenére is befeszülsz, kibillensz az egyensúlyodból, akkor azzal érdemes önismereti szinten foglalkozni. Célszerű megvizsgálni, miért billensz ki, mit érzel valójában, mi tudna segíteni Neked abban a helyzetben, hogy nyugodt maradj, mi lehet a múltbeli gyökere az érzéseidnek, miért nem érzed magad elég jó anyának stb… Ha úgy érzed, jól jönne egy kis segítség ebben az önvizsgálatban, akkor keress bizalommal egyéni konzultáció keretében. Ne feledd, a konzultációimra elégedettségi garanciát biztosítok, vagyis, ha úgy érzed nem tudtam segíteni, akkor ingyenes volt a konzultáció a számodra. A szolgáltatásaimról bővebb információt itt találsz.

Ui.: Már elérhető két alvást segítő vezetett gyerekmeditációm, aminek az árát Te határozod meg! Az egyik a délutáni pihenéshez nyújt segítséget, a másik az esti elalvásoknál segít. A meditációnak számos pozitív hatása van, többek között a feszültséget is remekül oldja. Ezért ha az elalvások is nehézkesek, és a hisztik is gyakoriak, akkor jó szívvel ajánlom ezeket a meditációkat. A Szundikálás Szundimezőn és az Álomhinta című meditációt ezen a linken találod meg.

Nemrég egy anyuka rám írt, hogy szeretne doglozni a félelmei elengedésén, és örülne egy posztnak ezzel kapcsolatban.

Úgy döntöttem, hogy ideje ezt a témát elővenni végre, mert egyetértek az anyukával, biztosan sokaknak segítséget nyújt majd ez a poszt. Csak azért húztam, halasztottam, mert ez egy nehéz, összetett, időigényes téma, amit én semmiképpen nem tudok néhány mondatban kifejteni, amint ez a poszt hosszából is látszani fog.

Az anyuka konkrétan a covid, munka, pénz, háború, támadásokat hozta fel példának, úgy érzi, túl sokat vannak jelen ezek a gondolatok az életében, és szeretné végre elengedni őket.

Ha Te is sokszor félsz, sokszor vannak negatív gondolataid, akkor olvasd végig ezt a posztot, hátha segít a félelmeid elengedésében.

A nulladik lépés: figyeld a gondolataidat, avagy a félelmeink valódi oka

Nagyon sok esetben (persze nem mindig), a félelmeink “nem valósak”, hanem “csak” a gondolatainkból fakadnak. Ezt úgy értem, hogy a jelenben éppen nincs konkrét fenyegetettség, nincs vészhelyzet, amitől alapvetően félni kellene. Az anyuka példáját véve, szerencsére ő sem háborús övezetben lakik, tehát, elvileg nem feltétlenül lenne oka félni. De mégis fél, ami teljesen normális reakció egy ilyen helyzetben, ugyanakkor biztosan lakik olyan ember az ő környékén is, aki nem fél ezektől a helyzetektől. Miért? Mert nagyon sokszor a a gondolataink generálják bennünk a félelmeket. Tehát, ha megpróbálunk külső szemmel ránézni a helyzetünkre, és arra jutunk, hogy valójában nem is lenne okunk félni, mi mégis félünk, akkor szinte biztosak lehetünk benne, hogy ezt a félelmet a gondolataink generálják. Vagyis fontos, hogy ne azonosuljunk a gondolatainkkal, mert a gondolatainkkal való azonosulás, azaz a gondolataink száz százalékig igaznak értékelése vezet negatív érzésekhez, ebben az esetben félelemhez. Ha elkezded tudatosan figyelni a gondolataidat, akkor (egy idő után) már a negatív gondolatspirál elején el tudod csípni azokat a gondolatokat, amik elindítanak a lejtőn. Ha pedig felismered ezeket a gondolatokat, akkor már át is tudod őket keretezni, vagy lehet, hogy képes leszel egyből elengedni őket. De az is előfordulhat, hogy inkább nekiállsz valami olyasmit csinálni, amihez van kedved, hogy a figyelmedet eltereld a negatív gondolatokról. A lényeg, hogy ne engedd, hogy a gondolataid irányítsanak! A gondolataid megfigyelésével, monitorozásával válj képessé Te arra, hogy irányítsd a gondolataidat, lehetőség szerint úgy, hogy azok Téged szolgáljanak. Épp ezért nagyon fontos, hogy ezt minél többet gyakorold. Mindig, amikor azon kapod magad, hogy negatív irányba kalandoznak a gondolataid, figyelmeztesd magad, hogy ezek csak gondolatok, nem alap igazságok…

Az első lépés

A félelmeink elnegedésének az első lépése mindig a tudatosítás. Tudatosítani, szembenézni azzal, hogy van ez a félelmed. Sokszor ugyanis a legnagyobb probléma a félelmekkel az, hogy nem merünk szembenézni velük, nem merjük átengedni magunkon. Küzdünk ellene, gyakorlatilag menekülünk a félelem érzése elől. Paradox módon, amikor megállunk, és megengedjük ezeket a félelmeket, akkor a tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy gyönyörűen oldódnak. Na, de ne szaladjunk ennyire előre. A lényeg, hogy elsőként nagyon fontos, hogy tudatosítsd, igen ettől félek!

Miért menekülünk a félelmeink elől? Miért félünk félni?

Először is nem árt tisztában lennünk azzal, hogy vajon miért félünk félni. Sokan arra szocializálódtunk, hogy nem szabad félni. “Ne félj, legyél bátor, nem kell félni!” Tanácsolták a szüleink, óvó nénieink, tanáraink, szomszédaink, stb. Ezt ők természetesen a lehető legjobb szándékkal mondták, csak sokunkban ezáltal sajnos kialakult egy frusztráció. Ezekből a kijelentésekből, gyerekként ugyanis azt a következtetést von(hat)tuk le, hogy az nincs rendben, ha félünk, félni nem jó, nem szabad félni, stb…. Azaz elkezdtünk menekülni a félelmeink elől.

És persze mindeközben, olyanokat is hallottunk, hogy jobb félni, mint megijedni, fő az óvatosság, lassan járj tovább érsz, és társai. Ezek pedig mind azt sugallják inkább, hogy jobb, biztosabb, ha félünk, “óvatosak” vagyunk…

A kettő együtt: ne félj, nem kell félni, és a jobb félni, mint megijedni nézőpontok totál ellentétesek, és ez szintén hatalmas belső konfliktusokat okozhat. Ne féljek, de féljek is, most akkor mi a fene van….??!? Nem csoda, hogy menekülünk ezerrel a félelem elől, nem csoda, hogy küzdünk ellene, hogy félünk a félelemtől, hiszen fogalmunk sincs róla, hogy félnünk kéne, vagy nem szabad félnünk… Teljes káosz van a fejünkben ezzel kapcsolatban…

Második lépés: tisztázd magadban nincs gond azzal, hogy félsz

Ha megvagy az első lépéssel, vagyis tudatosítottad, hogy félsz, akkor célszerű a fent említett belső konfliktusokat, ellenállásokat rendezni magadban. Tudatosítsd, hogy ér félni, azaz teljesen rendben van az, hogy félsz.

Tudatosítsd azt is, hogy a félelem csak egy érzés, az érzések pedig jönnek és mennek, az életünk részei. Mindannyiunknak vannak félelmei, és a félelmek ugyanúgy érzések, mint a harag, a düh, a szomorúság, vagy akár az öröm, a meglepődés, a hála. Igazából a félelem az egyfajta riasztási rendszer az agyunkban, ami azért van, hogy megvédjen minket. Tulajdonképpen csak segíteni szeretne minket a veszélyek elkerülésében.

Fontos, hogy megtanuljuk, hogy a rossz érzések ellen se küzdeni akarjunk, ne elfojtani akarjuk őket, nem kell szégyellnünk őket, semmi rossz nincs bennük. Sokkal inkább az a feladatunk velük, hogy megtanuljuk megengedni, elfogadni őket, illetve, hogy megértsük, milyen üzenetet hordoznak számunka, mit akarnak nekünk tanítani.

Harmadik lépés: vizsgáld meg, mi a legrosszabb dolog, ami történhet

Nagyon sok esetben, amikor feltesszük magunknak a fenti kérdést, hogy mi a legrosszabb, amit történhet, kiderül, hogy az végülis nem is annyira vészes, mint amennyire félünk tőle, igazából túlélhető… Vagyis sokszor a félelmünk teljesen irreális, hiszen annak, amitől valójában félünk nincs is akkora jelentősége. Például, ha beszédet kell tartanunk a kollégáink előtt, a legrosszabb, ami történhet, ha elakadunk, beégünk az előadásunkba… Ez nyilván nem okozna örömet, de azért nem is akkora katasztrófa, mint amennyire félünk tőle. Ilyen esetekben, sokszor már ennek a tisztázása is enyhíti a feszültségünket.

Ha tényleg rossz az, ami történhet

Persze ennél az esetnél, amit ez az anyuka említett, (háború, esetleges támadások, betegségek), nem elhanyagolható az, ami történhet, hiszen ha támadás ér, azt nem feltétlenül éljük túl, de nyilván a betegségekből is történhet nagyobb baj… 😦 Ilyenkor azt érdemes egyrészt megvizsgálnunk, hogy mennyire reális a félelmünk. Ha egy kicsit megpróbálunk kívül helyezkedni a félelmünkön, akkor mit érzünk, mennyi a reális esélye, hogy ez tényleg megtörténik. Ha úgy érezzük, reális esélye van, akkor érdemes a megoldáson gondolkozni. Egyrészt feltenni magunknak a kérdést, hogy van-e erre az esetre ráhatásom… Természetesen egy háborúra nicsen ráhatásunk. Ha a válaszunk az, hogy nincs, akkor célszerű tovább vizsgálódni. Mi az, amire van ráhatásom? Mit tudok tenni, ha megtörténik a baj? Van valami tervem? Például, ha háború lenne, elmegyünk, stb… Így van valamiféle megoldás a kezemben… Vagy, ha támadás ér, arra sincs feltétlen ráhatásom, sajnos. Ugyanakkor a belső hitemre van ráhatásom, arra, hogy hiszek magamban, hogy meg tudom védeni magam, képes vagyok arra, hogy védelmezzem magam, hiszek a rátermettségemben, stb. Ugyanígy az egészséggel: arra nem feltétlenül van ráhatásom, hogy megbetegszem, vagy sem, de a beslő hitemre, meggyőződéseimre van ráhatásom, például hihetek abban, hogy a szervezetem elég erős, hogy legyőzzem a betegségeket, vagy hihetek abban, hogy mindent megteszek azért, hogy egészséges legyek, és ez biztosan elég ahhoz, hogy legyőzzem a betegségeket is. De hihetek abban is, hogy mindenre meg szoktam találni a megoldást, a gyógyuláshoz is biztosan megtalálom a kulcsot! Vagy kialakíthatom, a fenti meggyőződések mindegyikét 😉

Negyedik lépés: út az elfogadás felé

Én hiszek abban, hogy a félelmeink okkal érkeznek, tanító jelleggel vannak itt. Általában egy múltból hozott emlék váltja ki őket. Egy olyan múltbeli tapasztalat, ami kellemetlen érzést okozott számunkra. Emiatt akar minket megvédeni az agyunk attól, hogy ez a tapasztalat újra megtörténjen. Ugyanakkor lehet, hogy csak meg kell ebből tanulnunk valamit, és ha ezt megtanultuk, akkor a félelmünk is megszűnik. Például lehet, hogy azt kell elhinnünk, azt szeretné megtanítani nekünk a félelem, hogy képesek vagyunk egy olyan akadály leküzdésére, amire eddig azt gondoltunk, hogy nem vagyunk képesek. Vagy a háborús példára, esetleges támadásra visszakanyarodva azt, hogy elhiggyük biztonságban vagyunk.

Akármit is szeretne tanítani a félelmünk szinte biztos, hogy a múltunkból ered. Célszerű megvizsgálni, hogy egészen pontosan honnan is ered, és oldani ezt a múltbeli tapasztalatot. Ezt most nem fejtem ki bővebben, hogyan lehet oldani, az ezzel kapcsolatos videómat itt találod. Ha pedig úgy érzed ez egyedül nem megy, akkor keress meg nyugodtan, sokszor már egy konzultáció is hatalmas enyhülést hoz, ha oldjuk a múltbeli tapasztalatodat.

Az elfogadással kapcsolatban a másik fontos dolog, ami segíthet, ha hiszel valami felsőbb rendűben, legyen ez Isten, energia, angyalok, szeretet, bármi. A lényeg, hogy hidd el, minden érted történik. Ez nagyon-nagyon fontos gondolat. Emlékszem, amikor nekem ez lejött, átéreztem, hogy tényleg minden, de minden értem történik, az eszmlételenül felszabadító élmény volt. Azaz, ha be is következik az, amitől a legjobban félünk, annak is oka van, az is csak tanítani szeretne nekünk valamit. A rossz dolgok is értünk vannak, tanítani akarnak minket. Én legalábbis nagyon hiszek ebben.

Mit tehetsz még ezeken felül?

Tudatosítsd, hogy ugyanannyi energia félni, mint nem félni, ráadásul mindkettővel teremtesz. Kérdés, hogy inkább a félelmednek adsz teret, vagy inkább egy pozitívabb kimenetelnek. Azaz érdemes minél többször tudatosítani, hogy a helyzet, amitől félek, az úgy fog alakulni, ahogy én azt szeretném. Küldj az egész helyzetre pozitív energiát, higgy benne, lásd, ahogy megtörténik.

Érdemes lehet azt a kérdést is tisztázni magunkban, hogy vajon mik azok a gondolatok, amik felnagyít(hat)ják, vagy akár okozzák ezt a félelmet… Ha ezeket beazonsítjuk, akkor fontos, hogy amikor újra felbukkannak ezek a gondolatok, akkor törekedjünk arra, hogy el is engedjük őket minél előbb, ahogy ezt a nulladik lépésnél már tisztáztuk is.

Fogadd el a legrosszabb verziót is. Sajnos vannak dolgok, amikre nincs hatásunk, meg kell, hogy történjenek. Minél inkább küzdünk ezek ellen, annál inkább valószínűbb, hogy ez a küzdelmünk segíti a félelmünk megteremtődését… 😦  Ha viszont elfogadjuk, hogy rendben, igen, ez is megtörténthet, vagyis letesszük az ellenállást, akkor hitem szerint egyébként jóval kevesebb az esélye, hogy megtörténjen az adott dolog. Ha pedig mégis megtörténik, akkor már nem fog úgy megviselni, mivel ezt a verziót is “megengedjük”, hiszen már nem küzdünk ellene.

Félelemoldó technikák, avagy a megengedés: hogyan engedd át magadon, hogyan ne küzdj a félelmeid ellen

Meditálj

Szerintem a meditáció az egyik leghatékonyabb módszer, ami segít a félelmek elengedésében. Kereshetsz vezetett meditációt, akár kifejezetten a félelmek elengedését segítő meidtációt. De igazából bármilyen meditáció hatékony lehet, mert a meditációnak alapból feszültségoldó hatása van. Szuper, ha a légzésedre figyelsz, vagy akár a testrészeidre helyezed a figyelmed, de ha úgy érzed, Neked egy mantra segít akkor alkalmazd azt a fajta meditációt. Mindegy milyen meditációt választasz, a lényeg, hogy olyan legyen, ami számodra szimpatikus, hogy aztán legyen kitartásod a gyakorláshoz.

Beszélgess el a félelmeddel

Tulajdonképpen ez is egy fajta meditáció, én ezt nagyon sokszor alkalmazom ügyfelekkel és magammal is. Ilyenkor pici lazítás után, megkeresed a félelmet a testedben, majd beszélgetsz vele, kérdéseket teszel fel neki, és megvárod, míg válasz érkezik. Persze van, amikor nem jön úgy válasz, ilyenkor rakj fel új kérdést.

Amiket midenképp érdemes feltenni a félelmednek:

• Miért vagy itt?
• Mire szeretnél tanítani? Mit szeretnél üzenni?
• Hogyan tudok Neked segíteni?

Ezen felül bármilyen kérdést feltehetsz, ami épp eszedbe jut, mert biztos vagyok benne, hogy okkal jut eszedbe, egy ilyen helyzetben az adott kérdés….

Gyakorold ezt az NLP technikát

Gondolj a félelmedre. Képzeld el, hogy milyen a félelmed, majd válaszolj ezekre a kérdésekre:

• Milyen színű a félelem?
• Milyen alakja van a félelmednek?
• Milyen hangja van a félelmednek?

Ezek után képzeld el újra a félelmet, és változtasd meg, vagyis:

• Változtasd meg a színét a félelemnek
• Változtasd meg az alakját a félelemnek
• Változtasd meg a hangját a félelemnek

Ezt addig ismételheted, amíg meg nem szűnik a félelem.

Írd le a negatív gondolataidat és keretezd át őket

Ez azért jó módszer, mert segít, hogy felismerd, hogy mik azok a gondolatok, amik nem szolgálnak. Ha leírod őket, akkor érdemes utána át is keretezni őket. Ha tehát maradunk a háborús példánál, tegyük fel, hogy folyamatosan erre gondolunk, hogy háború lesz. Keretezzük át ezt úgy, hogy: bízom abban, hogy nem lesz háború. Hiszem, hogy biztonságban vagyok. Ha mégis megtörténne, akkor időben el tudok menekülni. Képes leszek megoldani azt a helyzetet is. Vagy vegyük azt a példát, hogy megtámadnak. Keretezzük át ezt úgy, hogy: bízom abban, hogy nem támadnak meg. Hiszem, hogy biztonságban vagyok. Ha mégis megtörténne, akkor képes leszek megvédeni magam. Vagy nézzük az betegségektől valő félelmet, hogyan tudjuk átkeretezni. Bízom abban, hogy egészséges(ek) maradok/maradunk, hiszen minden értem történik. Ha mégis megbetegednénk, akkor bízom a gyógyulásomban, bízom abban, hogy a szervezetem elég erős ahhoz, hogy megküzdjön a betegségekkel. Hiszek abban is, hogy minden értem történik, vagyis, ha megbetegszem, az is csak egy jel számomra, amivel ráérek majd akkor foglalkozni, ha már megtörtént.

Gyakorold a tudatos jelenlétet

Amikor félsz, akkor legtöbbször nem a jelenben vagy, mert a gondolataid, érzéseid elvittek a jelen pillanatból. Ha ezt észreveszed, célszerű tudatosítani, hogy ezek csak gondolatok, érzések, de itt és most biztonságban vagyok, hiszen éppen ezt és ezt csinálom… Helyezd vissza a figyelmedet a jelenre, add át magad a jelennek, koncentrálj arra, amiben éppen vagy. Ha ez nem megy, akkor figyeld meg milyen hangokat hallasz éppen, mit látsz, mit érzékelsz. Ez segíthet visszatérni a jelenbe. Erre nagyszerű technika, ha keresel

• 5 dolgot, amit látsz
• 4 dolgot, amit hallasz
• 3 dolgot, amit érezni, tapintani tudsz
• 2 dolgot, amit ízlelni tudsz
• 1 dolgot, amit meg tudsz szagolni

Ha ennek ellenére is félsz

Bízom benne, hogy a fenti lépések, technikák segítenek abban, hogy elengedd a félelmeidet. Ugyanakkor, ha úgy érzed, ez számodra kevés, ettől még nem enyhülnek a félelmeid, akkor mindenképpen érdemes szakember segítségét kérni, ugyanis ez valószínűleg azt jelenti, hogy a félelmednek mélyebb gyökerei vannak, amiknek az oldásához szükséged van a segítségre.

Ha engem hívnál segítségül, akkor garantálom,hogy nem fogsz csalódni, ugyanis elégedettségi garanciát biztosítok. Vagyis, ha úgy érzed, nem tudtam segíteni a félelmed enyhítésében, elengedésében, akkor ingyenes volt számodra a konzultációnk. További információt a konzultációimmal kapcsolatban itt találsz.

Már nem szomorúan indul a nap, nem sírva megy be az oviba. Én is sokkal, de sokkal jobban állok az egész helyzethez. Már nem féltem őt, mert érzem, hogy minden rendben lesz vele. 🙂 Ezt jelezte vissza nekem Andi, aki engedélyt adott a történetük megosztására.

Andi azzal a problémával fordult hozzám, hogy a kislánya szeptember elején kezdte az ovit, de még mindig nagyon sírt. 😦 Úgy érzékelte, már minden kisgyerek beszokott, de az ő kislányának egyszerűen nem sikerült. Még mindig az volt az első kérdése, amikor felkelt hogy kell-e oviba menni. Hétköznapokon általában szomorúan, kedvetlenül, volt, hogy pityeregve készülődött, de előfordult az is, hogy ellenállással próbálta elérni, hogy otthon maradhasson 😦  A muszáj nagy úr, oviba menni kell… Így sajnos minden egyes nap, sírva ment be a csoportszobába 😦

Ez persze Andit is nagyon megviselte, borzasztóan sajnálta a kislányát, majd megszakadt a szíve érte. Úgy gondolta, hogy a kislánya egyedül érzi magát az oviban, nem figyelnek úgy rá, rossz neki ott. Szinte érezte a kislánya magányát, kiszolgáltatottságát. 😦 Iszonyatosan szeretett volna segíteni neki, de borzasztóan tehetetlennek érezte magát, nem látta, hogyan lehetne javítani ezen a helyzeten.

Átbeszéltük vele, hogy nagyon fontos lenne, hogy a kislánya iránt érzett sajnálatot elengedje. A sajnálat helyett, fontos lenne, hogy inkább higgyen a kislányban. Higgyen abban, hogy a kislánya fel fogja találni magát az oviban. Higgyen abban, hogy megtalálja a kis barátait, lesz majd kivel játszania. Bízzon az óvónőkben is, hogy ők is megteszik a tőlük telhető legjobbat. Addig ugyanis, amíg az van benne, hogy a kislányának rossz az oviban, addig folyamatosan ezt közvetíti felé. Azaz azt az “üzenetet küldi” a kislányának, hogy az ovi rossz…

Miután ezt átbeszéltük feltártuk a gyökérokát annak, hogy valójában miért is sajnálta annyira a kislányát. Kiderült, hogy amikor ő ovis volt, nagyon zárkózott volt, nem tudott barátkozni, az óvónőkkel sem igazán tudott kapcsolódni, rettenetesen egyedül érezte magát. 😦

Ezt a múltbeli tapasztalatát oldottuk meditációban. Rá egy hétre, néhány napja jelezte vissza nekem a fent leírtakat 🙂

Andiban hatalmas feszültséget okoztak a negatív gondolatok, és a múltbeli tapasztalata. Valójában a kislánya ezt a feszültséget érezte, és erre csatlakozott rá, emiatt ment jóval nehezebben neki a beszokás. Ahogy Andiban oldódott ez a feszültség, úgy már a kislány sem tudott erre rácsatlakozni.

Nem egyszer előfordult már, hogy egy nehéz helyzet megoldására, elegendő volt mindössze egyetlen meditáció. Természetesen nem lehet minden problémát megoldani egy alkalommal, mégis az általános tapasztalatom az, hogy már egy meditáció, vagy akár csak egy 1 órás konzultáció segíteni szokott átlendíteni, átbillenteni, hogy egy kicsit más nézőpontból láss rá a problémádra.

Ezért is biztosítom az elégedettségi garanciát mindenki számára. Ez azt jelenti, hogy ha nem vagy elégedett, úgy érzed nem tudtam segíteni Neked, akkor ingyenes volt számodra a konzultációnk. 🙂 Ha Te is úgy érzed, Neked is segítségre lenne szükséged, keress bizalommal. További infot a konzultációkról, itt találsz.

Ha jól jönne az ovival kapcsolatban egy önismereti ebook, amiben többek között szó van a szobatisztaságról, a nehéz elválásról, a beilleszkedésről, és a reggeli rohanásról is, akkor jó szívvel ajánlom a Segítsééég!!! Kezdődik az ovi! című ebook-unkat, amit Vágóné Budai Klára pszichológussal közösen írtunk.

Ha pedig szívesen segítenél gyermekednek egy biztonságérzetet növelő meditációval is, akkor pedig A varászbuborék című gyerekmeditációmat ajánlom, aminek rendszeres gyakorlása segítség lehet többek között a feszültségek oldásában, a félelmek elengedésében, az önbizalmának a növelésében is.

Ha már legutóbb a gyerekek félelmeinek oldásáról írtam, akkor gondoltam leírok egy gyakorlati példát, ami tegnap történt, hátha segítséget nyújt, éppen Neked. Természetesen az anyuka engedélyt adott arra, hogy megosszam a történetüket.

A kislány, akivel oldottunk, nagyon félt, mert egy ijesztő mesét látott. Amint eszébe jutott ez a mese, rátört a félelem. Arra kértem, hogy csukja be a szemét, és figyeljen picit a légzésére. Engedjen el mindent, és csak a légzését figyelje. Ezután arra kértem, hogy figyelje meg a testét, és mondja el, hol van egészen pontosan ez a félelem a testében. A kislány azt mondta, hogy az egész testében érzi… Arra kértem, hogy ne csináljon semmi mást, csak figyelje meg ezt a félelmet. Engedje meg, hogy ott legyen. Semmi mást ne csináljon, csak figyelje. Ne küzdjön ellene, ne akarja megszüntetni, csak és kizárólag figyelje ezt az egész testében jelen lévő félelmet. Hagytam egy kis időt neki erre.

1-2 perc múlva megkérdeztem tőle, hogy mi a helyzet ezzel a félelemmel most… Változott-e valamit esetleg. A kislány azt mondta, hogy igen, most kiköltözik belőle a félelem. Kérdeztem, hogy ezek szerint egy kicsit már enyhébb, csökkent? Azt mondta, hogy igen, de még költözik. Mondtam, hogy semmi gond, figyelje a költözést. Újabb 1-2 perc múlva megkérdeztem, hogy sikerült-e már elköltöznie a félelemnek. Azt mondta, hogy még nem, mert még csomagol. Aztán néhány percet megint vártunk, és akkorra a félelem sikeresen kiköltözött a kislány testéből, ezután már nem félt, ha rágondolt a mesére.

Rengetegszer tapasztaltam már ehhez hasonló “csodát”. Számomra ugyanis ez még mindig egy csodával ér fel, hogy paradox módon, pusztán azáltal, hogy megengedjük a félelmet, gyakorlatilag el is engedjük. Szerintem ez fantasztikus. És a mai napig nem értem, hogy ezt, miért is nem tanítják az iskolákban…

Mindenestre ne félj félni. Mert minden érzelem teljesen rendben van, köztük a félelem is.